Új Szó, 1997. július (50. évfolyam, 150-175. szám)

1997-07-15 / 161. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. JÚLIUS 15. KOMMENTÁR Sóhivatal nem kell TUBA LAJOS A maga módján nincs irigylésre méltó helyzetben a mai hatalom, hiszen bármihez nyúl, állandóan beleütközik a néhány évvel ezelőtti demokratikus átalakulás maradványaiba, mint legújabban a regionális önkormányzatok kérdésébe. 1990ben az új világ tervezői még úgy képzelték el, hogy a helyi önkormányzatok megalakítása után ez a szint következik. Erre bízták volna azokat a feladatokat, amelyek meghaladják egyegy település erejét: a regionáis fejlesztés összehangolását éppen úgy, mint a középiskolák, a kórházak vagy a szociális intézmények működtetését. Mečiarék most, miután tűzzel-vassal keresztülvitték az új közigazgatási felosztást, látszólag sort kerítenek a regionális önkormányzatok kialakítására is. Az ezzel kapcsolatos törvényjavaslat láttán azonban mindenki csak annyit mond: akkor inkább semmi se legyen. A kormány javaslata ugyanis éppen az önkormányzatiság lényegét tagadja: a tervezett regionális szint szinte semmiféle hatáskörrel nem rendelkezik, és nem részesül a központi adók elosztásából sem. Sőt döntéseit előre konzultálnia kellene az államigazgatás kerületi hivatalaival. Dönteni egyébként gyakorlatilag csak a területfejlesztési tervről lenne lehetősége. De vannak, akik ezzel kapcsolatban is szkeptikusak. A regionális parlamentek a legjobb esetben a jövő ősszel állnak fel, szerintük azonban a DSZM-lobbyk, érdekeik érvényesítése céljából addig az államigazgatással minden kerületben elfogadtatják ezeket a terveket. Jövőre, amikor a kerületi parlamentekbe is választásokat terveznek, az érdekeltek komoly dilemma elé kerülnek majd, A decentralizált hatalomban és plurális demokráciában hívő politikus ugyanis nem nagyon vágyhat egy olyan testületbe, amelynek legfeljebb a sóhivatal szerepét szánják. A másik oldalon viszont bíznia kell abban, hogy az országos választásokon fordulat következik be. A formálódó demokratikus alternatíva számára ugyanis a túlélés záloga lesz a hatalom decentralizálása és az önkormányzatiság erősítése. Már csak azért is, mert a Nyugatot, potenciális szövetségesét is meg kell győznie arról, hogy egy esetleges újabb választási veresége esetén nem állhat vissza azonnal a jelenlegi kézi vezérlés. JEGYZET Töményre tömény... KERTÉSZ GÁBOR Azt már minden rövidnadrágos, hátultépőzáras gyerkőc is tudja, hogy viharvert honunk NATO-csatlakozása a csillagok ködébe veszett, sőt az Európai Unió illetékeseinek szíve sem repes az örömtől, ha Szlovákia csatlakozásáról téved valaki szót ejteni.Ez a téma nem téma már, lerágott csont, kár rá a szót vesztegetni. Én azt javaslom közfelkiáltással, hogy nézzünk inkább körül az Örök Időkre háza táján, hiszen azt a sánta kutya is elismeri, hogy őt - daragíje Oroszország druzija - könynyebb utolérni, mint a fontoskodó, fránya Nyugatot. Mit is nem kell csinálnunk, ha Kelet felé húzunk, mint a költöző madarak, ha épp nem délre tartanak? Először is nem kell felvételiznünk, ami már magában is megér egy mesét a kormányprogrambéli euroatlanti csatlakozási szándékunkról. Nem kell nemzetidegen normákhoz al kalmazkodnunk, és nem kell megtartanunk különféle, az országunk belügyeibe foggal körömmel beletaposó ajánlásokat. Nem kell továbbá betartanunk, illetve még nyugodtabban betarthatunk mindenki egymásnak, az ilyesmi oroszéknál úgyis ősdivat. És ami még szintén nagyon fontos: egyenrangú partnerként kezelnek majd bennünket. (Erre mondják azt, hogy a kezelés sikerült, csak a páciens nem élte túl...)Persze van még mit fejlődnünk, ha utol akarjuk érni a Nagy Barátot. Olvasom, hogy Oroszországban az egy főre eső töményalkohol-fogyasztás 15 és fél liter. Nálunk mindössze tizennégy literkét vedel be a nép, légyen az csecsemő, ártatlan szűz vagy totyogó aggastyán. Ha igaz az, hogy az egy főre jutó alkoholfogyasztás egyenes arányban áll az ország mindenkori lelkiállapotával, akkor jól nézünk kikeresztbe. Persze nem csoda, hogy ezt a tömény hazudozást, ami nálunk folyik, mint kutyaharapást szőrivel - tömény piával gyógyítja a nemzet. Nem volna jobb igazi harapással? Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra- (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel SlezáJtné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetóiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,81381 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www. istemet.sk/ujszo - Uram, tapasztalatból mondom, hogy ezek a biztosítók is olyanok, mint a politikusok. Nagy a duma, kicsi az eredmény... (Szalay Zoltán karikatúrája) Mindenkit meghallgat, rábólint, és kifejezi együttérzését Egy törvényjavaslatról Az elmúlt időszak egyik szlovákiai specialitásává váltak Michal Kováč vidéki, országjáró útjai. KÖTELES LÁSZLÓ A köztársasági elnök ezeken az utakon megtestesíti a hívő zsidók legendás siratófalát, ahol mindenki elsírhatja fájdalmát, és átnyújthatja kívánságait az égiekkel szemben. Mint egy mozgó panaszfal, mindenkit meghallgat, rábólint az előadottakra, és más jogköre nem lévén, kifejezi együttérzését azzal kapcsolatban, hogy milyen méltánytalanság érte az illetőt. Hasonlóan történt ez a közelmúltbeli kassai látogatásakor is. A köztársasági elnököt felkereső panaszosok az ún. Csorba-tói csehszlovák-magyar egyezmény buzitai kárvallottait képviselték. Miután kisírták magukat a köztársasági elnök széles vállán, aki őket is biztosította az együttérzéséről, egy tüskét nem engedtek el a parlamenti Magyar Koalíció képviselőivel szemben. Míg az Új Szóban nyilatkozva ezzel kapcsolatban csak hiányosan benyújtott törvényjavaslattal vádolták a magyar képviselőket, addig a Mečiar-féle mozgalom keleti házi napilapjában, a Lúčban már dilettantizmusról értekeztek. Engedtessék meg, hogy a Magyar Koalíció törvényjavaslatának egyik kidolgozójaként bizonyos fokig feljogosítva érezzem magam válaszolni ezekre a dolgok meg nem értésén és tudatos elferdítésén alapuló kijelentésekre. Az 1949. július 25-én a Csehszlovák és a Magyar Köztársaság között kötött ún. Csorba-tói egyezmény alapján a két ország az érintettek tudomása, beleOLVASÓI LEVELEK így is, úgy is A Komáromi járás magyar iskolaigazgatói a járási koordinációs tanács által szervezett június 18-i tanácskozásukon a kétnyelvű bizonyítványok kiadása mellett döntöttek. Sajnálatos tény, hogy a második ciklusú iskolák (gimnáziumok, szakközépiskolák, szakmunkásképzők) igazgatói és osztályfőnökei magyar nemzeti öntudatból nem kielégítő érdemjeegyezése és kártérítése mellőzésével a 15 km-es határ menti sávban kisajátította a másik ország polgárainak az ingatlanjait. A mai napig titkosított szerződés és a kiegészítő egyezményeibe foglaltak orvoslására benyújtott törvényjavaslatunk bonyolultságára jellemző volt, hogy több mint öt elsőrendű jogásszal konzultáltunk, míg kialakult a végleges változata. Tisztségemből eredően törvényjavaslatunkat én terjesztettem a kormány legiszlatív tanácsa elé, és jelen voltam a parlament bizottsági tárgyalásain is. Hangsúlyoznám, hogy törvényjavaslatunk ellen ezeken a tárgyalásokon egyetlen komoly jogi kifogást sem emeltek. A hozzászólók politikailag is csak a reciprocitást hiányolták és kifogásolták, azt, hogy a Magyar Nincs politikai akarat vagy bátorság e kérdés lezárására. Köztársaság sem zárta le jogilag ezeket a problémákat. Természetesen a szlovákiai politikai folklórnak megfelelően az SZNP képviselői azért elejtettek egykét megjegyzést arról, hogy számukra azért elfogadhatatlan a javaslatunk, mert többnyire magyarokat kárpótolna. A parlamenti pártok felkeresése és folyosói lobbyzás után egyértelmű lett, hogy a KDM képviselőin kívül nincs politikai akarat vagy bátorság ennek a kérdésnek a lezárására. Egyetlen pont, amiben a DU és a DBP parlamenti klubjával is megegyezésre lehetett jutni, hogy a törvényhozás felkéri a két kormányt, folytassák az 1985-ben megkezdett szlovák-magyar tárgyalágyet érdemelnek, mivel a tanév végén egységesen szlovák nyelvű bizonyítványt adtak ki, eleget téve a szlovák nemzeti párti miniszter magyarellenes rendeletének, akinek végcélja nem az egynyelvű bizonyítványok bevezetése, hanem a honi magyarok megalázása. Ellenben a 35 alapiskolai igazgató közül 32 példát mutatott járásunkban, a magyar tanulóknak kétnyelvű bizonyítványt adtak. Dr. Kovács János Komárom sokat a másik állam polgárainak ingatlanjairól, és a szlovák kormány 1988. április 27-i, 113. számú határozata szellemében a felújított tárgyalásokon közösen oldják meg ezt a problémát. A törvényjavaslat parlamenti megvitatása még a szlovák törvényhozásban is egyedülállónak bizonyult. Dr. Rózsa Ernő beterjesztése és Boros Zoltán közös előadói fellépése után egyetlen hozzászólóként az ellenzéki megegyezés alapján egészítettem ki a javaslatot. Egyetlen kritikai megjegyzés: annak ellenére, hogy akár egyetlen pontban is kétségbe vonták voina a javasolt kárpótlást és határozatokat, vagy jogi hibákat találtak volna, a kormánypárti képviselők főleg tartózkodással buktatták meg a törvényjavaslatunkat. Ennek ellenére folyosói beszélgetések során kormánypárti képviselők is elismerően értékelték a javaslatot, hozzátéve: értsem meg, hogy jelenleg a kormánypártokban erre a lépésre nincs politikai akarat! Lehet, éppen ezért meglepő számomra, hogy a panaszkodók és a partvonalon kívülről kritizálok közül ketten is volt kormánypárti képviselőként szólaltak meg. Felmerül a kérdés: aktív korukban miért nem voltak ennyire aktívak e problémakörben? A dolgok jelenlegi állása: a magyar kormány tagjainak személyes és írásbeli megkeresése is mérhető visszhang nélkül maradt. így az ellenzéki képviselőket kértük fel, hogy az interpellációk keretén belül kérjék számon a magyar kormányon a szlovák állampolgárok jogtalanul kisajátított ingatlanjainak a késlekedő kárpótlását. A szerző az Együttélés parlamenti képviselője. Kellemetlen élményem A Jókai Napok idején a barátnőmmel sétálgattunk Komáromban. A Városi Művelődési Központ közelében volt egy gyerekpark. Elhatároztuk, hogy szórakozunk egyet. Igaz, már 15 évesek vagyunk, de felidéztük a gyerekkorunkat. A hinta iszonyatos hangot adott. A szórakozásunkat két városi rendőr zavarta meg. Az egyik testesebb rendőr ezt kérdezte: „Nem nagy SME A lapban két kommentár is Vladimír Mečiar kormányfő kijelentéseivel foglalkozik. Róbert Kotian a lengyel Gazeta Wyborcza című napilap véleményét - amely szerint a lengyel történelem utóbbi 300 évének legfontosabb eseménye volt a NATO-meghívó - állítja szembe a szlovák kormányfő kijelentésével, tehát azzal, hogy egyáltalán nem tragédia Szlovákia kimaradása. A kommentár rámutat: bár Mečiar többször is kijelentette, hogy Szlovákia számára nincs más járható út, mint az euroatlanti integráció, politikai tevékenysége ezzel szöges ellentétben áll, vagyis: nyilatkozatainak hitele a nullával egyenlő. „Az állampolgárok túlnyomó többsége köszönésre sem méltatja azt a barátját, szomszédját, aki kettőnél többször becsapja, ezzel szemben Mečiar, akinél munkaeszköz a hazudozás, továbbra is a legna gyobb támogatottságú párt elnöke." Marián Leško pedig Mečiar 1991-es moszkvai útját követő kijelentését idézi, amelyre maga a kormányfő állítólag már nem emlékszik. „Ha nem kellünk a Nyugatnak, majd Kelet felé fordulunk" - mondta annak idején Mečiar. Leško megállapítja: „A madridi csúcs után Sziovákia az egyetlen közép-európai posztkommunista ország, amelyik nem jut be a nyugati struktúrákba. Viszont a Mečiarkabinetnek nem kell Keletre fordulnia, mert már ott van." NOVÝ ČAS Sergej Kozlík miniszterelnökhelyettes, pénzügyminiszter meglepő kijelentést tett a DSZM országos választmányának hét végi nyitrai ülésén. A lap kérdésére, vajon elképzelhető-e a következő parlamenti választások után a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom és a Szlovák Kommunista Párt együttműködése, Kozlík azt felelte: „Ezt sem megerősíteni, sem kizárni nem tudom. Ez egyelőre nyitott kérdés." ELPAÍS A spanyol szocialista lap szerint az EU-ba valószínűleg ugyanaz a három ország léphet be, mint a NATO-ba. Az Európai Bizottság három kritérium alapján teszi meg bővítésre vonatkozó javaslatát: a belépő országok politikai reformjának színvonala, vagyis a demokrácia szintje, a gazdasági reformok állapota és az EU-szabályzattal való kongruencia szintje. Ma jószerével egyetlen kiválasztott állam sem felel meg mindhárom követelménynek - véli a lap. A sikeres bővítés érdekében azonban nemcsak a belépők, hanem a befogadó intézmények is reformra szorulnak. Emellett az új tagországok belépése még a leggazdagabbakra, Franciaországra és Németországra nézve is hátrányos lesz, és a költségek fedezésére aligha lesz elegendő a közös költségvetés által előirányzott összeg, azaz a GDP 1,27 százaléka. ez nektek?" Mi szó nélkül feláll tunk és elmentünk. Ennek ellenére a felnőttek is hintáztak. A városi rendőrök nappal fel-alá sétálgatnak a komáromi Klapka téren. Naponta 10-15-tel is találkozik az ember. Éjszaka pedig folynak a bunyók. Kisebb gyerekek is fenyegetik az embert, kéregetnek. Ezek az alakok zavaiják a város nyugalmát. Azt szeretném kérdezni: ilyenkor hol vannak a rendet és csendet őrző rendőrök? Vajda Diana Szete