Új Szó, 1997. augusztus (50. évfolyam, 176-200. szám)

1997-08-28 / 199. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 1997. AUGUSZTUS 28. KULTÚRA 9 MOZI POZSONY HVIEZDA: Anakonda (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Lö­vések a Broadwayn (am.) 15.30, 17.30, 20 TATRA: Hamlet (am.) 15.30, 18, 20.30 YMCA: Gyilkosság a Fehér Házban (am.) 15.30. 18, 20.30 CHARLIE CENTRUM: Orbis pictus (szlov.) 18; 101 kiskutya (am.) 16.30 Anakonda (am.) 17.30, 20.45 Rómeó és Júlia (am.) 18.30 Fény (ausztr.) 20.30 ISTROPOLIS: Fedőneve: Donnie Brasco (am.) 18, 20.30 DÉL-SZLOVÁKIA KOMÁROM - PANORÁMA: Édes álom, hosszú csók (am.) 21 PAT - PANORÁMA: Üvöltés (am.) 21 GALÁNTA - KERTMO­ZI: Sötét összeesküvés (am.) 20.30 NAGYMEGYER ­SLOVAN: Nyerő páros (am.) 20 ZSELÍZ - SPUTNIK: Az angol beteg (am.) 20 LEVA - JUNIOR: Csakis ő (am.) 18 ROZSNYÓ -PANORÁMA: Kutyaévek (cseh) 19 Ütőhangszeres osztály nyílik Somorján. Szabó Ferdinánd Nándor dobos lesz az újonnan nyíló osztály oktatója Mindennek a ritmus az alapja Ajánlatunk péntekre és szombatra Hétvége a rádióban Pénteken, ünnep lévén 9.00 óra­kor kezdődik adásunk. 9.45-től a szlovák nemzeti felkelésre emlé­kezünk. H. Rudas Dóra műsorá­ban többek között G. Kovács László történész értékeli a szlo­vák történelem egyik legjelentő­sebb eseményét. 10.10-től Fis­cher Annie zongorázik. 10.30-tól megismételjük Dávid Teréz rá­diójátékát, Az ember komédiáját. Délben hírek, majd a Randevú különkiadása jelentkezik. 13.10­től Johann Strauss műveiből köz­vetítünk, majd 13.30-tól Testvé­reim a fák címmel riportműsor hangzik el. 14.30-tól megismé­teljük a Kölyökvilágot. 15.00 óra­kor hírek, majd Pavilon Szabó Máriával. Tudósítunk a kovács­pataki nyári egyetemről, beszél­getés hangzik el egy ungvári ma­gyar festőművésszel. Szombaton 9-kor a Hétről hétre c. magazinműsor jelentkezik. Az első órában összefoglaljuk a hét eseményeit, beszámolunk a Gau­lieder-üggyel kapcsolatban ösz­szehívott rendkívüli parlamenti ülésről, az Észak-atlanti Közgyű­lés küldöttségének szlovákiai tár­gyalásairól. A második óra fő té­mája: Szlovákiában miért nem terjedtek még el a hitel- és fizető­kártyák. A déli hírek után Pop­mix. 13.00-kor Kaland az élet címmel beszélgetés hangzik el dr. Kovács Lászlóval, a pozsonyi Dérer Kórház Gyermekklinikájá­nak orvosprofesszorával. 13.30­tól Sanzonok. 14.40-től a Magyar Állami Népi együttes zenekara játszik. 15.00-tól ismertetjük Ver­di Trubadúré. operáját. 15.30-tól Vidék magazinja. Utoljára foglal­kozunk az aratással és szólunk az őszi mezőgazdasági munkálatok­ról. Utána Köszöntő. (ML) ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ A falu első írásos említésének 765. évfordulója tiszteletére a napokban monográfia jelent meg Nyitragesztéről Fehér Sán­dor tollából, az AB-ART Kiadó gondozásában. A dombok kö­zött húzódó takaros falut ma már alig négyszázan lakják. A lélekszám egyre csökken, mivel kevés gyerek születik, de talán mégsem kell félni attól, hogy ez a kis falu elöregszik, elveszti életkedvét. Mert az élet bizony elevenen lüktet a Mái hegy alatt. Házak épülnek, a pincékben év­ről évre megtelnek a hordók borral, a kamrák a megtermett