Új Szó, 1997. november (50. évfolyam, 252-275. szám)

1997-11-03 / 252. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. NOVEMBER 3. KOMMENTÁR Tőzsdei hullámvasút SIDÓ H. ZOLTÁN Az utóbbi napokban hajmeresztő kilengéseket, a korábbihoz nem hasonlítható hullámzásokat írtak le a világ legfontosabb tőzsdeindexei. A Hongkongban kezdődött zuhanás átragadt Tokióra majd New Yorkra, végigsöpört Nyugat-Európa börzéin, és alapjaiban rengette meg a gazdasági átmenet éveit élő kelet-európai országok részvénypiacait. Bár a tőzsdeindexek esésének okát meg tudjuk magyarázni (a szakértők a tőzsdepánikot a távol-keleti nemzeti fizetőeszközök tavasz óta tartó értékvesztésének lecsapódásaként értékelik), mégis meglepő, hogy a kapitalizmus érzékeny barométere akkor lengett ki, amikor a világgazdaság évek óta tartó dinamikus fejlődése ezt igazán nem indokolja. A történtek a pénzpiac lényegéből fakadnak. A részvényárfolyamok emelkedését látva sokan igyekeznek meggazdagodni, ezért értékpapírokba fektetik megtakarításaikat, ami tovább emeli a részvények árfolyamát, ez viszont újabb befektetőket vonz. Az öngerjesztő folyamat eredményeként az utóbbi években a világ legfontosabb tőzsdei mutatója, a New York-i Dow Jones-index soha nem tapasztalt magasságokba tört. Ám egyszer minden folyamat megfordul, óhatatlanul bekövetkezik a visszaesés. Ez történt most is. A pénzügyi spekulációnak semmi köze sincs a gazdaság tényleges állapotához, a Wall Street önálló életet él, és csekély figyelmet fordít a gazdaságra - vélekedett John Kenneth Galbraith világhírű amerikai közgazdász. Soros György ugyancsak világhíres pénzügyi befektető - aki egyébként mintegy 1 milliárd dollárt veszített a börzék vad mozgása miatt - szombaton úgy vélekedett, hogy „véget ért a vihar", megnyugszanak a tőzsdék, ennek ellenére nemzetközi hatóság létrehozását szorgalmazta a pénzpiacok felügyeletére. Mi a napokig tartó válsághangulat tanulsága? Az egyik az, hogy a számítógépes hálózattal keresztül-kasul összekapcsolt tőzsdéken még a józan gazdasági érvek sem tudták egy ideig csillapítani a hangulatot. A másik pedig, hogy Szlovákiában alig érződött a pánik, mintegy jelezve: egyelőre nem vagyunk a nemzetközi pénzvilág szerves része. Újgazdag tépelődés TÓTH MIHÁLY Könnyen meglehet, hogy nincs könnyű álma Alexander Rezesnek, a Mečiarmozgalom leendő kampányfőnökének. Az újgazdagok leggazdagabbikainak egyikeként szükségszerűen tudathasadásban szenved, ha arra kell válaszolnia, hosszú távon kifizetődő-e számára, ha apait-anyait beleadva küzd a DSZM győzelemre juttatásáért. Ugyanis egy nagyvállalkozónak, aki ráadásul kohászati termékekben „utazik", nem kimondottan érdeke olyan politikai irányzathoz kötnie a jövőjét, amely minden lehetségest elkövet azért, hogy az ország ne váljék tagjává az Európai Uniónak. Amelyről köztudott, hogy szigorúan ellenőrzi, a társuk országok nem lépik-e túl a termékkvótákat, így az acélipari termékekét is. Ha viszont abból indul ki, hogy az ellen a Ján Čarnogurský ellen kell kampányolnia, aki a Szlovák Demokratikus Koalíció legbefolyásosabb vezéralakjaként megígérte a gyanús tisztaságú privatizációs akciók felülvizsgálatát, akkor kétség nem fér hozzá, hogy éjt nappallá JEGYZET téve dolgozik majd mozgalma diadalra juttatásáért. Egy nagykapitalistának, aki gyára termékeivel fél Európát el tudná látni acéllemezzel, nem érdeke, hogy országa elszigetelődjék a világtól. De még kevésbé érdeke, hogy egy új kormányzat intézkedéseinek hatására nagykapitalistából esetleg vádlottá degradálódjék egy felgöngyölítendő gazdasági bűncselekményben. Aligha várható el, hogy Rezes elszabotálja mozgalma választási kampányát. Egyelőre az a helyzet, hogy a Čarnogurský által meghirdetett magánosításfelülvizsgálat közelebbi veszély, mint annak a lehetősége, hogy mondjuk egy fél évtized múlva az EU törli a szervezeten kívül rekedt Szlovákiára vonatkozó terménykvótákat. Viszont nincs kizárva, hogy létrejön Szlovákiában egy anyagilag ,jól eleresztett" párt, amely a privatizáció felülvizsgálatának megakadályozását tűzi zászlajára. Egy ilyen politikai erőnek úgyszólván minden parlamenti pártban lesznek (ha más nem, csendes) támogatói. Még magyar honatyákról is tudunk, akik suttyomban bekapcsolódtak kétes tisztességű magánosítási akciókba. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság- (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLF.R Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ - Képviselő úr, ne búslakodjék azon, hogy nem jutunk be az Európai Unióba. Hozzánk bármikor bejuthat, és csodálatos búfelejtőben lesz része! (Gossányi Péter karikatúrája) Szemedbe röhögnek, ha ijedten elmotyogod, hogy szólsz a rendőrségnek Ez már tiszta vadkelet Ez szabad péntek - mondom magamban hiszen holnap ünnep lévén nem jelennek meg a napilapok, végre kiléphetek a szerkesztőségi taposómalomból. Félben hagyott ügyeket intézni, rég látott barátokkal beszélgetni. SZILVÁSSY JÓZSEF Kopognék, de nyílik az ajtó, ügyvéd barátom láthatóan siet valahova, de azért udvariasan visszajön, kávéval kínál dolgozószobájában. Nem rabolom el drága idejét, megegyezünk, hogy késő délután visszajövök. Lépdelünk lefele, s ha nem ismerném a barátomat, istenuccse valamiféle hordárnak, vagy küldöncnek nézném. Jobb kezében degeszre tömött bőrtáska, a másikban írógéppapírokkal bélelt műanyagszatyor. Meg is kérdem tőle, hova liheg ennyire megrakodva: - Tudod, először a rendőrségen van dolgom. Ahányszor ott vagyok, annyiszor rimánkodnak, hozzak egy-két csomag írógéppapírt, mert nincs mire felvenniük a jegyzőkönyveket. írógépszalagom már sajnos elfogyott, mert öt éve számítógépet használok, ők viszont még ma is a rozsdás mechanikus írógépeket püfölik. Azt is megkérdem, hogy mit cipel a bőrtáskájában. - Ájándéktollakat, bonbonmeggyet és még néhány csecsebecsét. Tudod, van néhány porosodó hagyatéki ügyem. Lassan két esztendeje nem történt semmi, a közjegyzőségek és a bíróságok túlterheltek, viszont nógatnak az ügyfeleim, kerül, amibe kerül, csak már szülessen döntés. Megvetem a lefizetéseket, de egy-két munkaebéd, néhány apró ajándék még nem minősíthető annak, mégis előbbre hozhatja a tárgyalás és a végzés időpontját. Az egyik bankban folytatom, ahol Miért keresnek problémát? Eva Gajdáčovának, a komáromi szakmunkásképző intézet igazgatónőjének válaszlevele: Az a tény, hogy a szerkesztőnő, aki a cikket KAMONCZA rövidítéssel írta alá nem tartja fontosnak megfelelően feltüntetni a teljes nevemet a cikkben, úgyszintén, hogy az ÚJ SZÓ szerkesztője bizonyos Chovancová, aki Páleník úrral együtt látogatott meg 15 perces beszélgetés után ismerte egy asztalnál két igazgatót is találok. Dohog mindkét bankár. Az újdonsült milliárdosjelöltek elherdálták a kölcsönt, meg az aprópénzért és politikai talpnyalás fejében szerzett állami vagyont. Most már újabb hitel kellene. Miattam telefonálgathat ide bármelyik politikai fejes. Új hitelt csak azoknak adunk, akik már bizonyítottak. Akik életrevaló projektekkel jönnek. Egyébként lehúztuk a redőnyt! Halkan megkérdem tőle: ha majd ezt válaszolja azokra a bizonyos