Új Szó, 1997. április (50. évfolyam, 74-99. szám)

1997-04-16 / 87. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. ÁPRILIS 16. KOMMENTÁR Szemét a szőnyeg alatt HORVÁTH GABRIELLA Michal Vaľo legfőbb ügyész nem érez felelősséget azoknak a súlyos bűncselekményeknek a felderítetlensége miatt, ame­lyekre Michal Kováč államfő a múlt héten hívta föl a közjogi méltóságok és a politikai pártok figyelmét. Nem érzi magát érintve, amiért a súlyos bűncselekmények (gyilkosságok, el­hurcolások, áutórobbantások) tettesei máig büntetlenül meg­úszták. Nem érez felelősséget azért, hogy az országban egyre nagyobb gazdasági befolyásra tesznek szert a maffiák, s hogy soha nem látott méreteket ölt a törvénytelen meggazdagodás. - Mindez a rendőri szervek hatáskörébe tartozik - állítja. Mintha a büntetőeljárás egyes szakaszai nem függenének össze egymással. Mintha az ügyésznek nem állna jogában el­dönteni a nyomozás iratai alapján, hogy vádat emel-e, vagy pótnyomozást rendel-e el. A legfőbb ügyész szerint az a 26 konkrét, súlyos bűncselekmény kategóriájába tartozó eset, melynek elkövetői máig nem nyerték el büntetésüket, nem nyomasztja a társadalmat. Az állampolgárokat meglátása sze­rint elsősorban a nyugdíjasok lakásának kifosztása és a gyer­mekbiciklik eltulajdonítása nyugtalanítja. Éppen ezért hiá­nyolja, hogy az államfő egyetlen kerékpárlopásról, egyetlen lakásbetörésről sem tájékoztat. Michal Val'o úgy viselkedik, mintha nem volna tisztában azzal a fogalommal, hogy: bűne­setek, melyek a társadalomra különösen veszélyesek. A szer­vezett bűnözés térnyerése, beépülése az államirányításba, az emberi élet kioltása, a polgárokkal szemben alkalmazott dur­va testi erőszak ellen minden jogállamban határozottan fel­lépnek. Mindannyian tudni szeretnénk, rács mögé került-e az utóbbi évek számtalan robbantásos merényletének legalább egyetlen elkövetője. Az állam célja a jogállapot elérése volna, a gonosztevők megbüntetése, mert a tettes által alkalmazott kényszerrel szemben csak így védhető meg a szabadság. Szlovákiában a hatalmon lévő pártok érdekeinek kiszolgálása az elsődleges cél, s ennek a célnak rendeli alá magát szemlé­letében a legfőbb ügyész. Szerinte az államfő árt Szlovákiá­nak, ha ország-világ elé tárja, mennyi rossz létezik társadal­munkban. Az ilyesfajta logika szerint csak az a jó hazafi, aki nem foglalkozik a szőnyeg alá söpört szeméttel. JEGYZET Maticás mételyezőlc SZILVÁSSY JÓZSEF Az elmúlt hét végén emlék­táblát lepleztek le Szereden, s emlékünnepséget is tartot­tak abból az alkalomból, hogy ötven éve érkeztek meg az itteni vasútállomásra az első magyarországi szlovák repatriánsok, akik többnyire az akaratuk ellenére, tehát erőszakosan kitelepített szlo­vákiai magyarok házait és más ingatlanjait foglalták el. Nem óhajtom most felidézni azokat a sérelmeket, amelye­ket a második világháborút követően a szlovákiai ma­gyarság szenvedett el. E so­rokat az a döbbenet vetette papírra, amit minden jóér­zésű emberben az emlékün­nepség hangvétele váltott ki. Ugyanolyan nemzetállami eszmék jegyében szónokol­tak a Matica slovenská képvi­selői, mint ahogy elődeik győzködték otthonuk meg­változtatására a magyaror­szági szlovákokat öt évtized­del ezelőtt. Ján Podolák, a Matica slovenská Nemzetisé­gi Kapcsolatok Központjának az igazgatója az államalkotó nemzet érdekeinek védelme­ként tüntette föl a készülő új oktatási törvényt is. Elhall­gatta azt, hogy ezekkel az el­fogadásra váró törvényekkel Szlovákia nem is jelentékte­len számú állampolgárát diszkriminálják. Pedig ők is hazájuknak tartják Szlováki­át. És szeretnék, ha Szlovákia sem tartaná őket mostoha­gyermeknek, sőt valamiféle ötödik hadoszlopnak. Az ün­nepségen részt vett Augustín Marián Húska, a szlovák par­lament alelnöke. Jelenlétével nyomatékosította azt a tényt, hogy a kormánykoalíció ér­tékrendjében a nemzetállami eszme nem anakronizmus, hanem olyan eszköz, amelyet politikai csatározásokban, választási kampányokban napjainkban is eredménye­sen lehet felhasználni. Súlyos következményei lehetnek an­nak, hogy a Matica slovenská vezetői és egyes parlamenti képviselők a kölcsönös meg­bocsátás és megbékélés szor­galmazása helyett - melyek ma Európa-szerte meghatá­rozóak - még mindig azokkal a nacionalista szólamokkal mételyezik a légkört, ame­lyek e tájon szlovákoknak, magyaroknak egyaránt sok tragédiát okoztak. 1945 előtt és utána is. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinak István (5238341) Rovatvezetők: Görföí Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra- (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P.O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszd a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. - Mit szól hozzá, Borisz, ez a Mečiar azt terjeszti, mi ketten megegyeztünk abban, hogy Szlovákia nem lesz a NATO tagja. - Hej, Bili, bárcsak így lenne! (Szűcs Béla karikatúrája) Működik bennünk a létfenntartási ösztön? Sajtószabadság - 8. év Egy szép napon arra éb­redtünk, hogy a szlovákiai fordulat levezénylésében főszerepet játszó VPN lap­ja, a Verejnosť a korábban megszokott 16 oldal he­lyett 4 oldalon jelent meg. TÓTH MIHÁLY Pár nappal később egy neves sajtótörténész azt jövendölte, hogy a XX. század első feléhez képest most majd egészen sajá­tos megnyilvánulási formái je­lenhetnek meg a sajtószabadság veszélyeztetésének és a cenzú­rának. Köntörfalazás nélkül a Verejnosť hirtelen „lesoványo­dására" utalt. Hajói emlékszem, úgy másfél évig tartott a sajtó­szabadság 1989 novembere utá­ni feltámadása fölötti lelkese­dés. Vagy még addig sem. Az történt, hogy a megújhodott és a „megújhodott" szerkesztősé­gek előbb-utóbb megkapták a nyomdaszámlát, a hírlapter­jesztő vállalattól pedig az elszá­molást, és - egyikben sem lelték örömüket. Tucatnyi mérges cikk jelent meg a nyomdák kapitalis­ta ragadozókká válásáról, hogy Savóig lefölözi a lapel­adásból származó be­vételt. a papírgyárak rútul visszaélnek helyzetükkel, hogy a monopol­helyzetben levő terjesztő savóig lefölözi a lapeladásból szárma­zó bevételt. Ma, a sajtószabadság 8. eszten­dejében érdemes volna listát ké­szíteni arról, hány új lap indult Szlovákiában 1989 óta, illetve hánynak voltunk kénytelenek rövidebb-hosszabb idő után megírni a gyászjelentését. Vol­tak közöttük beismerten pártla­pok, és voltak politikai fórumok, amelyek mímelték a párttalan­OLVASÓI LEVELEK A nemzetiek kapcsolatai Ján Slota, a Szlovák Nemzeti Párt vezetője újabb zseniális ötlettel rukkolt elő. Franciaor­szági látogatása után javasolta, hogy az európai nacionalista szervezetek kongresszusát Szlovákiában tartsák meg. Ezek szerint külön meghívást kap majd Csurka István, a Ma­gyar Igazság és Élet Pártjának elnöke is. Két nemzeti párt ve­zére kéz a kézben. Példaér­ságot. A parte cédulák bele sem férnének egy kisebb irattartóba, és szlovákiai magyarul írott is van közöttük néhány. Nem elke­serítés a célom, hanem a „mi a teendő" felvázolása, így kisebb ségünk veszteséglistáját nem mellékelem. Nyolc év alatt nem tapasztaltuk, hogy a rendszer bukása után olyan újságíró személyiségek, publicisták csapata bukkant vol­na fel a szlovákiai magyar köz­életben, amelynek tagjai képe­sek lettek volna kisebbségi saj­tónk színvonalának érezhető emelésére. Félreértés ne essék, itt nem (csak) hivatásos tollfor­gatókra gondolok, hanem arra az elképzelt háttérre, amelyet a szlovákiai magyar értelmiség képezhetne. Tény, hogy megle­hetősen féloldalasra sikeredett a mi intelligenciánk, van szakma, amely a zömét adja a szlovákiai magyar szellemi foglalkozású­aknak, és van, amelyik teljesen alulreprezentált. Azonban akár­hogy van is, pedagógusainkon kívül vannak magyar nemzeti­ségű és írástudó orvosaink, tu­dósaink a legkülönbözőbb szak­mákban, vannak kiválóan kép­zett jogászaink, és akkor az ag­rárértelmiségről még nem is szóltam. Ismerjük lapunk fejlődéstörté­netét, távolabbi múltját és fél­múltját, viselt dolgait. Őszintén szólva vérző (újságíró)szíwel veszem kézbe azokat a csehor­szági, magyarországi és szlová­kiai lapokat, amelyeknek a mi­enkéhez hasonló volt a múltja. Szégyen, nem szégyen, de be kell ismerni: a három említett országban működő, a miénkkel hasonló sorsú napilapok mind „kézbe vehető", olvasható sajtó­orgánummá váltak. Ami egyút­tal azt is jelenti, hogy komoly példányszámú, tehát gazdasági­lag eredményes újságként érvé­nyesülnek, anélkül, hogy köp­ködnének a múltjukra. Ezt úgy sikerült elérniük, hogy olvasóik­tékű. Alakulgat a szlovák-ma­gyar barátság. De előtte még, Slota úr hivatalos meghívásá­ra, minden bizonnyal hazánk­ba érkezik a szélsőjobboldali francia Nemzeti Front vezére, Jean-Marie Le Pen. Az alakuló gyűlésen itt lenne vagy 15 eu­rópai nacionalista párt képvi­selője. Ez már komoly „nem­zetközi nacionalista" szellemi­ségre utal. Világ nacionalistái, egyesüljetek! Itt lesz majd a Nagy-Románia párt elnöke, Corneliu Vadim Tudor is. Le Penről még alig szóltam. Fran­ciaországban pártjának nép­szerűsége egyre növekszik. kai el tudták hitetni: a bolseviz­mus a munkásmozgalomnak, ha úgy tetszik, a szociáldemokráci­ának egy óriási tévedése volt, amelyet helyre kellett hozni. A Népszabadság, a Právo (a „Ru­dé" lemaradt) és a Pravda annak köszönheti fennmaradását, ol­vashatóvá (és olvasmányossá) Ha nincs lap, csak el­mélet a sajtószabad­ság. válását, hogy mozgósítani tudta azokat az értelmiségieket, akik­nek van mondanivalójuk a kor nagy kérdéseinek megoldásá­ról. Az Új Szó még eredményesebbé tételének is ez lenne az egyetlen járható útja. Azzal a különbség­gel, hogy a mi lapunk köré szerzőkként nemcsak a liberális, nemcsak a szociáldemokrata és nemcsak a konzervatív elkötele­zettségűek tömörülnének, ha­nem mindenki, aki gondolatait a szlovákiai és környékbeli való­ságról papírra tudja vetni. Ter­mészetesen azokat kivéve, akik fasiszta, netán óbolsevik igét hirdetve próbálnak gyógyírt ta­lálni gondjainkra. Különleges helyzetben vagyunk, mert két­ségtelen, egy napilaptól elvár­ható, hogy legyen irányultsága. Hasábjainkon, úgy vélem, a há­rom nagy európai eszmerend­szerhez igazodok jól megférhet­nek egymás mellett. A sajtósza­badsághoz az is hozzátartozik, hogy az emberek képesek fenn­tartani lapjukat. Ha nincs lap, teljesen elméletivé válik a sajtó­szabadság. Annyira talán műkö­dik a 600 ezer szlovákiai ma­gyarban a létfenntartási ösztön, hogy képes fenntartani egy na­pilapot. Értelmiségünkben csak van akkora szellemi teljesítőké­pesség, hogy ennek érdekében az Új Szó hasábjain is érezteti je­lenlétét. NOVY CAS Besztercebányai kőművesek ír­tak levelet Ján Ľuptáknak, a