Új Szó, 1997. október (50. évfolyam, 225-251. szám)

1997-10-22 / 243. szám, szerda

ÚJ SZÓ 1997. OKTÓBER 16. KULTÚRA OK

TATÁS 9 Zágon István és Eisemann Mihály zenés vígjátéka: Hyppolit, a lakáj a Komáromi Jókai Színházban Amikor a „siker" elválaszthatatlan a sikertől A nagyvállalkozó fuvaros és az arisztokratát mímelő lakáj történetében megjelenik az álruhás gróf is. De nem ezért derül ki, hogy Zágon István és Eisemann Mihály zenés vígjátékának bemutatóján Komáromban minden egy kicsit más volt, mint aminek látszott. DUSZA ISTVÁN Maga a komáromi bemutató más, mint az általa teremteni vélt színpadi valóság konkrét kivetülése. Még Bodrogi Gyulának a pesti vígjátékokon növekedett rendezői tudása és a színészek kiváló játéka sem tudta elfedni a látványbeli szegénységet, amely siratnivalóan hatott a Jókai Színház színpadán. Ezen az igazán elhanyagolható tényen felülemelkedve sem kell azonban a nézőnek kedveszegetten ülnie a nézőtéren, hiszen Hyppolit, a lakáj, akit Boráros Imre eleganciával, a párbeszédekbe lopott szarkazmussal formál meg. inkább előbb, mint utóbb elhangzanak a pesti flaszter szállóigéiként ismert aranyköpések, poénok. Felhangzanak az átdolgozok által a Zágon-vígjátékba szervátültetett Eisemanndalok. Kell-e még több a garantált sikerhez? Igen, mert az élvezeteket még lehet fokozni. Elvégre a pesti szórakoztatóiparban Bodrogi Gyula már rég „a Bodrogi", akinek keze és lába nyomán a siker virágai virulnak, mozdulataira és poénjaira mint varázsütésre nevet a közönség. Most is így volt, van és lesz Komáromban. Legalább félszázas szériát jósolok a Hyppolit, a lakájnak, ami egy tájolásról leszokott, ám erre a nem létező küldetésére igencsak büszke, még egyelőre csak magyarul játszó színház esetében eléggé tekintélyes szériának tetszik. Igaz ugyan, hogy a Hyppolit díszlete pontosan követhetően adaptálható a legtöbb tisztességes műszaki feltételeket kínáló falusi színpadra is, aligha feltételezhető, hogy a társulat újra nekivág a csallóközi rónának, a nógrádi és a gömöri domboknak, mint tette volt negyvenöt éwel ezelőtt. Pedig Hyppolit kell a magyarnak Gömörben is, meg a dalok, amelyet együtt dúdol öreg és fiatal. Ha még nem derült volna ki, akkor fehéren feketén leírom: Nem tudok mit kezdeni a ki tudja hányadszor, most éppen Komáromban visszakérődzött pesti humorral. Tévedés ne essék: nem a pesti humorral van bajom, hanem a visszakérődzéssel. Látva a színház novemberi játéktervét, amelyben a nyáron a Bástya Színházban bemutatott, de a rossz idő miatt eleve a Jókai Színház színpadán játszott A vacsora, amelyen eldől, ki kit szeret. Holocsy Krisztina (Terka), Mokos Attila (Makáts Csaba), Ropog József (Makáts főtanácsos), Dráfi Mátyás (Schneider fuvarozó), Cs.Tóth Erzsébet (Aranka, a felesége). A háttérben Benes Ildikó (Julcsa) és Pőthe István (Tóbiás). (Varga Róbert felvételei) Mirandolina egyetlenegyszer szerepel, igencsak szomorú vagyok. Pedig a megszakadásig röhögnöm kellene. Hogy nem tudok, annak csupán egyetlen oka van: a Hyppolit, a lakáj ebben a minőségben, ebben a szellemte.. .nem a pesti humorral van bajom, hanem a visszakérődzéssel. len és ötlettelen színpadi prezentálásban nagy-nagy repertoársiker