Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1996-08-07 / 32. szám

Sport 1996. augusztus 7. Naim Szülejmanoglu nem veti meg az élet örömeit, mégis sporttörténelmet írt A milliomos kisember Szabó Zoltán Naim Szülejmanoglu nagy bra­vúrt hajtott végre Atlantában, Szöul és Barcelona után zsinór­ban harmadik olimpiáján dia­dalmaskodott. Ez a szám könnyen négy is lehetne, azon­ban Los Angelesben (1984) nem versenyeztek az akkori szocialis­ta államok, így Bulgária sem... Pedig a 17 esztendős sportoló az ötkarikás játékok „helyett” ren­dezett Druzsba elnevezésű via­dalon jóval többet emelt, mint a kínai olimpiai bajnok. A mindössze 153 cm magas súlyemelő pá­lyafutása során 45 vi­lágcsúcsot ért el, vi­lágbajnokságon és kontinensviadalon életében csak egyszer (az 1992-es Eb-n) nem győzött, akkor is csak nehezebb testsúlya miatt kapott ki. Szülejmanoglu annak idején üs­tökösként robbant az élvonal­ba: már 15 évesen felnőtt világ­csúcsot javított, és ez példátlan a sportág történetében. A török nemzetiségű sportember a bol­gár hatóságok nyomására Naim Szulejmanov helyett a Naum Salamonov nevet vette fel, és 1986-ban a melboume-i Világ Kupa-verseny után rejtélyes kö­rülmények között eltűnt. Először az a hír járta, hogy elra­bolták, aztán kiderült, török se­gítséggel előbb Londonba, majd Ankarába utazott, ahol kijelen­tette: „Saját elhatározásomból választottam új hazát!” Törökországban már nagyon várták, nem csoda, hogy tejben- vajban fürösztötték, egyszeri­ben dúsgazdag lett, kapott la­kást, villát... A bolgár szövetség csak nagy nehezen adott enge­délyt arra, hogy új színekben lép­hessen a dobogóra. Hosszú alkudozás után 1988-ban egy­millió dollárért (!) beleegyeztek abba, hogy immár Naim Szülejmanoglu né­ven indulhasson az olimpián. Sokáig még felfedezőjét, Abadzsijevet is kerülte, ám később már tisztelettel beszélt róla. S mit ad Isten, jelenleg is­mét ő az edzője! Naim igyekezett meghálálni a törődést, sorra nyerte a viadalo­kat. Az athéni világbajnokságon aktív részese volt az akkor még szovjet színekben versenyző Hafiz Szulejmanov megszökte- tésének. Hat évvel ezelőtt Szü­lejmanoglu bejelentette vissza­Törökor­szágban egyszeriben dúsgazdag lett. így örült Atlantában a háromszoros olimpiai bajnok CTK-felvételek Szülejmanoglu feje fölött a győzelmet jelentő súly vonulását. Hónapokon keresz­tül egymással ellenkező hírek érkeztek róla. Voltak, akik azt állították, sérült, mások pedig, hogy beteg, s elege van a súly­emelésből. „Orvosaim figyel­meztettek, ha nem hagyom ab­ba az aktív sportolást, akár moz­gásképtelenné is válhatok.” Egy évvel később váratlanul visszatért. Persze ismét ott folytatta, ahol korábban abba­hagyta: sorra nyerte a verse­nyeket. Atlantában a görög Va- leriosz személyében nehéz el­lenfele akadt, ám a törökök üd­vöskéje ismét kitett magáért, átírta a világcsúcslistát és dia­dalmaskodott. „Naim a legjobb, megérdemelte az aranyérmet. Megtiszteltetésnek tartom, hogy meg tudtam szorítani” ­mondta legnagyobb riválisa. Egyébként Szülejmanoglu nem veti meg az élet örömeit, elég gyakran néz a pohár fenekére, és rengeteget dohányzik. Két nappal az ötkarikás verseny előtt illuminált állapotban összetűzésbe került egy kínai gyúróval. Egy-két pofon elcsat­tant, persze nem Naim húzta a rövidebbet. Aztán a versenyen ismét a megszokott sportolót láttuk. Aki tud, az tud... „Boldog vagyok, hogy harmad­szor is diadalmaskodtam. Ez még egyetlen súlyemelőnek sem sikerült. Szöulra, Barcelo­nára és Atlantára is szívesen gondolok. Nem vagyok már ti­nédzser, elképzelhető, hogy Sydneyben is rajthoz állok. S ha már ott leszek...” - nyilatkozta. Névjegykártya Név: Naim Szülejmanoglu Született: 1967. I. 23., Pti- csor (Bulgária) Testméretei: 153 cm/ 67 kg (négyet le kell adnia) Egyesülete: Ankara Bank Dicsőséglistája: háromszo­ros olimpiai bajnok (1988, 1992,1996); hétszeres világ­bajnok (1986, 1988, 1989, 1991,1993,1994,1995) Világcsúcsai száma: 45 Atlantai csillagok: Jeannie Longo Egyedülálló sikerlista J. Mészáros Károly Először tavaly kapta fel a fe­jét a sportvilág: a kolumbiai vb-n Jeannie Longo meg­nyerte az időfutamot, és utána az országúti verseny­ben is diadalmaskodott. És nem akármilyen körülmé­nyek között, hisz egy bukást követően ledolgozta a hát­rányát, majd még néhány percet vert az élmezőnyre. Az atlantai olimpia női or­szágúti versenyében is meg­csodálhattuk kivételes ké­pességeit. Amikor két ve- télytársával megszökött a vezető bolytól, várni lehe­tett, hogy nem engedi ki a kezéből a győzelmet. Állan­dóan diktálta az iramot, majd a kellő pillanatban robbantott, hogy utána megállíthatatlanul elsőként hajtson a célba. Longo asszony (férje az egy­kori francia alpesi síző, Cip- relli) október utolsó napján lesz harmincnyolc éves, és bármennyire hihetetlen, idén szerezte első olimpiai győzelmét. Pedig már ne­gyedszer állt rajthoz az öt­karikás versenyeken: Los Angelesben egy koccanás után megrongált kerékpár­ján hatodik lett, Szöulban nyomába eredt az egyik szö­kevénynek, de túlbecsülte képességeit, és később visszazuhant a huszonegye­dik helyre, Barcelonában pedig végzetes volt számá­ra, hogy éppen lefelé hajol­va tekert, amikor megszö­kött a bolyból ausztrál rivá­lisa, amit nem vett észre, és abban a hiszemben hajtott elsőként a célba, hogy ő nyert... Aüantában aztán minden eddigi balsikerét kárpótolta. Mi tagadás, a világbajnoksá­gokon egyedülálló aranygyűjteményt szerzett: összesen tízszer végzett az élen. Mind az országúti via­dalokon, mind a pályaverse­nyeken helytállt. Egyik rivá­lisa mondta róla: „Szinte hi­hetetlen, honnan merít ennyi bátorságot, újabbnál újabb motivációt. Kimerít- hetedennek tűnnek erőtar­talékai.” Már csak az a kérdés: vajon meddig tartja még sakkban évekkel fiatalabb vetélytár- sait? Az atlantai célban CTK-felvétel Kuriózumkosár Búcsú a wimbledoni centerpályától Szeptember huszonkettedike nagy nap lesz a wimbledoni tenisztörténelemben. Akkor végződik a Nagy-Bri- tannia-Egyiptom Davis Ku­pa-találkozó, melynek során utoljára lépnek a teniszezők a wimbledoni centerpálya gyepére. Ugyanis lebontják a sok emlékezetes összecsa­pást látott, hetvenkét esz­tendős stadiont, hogy helyette egy korszerű, minden igényt kielégítő léte­sítményt emeljenek. A tervek szerint az 1997-es brit nemzetközi bajnokság döntőit már all 500 férőhelyes, új pályán játsszák... Óvatosabb házigazdák Legközelebb Sydney lesz a nyári olimpia házigazdája. Mal Hemmerling, az ausztráliai játékok szer­vezőbizottságának elnöke szerint máris készülnek az atlantaihoz hasonló terrorcselekmények megakadályozására. Kijelentette: elképzelhető, hogy biztonsági zónákat hoznak létre a fontosabb események színhelye körül, ahova csak a biztonsá­giak ellenőrző pontjain ke­resztül lehet majd bejutni. Gépkocsik például nem is ha­ladhatnának át ezen a bizton­sági gyűrűn, az emberek a helyi közlekedési eszközök­kel, vonaton érnék el célju­kat. Sydney igyekszik elejét venni az atlantaihoz hasonló közlekedési káosznak is. Ér­deklődéssel figyelték az at­lantai buktatókat a következő téli játékok házigazdái is. Na- ganóban (1998) biztonsági tiszteket akarnak bevonni a szervezőbizottság munkájá­ba, Salt Laké Cityben (2000) pedig úgy vélik: a téli játékok megszervezése eleve kisebb kihívást jelent, mint a nyári olimpiáé. Még a biztonság te­rén is. Ben Johnson szerint mindenki doppingol Ben Johnson, a szöuli olimpián doppinghasz­nálat miatt megszégye­nült és aranyérmét el­vesztett százméteres sík­futó bajnok szerint minden nagyra- törő sportoló tiltott sze­rekkel fokozza teljesít­ményét. Szerinte ideje lenne már végre abbahagyni a képmuta­tást az ajzószerek tiltott használata kö- Ben Johnson már nem rül. fut, csak vádaskodik A kanadai atléta lát- Arch ív felvétel hatóan nem tud belenyugodni, hogy nemcsak szöuli aranyér­mét vették el tőle, hanem má­sodik botlása után örökre eltil­tották a verseny­zéstől. Egy lon­doni lapnak adott nyilatkozatában azt bizonygatta, hogy a sportve­zetők félreveze­tik a közvéle- ményt, amikor azt állítják: haté­konyan megtisz­tították az él­sportot a dop­pingtól. , A legtöbb sportoló, aki olimpiai dicsőségről álmo­dik, mint én is, kokszol. Az atlétika csúcsszinten nagy pénzeket mozgató ipar, ahol dollármilliók múlnak tizedmásodperceken. Ugyan mi következhet ebből?... Az atlétikai főnökök, a szponzorok, a TV-mogulok, a hirdetők mind azt akarják, hogy egyre nőjenek a teljesít­mények és az izgalmas versenyek vonzzák a nézőket, csak azt nem meri senki bevallani, hogy ez doppingolást je­lent...” Megcáfolja valaki Ben Johnson kemény szavait?

Next

/
Oldalképek
Tartalom