Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1996-07-31 / 31. szám

16 1996. július 31. Sport tetőfokát. Minél messzebbre és messzebbre akarok dobni, s azt kívánom bizonygatni, hogy én vagyok e szám legjobbja. A ge­relyhajítás munka és kedvtelés számomra. A családi életemen kívül a mindenem, sőt, nem egyszer még azt is háttérbe szo­rítja. Szinte mindent megkap­tam tőle, rengeteg időmet el­vett, amit a családnak szentel­hettem volna. Kevésbé ismert káros szenve­délye, a dohányzás.- Már rengeteg dologról le­szoktam, de erről még nem si­került. Ez bánt. Valószínűleg még nem érkezett el az ideje. Tudom, hogy ez disznóság, de én is csak ember vagyok. Szám­talan sportoló cigarettázik, tíz gerelyhajítóból legalább heten. A cigaretta levezeti a feszültsé­get, kikapcsolódást jelent. Marlborót szívok, napi húsz szálnál sohasem többet, időnként még tíz se fogy el. Nem hiszem, hogy ez rontaná a rólam alkotott képet, különben senkinek semmi köze hozzá. Gyakrabban beszél az ér­mekről, csúcsokról meg a ver­senyekről. De milyenek otthoni szokásai? Milyen apa, férj a ge­relyhajítás világ- és olimpiai bajnoka, világcsúcstartója?- Gyerekeimnek mindig veszek valami apróságot a reptéren, de ők rendre azzal fo­gadnak: apu, hol az érem? És ha törté­netesen olyan ver­senyről jövök, ahol nem volt éremosz­tás, akkor nagyokat csodálkoznak. A fe­leségemnek maga­mat szoktam haza­vinni. Számomra ez a legfonto­sabb, az ajándék semmit sem ér. Pedig a férjre tartozó köte­lességeimet többnyire nulla százalékra teljesítem. Amikor a nejem azt akarja, hogy elvégez­zek valamit, muszáj rákénysze­ríteni, így aztán legtöbbször in­kább maga csinálja meg. Néha azért kompromisszumot kö­tünk: hogy ne kelljen mosogat­nom, vettem neki mosogatógé­pet. A gyerekeimnek sem szok­tam mesét olvasni. Este fáradt vagyok, és inkább a tévé előtt nyújtózkodom. Legtöbbször az­tán szundikálok egyet, csupán a sportadások és természetfil­mek szoktak felébreszteni. Napközben már jobban el va­gyok a csemetéimmel: foci­Milyen messzire repül Atlantában Zelezny gerelye? Archív felvétel A gerelyha­jítás számá­ra munka és kedvtelés azt, hogy náluk feljebb vagyok, voltaképpen tovább ösztönöz­nek. Azt szoktam mondogatni: ha nyerek, legalább jól felbőszí­tem őket. Nos, Zelezny esetleges atlantai győzelme - ami könnyen bekö­vetkezhet - vajon hány irigyé­nek röpíti fel a vérnyomását? És hányán örülnek majd őszin­tén sikerének? Biztos, hogy az utóbbiak lennének többen. Ők azt várják, hogy Honza szavai beteljesülnek:- Amennyiben az egészségem megengedi, bízhatok az elsőségben. Amikor az ember egyszer mar megnyeri a nagy versenyt, - én kétszer vb-t nyer­tem és az olimpián is diadal­maskodni tudtam-, akkor már nem mondhatja: örülök, ha pél­dául az ötödik helyen végzek. Ennek egyszerűen nincs értel­me. Tudatosítom, hogy éppen abban az órában kell százszáza­lékosan összpontosítanom és pontosan akkor kell nyújtanom maximális teljesítményt. És azt is tudom, nem biztos, hogy pró­bálkozásom sikerrel jár. Bármi­lyen akadály közbeszólhat, és mindennek vége. Én minden­képpen bizakodom. zunk, kis gerellyel dobálunk, a macskákkal játszunk. Hát én nem tudom megütni a gyere­ket, pedig néha talán megérde­melné. Mikor kicsi voltam, nem Zátopek akartam lenni, hanem Winnetou. Egyszer a fivérem­mel az iskolát is ki­hagytuk, hogy indi- ánosdit játszhas­sunk. Tarzant is cso­dáltam. Kész tragé­dia, hogy a fiam meg a tininindzsá- kat imádja, mert csak azokat látja a tévében. Mesekazet­tával szoktam nekik kedves­kedni. Szörnyen kevés me­sehősük van a mai gyerekek­nek. Ez óriási hiba, hisz a cseh mesék kiválóak. Ne csodálkoz­zunk, ha a televízió csupa ame­rikai sorozatot sugároz. Kosztja sem nagyon választé­kos. Megeszik mindet, ami ízlik neki. Kicsit kevesebb húst fo­gyaszt, de ha megkívánja, nem mond le róla. A politikusok kö­zül Klausnak hisz, de nem va­kon. Állítja: nincs nagyobb hiba, mint mikor a politikust istenítik. Őt sem kedveli mindenki. Hogy mit irigyelnek tőle a legjobban?- A sikert De ez természetes, meg az a néhány névtelen levél is, ami időnként érkezik. De akik irigylik tőlem a pénzt meg Ma és harminc év múlva - Stépán Mares karikaturista szerint Jan Zelezny gyermekkorában Winnetou akart lenni Apu, hol az érem? Született: 1966. június 16-án Mladá Boleslavban. Testméretei: 186 cm/77 kg. Családi állapota: nős. Neje Márta, gyerekei Honza (8) és Katarína (6). Olimpiai érmei: arany (1992 Barcelona), ezüst (1988 Szöul). Világbajnoki dobogón: aranyérem (1993 Stuttgart és 1995 Göteborg), bronz­érem (1987 Róma). Eb-siker: bronz (1994 Hel­sinki). Világcsúcsok: 1987Nitra, 87,66 m; 1993 Pietersburg, 95,54 m; 1996 Jéna, 98,48 m, J. Mészáros Károly Megivott két sört, és nyugovóra tért. Semmüyen ünnepséget nem csapott, pedig családja szeme előtt dobta a világcsú­csot, így akár együtt is kiruc­canhattak volna a nagy teljesít­mény után. Jan Zelezny május végén Jéná­ban 98,48 méteres dobásával alaposan ráijesztett gerelyhají­tó ellenlábasaira. Az egyik né­met kolléga máris az atlantai olimpia szuperesélyesének ki­áltotta ki a Mladá Boleslavban letelepedett Honzát, aki - ha valaki még nem tudná: hét évig élt Szlovákiában, innen vitt magának feleséget s mindig örömmel tér vissza Beszterce­bányára és környékére - au­gusztus harmadikén immár duplázni készül, második ara­nyérméért száll versenybe az ötkarikás játékokon. Akárhányszor írok róla, mindig eszembe jut az ezerkilencszáz nyolcvanhetedik évi találkozá­sunk, amikor már világcsúcstar­tó és világbajnoki bronzérmes volt, mégsem rohanták meg annyira az újságírók, mint ma­napság szokták. Szerényen ül­dögélt a legjobb csehszlovák sportolók eredményhirdetésére várva, s ha fotós kollégám nem I Honza szokatlan „szerelésben” szólítja meg őt, talán máig ott szerénykedik. Szerencsére szó­ba elegyedtünk, és készült egy interjú, amelynek számos gon­dolata napjainkban is kivétel nélkül ráillik az időközben atlé­tikai állócsillaggá nőtt Honzára. Népszerűsége is szüntelen, mind a csehek, mind a szlová­kok körében. Könyvek, halom- nyi interjú jelent meg róla. Ki ne tudná, hogy aranygyűjtényéből már csak az Európa-bajnoki cí­mért járó medál hiányzik, hogy szülővárosában hatalmas sport- és szórakoztató központot épít­tet, hogy szenvedélyes horgász, hogy nem egyszer hátfájdalmai húzták keresztül számításait, hogy két vb-címéért kapott Mercedeséből az egyiket eladta, hogy maradjon helye az Audi- nak is a garázsban... Szülei, lánytestvérei mind ge­relyt hajítottak. Meglehetősen furcsa lett volna, ha ő mást vá­laszt. Alábbi hitvallása sem ar­ról árulkodik, hogy különöseb­ben zavarná a mögötte hagyott harminc év:- Engem versenyzőként min­duntalan a győzelem meg az a tudat ösztönöz, hogy még ko­rántsem értem el képességeim Visszavonulását fontolgatja Mike Gartner, az észak-ameri­kai profi hokiliga (NHL) történetének ötödik legered­ményesebb gólszerzője a következő idényben nem szerződik a Phoenix Suns csapatához. A Toronto Maple Leafs 36 éves játékosa inkább a visszavonuláson gondolkodik. - Tizennyolc éve játszom profi hokisként, itt az ideje, hogy a családom­mal is foglalkozzam. Nehéz döntést kell hoznom, hiszen sokat köszönhetek a jégkorongnak - jelentette ki Gartner, aki NHL-pályafutása során 664 gólt szerzett. A legutóbbi idényben is Kuriózumkosár '* m csapata valamennyi találko­zóján szerepelt, és 35 ta­lálat mellett 19 gól­passzt adott. Szupertorna Linaresben Elhárultak az akadá­lyok, így a jövő év febru áljában immár 14. alka­lommal rendezik meg a linaresi sakktomát, amelyen a világ leg­jobbjai ülnek asztal­hoz: Garri Kaszparov, Vlagyimir Kramnyik, Anatolij Karpov (oroszok), Vaszilij Ivancsuk (ukrán), Gata Kamsky (amerikai), Viswanathan Anand (indi­ai), Vesze- lin Topalov (bolgár), Borisz Gel- fand (fe­hérorosz), Alekszej Si- rov (spa­nyol), Polgár Judit (magyar), Nigel Short, Mi­chael Adams (angolok) és Artur Juszu- pov (német). Egy hely még kiadó, ezt egy olyan játékos kaphatja meg, akinek Élő-értéke nem kevesebb a 2645 pontnál. A szakírók 7 Polgár Judit is elindul a linaresi szupertor­nán Archív felvétel máris kiszámították, hogy az 1996 januárjában kiadott világranglista alapján a résztvevők átlagértéke 2707 pont, vagyis a verseny XlX-es erősségű. Ha azonban csak a tíz legjobb mérkőzne egymással, akkor 2728 lenne az átlagérték, az a torna viszont már a XX-as kategóriá­ba tartozna. Igaz, ilyen erős viadalt a sakk történetében még sehol sem rendeztek. Brazíliában - japán pénzből Zico, a 41 éves legendás brazil labdarúgósztár ötéves szerződést kötött volt japán klubjával, a Kasima Antlers csapatával egy, a Rio Janeiró-i profi ligában induló, együttes létrehozásáról. A dél-amerikai kiválóság pályafutása utolsó éveit éppen az említett japán egyesületnél töltötte, s ma is a technikai tanácsadója. Zico és a szigetországi klub közös vállalatot hozott létre azzal a céllal, hogy a japán játékosok brazil környezetben fejleszthessék technikai tudá­sukat. A szerződés szerint alkalmanként mindig legalább két távol-keletinek kell szerepelnie Zico csapatában. Kerrigan gyereket vár Decemberre várja első gyermekét Nancy Kerrigan, az amerikaiak kétszeres ezüstérmes műkorcsolyá­zónője. A 26 éves sportolónő tavaly fogadott örök hűséget ügynökének, a 41 éves Jerry Solomonnak. Nancy július közepéig versenyzett. Nevét két olimpiai érme mellett akkor kapta szárnyra a világhír, amikor az 1994-es lilleham- meri téli olimpia előtt hat héttel megtámadta őt vetélytársa, Tonya Harding barátja, és súlyos sérülést okozott neki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom