Új Szó, 1997. augusztus (50. évfolyam, 176-200. szám)

1997-08-11 / 184. szám, hétfő

6 KULTÚRA ÚJ SZÓ 1997. AUGUSZTUS 11. MOZI POZSONY HVIEZDA: 101 kiskutya (am.) 16 Emma (am.) 18, 20.30 HVIEZDA - KERTMOZI: Államérdek (am.) 21 OBZOR: Csak a bolondok sietnek (am.) 18 Fegyencjárat (am.) 20.30 MLADÓSŤ: Láthatatlan (cseh) + Anima mundi (am.) 16, 18, 20.30 TATRA: Batman és Robin (am.) 15.30,18,20.30 YMCA: Batman és Robin (am.) 15.30. 18, 20.30 CHARLIE CENT­RUM: Orbis pictus (szlov.) 18; 101 kiskutya (am.) 16.30 Fe­gyencjárat (am.) 18.30, 20.30 A szerelem rabjai (am.) 18.30, 20.30 Törvényen kívül (am..) 18 Suttogások és sikolyok (svéd) 20 A vadállatok pavilonja (szlov.) 20.15 ISTROPOLIS: A fény (ausztr.) 18, 20.30 Emberrablás (am.) 18, 20.30 DÉL-SZLOVÁKIA KOMÁROM - PANORÁMA: Ragadozók (am.) 21 PAT - PA­NORÁMA: Nyerő páros (am.) 21 GÚTA - MOZI: Csillagok há­borúja (am.) 19.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Hanta boy (am.) 19 Az Egri csillagok című történelmi musical ősbemutatóját a közelmúltban láthatta a közönség A Margitszigeten 1552-t írnak Bár a július 18-i premiert az eső elmosta, a siker nem maradt el, csak vára­tott magára. A premierré előlépett vasárnapi elő­adást a szemerkélő eső, a „veszélyessé vált" színpadi mozgás ellenére siker övezte. TÓTH TAMÁS Az Egri csillagok című Gárdonyi Géza-regényt feldolgozó szerző­páros, Várkonyi Mátyás és Béres Attila musicalje rég nem látott si­kert aratott a Margitszigeti Sza­badtéri Színpad természetes környezetében. A darab szerző­je, Béres Attila törekedett a tör­téneti hűségre, bár saját bevallá­sa szerint helyenként több tíz, esetleg száz oldalt kellett ki­hagyni a regényből, hogy a szín­padi dramaturgiát megvalósít­hassa. Ahogy elmondta, mintegy öt éve készültek erre a bemuta­tóra, öt év munkája fekszik a szö­veg, a zene és a hangulat össze­érlelésében. Nem hiábavaló munkáról van szó, hiszen a zene tökéletesen kiegészíti a monda­nivalót, s alátámasztja a cselek­mény hangulatát. A színpadi megjelenés, a koreog­ráfia Novák Ferenc munkája nyomán állt össze. A koreográ­fus-rendező valódi csatározást varázsolt a színpadra, a szerep­lők mozgása, a test test elleni küzdelem jól helyettesíti a kard­dal, dárdával ölremenő harcot. A szereplők kitűnő játéka, hang­ja mellett komoly szerepet ját­szik a látvány, ami különösen a második rész végén teljesedik ki. Ekkor érezhetik a nézők igazán a szabadtéri előadás előnyeit, mert az égő vár, a tüzeskerék, az üstökből ömlő forró szurok, mind-mind hozzátartoznak az Egri csillagokhoz. Ennek az elvá­rásnak is megfeleltek a pirotech­nikáért felelős szakemberek. A parádés szereposztás - Bor­nemissza Gergelyt Novák Pé­ter, Cecey Évát Rémi Tünde, Dobó Istvánt Szakácsi Sándor, Jumurdzsákot Varga Miklós, Tö­rök Bálintot Vikidál Gyula, Sár­közi cigányt Nagy Feró, Hegedűs Istvánt Földes Tamás, Gábor pa­pot Fazekas István, Izabella ki­rálynőt Varga Klára, Szolimán szultánt Meződi József, Cecey Pétert Makrai Pál, Ceceynét Var­ga Tóth Irén alakítja -, még in­kább magában hordozta a sikert. A történet párhuzamosan indul Gárdonyi regényével, így megis­merhetjük a két gyermek szerel­mét, a bátor Gergő (Rónaszéki Álmos) és a kedves kis Vica (Üveges Réka) kibontakozó kap­csolatát. Ennek az időnek, a gyermekkornak a megjelenítésé­ben közreműködnek a Bihari ap­rók is. Ezek után joggal adódik a kér­dés: Honnan jött az ötlet Gárdo­nyi halhatatlan regényének fel­dolgozására? A választ a legille­tékesebbtől, Várkonyi Mátyástól kapjuk meg. Magát az ötletet gyermekeim adták, akik éppen ez idő tájt ol­vasták Gárdonyi remekművét. De volt egyfajta belső indíttatá­som is, hogy a sok külföldi da­rab, feldolgozás után, akkor még Rock színházasként hazai művet állítsunk színpadra. A Gárdonyi­mű példázata a hazafiságról, a helytállásról mindig időszerű marad. Ez egyben kockázatot is rejt magában, mert a mindany­nyiunk ifjúkorának regényeként megírt művet nem volt egyszerű feldolgozni színpadra, hogy az mindenben tükrözze a forrást. Nem is törekedtünk a teljességre a mű terjedelme és hosszas leíró részletessége miatt, mi elsősor­ban a szerelmi vonalat erősítet­tük, s ezen keresztül követhetjük végig az eseményeket. Ez a mu­sical nem helyettesíti vagy pótol­ja a regény elolvasását, a színpa­di mű esetleg kedvet csinálhat az olvasáshoz, újraolvasáshoz. Akik már olvasták, azoknak is ér­demes megnézni, mert érdekes lehet összehasonlítani, hogy mi­ként valósult meg a Gárdonyi, vagy az olvasó által elképzelt vi­lág. Novák Péter ötlete, hogy a Honvéd Együttes és a Budapesti Táncegyüttes alkossák az egyik, illetve a másik tábort, olyannyira bevált, hogy a két tábor a színpa­don a táncban „méri össze" ere­jét a szigorú koreográfiai elemek keretei között. Miért a Margitsziget, és miért nem Eger az ősbemutató hely­színe? Erre a kérdésre Egerben kere­sendő a válasz. Mi hosszú időn keresztül döngettük az egri ka­pukat, mert szerettük volna ere­deti helyszínen, a várban bemu­tatni a darabot, s azt követően színpadra állítani a Margitszige­ten. A musicalt mindenképpen szerettük volna a fővárosban is bemutatni. Koltay Gábor, a Sza­bad Tér Színház igazgatója örömmel fogadta a produkciót, s mi éltünk az általa kínált lehető­séggel. Lesz-e utóélete a musicalnek? Többféle módon tervezzük a nyári négy előadás utóéletét. Egyrészt Koltay Gábor videó­filmet készít a darabból a Ma­gyar Televízióval közösen, amit karácsonykor szeretnénk műsor­ra tűzni. Egy színházi produkció­nál felmerül a kérdés, hogy kő­színházba kerül-e? Erre a kér­désre ma még nem lehet egyér­telműen választ adni, folynak tárgyalások, melyek arra enged­nek következtetni, hogy a „szín­ház" folytatódik, de a mikor és hol kérdésre ma még nincs vá­lasz. Musicalről lévén szó a zenei anyagot szeretnénk kiadni ka­zettán és CD-n is. Ennek az elője­leit már a közönség érezheti is, mert az ősbemutatóra készült számozott kazettákat az előadás helyszínén megvásárolhatták. Simon Templar, vagyis az Angyal szerepében ezen a nyáron Holly­wood egyik ügyeletes fenegyereke, Val Kilmer hódít a hazai mozik­ban is. (Fotó: archív) REGÉNY r Ú jra elhalad a cérna­gyár előtt, ahol ká­romkodva nagyot köp a járdára. Közel az autóbuszállomás, s onnan csak egy ugrásnyira az az utca, ahol benyithat a Mária-presszó­ba. Az autó kipárolog a fejéből, már csak Riára gondol, s a Séf engedélyére, hogy bátran a bár­pulthoz ülhet. Beszélnie kell Riával. Valaki előtt ki kell önte­nie a szívét, hogy megbéklyóz­hassa a tébolyító gondolatait. Zsuzsa a bajszossal együtt a vesztét kívánja! Ha Ria előtt el­sírná keservét, azonnal jelente­né a Séfnek, aki futna is a presz­szóba, hogy Ria lakásában val­latóra fogja... Azt mondjam el neki, valaki rájött, hogy a taka­rékba tett összeget nem a lottón nyertem?! És faggatna a részle­tekről. Hogy jöhetett erre rá? A takarékban kileste, hogy meny­nyi pénzt rakok a pénztárosnő elé, hallotta, hogy jeligére te­szem be a pénzt, aztán a sasfalui házunkig követett. Megtudta a nevet is, azt is, hogy lopás miatt már kétszer bedu­tyiztak, és rám uszította a falusi rendőrt is. Mit akart tőled? Csak azt kérdezgette, mi rosszat csináltam pénteken?... S az, aki követett téged, a falusi rendőr­től megtudta azt is, hogy a bör­tönben kivel barátkoztál ösz­sze?! - kérdezné a Séf vészjósló tekintettel. Sobernek zúg a fü­le. Húzd meg a vészféket! - ria­dóztatja magát. Odáig nem sza­badjutnod, hogy a betéttel kap­csolatban a Séf kérdéseket te­hessen fel! Mert akkor jaj ne­ked! A Walther-pisztollyal go­lyót kapsz a fejedbe! A betétről egy szót sem mond­hat! Másról kell beszélnie Riával. Csak a szerdai bécsi utat említhetné. Hajlandó lenne vele átruccanni a határon? Hogy a segítségére legyen, mert nem érti a német szót. S az osztrák fővárosban tudtára adná a szándékát: Nálam a sok pénz, ha akarsz, maradj velem... Mert szerda délelőtt, a nagy „kirán­dulás" napján, már valóban mil­liomos lesz, csak kaparintsa meg a kék pénzestáskát! A taka­rékból néhány perc alatt kiveszi a betétjét, s irány a határ! És nem lesz többé sem a nagy baj­Riporterkaland PETRŐCI BÁLINT 49. rész szú, sem Zsuzsa, akik miatt már aludni sem tud! Ha újra sikerül elkapnom Zsuzsát, megfojtom! Felajzott idegekkel, zihálva nyit be a Mária-presszóba. Eszébe sem jut, hogy a bárpulthoz ül­het. Csak bólint Ria felé, mintha idegenként köszöntené a fény­lő, csillogó bárpult mögött álló fiatalasszonyt, akinek a feszesre szabott fehér blúzából félig­meddig kibuggyan a nagy mel­le. Megrögzött szokása szerint az egyik hátsó asztal felé igyek­szik. Ria halk szóval megállítja. - Gyere ide! A svájcisapkát csak most kapja le a fejéről, s bedugja az igeiittasakba. Felül az egyik ma­gas székre. - Megfeledkeztél arról, hogy ide ülhetsz? - kérdezi suttogva Ria. - Nagyon rosszul érzem ma­gam. - Látni az arcodon. Egy pohár konyak jót tenne neked. - Csak egy pohár szódát adj, fáj a gyomrom. - Kiírt az orvos? - érdeklődik Ria, amikor a pohár szódát Sober elé teszi. - Néhány hétig betegállomány­ban maradok. - Majd megmondom neki. Csak azért jöttél, hogy jelentsed? - Azért. - Említette, hogy ma az orvos­hoz kell menned. De másról is tett említést - mosolyodik el Ria. Sober csodálkozik. Percekkel előbb csak a rémképeket hesse­gette, csak a rosszra gondolt. Riadtan pillant Riára. Még mi­ről tehetett említést a közös Séfjük? Megneszelt volna vala­mit? Lehetetlen! Hogy megnyu­godjék, megkérdezi: -Valami utasítása van számom­ra? - Eltaláltad! - Ria mosolyogva átnyúl a pulton, és Sober karjá­ra teszi a kezét. - Már elfelejtet­ted, hogy mit ígért neked? Vagy már nincs szükséged a segítsé­gemre? Találtál egy másik nőt magadnak? Sober felsóhajt. Már tudja, mi­ről van szó. A háborgó gyomrá­hoz tapasztja a kezét. Mosolyra húzódik a szája, de fájdalmas a mosolya. - Hol találhatnék nálad szebb nőt? - Szenvedsz, s így beszélsz? Ha kedved van hozzá, felmehetünk egy fél órácskára. Most alig van munkám, csak szólok a főnökhelyettesnek, hogy álljon a pult mögé... - Látod, hogy milyen állapot­ban vagyok. Most nem azért jöt­tem ide, Ria... - Sober az egyik orvosságosdobozból kiszed egy tablettát, s a szódával magába öblíti a görcsoldó gyógyszert. Most kellene megkérdeznie Riától, nem lenne-e kedve vele Bécsbe kocsikázni? Már két nap múlva, szerdán! Távozása után azonnal a telefonhoz sietne, hogy felhívja a Séfet: Képzeld el, Fehér mit eszelt ki?! Égy bé­csi útra csábítgat engem! Ezzel csak magára haragítaná a Séfet, aki a lelkére kötötte, meghú­zódva, garasoskodva kell élnie, csak legyen türelemmel, egy­szer eljön az a nap, amikor köl­tekezhet is!... Áldja az eszét, hogy nem hamarkodta el a dol­got. R ia sajnálkozva néz a gyomrát szorongató emberre. - Amikor jobban fogod magad érezni, csak gyere hozzám... ­Ria huncutkás mosollyal még hozzáteszi: - És elfurulyázom a te szép nótádat... - Én másképpen szeretem. - Még egy gyereket nem aka­rok, fiacskám! Úgy csak annak engedem meg, aki feleségül is venne. - Nekem az is gyönyörűség, ha­csak nézhetlek téged... - Talán nem szerettél belém? - Tudod, hogy szeretlek! - sut­togja Sober Karcsi, és Ria tágra nyíló szemébe mered. - Adjak még egy pohár hideg szódát? - incselkedik Ria. -Afejemre önthetnéd! Olyas­mit mondtam, amit nem lett volna szabad kiböknöm... - Jól van, fiacskám. Amit mond­tál, megtartom magamnak. Most már elhiszem, hogy meg­kívántál engem. Csak szólj, hogy mikor, s odaadom a kul­csot, és odafent várhatsz majd rám... - Kösz, Ria, jó vagy hozzám. Akkor megyek, hogy a vas­ágyamra feküdhessek... - Viszed az autót is? - Minek? Ott csak az utcán hagyhatnám, ellophatnák. Van kulcsod hozzá, használhatod is, amikor akarod. - Ezt meg én köszönöm. Ma es­te elugornék anyámhoz, vala­mit vinnem kell a kislányom­nak. Te meg gyógyulj meg mielőbb... - mondja Ria, s te­kintetével követi a távozó Sober Karcsit. Elhalad a nagy üvegtáb­la előtt. Abban az irányban csak a Nagypiac utcai munkásszálló felé mehet. Valami igen gyötör­heti, ha a gyomra is belebetege­dett. Csak az apja miatt rágód­hat annyit, mert látni sem kí­vánja. Jobb lenne, ha nem is gondolna rá. Hogy tehetné ezt? Ne menjen többé haza? Akkor emiatt emésztené magát! Kar­csi, vagy ahogyan ők hívják, Fe­hér, csak egy évvel idősebb ná­la. Olyan mélyen tekintett a szemébe, mintha valóban sze­retné. Majd elbeszélget vele, amikor elkéri a lakáskulcsot, s felmegy a szobájába, hogy mez­telenül váljon rá. A megígért fél órácskából másfelet is csinálhat. Ha igaz, amit mondott, a kislá­nyának még az apja is lehetne, csak szeresse meg ő is a gyerme­két. A jövőre is gondolnia kell. Már huszonnyolc éves! Azt, amit közösen csinálnak, nem fogják sokáig űzni, még csak egyszer, vagy kétszer, aztán be­fejezték! - mondta a Séf. S hosszú ideig gondtalanul élhet­nek! A Séf már évek óta csinálja, s még egyszer sem jöttek rá semmire! Egyetlen nyom sem vezet hozzá! Mintha mérnöknek tanult volna. A legkisebb rész­letre is jól átgondolt tervet agyai ki, a legegyszerűbb megoldást választja, s ez benne a nagysze­rű! Az áldozatoknál beleszámít­ja a meglepetés okozta bénulás pillanatait is, s ez elég hozzá, hogy egérutat nyerjen, eltűnjön a lopott autóval... Ha megírhat­ná az emlékiratait, csodálattal néznének rá! Mi lett a kisjo­gászból?! Jogot tanult ugyanis, de a harmadik évben kidobták, mert nem tudott lakatot tenni a szájára. A politikai oktatáson az ellenkezőjét állította annak, mint amiről az előadók prédi­káltak. Nemcsak másokat, ha­nem az édesapját, a testvéreit is emlegette, akik a piros köny­vecskéjükkel alaposan megszed­ték magukat, s őt is arra akarták rávenni, kövesse a példájukat. Nem azért tanul jogot, hogy a rendszer adta lehetőséggel még nagyobb hasznot húzhasson a tudásával! Felllépését ellensé­ges propagandának minősítet­ték, s hogy a diákok között ne terjeszthesse a káros nézeteket, kitiltották az egyetemről. Ez hetvennyolcban történt. Rá egy évre ismerkedett meg vele. Ti­zenhat éves volt, pincérlánynak tanult. (Folytatjuk) Török Bálint szerepében Vikidál Gyulát láthatta a közönség (Fotó: Inkey Alice)

Next

/
Oldalképek
Tartalom