Munkásszövetség elnökének, s arra figyelmeztetik, nehogy vé­letlenül megint tévedjen a par­lamentben, amikor a törvény­hozás a közszolgálati televízió 2-es csatornájának privatizáció­járól szavaz majd. - Ismét csak az ország vagyonának szétlopá­sáról van szó, s ez a vagyon a miénk is. A mi érdekeinket pe­dig a Munkásszövetségnek kel­lene védenie - olvasható a le­vélben. A kőművesek a további­akban arra figyelmeztetnek, ha Ľupták a pénzintézetek privati­zálásával kapcsolatos szavazás­kor történt emlékezetes tévedé­sét megismétli, a kőművesek majd nem tévednek még egy­szer az 1998-as választásokon a Munkásszövetséggel kapcsolat­ban. A levél az „A Te kőművese­id, akik hittek neked!" - aláírás­sal zárul. PRAVDA - Szlovákia makroökonómiai mutatói kétségtelenül jók, de a rájuk való folytonos hivatkozás a fáról és az erdőről szóló népi bölcsességet juttatja az ember eszébe - állapítja meg a lap jegyzetírója, majd rámutat a szlovákiai és csehországi átlag­bérek között tapasztalható kü­lönbségre. Mindent egybevetve a csehországi bérek 37,5 száza­lékkal magasabbak, mint a szlo­vákiaiak, s még szembetűnőbb a különbség, ha a tudományban dolgozók bevételeit vesszük górcső alá. Kiderül, hogy a cse­heknél átlagosan kétszer annyit keresnek, mint szlovákiai kollé­gáik. - A melldöngetésnél sok­kal hazafiasabb cselekedet a jól végzett munka megfelelő érté­kelése és honorálása -véli a szerző. SLOVO - A szlovák kormány azon tö­rekvése, hogy a nemzeti kisebb­ségek iskoláiban a szlovák nyel­vet, a történelmet és a födrajzot kizárólag szlovák nemzetiségű pedagógusok oktathassák, el­lentétes a Szlovák Köztársaság alkotmányával, és a magyar nemzetiségű pedagógusok nyílt diszkriminációját jelenti - véli a cseh napilap. - Dušan Slobod­ník, a parlament külügyi bizott­ságának elnöke minden fóru­mon előszeretettel beszél a szlovákiai magyarok európai normákat meghaladó jogairól, és nincs nyilatkozata, amelyben ne támadná a magyarság politi­kai vezetőit. Slobodník számára „a magyarok Szlovákia első szá­mú ellenségei, és soraikban ren­det kell teremteni". Hogy mit jelent a „rendteremtés", megta­pasztalhattuk Nemčok oktatási államtitkár márciusi körlevelé­ben, amely a magyar iskolákkal kapcsolatos rendelkezést tartal­mazta, s a-melyben Nemčok fi­gyelmezteti a magyarlakta terü­letek kerületi és járási elöljáróit, hogy a kormány politikájával összhangban vessenek véget a Dél-Szlovákiában élő szlovákok asszimilációjának. Mellesleg a tényekhez hozzá­tartozik az is, hogy Strasbourg­ban több mint 50 ezer ember tüntetett a Le Pen vezette Nemzeti Front ellen. Magyar­országon Csurka István meghí­vásának eleget téve már tiszte­letét tette. A parlamenti pártok elhatárolták magukat e baráti látogatástól, s úgy néz ki, a kormánytagok nálunk sem fo­gadják Le Pent. Éppen elég ba­darságnak számít, hogy akkor­tájt volt Slota Le Pennél, ami­kor Mečiar támogatót indult keresni Franciaországba Szlo­vákia számára. Egyik ment (szélső-) jobbra, a másik, na nem balra, hanem Chirac ál­lamfőhöz. Úgy látszik, Chirac a belpolitikánkra jellemző baklö­vések mellett ettől a Slota-láto­gatástól sem volt elragadtatva, hiszen nem sokkal később Prá­gában a NATO-ba való belépés kapcsán Szlovákiát olyannyira nem említette meg, hogy Cseh­ország, Magyarország és Len­gyelország mellett Romániát inkább tartotta erre érdemes­nek. Pedig a franciákra nem jellemző, hogy nem szimpati­zálnának Szlovákiával. Szóval alakulgatnak a dolgaink... M. B. (Cím a szerkesztőségben)

Next

/
Oldalképek
Tartalom