lehet. Szemben az ugyancsak pesti Benedek Miklós rendezte Mirandolinával, amely ugyancsak vígjáték, klasszikus komédia, de komáromi előadása színházi érték e tájon, amely valamiről még szól is ebben az önmagának önmagáról minduntalan szépet és vidámat hazudozó világban. A Hyppolit, a lakáj az a színházi kóreset, amikor a darab min denkori sikere elválaszthatatlan a filmváltozattól, annak két zseniális színészétől: Kabos Gyulától és Csortos Gyulától. Valamirevaló mozinéző betéve tudja a poénokat, s az utca folklórja át is vett azokból jónéhányat. Színházi előadása nem tud megbukni, elvégre az ember humorfüggőségben „szenved", s még akkor is nevet, ha sokszor hallott poént hall egy-egy előadásban. Mindezeket tudomásul véve, egyszerűen fölöslegesnek érzem, hogy elmarasztaló kritikát írjak valamiről - ez esetben egy színházi előadásról -, amely rég nem azonos önmagával, hiszen nem autentikus. A lehetetlent felismerve, meg sem próbálkozom vele. Hazudja hát önmagának a színházi sikert a színház, s a néző legyen boldog részese ennek a hazugságnak! „Ahány ház - annyi bőrönd és annyi sors. Rengetegen segítettek nekünk!" A bőröndök tartalma bennünk van ZALABA ZSUZSA A somorjai At Home Gallery a múlt héten nyitotta meg Németh Ilona és Bartusz György „Útban" című kiállítását a zsinagógában. A november 15-ig megtekinthető tárlat tartalmáról és sorsáról a két kiállító művésszel beszélgettünk. „A galériatulajdonosok, Kiss Csabáék ötlete volt, hogy közös kiállítást rendezzünk. Jó ödetnek találtam, s azonnal leültünk egyeztetni a projektjeinket" vallja Németh Ilona. A kérdésemre, hogy fiatal kora ellenére miként élte bele magát a kiállítás témájába: a temérdek régi bőrönd ijesztő üzenetébe, Ilona határozottan válaszol: - Úgy ér... egyre jobban nyomaszt mindenkit a bizonytalanság... zem, nem kimondottan a kitelepítésekről szól ez a tárlat. Akkor már inkább a zsidók elhurcolását említhetnénk, talán a helyszín, a zsinagóga kapcsán. Mondhatnám azt is, hogy az előző, ugyancsak itt bemutatott - talpfákat lefektetett installációmnak §z a mostani tárlat mintegy folytatása is lehetne, hiszen ismét megfogalmazódott a nyomasztó belső gondolatsor, s e tárlaton még valóságosabban van jelen az ember szelleme. A láthatatlan, ám mégis jelen lévő embereket érezhetjük magunk körül, a bőröndök mellett. Aktuális ez a kiállítás mindenképp, utal a politikai helyzetre, a folytonos népvándorlásra, az Európában lezajló feszültségekre, a jugoszláviai háborúra, a menekültekre. A kiállításanyag vándorolni fog, bejárja a győri, szegedi, kolozsvári és szabadkai zsinagógákat is. Valahány helyszínen további bőröndök csatlakoznak hozzá, a végén pedig ismét visszakerül a kiállításanyag a somorjai zsinagógába. De hogy került a művészekhez ennyi bőrönd? Bejárták egész Szlovákiát? .Amikor megszületett a tárlat képzeletbeli tartalma, magunk is megijedtünk a megvalósítástól, de Kiss Csabáék nem láttak akadályt a vakmerő vállalkozás véghezvitelében. Rengeteg újságban megjelent a felhívásunk, érkeztek is a kofferek, Kassáról éppúgy, mint Nyugat-Szlovákiából, a legtöbb bőröndöt azonban Csaba gyűjtötte össze, mégpedig a Csallóközben. Végigjárta a falvakat, meghallgatta