zöldséggel-gyümölccsel. Bár is­kola jó ideje nincs már, s szom­széd faluba eljáró gyerekek kö­zül is egyre kevesebben iratkoz­nak magyar osztályba, olyan személyiségek őrzik, éltetik a magyar kultúrát, mint Brath szobrot állíthatnánk, nincs kas­télyunk, sem egyéb látványossá­gunk, és mégis. Azoknak, akik itt születtek, itt élték át gyer­mekkorukat, becsatangolva a Máli akácerdőt, kuruc-laban­cosdit vagy később indiánosdit játszva, vagy nagy lakodalma­kat csapva libalegeltetés köz­ben, azoknak, akik itt lettek fel­nőtté és itt maradtak, becsületes munkával megteremtve a méltó élethez való körülményeket, megtartva hitüket és nemzetisé­güket - ez az otthon a szülőföld, a haza. E kis falu története tárul elénk e könyvben" - írja beveze­tőjében Gál Erzsébet polgármes­ter, akinek kezdeményezésére megíródott és megszületett ez a munka. Hatvannégy oldalon 52 dokumentum, illetve a csalá­dokban gondosan őrzött kora­beli felvétel hitelesíti-színesíti a szép kivitelű könyvet. Fehér Sándor a régészeti leletek tanú­Nyitrageszte monográfiája PťfH.K SÍMXMt • íy ÍLL'LvzzzLZ Margit nótafa és a messze föl­dön híres hagyományőrző ének­lőcsoport. És akadnak fiatalok, akik külföldre vándoroltak el tu­dást szerezni, hogy majd haza­hozzák. „Otthon - nekünk, gesztieknek ez a kis falu jelenti ezt. Nem szü­lettek itt híres emberek, nincse­nek neves hőseink, akiknek ságától a nagyobb történelmi korszakok eseményein át egé­szen a jelenkorig kíséri figye­lemmel a község életét össze­foglalásában. A lapokon sorjázó adatokból elénk tárulnak a job­bágyok, földművelők, tanítók, egyházi emberek és uraik (föl­desurak, török helytartók) min­dennapjainak gondjai. És az ün­nepek is, amelyeket máig őriz az emlékezet, s az emlékezet mel­lett most már ez a könyv is, amely remélhetőleg felkerül minden geszti polgár könyves­polcára, s így hagyományozódik majd nemzedékről nemzedékre. Mert ha nincsenek is nagy szü­löttei a községnek, ez a kötet is bizonyság arra, hogy dolgos, céltudatos, kitartó emberek az ott élők, akik számára fontos az ősök hagyatéka, s az is, hogy maradandót hagyjanak maguk után a jövendő generációknak is. H. M. Az Amadinda ütőegyüttes szombati, somorjai koncertjén is elbűvöl­te a hallgatóságát. Másfél órásra tervezett hangversenyük végül há­rom órásra nyúlt: a lelkes közönség újra és újra ráadást követelt. Jól érezték magukat a zsinagógában az Amadinda tagjai is: mi sem bi­zonyítja ezt jobban, mint hogy megígérték: jövőre ismét ellátogat­nak Somorjára. (Fotó: Somogyi Tibor) A falu első írásos említésének 765. évfordulója tiszteletére az AB-ART Kiadó gondozásában jelent meg: Meglepetést tartogát az idei tanévre a somorjai ze­neiskola. Az eddig oktatott hangszerek széles skáláját újabbal szaporítva, „ütős osztályt" nyit. VOJTEK KATALIN Teheti, mert szeptembertől ki­váló szakemberrel bővül az is­kola pedagógusgárdája. Sza­bó Ferdinánd Nándor dobos lesz az újonnan nyíló osz­tály oktatója, aki így vall ter­veiről: Zenész vagyok, kitűnő popzene­karokkal jártam eddig a világot. Húsz éve Somorján élek, de mindeddig nem kapcsolódtam be a város zenei életébe. Most, hogy aktív muzsikusként renge­teg tapasztalatra