Új Szó, 1997. április (50. évfolyam, 74-99. szám)

1997-04-16 / 87. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. ÁPRILIS 16. KOMMENTÁR Szemét a szőnyeg alatt HORVÁTH GABRIELLA Michal Vaľo legfőbb ügyész nem érez felelősséget azoknak a súlyos bűncselekményeknek a felderítetlensége miatt, amelyekre Michal Kováč államfő a múlt héten hívta föl a közjogi méltóságok és a politikai pártok figyelmét. Nem érzi magát érintve, amiért a súlyos bűncselekmények (gyilkosságok, elhurcolások, áutórobbantások) tettesei máig büntetlenül megúszták. Nem érez felelősséget azért, hogy az országban egyre nagyobb gazdasági befolyásra tesznek szert a maffiák, s hogy soha nem látott méreteket ölt a törvénytelen meggazdagodás. - Mindez a rendőri szervek hatáskörébe tartozik - állítja. Mintha a büntetőeljárás egyes szakaszai nem függenének össze egymással. Mintha az ügyésznek nem állna jogában eldönteni a nyomozás iratai alapján, hogy vádat emel-e, vagy pótnyomozást rendel-e el. A legfőbb ügyész szerint az a 26 konkrét, súlyos bűncselekmény kategóriájába tartozó eset, melynek elkövetői máig nem nyerték el büntetésüket, nem nyomasztja a társadalmat. Az állampolgárokat meglátása szerint elsősorban a nyugdíjasok lakásának kifosztása és a gyermekbiciklik eltulajdonítása nyugtalanítja. Éppen ezért hiányolja, hogy az államfő egyetlen kerékpárlopásról, egyetlen lakásbetörésről sem tájékoztat. Michal Val'o úgy viselkedik, mintha nem volna tisztában azzal a fogalommal, hogy: bűnesetek, melyek a társadalomra különösen veszélyesek. A szervezett bűnözés térnyerése, beépülése az államirányításba, az emberi élet kioltása, a polgárokkal szemben alkalmazott durva testi erőszak ellen minden jogállamban határozottan fellépnek. Mindannyian tudni szeretnénk, rács mögé került-e az utóbbi évek számtalan robbantásos merényletének legalább egyetlen elkövetője. Az állam célja a jogállapot elérése volna, a gonosztevők megbüntetése, mert a tettes által alkalmazott kényszerrel szemben csak így védhető meg a szabadság. Szlovákiában a hatalmon lévő pártok érdekeinek kiszolgálása az elsődleges cél, s ennek a célnak rendeli alá magát szemléletében a legfőbb ügyész. Szerinte az államfő árt Szlovákiának, ha ország-világ elé tárja, mennyi rossz létezik társadalmunkban. Az ilyesfajta logika szerint csak az a jó hazafi, aki nem foglalkozik a szőnyeg alá söpört szeméttel. JEGYZET Maticás mételyezőlc SZILVÁSSY JÓZSEF Az elmúlt hét végén emléktáblát lepleztek le Szereden, s emlékünnepséget is tartottak abból az alkalomból, hogy ötven éve érkeztek meg az itteni vasútállomásra az első magyarországi szlovák repatriánsok, akik többnyire az akaratuk ellenére, tehát erőszakosan kitelepített szlovákiai magyarok házait és más ingatlanjait foglalták el. Nem óhajtom most felidézni azokat a sérelmeket, amelyeket a második világháborút követően a szlovákiai magyarság szenvedett el. E sorokat az a döbbenet vetette papírra, amit minden jóérzésű emberben az emlékünnepség hangvétele váltott ki. Ugyanolyan nemzetállami eszmék jegyében szónokoltak a Matica slovenská képviselői, mint ahogy elődeik győzködték otthonuk megváltoztatására a magyarországi szlovákokat öt évtizeddel ezelőtt. Ján Podolák, a Matica slovenská Nemzetiségi Kapcsolatok Központjának az igazgatója az államalkotó nemzet érdekeinek védelmeként tüntette föl a készülő új oktatási törvényt is. Elhallgatta azt, hogy ezekkel az elfogadásra váró törvényekkel Szlovákia nem is jelentéktelen számú állampolgárát diszkriminálják. Pedig ők is hazájuknak tartják Szlovákiát. És szeretnék, ha Szlovákia sem tartaná őket mostohagyermeknek, sőt valamiféle ötödik hadoszlopnak. Az ünnepségen részt vett Augustín Marián Húska, a szlovák parlament alelnöke. Jelenlétével nyomatékosította azt a tényt, hogy a kormánykoalíció értékrendjében a nemzetállami eszme nem anakronizmus, hanem olyan eszköz, amelyet politikai csatározásokban, választási kampányokban napjainkban is eredményesen lehet felhasználni. Súlyos következményei lehetnek annak, hogy a Matica slovenská vezetői és egyes parlamenti képviselők a kölcsönös megbocsátás és megbékélés szorgalmazása helyett - melyek ma Európa-szerte meghatározóak - még mindig azokkal a nacionalista szólamokkal mételyezik a légkört, amelyek e tájon szlovákoknak, magyaroknak egyaránt sok tragédiát okoztak. 1945 előtt és utána is. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinak István (5238341) Rovatvezetők: Görföí Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra- (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P.O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszd a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. - Mit szól hozzá, Borisz, ez a Mečiar azt terjeszti, mi ketten megegyeztünk abban, hogy Szlovákia nem lesz a NATO tagja. - Hej, Bili, bárcsak így lenne! (Szűcs Béla karikatúrája) Működik bennünk a létfenntartási ösztön? Sajtószabadság - 8. év Egy szép napon arra ébredtünk, hogy a szlovákiai fordulat levezénylésében főszerepet játszó VPN lapja, a Verejnosť a korábban megszokott 16 oldal helyett 4 oldalon jelent meg. TÓTH MIHÁLY Pár nappal később egy neves sajtótörténész azt jövendölte, hogy a XX. század első feléhez képest most majd egészen sajátos megnyilvánulási formái jelenhetnek meg a sajtószabadság veszélyeztetésének és a cenzúrának. Köntörfalazás nélkül a Verejnosť hirtelen „lesoványodására" utalt. Hajói emlékszem, úgy másfél évig tartott a sajtószabadság 1989 novembere utáni feltámadása fölötti lelkesedés. Vagy még addig sem. Az történt, hogy a megújhodott és a „megújhodott" szerkesztőségek előbb-utóbb megkapták a nyomdaszámlát, a hírlapterjesztő vállalattól pedig az elszámolást, és - egyikben sem lelték örömüket. Tucatnyi mérges cikk jelent meg a nyomdák kapitalista ragadozókká válásáról, hogy Savóig lefölözi a lapeladásból származó bevételt. a papírgyárak rútul visszaélnek helyzetükkel, hogy a monopolhelyzetben levő terjesztő savóig lefölözi a lapeladásból származó bevételt. Ma, a sajtószabadság 8. esztendejében érdemes volna listát készíteni arról, hány új lap indult Szlovákiában 1989 óta, illetve hánynak voltunk kénytelenek rövidebb-hosszabb idő után megírni a gyászjelentését. Voltak közöttük beismerten pártlapok, és voltak politikai fórumok, amelyek mímelték a párttalanOLVASÓI LEVELEK A nemzetiek kapcsolatai Ján Slota, a Szlovák Nemzeti Párt vezetője újabb zseniális ötlettel rukkolt elő. Franciaországi látogatása után javasolta, hogy az európai nacionalista szervezetek kongresszusát Szlovákiában tartsák meg. Ezek szerint külön meghívást kap majd Csurka István, a Magyar Igazság és Élet Pártjának elnöke is. Két nemzeti párt vezére kéz a kézben. Példaérságot. A parte cédulák bele sem férnének egy kisebb irattartóba, és szlovákiai magyarul írott is van közöttük néhány. Nem elkeserítés a célom, hanem a „mi a teendő" felvázolása, így kisebb ségünk veszteséglistáját nem mellékelem. Nyolc év alatt nem tapasztaltuk, hogy a rendszer bukása után olyan újságíró személyiségek, publicisták csapata bukkant volna fel a szlovákiai magyar közéletben, amelynek tagjai képesek lettek volna kisebbségi sajtónk színvonalának érezhető emelésére. Félreértés ne essék, itt nem (csak) hivatásos tollforgatókra gondolok, hanem arra az elképzelt háttérre, amelyet a szlovákiai magyar értelmiség képezhetne. Tény, hogy meglehetősen féloldalasra sikeredett a mi intelligenciánk, van szakma, amely a zömét adja a szlovákiai magyar szellemi foglalkozásúaknak, és van, amelyik teljesen alulreprezentált. Azonban akárhogy van is, pedagógusainkon kívül vannak magyar nemzetiségű és írástudó orvosaink, tudósaink a legkülönbözőbb szakmákban, vannak kiválóan képzett jogászaink, és akkor az agrárértelmiségről még nem is szóltam. Ismerjük lapunk fejlődéstörténetét, távolabbi múltját és félmúltját, viselt dolgait. Őszintén szólva vérző (újságíró)szíwel veszem kézbe azokat a csehországi, magyarországi és szlovákiai lapokat, amelyeknek a mienkéhez hasonló volt a múltja. Szégyen, nem szégyen, de be kell ismerni: a három említett országban működő, a miénkkel hasonló sorsú napilapok mind „kézbe vehető", olvasható sajtóorgánummá váltak. Ami egyúttal azt is jelenti, hogy komoly példányszámú, tehát gazdaságilag eredményes újságként érvényesülnek, anélkül, hogy köpködnének a múltjukra. Ezt úgy sikerült elérniük, hogy olvasóiktékű. Alakulgat a szlovák-magyar barátság. De előtte még, Slota úr hivatalos meghívására, minden bizonnyal hazánkba érkezik a szélsőjobboldali francia Nemzeti Front vezére, Jean-Marie Le Pen. Az alakuló gyűlésen itt lenne vagy 15 európai nacionalista párt képviselője. Ez már komoly „nemzetközi nacionalista" szellemiségre utal. Világ nacionalistái, egyesüljetek! Itt lesz majd a Nagy-Románia párt elnöke, Corneliu Vadim Tudor is. Le Penről még alig szóltam. Franciaországban pártjának népszerűsége egyre növekszik. kai el tudták hitetni: a bolsevizmus a munkásmozgalomnak, ha úgy tetszik, a szociáldemokráciának egy óriási tévedése volt, amelyet helyre kellett hozni. A Népszabadság, a Právo (a „Rudé" lemaradt) és a Pravda annak köszönheti fennmaradását, olvashatóvá (és olvasmányossá) Ha nincs lap, csak elmélet a sajtószabadság. válását, hogy mozgósítani tudta azokat az értelmiségieket, akiknek van mondanivalójuk a kor nagy kérdéseinek megoldásáról. Az Új Szó még eredményesebbé tételének is ez lenne az egyetlen járható útja. Azzal a különbséggel, hogy a mi lapunk köré szerzőkként nemcsak a liberális, nemcsak a szociáldemokrata és nemcsak a konzervatív elkötelezettségűek tömörülnének, hanem mindenki, aki gondolatait a szlovákiai és környékbeli valóságról papírra tudja vetni. Természetesen azokat kivéve, akik fasiszta, netán óbolsevik igét hirdetve próbálnak gyógyírt találni gondjainkra. Különleges helyzetben vagyunk, mert kétségtelen, egy napilaptól elvárható, hogy legyen irányultsága. Hasábjainkon, úgy vélem, a három nagy európai eszmerendszerhez igazodok jól megférhetnek egymás mellett. A sajtószabadsághoz az is hozzátartozik, hogy az emberek képesek fenntartani lapjukat. Ha nincs lap, teljesen elméletivé válik a sajtószabadság. Annyira talán működik a 600 ezer szlovákiai magyarban a létfenntartási ösztön, hogy képes fenntartani egy napilapot. Értelmiségünkben csak van akkora szellemi teljesítőképesség, hogy ennek érdekében az Új Szó hasábjain is érezteti jelenlétét. NOVY CAS Besztercebányai kőművesek írtak levelet Ján Ľuptáknak, a Munkásszövetség elnökének, s arra figyelmeztetik, nehogy véletlenül megint tévedjen a parlamentben, amikor a törvényhozás a közszolgálati televízió 2-es csatornájának privatizációjáról szavaz majd. - Ismét csak az ország vagyonának szétlopásáról van szó, s ez a vagyon a miénk is. A mi érdekeinket pedig a Munkásszövetségnek kellene védenie - olvasható a levélben. A kőművesek a továbbiakban arra figyelmeztetnek, ha Ľupták a pénzintézetek privatizálásával kapcsolatos szavazáskor történt emlékezetes tévedését megismétli, a kőművesek majd nem tévednek még egyszer az 1998-as választásokon a Munkásszövetséggel kapcsolatban. A levél az „A Te kőműveseid, akik hittek neked!" - aláírással zárul. PRAVDA - Szlovákia makroökonómiai mutatói kétségtelenül jók, de a rájuk való folytonos hivatkozás a fáról és az erdőről szóló népi bölcsességet juttatja az ember eszébe - állapítja meg a lap jegyzetírója, majd rámutat a szlovákiai és csehországi átlagbérek között tapasztalható különbségre. Mindent egybevetve a csehországi bérek 37,5 százalékkal magasabbak, mint a szlovákiaiak, s még szembetűnőbb a különbség, ha a tudományban dolgozók bevételeit vesszük górcső alá. Kiderül, hogy a cseheknél átlagosan kétszer annyit keresnek, mint szlovákiai kollégáik. - A melldöngetésnél sokkal hazafiasabb cselekedet a jól végzett munka megfelelő értékelése és honorálása -véli a szerző. SLOVO - A szlovák kormány azon törekvése, hogy a nemzeti kisebbségek iskoláiban a szlovák nyelvet, a történelmet és a födrajzot kizárólag szlovák nemzetiségű pedagógusok oktathassák, ellentétes a Szlovák Köztársaság alkotmányával, és a magyar nemzetiségű pedagógusok nyílt diszkriminációját jelenti - véli a cseh napilap. - Dušan Slobodník, a parlament külügyi bizottságának elnöke minden fórumon előszeretettel beszél a szlovákiai magyarok európai normákat meghaladó jogairól, és nincs nyilatkozata, amelyben ne támadná a magyarság politikai vezetőit. Slobodník számára „a magyarok Szlovákia első számú ellenségei, és soraikban rendet kell teremteni". Hogy mit jelent a „rendteremtés", megtapasztalhattuk Nemčok oktatási államtitkár márciusi körlevelében, amely a magyar iskolákkal kapcsolatos rendelkezést tartalmazta, s a-melyben Nemčok figyelmezteti a magyarlakta területek kerületi és járási elöljáróit, hogy a kormány politikájával összhangban vessenek véget a Dél-Szlovákiában élő szlovákok asszimilációjának. Mellesleg a tényekhez hozzátartozik az is, hogy Strasbourgban több mint 50 ezer ember tüntetett a Le Pen vezette Nemzeti Front ellen. Magyarországon Csurka István meghívásának eleget téve már tiszteletét tette. A parlamenti pártok elhatárolták magukat e baráti látogatástól, s úgy néz ki, a kormánytagok nálunk sem fogadják Le Pent. Éppen elég badarságnak számít, hogy akkortájt volt Slota Le Pennél, amikor Mečiar támogatót indult keresni Franciaországba Szlovákia számára. Egyik ment (szélső-) jobbra, a másik, na nem balra, hanem Chirac államfőhöz. Úgy látszik, Chirac a belpolitikánkra jellemző baklövések mellett ettől a Slota-látogatástól sem volt elragadtatva, hiszen nem sokkal később Prágában a NATO-ba való belépés kapcsán Szlovákiát olyannyira nem említette meg, hogy Csehország, Magyarország és Lengyelország mellett Romániát inkább tartotta erre érdemesnek. Pedig a franciákra nem jellemző, hogy nem szimpatizálnának Szlovákiával. Szóval alakulgatnak a dolgaink... M. B. (Cím a szerkesztőségben)