Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-07-03 / 27. szám
1996. július 3. 9 3rt Még néhány perc és eladásra kész a hátas. Csillogó szőre farbúbján a napfényt is visszaveri és a filmekből ismert „fehér kesztyűs próbát” is bizonyára ki- állná. A lókereskedőt gúnyosan lócsiszárnak is hívták régebben, mert eladandó lovait azáltal kívánta tetszetősebbé tenni, hogy testüket sokat kefélgette, törül- gette, úgyszólván kicsiszolta, hogy fényesebb legyen. Ebben az esetben erre nem volt szükség, a felvételen csak a szokásos „napi tisztálkodás”, a csutakolás látható. Nem beszélve arról, hogy a lókereskedő gyakorlott szemét úgy sem vakítaná el a csillogás, a gebe pedig csak a mesékben változik táltossá. Kontár Zoltán nem kontár a szakmájában. Messze földön elismert lótenyésztő, néhány lova már a svájci legelőkön harapja a füvet, a lila tehenek mellett. Az első lóvásár megrendezése is az ő nevéhez fűződik. Vitathatatlanul jó ötlet volt. Noha Kontár úr bevallása szerint csak nyugdíjba vonulása után kezdett komolyan foglalkozni a lótenyésztéssel, ma már minden percét ez tölti ki. És nem csak az övét. Két fia szintén nyomdokaiba lépett. A ló akkor a legnehezebb, amikor rááll a lábadra - tartja a mondás. Fordítva, úgy tűnik, ez nem igaz, a lovas nyugodtan felléphet a ló horpaszára. Mi erről a szegény pára véleménye? Kit érdekel? A lovon kívül. A tombola fődíja: egy héthónapos kiscsikó, Drobcek névre hallgat. Ára hozzávetőlegesen tizenötezer korona. Az ötvenkoro- nás tombolaszelvényeket természetesen csak azok vásárolták, akik lótenyésztéssel foglalkoznak, hiszen ez a „Csöppség” nehezen férne el egy panellakás erkélyén és nem is lesz mindig csöppség. Sokan ezer-kétezer koronát is belefektettek a tombolába. (Prikler László felvételei)
