Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-08-07 / 32. szám
Politika 1996. augusztus 7. A nemzetközi dokumentumok messzemenőbb megoldásokkal is számolnak Szlovákián is számon kérhető A bűnös szó: autonómia Bauer Edit __________________ A m agyarországi politikai pártok és a határon túli magyarok közös nyilatkozata, amely az önkormányzatban, az autonómia létrehozásában látja a határon túli magyarok megmaradásának zálogát, ritkán tapasztalt indulatokat keltett Szlovákiában. Nyomós érvek nélkül szinte az egész szlovák közvélemény azt visszhangozza, hogy az autonómia elfogadhatatlan Szlovákia számára. Hivatkozási alapként azt hangoztatják, hogy a nemzetközi Európa 16 országá- ban van autonóm berendezkedés. dokumentumok nem tartalmaznak ilyen kötelezettségeket. Nézzük a tényeket! Az autonómia, mint a nemzeti kisebbségek jogállása, helyzete rendezésének egyik lehetséges módja jelent meg. Az 1990-ben elfogadott, emberi dimenzióval foglalkozó, európai dokumentum az etnikai identitás védelmét és fejlődését biztosító eszközként veszi számba a helyi vagy autonóm közigazgatást. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet 1991-es jelentése szerint a kisebbségek problémájára lehetetlen egységes modell kidolgozása, s a demokratikus és pozitív megoldásokra hívja fel a figyelmet. E pozitív eredményeket az egyes országok pl. a nemzeti kisebbségek választott testületéi, továbbá a helyi és önálló köz- igazgatás, csakúgy mint a területi alapon megvalósuló autonómia révén érték el, beleértve a tanácsadói, törvényhozó és végrehajtó testületeket, amelyeket szabad és időszakos választásokon választanak. Az Európa Tanács négy éve jóváhagyta az 1201-es ajánlást, eredetileg azzal a szándékkal, hogy az Európai Emberi Jogok Egyezményének kiegészítő jegyzőkönyve lesz. A Miniszterek Tanácsa azonban csak egy szűkített dokumentumot fogadott el: keretegyezményt a nemzeti kisebbségek védelméről. Ezt az ET Parlamenti Közgyűlése minősítette túl általánosnak és minimális javaslatokat tartalmazónak. Azóta ez a testület többször, legTávol Európától Méry Gábor felvétele utoljára júniusban erősítette meg az 1201-es érvényességét. E dokumentumok nemcsak az autonómiát, ennek egyes formáit- beleértve a területi autonómiát- sem zárják ki, hanem sokkal messzemenőbb megoldásokat is feltételeznek. A szlovák kormány által hangoztatott érv tehát nem érv. Európa 16 országában van valamilyen autonóm berendezkedés. Az autonómia-modellek közül némelyek a kollektív jogok alapján, vagy a személyes jogok alapján jöttek létre. Szlovákiában a másik gyakran hangoztatott „nyomós” érv az európai mércén felüli, sőt a legújabb megfogalmazásban a világszínvonalon biztosított jogaink. Nézzük, hogy is állunk ezekkel a jogokkal a valóságban! Szlovákia nemzetközi dokumentumok aláírásával kötelezte magát a kisebbségek jogainak biztosítására. Az 1201-es ajánlás betartására többszörösen is elkötelezte magát, így a szlovák-magyar szerződésben is. Az 1201-es kimondja, hogy a kisebbségekhez tartozó személyek jogosultak saját szervezeteik létrehozására, a politikai pártokat is beleértve. A sajtó mégis azzal a fenyegetéssel van tele, hogy a kisebbségek politikai pártjait be is lehet tiltani. Nem megnyugtatóbb a helyzet alkotmányos jogainkat illetően sem. A 34. cikkely szavatolja az anyanyelvi művelődés jogát. Az oktatási törvény szerint a kisebbségek nyelvén történő oktatás „a nemzeti fejlődésüket biztosító megfelelő mértékben valósul meg.” De ki mondja meg, milyen a megfelelő mérték? A jogrend szerint a mindenkori oktatásügyi miniszter. S teheti Inkább a szlovák nemzet önigazgatá- sát sem engedik kifejlődni. ezt bármilyen kisebbségi vélemény figyelembevétele nélkül is. Az idézett cikkely e/ pontja a kisebbségeket érintő ügyek intézésében való részvételt biztosítja. Lássuk a gyakorlatot! A 150 parlamenti képviselőből 17 a Magyar Koalíció képviselője. Azóta, hogy a „többségi” demokrácia terrorrá alacsonyodott, s a kormánypártok nem kényszerülnek politikai egyeztetésre, a szlovák ellenzéki pártok egyikének sincs esélye a döntéshozatalban való hatékony részvételre. Pedig a kisebbségeknek még nemzetközi dokumentumok által garantált joguk is van erre. A látszat kedvéért a kormány ugyan nem szüntette meg a mellette működő Nemzetiségi Tanácsot, csak éppen a 24 tagból 9 képviseli a kisebbségeket, döntést pedig többségi szavazással hoznak. De amíg nincs olyan legitim, törvény alapján választott testület, amely a törvény által meghatározott módon fogalmazhatja meg a közös érdeket, a „nemzeti fejlődést”, az identitás kérdéseit, addig az alkotmányos jogok megvalósítása a mindenkori hatalom képviselőinek kegyeitől függ, „adagolásuk” pedig a nemzetközi nyomástól. Önigazgatás nélkül még az alkotmányos garanciával bíró személyi jogok is megvalósíthatadanok. A szlovák politikai elit inkább a szlovák nemzet önigazgatását sem engedi kifejlődni, csak hogy ugyanilyen jogokat a magyar kisebbségnek ne kelljen adnia. A szlovák társadalom - elitje által félrevezetve és manipulálva - ma abban a sajnálatos állapotban van, hogy inkább eltűri saját jogainak csorbítását, mintsem a demokrácia magasabb fokán elviselje, hogy több jogot biztosítson a kisebbségeknek. Vajon meddig? Az 1201-es ajánlás él és érvényes Az Európa Tanács legtöbbet vitatott cikkelye az ominózus 11., amely a kisebbségekhez tartozó személyeknek azt a jogát fogalmazza meg, hogy helyzetüktől függően és az állam törvényei szerint rendelkezhessenek helyi vagy autonóm közigazgatási szervekkel, vagy különleges státusszal. Mindezt azért érdemes felidézni, mert a szlovák-magyar alapszerződés 15. cikkelye jogi normaként hivatkozik a kisebbségi keretegyezményre, a koppenhágai dokumentumra és az 1201-es ajánlásra is. Míg ezek nemzetközi dokumentumként csak erkölcsi és politikai súllyal bírtak, az alapszerződés szerint a belső jogrend részeiként szá- monkérhetővé váltak. A szlovák parlament ugyan hozott egy magyarázó határozatot, miszerint a kollektív jogok és az autonómia Szlovákia számára elfogadhatatlanok, ez azonban semmit sem változtat azon a tényen, hogy az alapszerződés tartalmazza ezeket a jogokat. Nem helytálló a leggyakrabban hangoztatott ellenérv, hogy az autonómia az ország integritását veszélyeztetné. Erre utal Max van dér Stoel, az EBESZ főbiztosának 1996. február 26-án kelt levele, amelyet a szlovák külügyminiszternek írt: „Úgy tűnik, nehezen tartható az állítás, hogy a szólásszabadsággal élve, a területi autonómia fogalmának támogatása az ország biztonsága szempontjából veszélyt jelenthet. Annál is inkább, mert az EBEÉ koppenhágai dokumentuma miközben a területi integritást hangsúlyozza, a területi autonómiát lehetséges változatként említi - amiből nem következik a területi autonómia bevezetésének kötelezettsége, de világosan utal arra, hogy a területi autonómia és a területi integritás nem összeegyeztethetetlenek.” Mivel a magyar-magyar nyilatkozat alapján a legerősebb szlovák kormánypárt vezető politikusai már előre tudni vélik, hogy az aláírók bűncselekményt követtek el, érdemes idézni a Schenk Van dér Stoel- nak írt válaszából: „... a magyar vagy más kisebbségekhez tartozó személyek, akik támogatják és terjesztik a területi autonómiára vonatkozó igényüket, nem lehetnek büntetőjogi eljárás alanyai.”) Az Európa Tanács felkérésére a velencei bizottság értelmezte az 1201-es ajánlás 11. cikkelyét, de nem hozott olyan döntést, amilyet a szlovák kormánykörök vártak: hogy a 11-es cikk, mivel a kisebbségi keretegyezmény nem vette át, érvényét veszítette. Szertefoszlott a remény is, hogy az 1201-es „halott dokumentum”. A nemzetközi tekintélyű jogászbizottság leszögezte ugyan, hogy területi autonómiára a nemzetközi dokumentumok nem adnak jogigényt, tehát nem kikény- szeríthetőek. Ezt a megállapítást a kormánykörök gyakran idézik, mint saját koncepciójuk igazolását. Elhallgatnak viszont más megállapításokat, köztük a közügyekben való részvételre vonatkozót: eszerint a kisebbségekhez tartozó személyek részvétele a közügyekben személyi autonómia kérdése, nem a helyi autonómiáé”. A közügyekben való hatékony részvétel gyakorlatilag nem más, mint a személyi autonómia, továbbá a kisebbségeket érintő közügyek nem korlátozhatók a helyi szintekre. A jogászbizottság másik lényeges megállapítása, hogy a kisebbségek hatékony részvételének biztosítása az őket, illetve az általuk lakott régiót érintő döntéseket illetően a „speciális státusz” megadásával a minimális követelményeken messze túl is mehet. Ilyen lehetőségként említi, hogy azokat a régiókat, ahol a kisebbség van többségben, törvényhozó és végrehajtó hatalommal lehet felruházni a régió saját ügyeit illetően. A területi autonómia és a területi integritás nem összeegyeztethetetlenek. Vonal alatt Szűcs Béla A rendszerváltás, a demokrácia, a piacgazdaság megteremtésének egyik mércéje, hogy milyen sorrendben veszik fel térségünk országait az európai struktúrákba. Ez nem verseny- futás, lobbyzás, szép szavak, ígérgetések kérdése, hanem az egyes országok belső rendszerének stabilitásáé, a szomszédokhoz fűződő jó viszonyé és a nálunk igen fanyarul fogadott kisebbségi politika jelenének és főleg jövőjének biztosításáé. Az elmúlt hónapokban rengeteg nyugati politikus mondta el diplomatikusan és nyíltan véleményét Szlovákiáról. Azonban külpolitikai nagyokosaink még földrészünk egyik legmegbecsültebb politikusának, Kohl kancellárnak a figyelmeztetésére is azt mondták, hogy „nem kompetens”, vagyis nem illetékes véleményt mondani Szlovákiáról. Jóformán nem múlik el nap anélkül, hogy valamelyik nyugati politikus ne beszélne egyre nyíltabban szép hazánk kimaradásáról az integráció első köréből. Az amerikai képviselők már meg is szavaztak a NATO-ba lépés előkészületeire 60 miihó dollárt Csehország- nak, Lengyelországnak és Magyarországnak. A dán honvédelmi miniszter pedig nyíltan kijelentette, hogy a NATO a jövő év tavaszán a fent említett három ország előtt nyitja meg kapuit. A Nyugat nem hiszi el, hogy miniszterelnökünk ígéreteinek megfelelően ez alatt az idő alatt Szlovákia képes lenne „helyreállítani a köztársasági elnök és a miniszterelnök, valamint a parlament közötti jó viszonyt, távlatot biztosítani a kisebbségeknek és szavatolni az ellenzéknek a demokratikus rendszerben őt megillető helyet”. Miközben a miniszterelnök őszre csodálatos változásokat ígér, úgy tűnik, Szlovákia már most lekéste az Európába induló vonatot. A szlovák nacionalisták magyarellenes hadjárata csak egy lapáttal rátett a Szlovákiával szembeni bizalmsatlanságra. A legszlovákabb szlovákok azt remélték, ha irredentáknak bélyegzik a magyarokat, talán ronthatják Európába jutásuk esélyeit. Ezt szolgálja a kormány legfrissebb emlékirata is. A nyugati fővárosokban azonban nagyon jól tudják, hogy sem ma, sem holnap nincs esélye a határrevíziónak és az ilyen propaganda-hadjárat csupán a légkört mérgezi. Az is világos, Magyarországnak nem célja, hogy a két ország határa legyen a NATO határa, hiszen az nehezítené a kisebbségek kapcsolatát az anyaországgal. A Magyar Koalíció is ugyanezért támogatja Szlovákia NATO-tagságát. A hivatalos szlovák politika még az integrációt sürgeti, azonban a nacionalisták már a miniszterelnök „máshol keresünk szövetségest” elvét hirdetik nyíltan. A Slovenská re- publikában ez áll: „Mindenki számára legyen világos, hogy bizonyos magyar körök irredenta céljait épp az Európai Unió és a NATO segítségével érhetik el... Szlovákián és a szlovákokon múlik, hogy érzékenyen megítéljék, számukra értékesebbek a köztársaság déli területei, mint valamilyen integráció. Fel kell tenni a kérdést, hogy Oroszország partnereként nem tudjuk-e biztosabban megtartani a jelenlegi államhatárokat, mintha NATO-tagok lennénk.” A kormánylap őszintesége kétségessé teszi a kormány őszinteségét. Szerintük ugyanis Európa az irredenták pártján áll, még akkor is, ha határrevízióról ma csak a beteg agyakban születnek rémképek. Európa becsapása reménytelen próbálkozás