tettem szert, úgy látom, itt az ideje, hogy megosszam ezeket másokkal is. Ezért döntöttem úgy, hogy taní­tani fogok. A somorjai zeneisko­la nívós, jó nevű intézet, s maga a város is vonzó zenei életet él. Három parasztzenekar, egy fú­vószenekar, három tánccsoport és egy nagy vegyeskar működik itt, a zeneiskola szép koncertter­mében gyakran rendeznek hangversenyeket. Ilyen fogé­kony közegben bizonyára szép számmal akadnak majd tanítvá­nyaim. Ez azt jelenti, hogy felhagy az aktív zenéléssel és ezentúl csak tanítani fog? Nem, dehogy. Az a vélemé­nyem, hogy az a zenész, aki hi­vatásosként foglalkozik a hang­szerével, tanítani is jobban tud. Szép dolog a pedagógia, de ösz­szekötve az aktív zenéléssel, még jobb kombináció. Ón zenei körökben arról is­mert, hogy több hangszeren ­többek között hegedűn és trombitán is - remekül játszik. Oktatóként miért döntött az ütőhangszerek mellett? Mert úgy érzem, hogy nálunk az ütőhangszereket kissé mosto­hán kezelik. Pedig a zenében mindennek a ritmus az alapja. Az őskorban, a zene születésé­nél a ritmus volt az első, csak utána jött a dallam. Jó ritmusér­zék nélkül hangszeren nem le­het jól játszani. Nem véletlen, A somorjai Németh-Šamorínsky Művészeti Alapiskola, ahol szep­tembertől ütőhangszereken is tanulhatnak a gyerekek. (Somogyi Tibor felvétele) hogy a konzervatóriumi növen­dékek, játsszanak bármilyen hangszeren, két évig kötelezően ritmusfejlesztő gyakorlatokra járnak. Én itt, a mi zeneisko­lánkban is ezt szeretném meg­honosítani. Felajánlottam az igazgatónőnek, hogy hajlandó vagyok a más hangszerekre járó gyerekekkel is heti fél órát fog­lalkozni, hogy javuljon a ritmus­érzékük. Az aktív zenélés és a saját órái mellett bírná? Természetesen. Nekem a tanítás újdonságot jelent, és szeretettel, örömmel csinálom. REGÉNY A már ott tartózkodó fő­nök felkapja a kagy­lót. - Te vagy? Mi van? - kérdezi nyug­talan hangon. - Nagyszerű hírem van! A mi kedves jó barátunk kieszelt va­lami nagy dolgot. Azt állítja, hogy néhány perc múlva egy jól megtömött táskával rohanhat vissza a lakásomba! - A szentségbe vele! - fakad ki a finomabb kifejezésekhez szo­kott Diák úr. - Tartsd vissza, ki ne engedd! Máris futok hozzád! Ria az előszobába megy, s ami­kor hallja, hogy az emeletükön megáll a lift, kitárja az ajtót. A Séf berobog a szobába. Áz utá­na siető Ria látja, hogy felhábo­rodottan áll meg Fehér előtt. - Te meg gyorsan ragaszd a po­fikádra azt a nagy szakállt, hogy senki se ismerhessen rád! - mondja sietve Ria, hogy visz­szatartsa a Séf dühkitörését. Soberhez lép, s a kék ragián zsebéből kiveszi a Walther­pisztolyt. - Ezt inkább te vedd magadhoz, mert az ő zsebében még elsülhet, nincs annyi mersz benne, hogy fejbe kólintsa a ter­Riporterkaland PETRŐCI BÁLINT 64. rész melőszövetkezet pénztárosnőjét... - Te őrült! - kiált fel a Séf, s a pisztolyt dühösen a nadrágzsebebébe dugja. - Több mint félmilliót hord a táskájában - motyogja Sober. - Azt hiszed, hogy arról nincs tudomásom?! Arra nem gon­dolsz, hogy Ria itt dolgozik a presszóban, itt a lakása is?! Baj­ba akarsz sodorni bennünket?! - Senki sem tudná meg... - Senki?! Mielőtt feljöttél volna az ötödik emeletre, hogy „átöl­tözködj", a presszóban voltál, Ria pultjánál ültél, s valamit át­adott neked. A lakáskulcsot! Ezt valaki láthatta is! És te mit csi­nálsz? Kihasználod a bizalmun­kat, s ahelyett, hogy Riára vár­nál, engedelmem nélkül felve­szed a raglánt! A pisztolyt is zsebre vágtad, ugyanazt, ame­lyet az „ilavai" barátod tartott a kezében! Újra a sittre akarod ül­tetni?! - Hogy akarhatnám?! Néhány pillanat alatt nálam lehet a pénz, és eltűnök. - Hová? Visszafutnál Ria laká­sába? S a szemtanúk útbaigazí­tanák a hekusokat! Bonyodal­mak nélkül kell élnünk, kedves barátom. Az építővállaiat már felfogadott egy magándetektí­vet is! Mindenáron vissza akar­ják szerezni a másfél milliót! Most kussolnunk kell! Gazdag lettél! Mit akarsz még? Ria, aki szereti a vidám hangu­latot, egyszerre felnevet. - Csak azt akarja, hogy mától kezdve milliomos legyen! A Séf felismeri, hogy Ria csak tréfálkozik. - Inkább adj egy pohár italt. - Neked is, Fehér? - Nem kérek - válaszolja Sober halkan, leverten, s az ablakhoz lép, hogy elnézzen a szemközti alacsonyabb házak felett, s üres tekintettel meredjen az elérhe­tetlen vágyálomra emlékeztető messzeségbe. Nem úgy alakul a sorsa, ahogyan elképzelte. Ha igaz, hogy az Épületfelújító ma­gándetektívet is bekapcsolt a nyomozásba, akkor!... A nyaká­hoz kapja a kezét, mintha a szo­rosabbra húzott hurkot szeret­né kitágítani, hogy jó mélyet lé­legezhessen. De nem tud fellé­legezni. Egyre nyomottabb a hangulata. - Olvasol néha újságot? - kér­dezi a Séf. Nem lép el az ablaktól, csak fé­loldalt fordulva válaszol: - Nem érdekel a politika... - Hasznodra válna, ha néha böngésznéd az újságokat, mert másról is írnak - folytatja a ko­nyakját hörpintgető Főnök. ­Ha szombaton olvasgattad vol­na, most talán nem ragasztod az orrod alá a bajuszt, mert né­hány perc alatt pisztoly nélkül is százezret kereshettél volna! -Én, százezret?! - Ha elárulod, ki rabolta el ápri­lis ötödikén a másfél milliót. - Hogy árulhatnám el?! - nyög­décseli Sober. Most már leforrá­zottan érzi magát, mert olyas­mit hallott, amire rémálmában sem gondolhatna. Hogy adhat­ná fel saját magát?! A tehetet­lenség marcangolta. Megbéní­tották. Talpuk alatt már forró­sodik a talaj, s nincs hová fus­son, hová meneküljön. Ha a ki­járat felé törne, elállnák az út­ját. Újra az ablak felé fordul, s lefelé tekint. Legjobb lenne ki­ugrani a nyitott ablakon, és csak addig élne, amíg az ötödik emeletről a járda aszfaltjára zu­hanna! Ha most újra bajba ke­rülne, már soha nem mehetne haza, mert édesapja vasvillával kergetné ki még a faluból is! A szemközti járda mellett vagy hat autó rostokol. Az egyik igen ismerős: kopott, piros Skoda! Ugyanez a kocsi haladt el pén­teken a sasfalui házuk előtt, szombaton pedig ott állt a falusi vendéglőnél. Szinte megszédül­tén mereszti szemét a szeren­csétlenségét okozó kopott, piros autóra. - Az nekik kell... Szorultságában nem hallja saját halk hangját. Csak a gondolat, a váratlan felismerés él benne, az zaklatja, s már félemlíti is. Az a bajszos alak őt akarta rákény­szeríteni az árulásra, hogy kezé­be kaparinthassa a nagy jutal­mat! (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom