Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1996-08-07 / 32. szám

1996. augusztus 7. Sport Magyarok az atlantai dobogó tetején: Egerszegi Krisztina Bearanyozott búcsú a medencétől Könnyedén, gördülékenyen az ötödik olimpiai arany felé Fotók: CTK (2) és Vlado Gloss (1) Zsigárdi László _____________ Óv odás volt, amikor egy sport­ember jelentkezett a „dedó- ban”, hogy kisgyerekeket oktat úszásra, akinek kedve van, je­lentkezhet nála. Édesanyja - a nővérével együtt - beíratta, ta­nuljanak meg úszni. Testvére, Klári tehetségesebbnek tűnt, őt ott is tartották, Krisztina pe­dig elkezdett művészitornázni. De nem sokáig, mert végül is kisírta a medencét. Ma sem ta­gadja: gyermeki akaratosságá­nak köszönhetően lett úszó. Nem is akármilyen, a világ egyik legjobbja. Igen, Egersze­gi Krisztináról, azaz „EGÉR”- ről (a medence partján és azon kívül szinte mindenki így hívja Magyarország legjobb sporto­lónőjét) van szó. Nincs olyan világverseny, amelyen ne nyert volna, hazá­jában párját ritkító csúccsal di­csekedhet: közel 100-szoros(!) országos bajnok. Nem titkolja, hogy nemigen rajongott az edzőtáborokért, s a közönsé­ges tréningeket sem „csípte”. A siker érdekében azonban min­dent megtett, s azt is elárulta, női hiúsága nem engedte, hogy veszítsen. Még a viták­ban sem. Mert azért itt-ott ve­szekedett, mégpedig edzőjé­vel, Kiss Lászlóval. „De tudom, Laci bácsi mindig a javamat akarta. Egy kicsit olyan, mint a barátnőm, min­dent megbeszéltünk, vagy majdnem mindent.” Az elsőségekre, az aranyér­mekre, a (világ) csúcsokra gon­dolt, amikor nap mint nap sok­sok kilométert leúszott. A „fal­tól falig” élet embert próbáló dolog. Vajon lehetséges még Ma sem tagadja: gyermeki akaratosságának köszönhetően lett úszó. ennyi idő után is örömet talál­ni az úszásban? A sportág nagyjai erre egytől egyig azt válaszolják: egyre kevesebbet. Egér többször is megjegyezte, nem tudja, egyáltalán miért is csinálja még mindig ezt az egészet. Talán az olimpia mi­att. Nos, megérte kivárnia (ki­szenvednie?) az atlantai ötka­rikás játékokat, hiszen kétszáz háton sikerült megszereznie ötödik olimpiai aranyérmét... Előtte azonban „csak” bronzér­mes lett négyszáz vegyesen. Régebben állatorvosnak ké­szült, aztán elképzelte már magát cukrászként, vagy vala­milyen kereskedelmi pályán is. Már Atlanta előtt határozottan kijelentette: „Az olimpia után nincs tovább, befejezem!” Versenyezhetett a világ bár­mely pontján, bármely viada­lon, egy ország, valamint a ha­táron túl élő magyarság várta a híreket sikereiről, győzelme­iről. „A családi körben sosem mondták, hogy nem baj, ha nem nyersz, mint ahogy azt sem, mi is győzelmet vártunk tőled. Biztosan tudták, mennyire zavarna, ha otthon is ez lett volna a téma. Csak amikor eljött az utazás napja, akkor következett néhány ag­gódó mondat, hogy vigyázzak magamra. Az eredményekről csupán akkor esett szó, amikor azok már megvoltak - vagyis utólag.” Egerszegi Krisztina nemcsak úszó, hanem szép, fiatal lány, életkedvvel, vágyakkal. Vi­dám, mosolygós, tán soha sincs rossz kedve; megszokta már a másodpercre beprogra­mozott életet. Jólesik neki, ha az utcán felismerik, gratulál­nak neki, érdeklődnek, sok si­kert kívánnak az emberek. A következő sztorira szívesen emlékezik vissza: „Egyszer egy öreg néni szólított meg, kedve­sen kérdezősködött erről-ar- ról, mintha a nagymamám lett volna. Ez jó, de olyan is akadt, amikor a férfiak próbálkoznak, durván leszólítanak. Az bor­zasztó!” Van, aki naponta két­szer is ír Krisztinának. Hát, ilyen (is) a népszerűség. A fiúk hiába ügyeskednek, Egér már három éve egy magyar, barna úszóval, Zubor Attilával barát­kozik... Krisztina királynő (így nevez­ték el az 1993-as sheffieldi Eu- rópa-bajnokságon) már egy­szer, a szöuli olimpiát kö­vetően, gondolt a visszavonu­lásra, aztán valahogy túltette magát az egészen. A mostani döntése megmásíthatatlan: At­lantában versenyzett utoljára komoly világversenyen. S a bú­csú fényesre sikeredett, ugyan­is két éremmel fejezte be. Sokan két aranyat vártak tőle, de 400 vegyesen „elúszott” az elsőség, „csak” bronz lett belőle. A táv hajrájában na­gyon elfáradt Krisztina, és fél­tették őt 200 háton is. Kiss László a váratlan harmadik