Új Szó, 1997. április (50. évfolyam, 74-99. szám)

1997-04-03 / 76. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. ÁPRILIS 3. KOMMENTÁR Szemfényvesztés GÖRFÖL ZSUZSA Nincs mit csodálkozni azon, hogy az orosz és fehérorosz re­formerek - és nemcsak ők - hideglelést kapnak, ha azt hall­ják: szojuz, vagyis unió. Mert egyúttal hallani vélik a több mint hét évtizeden át élő előtagját is ennek a szónak, azt, hogy - szovjet. A Borisz Jelcin és Alekszandr Lukasenko által tegnap aláírt államszövetségi szerződés pedig igenis annak tűnik, aminek állítólag nem szánták: az unió felélesztésére tett kísérletnek. Mert először volt a FÁK. A korábbi orosz hegemóniát azonban már nem sikerült helyreállítani: az új államoknak nagyon íz­lett a függetlenség. Kivéve Fehéroroszországot, amelyet szin­te teljesen sikerült eloroszosítani. így aztán a minszki vezetés, főleg amióta Lukasenko, a volt kolhozelnök lett az államfő, csak Moszkva anyácska szoknyájába kapaszkodik. Jelcin pe­dig - akiről sok minden elmondható, csak az nem, hogy kö­vetkezetes reformer és demokrata volna - nagyon szívesen veszi ezt a gazsulálást. Ennek két fő oka van. Az egyik: Moszkva reméli, Minszk példája ragadós lesz. Másrészt föld­rajzi fekvésénél fogva Fehéroroszországnak óriási a stratégiai jelentősége Moszkva számára, amely mindenáron meg szeret­né őrizni befolyását az európai történésekre, főleg most, hogy a NATO kelet felé fog bővülni. Ennek persze ára van, s Jelcin kész is megadni, csak hogy ki­fogja a szelet nagyon erős politikai ellenfelei - a szovjet álmo­kat dédelgető baloldal és a nagyorosz vágyaikat leplezni kép­telen nacionalisták - vitorlájából. Lukasenko pedig csak kelet­re menekülhet abból a lövészárokból, amelyből bevallottan sztálinista rendszerét próbálja védelmezni. Ellenzékét megve­reti és bebörtönzi, a sajtót cenzúrázza. Mivel a külföldi tudó­sítókra nem tehet szájkosarat, kiutasítja őket, de még a diplo­matákat is. Amikor az EBESZ csak azért mond le Fehérorosz­ország kizárásáról, mert attól tart, hogy a lakosságnak ez töb­bet ártana, mint használna, akkor Moszkva a szövetség mel­lett dönt. Sőt ezt a szövetséget példaértékűnek igyekszik fel­tüntetni, és másoknak is nyomatékosan ajánlja. S hogy a szemfényvesztés teljes legyen, kifelé azt bizonygatja: nem történt semmi különös, csak két természetes szövetséges papírra vetette az együttműködés elveit. Mert azért a Kreml tisztában van vele: éri még szó a ház elejét. JEGYZET Mečiar taktikája FEKETE MARIAN A Mečiar által vezetett DSZM hívei ismét zavarban vannak. Nem értik, csak találgatják, mit is akart vezérük monda­ni, amikor kijelentette, vele az USA jelenlegi külügymi­nisztere már 1996 júliusában közölte, hogy Szlovákiát nem veszik fel a NATO-ba. A za­var indokolt, hiszen 9 hónap­pal Albright asszony pozso­nyi látogatása után hirdette meg zavaros igéit az újság­írók előtt, japáni látogatásá­ról hazafeíé utazva. Miről szólna a népszavazás, ha úgysem akarnak minket a NATO-ba felvenni, ha Jelcin és Clinton már megállapo­dott abban, hogy Szlovákia nem lehet NATO-tag? - kér­dezi a hithű mečiarista, aki csak Benne, csak Őneki hisz. Rá sem hederít az amerikai külügyminisztériumra, az USA pozsonyi nagykövetére, ha cáfolják a Szlovákia jövőjéről szóló nagyhatalmi megállapodás létezését. Mečiar híveit nem győzték meg a külföldi tiltakozások, figyelmeztetések, demarsok arról, hogy ez a kormány vét ­és nagyon sokat vét - az Eu­rópában elfogadott demokra­tikusjátékszabályok ellen. Diszkriminációnak tekintik, ha az Európa Tanács, a Po­zsonyban akkreditált nagy­követek kormányuk megbí­zatása alapján tiltakoznak egyes antidemokratikus in­tézkedések ellen. A másik fél (felek) véleménye egyáltalán nem érdekli őket, ugyanúgy, mint az sem, mit mondott Mečiar egy hónappal, egy év­vel ezelőtt. Mečiar szándéka nyilvánva­ló: ismét fel kell ébreszteni a kommunizmus négy évtizede alatt táplált USA- és NATO­ellenes hangulatot, a keleti testvérrel való összefogás eszméjét kell inkább támo­gatni. Mečiarékhoz közelebb áll a pánszlávizmus, mint a páneuropaizmus. Nem te­kinthető véletlennek Mečiar múlt heti csúsztatása. Ő ugyanis képtelen elfogadni a demokratikus játékszabályo­kat, ezért keresi azokat a kül­földi bűnbakokat, akikre át­háríthatná a NATO-ból való kimaradásunkért a felelőssé­get. Ezáltal éri el a legfőbb célját. Azt, hogy a májusi népszavazáson minél keve­sebben vegyenek részt. • • mm (Ilii Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hirfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPR1NT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS regionális és járási irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a Me­diaprint-Kapa. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12,1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. - Főnök, mi a frászt kotyvasztott össze? Olyan gyomorgörcseim vannak, mint olyankor, amikor a Szlo­vák Televízió Eltitkolt tanúk című műsorát nézem... (Gossányi Péter karikatúrája) TALLÓZÓ PRAVDA Mečiar alig egy éve tűzte ki a pártfeladatot: a DSZM tagságát 100 ezer főre növelni. A mozga­lom közelmúltbeli kerületi kon­ferenciáin már ilyen irányú be­számolók is elhangzottak, pél­dául a komáromi járásból 120 százalékos tagságnövekedést jelentettek. De borúlátó hangok is voltak, az alapító tagok arra figyelmeztettek, nem lehet tud­ni, hogy az új tagok hány száza­léka valóban elkötelezett, s há­nyan léptek be karrierizmus vagy anyagi megfontolások okán a mozgalomba. (Vagy kényszerből, ha nem akarták el­veszíteni állásukat.) Szóval a tagság az úgynevezett „ötödik hadoszlop" létrejöttétől tart, amely belülről bomlasztaná a mozgalmat, ezért valószínűleg a DSZM sem kerülheti el a peri­odikus „tisztogatást"; egyéb­ként hogyan szállna szembe tagsága már-már ijesztő növe­kedésével? Amit a Nyugaton felismertek, azzal Oroszországban, sajnos, nincsenek tisztában NATO-bővítés: csak fél siker Az egykori visegrádi cso­port országai közül három ­Lengyelország, Magyaror­szág és Csehország - lelke­sen készül a NATO júliusi, madridi csúcstalálkozójá­ra, abban a hitben, hogy ott lesznek a csatlakozók első körében. HORVÁTH GABRIELLA Minden okuk megvan az opti­mizmusra, hiszen Borisz Jelcin Helsinkiben gyakorlatilag igent mondott az észak-atlanti szö­vetség bővítésére. A szlovák kor­mánypárti politikusok megpró­bálnak jó arcot vágni Szlovákia leválasztásához, mondván: a NATO-tagságnál fontosabb szá­munkra az EU-tagság. Csakhogy a lakosság emlékszik azokra a magabiztos kijelentésekre, me­lyeket Mečiar kormányfő az or­szág felvételi kilátásait illetően tett. Kabinetje kudarcát leple­zendő most azt állítja, hogy Po­zsony felvétele nem a rossz kor­mányzás, hanem a Helsinkiben is megtárgyalt amerikai-orosz globális egyezmény miatt hiúsul meg. Bár ezt Washington azon­nal cáfolta, Mečiar elérte, amit akart: bogarat ültetett a nép fü­lébe. A kudarc viszont ettől füg­getlenül kudarc marad, Pozsony ilyen vagy olyan oknál fogva, de Vladimír Mečiar netán tud valamit, amit má­sok nem? elmaradt az élvonaltól. Egyelőre nem tudni, mennyit árt ez a szlovák nemzet önbe­csülésének. Mečiar ösztönösen megérezhette, hogy Prága és Budapest látványos sikere ki­kezdheti a személyébe vetett bi­zalmat, ezért megpróbálja el­OLVASÓI LEVELEK Bántó idegen szavak Az utóbbi hónapokban sajnála­tos módon elharapódzott az idegen szavak használata az új­ságjukban. E jelenség megféke­zése reményében ragadtam tol­lat. Elsősorban a sportoldalra jellemző e kedvezőtlen irány­zat. Aki esetleg kételkedne sza­vaim hitelességében, annak bát­ran merem ajánlani a lap bár­melyik számát. Nincs olyan nap, hogy a következő kifejezé­hinteni a kételyt felvételünkkel kapcsolatban. Szerinte csupán Lengyelország lehet biztos ab­ban, hogy ott lesz a csatlakozók első körében, „Csehország való­színűleg, Magyarország talán". Szokása szerint elfelejtette hoz­zátenni, honnan származnak „tuti biztos" információi. A NATO-tagországok diploma­tái azt állítják, hogy Lengyelor­szágnak, Magyarországnak és Csehországnak egyforma esélye van a csatlakozásra. A Le Figaro biztosra veszi, hogy mindhár­man bekerülnek az első körbe. Horn Gyula negatív forgató­könyvre egyáltalán nincs felké­szülve. A német és a francia ve­zetők, valamint a többi NATO­ország politikusai arról biztosí­tották, hogy Magyarország nél­kül nincs bővítés - nyilatkozta újságírók előtt. Elismerte azon­ban azt is, hogy a Nyugat nem egységes a bővítés kérdésében. Óhatatlanul felmerül az ember­ben: Mečiar netán tud valamit, amit mások nem? Tény, hogy a nyugati országok nem tekintik stabilnak a közép­kelet-európai régiót, s attól tar­tanak, hogy a térség országaival a feszültségeket is integrálják. Egyes NATO-országok kormá­nyai attól félnek, hogy a keleti irányú bővítést Moszkva fenye­getésként éli majd meg, s ez el­lenintézkedések egész sorához vezethet. Mások az anyagi kiha­tások miatt aggódnak. A felvé­telre váró országok azzal nyug­tatgatják magukat, hogy a NA­TO már megszavazta a bővítést, s nem szegheti meg a szavát. Ez megingatná a szövetségbe ve­tett bizalmat, ami negatívan hatna a tagországok stabilitásá­ra és az európai biztonsági fo­lyamatra. Ezért biztosak az elemzők abban, hogy a madridi csúcson megtörténik a kelet felé nyitás. Hogy ez hogyan megy végbe, és hány országra terjed sek valamelyikével ne találkoz­nék: tréner, finálé, tréning, fa­vorit, liga, remi, fault, liberó ­és a sort még folytathatnám. Nincs kifogásom az ellen, ha néhanapján a szöveg színeseb­bé tételének érdekében az új­ságírók használják e szavakat. Az viszont elszomorít, hogy az idegen szavak mindinkább el­uralkodnak. Pedig hát vannak magyar megfelelőik - edző, döntő, edzés. Hát nem szebbek, nem állnak hozzánk közelebb ezek a kifejezések? Akkor, ami­kor az Új Szó az egyetlen orszá­gos terjesztésű szlovákiai ma­gyar napilap, fokozott fe­majd ki, az egyelőre a jövő titka. Lengyelország, Magyarország és Csehország mellett gyakran emlegetik Szlovéniát, és komoly érvek hangzanak el a demokrá­cia iránti elkötelezettségét nap mint nap tanúsító Románia mel­lett is. Bukarest esetében azon­ban komoly ellenérvek is van­nak. Az elmaradt szerkezetvál­tás gazdasági természetű válság csíráit hordozza, s ez bármikor felütheti a fejét. Ráadásul a csat­lakozásnak komoly ára lesz, ha erről nem is beszélnek. A Die Presse című osztrák lap elemzé­se szerint a felvételt nyerő or­szágok a szociális kiadások, az ipar vagy a polgári infrastruktú­ra fejlesztésének rovására lesz­nek kénytelenek növelni a kato­Ne érezzék magukat végleg kirekesztve a fejlett Európából. nai költségvetést. Bukarest ek­kora áldozatra belátható ideig nem lesz képes. Nem kizárt te­hát, hogy Románia meghívást kap a csatlakozási tárgyalások­ra, ám ez korántsem jelenti azt, hogy ott lesz a csatlakozók első körében. Klaus Kinkéi német külügyminiszter azzal biztatja bukaresti kollégáját, hogy a NA­TO a bővítés első köre után is nyitva marad az új tagok előtt. Komoly lélektani jelentősége van annak, hogy a felvételre egyelőre alkalmatlan posztkom­munista államok vagy az Orosz­ország közelsége miatt hátrá­nyos helyzetben lévő balti or­szágok ne érezzék magukat vég­érvényesen kirekesztve a fejlett Európából. Általános vélemény, hogy a NATO-csatlakozási tár­gyalásokon érvényesülő megkü­lönböztetést ellensúlyozandó kap meghívást az EU-tagsággal kapcsolatos megbeszélésekre lelősséggel tartozik a magyar nyelv tisztaságának őrzése terü­letén. Molnár Zoltán Kassa A hágai pereskedés Nem mondhatom, hogy öröm­mel veszek tudomást erről a magyar-szlovák pereskedésről. Rossz érzés kerülget a Hágai Nemzetközi Bíróság ténykedése kapcsán. Ez a legfelsőbb fórum nem is gondolja, hogy majd a szlovákiai magyarokon csattan minden társult ország. Európa biztonsága szempontjából je­lentős előrelépést jelentene az a közös dokumentum, amely in­tézményesítené Moszkva és Brüsszel kapcsolatát. A helsinki megállapodás szerint Oroszor­szág megelégszik azzal, hogy helyet kap a szövetség asztalá­nál, ám vétójog nélkül. Jelcin engedékeny magatartást tanúsí­tott a balti államok későbbi NA­TO-tagsága kérdésében is. Ám mindez egyelőre csak elképze­lés. Megvalósulása nagyrészt azoknak a gazdaságfejlesztési terveknek a függvénye, melyek a csereakció részét képezték. Clinton kötelezte magát az ame­rikai vállalkozók oroszországi befektetéseinek támogatására, a gazdasági együttműködés előmozdítására, és hozzá szeret­né segíteni Moszkvát a színvo­nalas nemzetközi gazdasági in­tézményekbe való felvételhez is. Washington segíteni akar Moszkvának belső gazdasági és politikai egyensúlyának megte­remtésében, mert felismerte: ez Európa stabilitásának előfelté­tele. Amit a Nyugaton felismer­tek, azzal Oroszországban, saj­nos, nincsenek tisztában. Az oroszok körében ma is él a külső ellenség képe, melyet évtizede­ken át a szovjet népet fenyegető kapitalistákkal helyettesítettek be. Ez az ellenség a NATO keleti bővítésével közelebb nyomul Oroszország határaihoz - han­goztatja az ellenzéki kommunis­ta propaganda. Ezekre a han­gokra egyre többen figyelnek a Dumában is, ezért indokolt a helsinkit kommentáló óvatos hangnem. Oroszország nyugati irányultságú politikusaira Mad­rid előtt és Madrid után is nehéz idők várnak. A NATO keleti kibővítése csak fél sikert jelent. Ünneplésre akkor lesz ok, ha Oroszország képes lesz ezt fel­dolgozni és elfogadni. az ostor, bármilyen döntést hoz is. Miért tételezek fel ilyet? Ha ugyanis a szlovákok nyernének, akkor a „hejszlovákok" és az el­vakult magyarellenes csoportok muníciót kapnának, az itt élő magyarok szidalmazása új erőre kapna. Ha viszont Ma­gyarország nyerné meg az „év­század perét", akkor megint mi lennénk a villámhárító. Olyan helyzet ez, mint a viccben, ami­kor is a róka azért pofozza meg a nyulat, mert sapkája van, ha pedig nincs sapkája, akkor meg azért kapja a nyakleveseket. Vajda András Szete

Next

/
Oldalképek
Tartalom