az emberek vallomásait. Ahány ház, annyi bőrönd és annyi sors. Érdekes, hogy hány éven keresztül őrizgették e kopott, hányatott sorsú bőröndöket az emberek. Kidobni sajnálták, főképp az emlékeik miatt, most azonban úgy szabadultak meg tőlük, hogy meg is menekítették őket. Óriási dolog ez, gondoljunk csak bele!" mondta Németh Ilona. „Én nagyon sokat köszönhetek Kiss Csabának és Németh Ilonának, hiszen annak ellenére, hogy már dolgoztam kofferekkel az alkotói munkám során, ilyen monumentális vállalkozásról még álmodni sem mertem volna. A lendületük magával ragadott, sosem felejtem el a bőröndök történetét. Óriási inspiráció volt számomra a zsinagóga is. A tárlat megálmodásakor reflexszerűen hatott rám a helyszín, a zsidók üldözése, s minden, ami bőröndöket juttathat az ember eszébe. Európai probléma ez, és bizony egyre jobban nyomaszt mindenkit a bizonytalanság, a félelem és a szorongás érzése. A bőröndök tartalma bennünk van jelen - nyilatkozta Bartusz György. Amikor ott álltam Ilonával a bőröndök között, és elkezdtük mindet sorra kinyitni, eszembe jutott a gyermekkorom, a szülőfalum, a tény, hogy Kéméndről is hetven családot telepítettek ki annak idején. Számtalan ártatlan család esik áldozatául az esztelen politikának. Magam előtt láttam a sok-sok fázó kisgyereket, akik anyjuk oldalán szuszognak a padok alatt a hidegben. Menekülnek valahonnan valahová, ma, 1997-ben! Nos, egy tárlat akkor éri el célját, ha valamiképp megszólítja nézőit, az embert, aki lát és érez. A temérdek csukott bőröndöt kinyitottuk, s ezáltal mintha a tér és az idő is megnyílt volna előttünk. Volt egy olyan elképzelésünk, hogy a győri zsinagógába minden egyes koffert egy-egy embernek kéne elvinnie. Az ötlet zseniális, ám jelenlegi helyzetünket tekintve meggondolandó. Talán okosabb lenne, ha a bőröndöket egy uszály szállítaná el, így a kiállítás részeként még a folyóval is találkozhatnánk. Vissza Európába, mondjuk, álmodjuk. Bár valóra válna. Bár igaz lenne" - sóhajt Bartusz György, és elvegyül a bőröndök között. A Böngésző nyertese A Vasárnap 42. számában feltett kérdésre a héten 987 helyes megfejtés érkezett. A beküldők közül tegnap Kövesdi Károly, a Vasárnap vezető szerkesztője közjegyző jelenlétében sorsolta ki a szerencsés nyertes nevét. E héten az 1500 koronát Groth András komáromi olvasónk nyerte. Gratulálunk! A helyes megfejtés: „Alapíts saját vállalatot", (v) Szabó Magda kitüntetése A köztársasági elnök - a miniszterelnök javaslatára - Szabó Magdának irodalmi életműve elismeréseként a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal (polgári tagozata) kitüntetést adományozta. Az elismerést a 80. születésnapját ünneplő Kossuth-díjas írónőnek Göncz Árpád hétfőn a Parlament Nándorfehérvári termében nyújtotta ár. Az ünnepség közvetlen hangulatban zajlott, mivel - amint arról Göncz Árpád szólt - az író köztársasági elnököt évtizedek óta tartó barátság fűzi Szabó Magdához. (MTI) SŽftl'HAZ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Rigoietto (19) KIS SZÍNPAD: Szentivánéji szexkomédia (19) KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZ: Hyppolit, a lakáj (19 - Ipolynyék) KASSAI THÁLIA SZÍNHÁZ: Kakukkfészek (19) MOZI POZSONY HVIEZDA: Air Force One (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Sötét zsaruk (am.) 15.15,17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Az elveszett világ (am.) 16, 18, 20.15 A csillagokat az égről (szlov.