Új Szó, 1997. január (50. évfolyam, 1-25. szám)

1997-01-02 / 1. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. JANUÁR 2. KOMMENTÁR Végrehaj ihatatlan FEKETE MARIAN Tegnap lépett hatályba a szlovák államnyelv védelméről szóló törvény 10. paragrafusa, amely 50 ezer, esetleg negyed- vagy félmillió koronás pénzbírságot helyez kilátásba jogi, illetve vállalkozásrajogosult magánszemélyek esetében, ha megsértik ezt az európai hírhedtségű törvényt. A bírságokból befolyó pénzek pedig a nem éppen jó hírnévnek örvendő Pro Slovakia állami alap költségvetését gyarapítják majd. A kulturális minisztérium jogászainak alighanem nagyon sok munkájuk lesz, mert bírságolni csak előzetes írásbeli figyelmeztetés után lehet (szabad). írhatják a felszólításokat, a figyelmeztetéseket, és törhetik a fejüket, mivel vagy hogyan indokolják határozataikat. A minisztérium vezetése ezt váija el tőlük - akár a jogi diploma átvételekor tett eskü megszegése árán is. Ennek az eskünek a megszegése nélkül ugyanis nem lehet kiszolgálni a jelenlegi hatalmat, a kormánykoalíciót, végrehajtatni egy államnyelwédelmi törvényt. Ez a törvény ugyanis - megfogalmazásai miatt - végrehajthatatlan. Bevezető rendelkezéseiben például kimondja, hogy a nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok nyelvének használatát nem szabályozza. Viszont további rendelkezéseiben ezen nyelvek használatának a korlátozására törekszik, és éppen ezeknek a nyelveknek a használatát akaija félmillió koronás bírsággal sújtani. Bírságolható annak a rendelkezésnek a megszegése is, amely szerint „kötelező az államnyelv alkalmazása" a hazai, illetve behozott áru megjelölése és a használati utasítás megfogalmazása terén. Áru a hazai vagy importált napilap és folyóirat, áru a hazai magyar és más könyvkiadó által kiadott vagy külföldről behozott könyv, de még egy tükör is. A rendelkezés szerint nem az áru megnevezésének szlovák nyelvű megjelölése a kötelező, hanem az áru tartalmának államnyelvű megjelölése (egyelőre nem tudni, hogy az Új Szót vagy, mondjuk, a New York Timest milyen államnyelvű tartalmi megjelölésekkel lehetne terjeszteni). A minisztérium jogászait az állami költségvetésből, vagyis a mi adóinkból fizetik - azért, hogy ellenünk lépjenek fel. Ha védekezniakarunk, nekünk kell majd jogászt találnunk, ügyvédet fizetnünk alkotmány adta jogunk védelméért - ha egyáltalán találunk majd olyan jogászt, ügyvédet, jogtanácsost, aki ezeket a jogokat tiszteletben tartja, és védeni is hajlandó a különféle bírósági fórumok előtt. Bírósági fórumokat említek, mert a pártállami kézi vezérlés megszüntetését követően szinte azonnal a bíróság előtt is megtámadhatóvá tették az ilyen-olyan alkotmánysértő határozatokat. Az esetleges új ítéletek, határozatok döntik el, valóban függetlenek-e manapság a bíróságok. JEGYZET Lentről nézve GAZDAG JÓZSEF Elnézést a hasonlatért, de a munka-, szociális és családügyi miniszternek a Szlovák Televízió múlt évi utolsó Lépések című vitaműsorában tett egyik megnyilatkozása arra az egyszeri katonára emlékeztetett, aki a csatában nem töltögette a fegyverét, hanem csak lőttAmikor ugyanis a kerekasztalbeszélgetés résztvevői a szociális segítségre szoruló egyének és családok támogatásának szükségességéről, valamint lehetőségeiről tanakodtak, Oľga Keltošová megemlítette, hogy a szóban forgó segítségnyújtás már jelentős mértékben a helyi önkormányzatok hatáskörébe tartozik. Majd az önkormányzatok hozzáállását két, általánosságban említett példával igyekezett érzékeltetni. Mintegy jó példaként hozta fel, hogy az egyik községben egy középületet a nyugdíjasok rendelkezésére bocsátottak, s rossz példaként említette, hogy egy másik községben egy ugyanolyan épületet inkább bérbe adtak az ott butikot nyitni akaró magánvállalkozóknak. Ennyit mondott erről a kormány tagja, és nem többet. Talán nem ártott volna, ha az ezzel kapcsolatos véleményét alaposabban kifejti, mondjuk, tényekkel alátámasztva. Mert ebből a kurta-suta példálózásból csak annyi vált bizonyossá, hogy a miniszter asszony úgy érzi, az a szent, amit ő mond, és punktum. Pedig nem biztos, hogy az a szent... Mert ugye alaposan megváltozik, megváltozhat az ábra, ha az épületet bérbe adó önkormányzat a befolyt bérleti díjból a rászorulóknak szenet vásárol, esetleg ápolókat fizet, viszont a nyugdíjasklubot létesítő önkormányzatnak egy idő után kiürül a kasszája... Ebben az esetben melyik önkormányzat cselekedett, cselekszik helyesebben? Ugye összetettebb ügy ez annál, hogy egy mondattal elintézzük?! Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinak István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/

A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/97679 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Nyomja a DANUBIAPRINT- DUNAJSKÉ TLAČIARNE Rt. 02-es üzeme. Előfizethető minden postásnál, postán, valamint a PNS regionális és járási irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a Mediaprint-Kapa. Külföldi megrendelések: PNS ESvývoz tlače, Košická 1, 813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vladimír Mečiar: - Újévi fogadalmat nem teszek, de szilveszter éjjelén azt álmodtam, mennyi pénzzel rövidítettük meg hazai magyarjainkat. Ezért az első munkanapon az állami tartalékból visszaadom nekik! (Szűcs Béla karikatúrája) Néhány nagyon fontos gondolat a Magyar Értelmiségi Fórum kapcsán Hat esztendő múltán Alig pár nappal több, mint hat éve annak, hogy vagy százan, amint később kiderült, különböző értékrendet képviselő emberek összegyűltünk a Csemadok székházában, hogy a jövőnkkel kapcsolatos kérdésekről vitatkozzunk. BAUER GYŐZŐ A szlovákiai magyarság létkérdéseiben - politikai hovatartozástól függetlenül - való együttgondolkodásra vonatkozóan akkor és ott elhangzott javaslat még pusztába kiáltott szó volt. Az elmúlt évek politikai és társadalmi tapasztalata alapján (beleértve a választásokeredményeit, a két lévai értelmiségi találkozót, vagy akár a komáromi nagygyűléseket) egyre nyilvánvalóbb, mennyire szükséges a szlovákiai magyarság kulturális, oktatásügyi, szociális, egészségügyi és gazdasági érdekeinek közös megfogalmazása és artikulálása ugyanúgy, mint az ország demokratikus rendjét, a szlovákiai magyarság identitását és létét fenyegető intézkedések elleni azonnali tiltakozás. ... azonnal képesek reagálni a diszkriminációra, a visszásságokra... Egy demokratikus társadalomban a hatalom befolyásolására a hasonló érdekű közösségeket alkotó polgároknak két alapvető lehetőségük van. Olyan képviselőket kell választaniuk, akik a demokrácia szabályait megtartva elvszerűen és a lehető leghatékom^mmmmsm^mmmmmmmmmmMi OLVASÓI LEVELEK Bevásárolunk Egy közismert magyar nyelvű hetilapban olvastam a következőket: „Oroszország Szlovákiával szembeni 800 millió dolláros adóssága fejében törlesztésképpen a következő katonai felszereléseket szállítja szép hazánknak: Kamov KA-50 típusú harci helikoptereket, T-72-es tankokat, BVP-2-es gyalogsági csapatszállítókat és JAK-130-as típusú iskolagépeket." Mit ne mondjak, ezek aztán megérik a nyabban képesek képviselni érdekeiket. Ugyanakkor olyan polgári szerveződéseket kell létrehozniuk, amelyek egyrészt azonnal képesek reagálni a diszkriminációra, a visszásságokra, a hatalommal való visszaélésre, a demokrácia szabályainak, az alkotmánynak, az ország törvényeinek, a nemzetközi jognak és szerződéseknek megszegésére, másrészt közös érdeküknek hangot adnak, a polgári jogokkal élni tudnak és akarnak. A magyar történelem sok-sok példával szolgál annak igazolására, hogy a közösség céljainak megvalósításához elengedhetetlen, de ... nem lankadó igyekezettel szeretne megosztani bennünket... nem elég egy-egy nagy akaraterejű, tehetséges, tettrekész, cselekvő, lelkes képviselő, tisztségviselő vagy személyiség, hogy példaként akár Kossuthot, Széchenyit vagy Deákot említsem. Kell, hogy képesek legyenek alkotni, közösségükért cselekedni, és ott kell, hogy legyenek „napsütésben vagy csontig hatoló hidegben", ahol gond, baj van, vagy ahol közösségük ünnepel. Ahhoz viszont, hogy képviselhessék az őket küldő közösség érdekeit, szükségleteit, elkerülhetetlen a képviseltek támogatása, jelenléte, bátor kiállása is. Mert csak együtt lehetünk erősek. A hatalom lélektanából következik, hogy még az erőszakos döntéseinek következményeivel sújtottaktól is megköveteli a döntése iránti lojalitást. Olyan janicsársápénzüket. Emberek, hát kellenek ezek nekünk? Ébredjenek már fel „ott fenn a magasban", mert egyszer nagyot fogunk ám pottyanni! Azt a rengeteg pénzt nem lehetne nemesebb célokra felhasználni (tudományos kutatások finanszírozása, ipari, mezőgazdasági beruházások stb.)? Miért kell elfogadni olyasmit, aminek - remélhetőleg - soha nem vesszük hasznát? Hiszen a zöldasztal mellett is el lehet intézni vitás dolgainkat, nem kell a kardcsörtetés kétélű fegyveréhez folyamodni. Vagy lehet, hogy egygot óhajt, amilyenre sok példát találhat ki-ki a maga környezetében az állampárt idejéből, vagy láthat most a hatalom által létrehozott s a hatalmat kiszolgáló, jelentős pénzügyi támogatásban részesülő „kedvenc magyar" párt esetében. A hatalom ismételt és nem lankadó igyekezettel szeretne megosztani bennünket. Ehhez kihasznál minden lehetőséget, pénzt, befolyásos állást, de emberi gyengeséget is. Ilyen időkben nő az írástudó, a gondolkodó ember felelőssége. Nem elég meleg szobában várni a mesebeli herceget, nem elég odúinkból mérgezett nyilakat lőni az általunk helytelennek ítélt eszmékre, tettekre. A jövőért sokkal többet kell vállalni, mint csupán ledorongolni azokat, akik mernek, akarnak és tesznek. Ennél sokkal többre van szükség, Képesnek kell lenni rövid távú és távlati célok megfogalmazására, azok megvalósítása útjának, módjának kidolgozására s a megvalósításban tevőleges részvételre. A Magyar Értelmiségi Fórum meghívott vagy odatévedt résztvevőinek erre a találkozóra hozniuk kell az értékeket, az ötleteket. Innen elvinni a jövőt formálandó csak akkor lesz mit, ha azokat, akik eddig cselekedtek, nem kirekeszteni akaijuk, hanem soraikat bővíteni tudjuk, illetve csupán akkor, ha az alkotni nem képes, csak rombolni vágyók elkerülik ezt a találkozót. A jó, az idő próbáját kiálló döntésekhez sok szerencsére lesz szükségük a résztvevőknek. A szerencse azonban csak az arra érdemeseknek, az arra felkészülteknek s az azért cselekvőknek kedvez. szer háborúsdit akarunk játszani? Ondró Ernő Kéménd Nyugdíjasok köszöntése Kedves ünnepségek helyszíne volt december 11-én és 12-én a hetényi községi hivatal. Ezeken a napokon a község önkormányzata a szociális ügyekkel foglalkozó bizottsággal karöltve köszöntötte a község 65 évesnél idősebb polgárait. Csintalan Csaba polgárKét erkölcs Elveszett illúzió ALEKSANDAR TISMA Nem hiszem, hogy valami különleges erkölcsi krízisben volnánk a huszadik század végén. Én magam a század háromnegyedét éltem át, és szavatolom, hogy mindig és mindvégig krízisek döngették életünk falait. S hogy ezeknek a kríziseknek mindig erkölcsi visszhangjuk is volt. Mert az erkölcs a visszhang. Az élet nem erkölcsön alapszik. Az élet éhségen alapszik, azzal kezdődik, hogy éhségünket ordítva jelezzük a világnak, és azzal végződik, hogy éhségünk elmarad, nem táplálkozunk többé étellel és levegővel, s ezért meghalunk. Éhségünk miatt sok jót, de sok rosszat is teszünk. Jót azzal, hogy táplálék után nyomozva megmunkáljuk a földet, vetünk, gyomlálunk, aratunk; szerszámokat találunk fel és gyártunk; művelődünk, tanulunk és tanítunk, rosszat pedig azzal, hogy rövidebb utakat keresünk a jólét eléréséhez, és mások javára törünk. Ha ezt kollektíván, egy nemzet keretében tesszük, akkor háborút viselünk, ha pedig háborút viselünk, akkor ölünk, fosztogatunk, megszállunk. És ekkor jelentkezik az erkölcs, hogy elítéljen bennünket. Illetve valójában két erkölcs egyszerre. Azoknak az erkölcse, akiknél öltek és fosztogattak és megszálltak, és azoké, akik mindezt véghezvitték. Mind a két erkölcs védi a maga magyarázatát, amelyben a hibás a másik, a másik sértette meg az erkölcsöt - természetesen a mienket - azáltal, hogy támadott, vagy azáltal, hogy támadásunk ellen védekezett. Ezért arra kellene törekedni, hogy az ember elégedjen meg azzal, amit a jó által, másnak nem ártva el tud érni. Erre viszont nehéz az embert rávenni, mert különböznek az adottságok, amelyekkel rendelkezünk, és nem tudjuk erőnk egyforma kifejtésével ugyanazt az eredményt elérni. Egyenlőtlenségre vagyunk ítélve, a közös erkölcs pedig azt kívánná, hogy emiatt ne szítsunk gyűlöletet egymás ellen. Az ilyen beállítottsághoz csak az értelem és tapasztalat vezet. Viszont az érteimet és a tapasztalatot minden generációnak külön és újra ki kell vívnia, így van ez most is, a huszadik század végén. Elvesztettünk egy illúziót: hogy kiközösítéssel, elkobzással egyenlőséget és ezzel megelégedést teremthetünk. Most vissza kell adnunk azt, amit elvettünk, és ez újra szegényebbé tesz bennünket. Tehát újból a munka, a megmunkálás, a feltalálás, egyszóval a kultúra nyomdokába kell kerülnünk, hogy ezt az anyagi és erkölcsi krízist is kiheverjük. Azután pedig? Jön egy új? A szerző jugoszláviai író. mester méltató szavai könnyeket csaltak az idősek szemébe. Az óvoda nagyosztályosai, valamint az alapiskola 7. évfolyamának diakjai kulturális műsorral kedveskedtek az idősebbeknek. Minden nyugdíjas szerény pénzbeli támogatást és a magyarországi Héra Alapítvány jóvoltából egy takarékos villanyégót kapott. Az ünnepségek végén a nyugdíjasok megköszönték, hogy a jelenlegi nehéz pénzügyi helyzetben sem feledkezett meg róluk a község önkormányzata. Szuh Márta Hetény