telefonokra, akkor vajon meddig marad a posztján? - Már ez sem érdekel, mert azt jól tudom, hogy ha így folytatjuk, rövidesen csődbejutunk. Ömlik a panasz a szomszédos településen lakó szakiból is, aki csaknem negyven éve karbantartó egy magánosítás előtt álló közlekedési nagyvállalatnál. - Sosem hittem volna, hogy én, aki utáltam a kommunistákat, most néha A vadnyugati filmek mind smafuk ahhoz képest, ami itt történik. visszasírom őket. Tudom, menynyi disznóság volt ott is, de azért emberségesebben bántak a melóssal. Aminap megkérdeztem az egyik kisfőnököt: én évek óta vajon miért nem kapok prémiumot, amikor a fejesek százezreket zsebelnek be? Mosolyogva azt felelte, hogy adnának nekem is, csak már nem jut... Vagyunk ott öten magyarok, a minap egymás közt anyanyelvünkön szóltunk egymáshoz. Azonnal odaszólt a kisfőnök: - Ha még egyszer meghallom, azonnal kirúglak benneteket! Nem ismeritek a törvényt? Itt csak államnyelven lehet beszélni! Ha nem tetszik, menjetek a Duna túlsó partjára, ahogy a Vlado mondta! Ökölbe szorítottam a kezem, de hallgattam. És hallgabe, hogy az ÚJ SZÓ munkatársa, nem éppen az újságírói etika csúcsa, ez nem igényel további kommentárt. A lényeg másban rejlik. Úgy tűnik, hogy ez a két (vagy egy?) szerkesztőnő nem képes megérteni, miért kérem az elsősöktől a nyolcadikos bizonyítványokat államnyelven. A szülő, Páleník úr, megértette. Magyarázatképpen csak annyit, hogy a 270/95 számú az államnyelvről szóló törvény szerint a hivatalos okmányokat államnyelven kell kiállítani. Hivatalos okmány a bizonyítvány is. Tekintettel arra, hogy nem minden tanuló mutatott be ilyen bizonyítványt, kötök. Ötvenhét éves vagyok, ha kirúg, mert ez a vadállat képes rá, hol találok munkát? - A leánya, aki német - magyar szakos gimnáziumi tanár, sóhajtva csomagol. Bécs mellé jár gondozni, ágytálazni egy idős házaspárt. Szerinte a tanári fizetésből idehaza már alig lehet megélni. Ott havonta megkeresi a húszezer schillinget. - Nem könnyű munka, de két kis gyermekemre gondolok, s amit megparancsolnak, azt zokszó nélkül elvégzem. Alkonyodik, amikor visszaérek ügyvéd barátomhoz. A jó konyhájáról híres éttermembe invitálom estebédre. - Oda ne menjünk, az elmúlt vasárnap éppen ott törtek a vendégekre a maffiózók, minden ékszert leszaggattak róluk, egy tálcára tették, aztán arra kényszerítették őket, hogy darabonként ezer koronáért vásárolják vissza saját tulajdonukat. Aki vonakodott, azt elverték. Még a hölgyeknek is odaütöttek.Borospalackot bont, maradunk az irodában. Hazafele megállok még a rokonoknál az egyik csallóközi faluban. Alig múlt hét óra, az utcán egyetlen embert sem látok. Hosszas csengetés után nyit ajtót a rokonom: - Mindenki retteg, mert egy fekete Mercedes járja naponta a falut, védőpénzt kér üzletesektől, vállalkozóktól. A helyi kis élelmiszerbolt vezetőjétől havi tízezret csikart ki. Érvek helyett pisztolyokkal hadonásznak, és szemedbe röhögnek, ha elmotyogod, hogy szólsz a rendőrségnek. Nagyot sóhajt: - Gyermekkoromban sok vadnyugati filmet láttam. Az mind smafu, operett ahhoz képest, ami itt történik. Nyolcvankilenc novemberében bizony rémálmaimban sem gondoltam, hogy nyolc év múlva vadkelet lesz Szlovákia, ahol jellemtelen emberek garázdálkodnak, és a tisztességes polgárok rettegnek, mert egyáltalán nem biztosak abban, hogy a törvény, a rendőrség képes megvédeni őket. zöltem a szülőkkel, hogy a felvételről szóló határozat hatályba lépéséhez szükséges bemutatni az államnyelven kiállított bizonyítványt. Á komárnói Járási hivatal tanügyi osztálya értesítése szerint az alapiskolák igazgatói ezeket a bizonyítványokat szeptember 30-ig elkészítették. Ez volt az ok, amiért erre a dologra csak októberben reagáltam. A kétnyelvű bizonyítványokat, amelyeket a tanulók a nyolcadik osztály befejezésekor átvettek, megtarthatják, de a középiskolai tanulmányok folytatásához az államnyelven kiállított bizonyítványt kell bemutatni. Kérdem a szerkesztő.^.da.frontadnes „Ha Václav Klaus nem lesz képes megváltozni, akkor távoznia kell a cseh kormány éléről" - jelentette ki Josef Lux, a cseh kormánykoalíció miniszterelnök-helyettese, a Kereszténydemokrata Unió - Csehszlovák Néppárt elnöke. ,A kormánynak változtatnia kell politikáján és munkastílusán, ami azt jelenti, hogy minden kormánytagnak, beleértve Václav Klaust is, meg kell változnia. Vagy megváltozik a kormány és Václav Klaus, vagy ha nem, akkor a kormánynak és a miniszterelnöknek is mennie kell" - nyilatkozta Lux. Élesen bírálta Klaust, aki szerinte „nagyon tehetséges és nagy munkabírású ember, de túlságosan önmagával van elfoglalva, s ezt a korlátot nem képes áthágni". A kormány ezért az utóbbi időben elveszítette cselekvőképességét, nem dolgozik kollektíven, s egyre gyakrabban improvizál. ABC „Jelcint úgy tartják élve, mint Brezsnyevet, csak sokkal jobb gyógyszerekkel" - idézte a spanyol lap Alekszandr Lebegyet. Interjújában az orosz nemzetbiztonsági tanács volt vezetője azt is állította, hogy Oroszországban valóban léteznek a KGB parancsára gyártott, diplomatatáska méretű atomfegyverek, és ő tudja, hol találhatók. „A probléma azonban nem az, hogy hol vannak és mennyire biztonságos ellenőrzés alatt. A probléma az, hogy azok a tudósok, akik a bombákat gyártották, bármikor valamelyik terrorszervezet szolgálatába léphetnek". Lebegy szerint az ellenzék azért nem nyújtotta be a bizalmatlansági indítványt, mert Jelcin „megvette Zjuganovot, Zsirinovszkijt és a többieket, a szegény adófizető polgárok zsebére". Emiatt „nyugodt őszre lehet számítani", bár nem kizárt a fegyveres felkelés sem a kormány által nem ellenőrzött valamelyik tartományban, ahol a moszkvai politika csak szítja a szeparatizmust. Jelcin súlyos beteg, gyógyszerfüggőségben szenved. Nem lesz képes mandátuma hátralevő részének letöltésére - állította. NATIONAL A romániai lapban Ion Cristoiu vezércikkében írja: amikor „Horn Gyula végtelen szeretetéről biztosítja a román vezetőket", nemzetközi téren következetesen azon mesterkedik, hogy Románia ne érhesse el fő célját, azt, hogy a többi jelölt országokkal egyszerre kezdje meg az Európai Unióval a csatlakozási tárgyalásokat. Cristoiu kifejti, hogy az RMDSZ, melynek politikáját „Budapestről is irányítják", erőteljes politikát folytat „a románok eltávolítására Hargita és Kovászna megyéből". „Ha Emil Constantinescu tisztánlátó politikus volna, aki tudja, hogy az államközi politikában az érdek számít, nem volna természetes, hogy felhívja Magyarország figyelmét: mérsékelje az eremdéeszes étvágyat?" - kérdezi Cristoiu, aki szerint „itt az ideje, hogy Bukarest felébredjen". nőt, hiba az, ha az iskola igazgatónője a törvény értelmében jár el? Ha nem, hol a probléma? A szerkesztőnő úgy gondolja, hogy ez az egyetlen iskola Szlovákiában, ahol betartják a törvényeket? Úgy gondolom, hogy egy szülőnek sem kell tartania attól, hogy gyermekének vissza kell menni az alapiskolába. Mivel ebben az ügyben nem látok problémát a további kommentárokra nem kívánok válaszolni. Ing. Eva Gajdáčová az iskola igazgatónője A szerző kérésére a levelet változtatás nélkül közöltük