-cseh) 16.30, 18.30, 20.30 Suttogj (cseh) 18 Farkasverem (cseh) 19.15 KASSA ÚSMEV: Az elveszett világ (am.) 16,18.15 A csillagokat az égről (szlov.-cseh) 20.30 IMPULZ: A három testőr erotikus kalandjai (am.) 16.15,19.15 DEL-SZLOVAKIA DUNASZERDAHF.LY - LUX: Rómeó és Júlia (am.) 17.30 Sikoly (am.) 20 KOMÁROM - TATRA: Az elveszett világ (am.) 19.30 GALÁNTA - MOZI: Csak a bolondok sietnek (am.) 17.30, 20 LÉVA - JUNIOR: Emberrablás (am.) 16.30, 19.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Szerelem és háború (am.) 16.30,19 Kedvezményes áron megvásárolhatók Könyvajándék az Egyesült Államokból PUNTIGÁN JÓZSEF Már hagyományossá vált, hogy az amerikai Sabre Alapítvány a Szlovák Akadémiai Információs Iroda (SAIA-SCTS) közreműködésével rendkívül kedvezményes áron angol könyveket ajánl fel az ezek iránt érdeklődő intézményeknek, elsősorban könyvtáraknak és iskoláknak, valamint magánszemélyeknek. Megtalálhatók itt az alkalmazott tudományok, a számítástechnika, a társadalomtudományok, az orvostudomány, történelem és politika stb. könyvei. A könyveket bemutató kiállításokat október folyamán a SAIA-SCTS irodái és a velük együttműködő könyvtárak és kulturális intézetek szervezik. A dél-szlovákiai városok közül Pozsonyban október végéig (SAIA-SCTS háza), Losoncon október 24-ig (Nógrádi könyvtár), Kassán október 21.november 7. (Kerületi állami könyvtár) és november 11-21. között (SAIA SCTS iroda), Eperjesen október 24-ig (Egyetemi könyvtár) tekinthetők és vásárolhatók meg az angol nyelvű könyvek. Külön felhívnám a figyelmet a kazettákkal együtt kapható, főleg gyermekeknek készült nyelvkönyvekre. Jövő év tavaszától évente ítélik oda Szolzsenyicin irodalmi díjat alapított November 15-ig látható a tárlat (Tóth Lehel felvétele) MTI-HIR Moszkva. Alekszandr Szolzsenyicin irodalmi díjat alapítottak Moszkvában az Oroszországban élő és orosz nyelven alkotó irodalmárok munkásságának elismerésére. A világhírű orosz író felesége, Natalja Szolzsenyicina - aki a férje által még 1974-ben, röviddel a Szovjetunióból való száműzetését követően létrehozott Orosz Társadalmi Alapítvány elnöke - szerdán Moszkvában bejelentette: a díjat jövő év tavaszától évente ítélik oda öt kategóriában. Az elismeréssel 25 ezer dollár is jár. A prózaírók, költők, dramaturgok, irodalomkritikusok és irodalomtudósok csak egyszer nyerhetik el a Szolzsenyicin díjat, amelyet csak kivételes esetben osztanak meg két jelölt között. A Szolzsenyicin-alapítvány a Gulag-szigetcsoport című, több mint 30 nyelvre lefordított műért járó honoráriumokból jött létre, és ez idő szerint a jelenkori orosz történetírás kiadványait, illetve memoárkötetek megjelentetését finanszírozza. Az irodalmi díj odaítéléséről hattagú bírálóbizottság dönt, amelynek a Szolzsenyicin-házaspáron kívül tagja Nyikita Sztruve Párizsban élő professzor és könyvkiadó, Valentyin Nepomnyascsij író, Ludmilla Szaraszkina irodalomkutató és Pavel Baszinszkij irodalomkritikus.