he­lyezést követően megjegyezte: „Mindenkinek lehet gyenge pillanata, még Egerszegi Krisz­tinek is, gyorsan el kell felejte­ni a 400 vegyest és a 200 hátra összpontosítani. Mindent meg­teszünk, hogy Egér megszerez­ze ötödik olimpiai aranyér­mét...” Nos, Krisztina királynő le­gerősebb számában fantaszti­kus teljesítményt nyújtott, ut- cahossznyi, több mint négy­másodperces előnnyel diadal­maskodott. Az eredményhir­detéskor és a Himnusz alatt igencsak meghatott volt, egé­szen biztos arra gondolt, hogy ez volt az utolsó alkalom, ami­kor a dobogó tetején állt. „Egyszer be kell fejeznem, si­keresen, emelt fővel akartam búcsúzni, s ez sikerült is. Az biztos, hogy hiányozni fog az úszás, éppen ezért nem lehet egyik napról a másikra búcsút mondani a medencének. Ver­senyeken már nem indulok, de azért el-eljárok majd az edzé­sekre.” Kiss László mesteredző egyik szeme nevetett, a másik pedig sírt, hiszen számtalan felejthe­tetlen pillanatot élt át véden­cével, akinek visszavonulását tiszteletben tartja: „Egér már évekkel ezelőtt ha­tározottan kijelentette, hogy csak Atlantáig vállalja, utána lelép a színről. Ezt szinte min­denki tudta, csak valahogy nem akarta elhinni. Sajnos, el­érkezett Krisztina visszavonu­lásának pillanata. Nagyon bol­dog vagyok, hogy a 200 háton aratott győzelme bearanyozta a búcsút.” Vitathatatlan: hiányozni fog a nemzetközi medencékből az ötszörös olimpiai, kétszeres vi­lág- és kilencszeres Európa- bajnok! Atlantai kuriózumok Salt Lake City Atlantától tanult Tóm Welch, a Sah Laké Cityben 2002-ben megrende­zendő téli olimpia szervezőbi­zottságának elnöke az ötkari­kás nyári játékok idején At­lantában igyekezett tanulni a rendezőktől, mégpedig azt, hogy mit nem szabad csinál­ni. Tapasztalatai közreadása közben nem győzött fogad- kozni: hat év múlva nem fordulnak elő az ottanihoz hasonló hiányosságok. Különösen az önkéntesek hadát bírálta. Szerinte ilyen fontos sportesemény hátterét nem lehet rosszul kiképzett dilettánsokra bízni. Az elüzletesiesedés sem tet­szett neki. Szerződésbe sze­retné foglalni a Nemzetközi Olimpiai Bizottsággal, hogy kik, mikor és hol árulhatnak majd Sah Laké Cityben. Születésnapi szerződés Busás összegű szerződést kötött eddigi csapatával Gary Payton, az atlantai olimpián szerepelt amerikai kosárlabda álomcsapat tagja. További hét évre kötelezte el magát a Seattle Supersonics együtteséhez, s ezért 85 millió dollárt vágott zsebre. A szerződést éppen huszonnyolcadik születésnapján látta el kézjegyével. Payton az elmúlt idényben egyik vezéregyéni­sége volt klubcsapatának, mellyel bejutott az NBA döntőjébe. Ugyanakkor kivívta az év legjobb védőjátékosa címet, évi keresete elérte a 2,7 millió dollárt. Schwarzenegger filmjének premierje Amerika szuperprodukciókra vágyott az atlantai játékok idején is. Augusztus másodi­kén az olim­piai falu Bobby Dodd- stadionjában volt Ar- nold Schwarzenegger legújabb filmjének nem zetközi premierje. A „Végképp eltörölni” című akció-trillert négy emelet magas, hatalmas vászon előtt izgulhatta végig a több mint tizenöt ezer sportoló és meghí­vott vendég. A vetítés utáni gálán az egykori testépítő kiválóságból lett Arnold Schwarzenegger testépítői fénykorában Archív felvétel hollywoodi sztár üdvö­zölte vendége­it, filmbeli partne­rei, Vanessa Willi­ams, James Caan, vala­mint Charles Russell rendező társaságában. A tartalék kapus vízbe ugrása Kéttized másod­perccel a ma­gyar-olasz bronzcsata I vége előtt, amikor már mindenki elkönyvelte az itáliaiak győzelmét (egy góllal vezet­tek), az azzurrik tartalék ka­pusa örömében köpenyben a medencébe ugrott. Ezzel az atlantai vízilabdatorna legfurcsább helyzete állt elő: a szabályok értelmében ugyanis büntetődobást, azaz hétméterest kellett ítélni csapata ellen, mert a megen­gedettnél eggyel többen vol­tak a vízben. A bírók némi tanakodás után végül meg­ítélték a négyméterest, amit Vincze értékesített, s így következett a hosszabbítás. A magyarok azonban ezzel a tálcán felkínált lehetőséggel sem tudtak élni, az arany­éremre vágyó csapat még a dobogóról is leszorult. Edzőjével, Kiss Lászlóval „Hiányozni fog az úszás, de ki kell lépnem az életbe.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom