Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-07-31 / 31. szám
12 1996. július 31. Kultúra Heti kultúra Filmbemutató Arc Zavarba ejtően különös alkotás Victor Salva filmje, az Arc. Főhőse egy genetikai betegséggel született fiatalember, Púder (Sean Patrick Fal- nery). Nevét furcsa külsejéről kapta: tejfehér bőrű albínó, akinek testén semmilyen szőr sem nő. Nagyszülei a világ elől elzárva nevelték. Senki sem tudott volna a fiú létezéséről, ha gondozói halála után a hatóság képviseletében a helyi seriff nem igyekszik törődni az árva sorsával. A fiú intézetbe kerül, ahol legtöbb társa idegenkedve, némelyik pedig ellenségesen fogadja... A történet eddig a pontig a szokásos példázat arról, hogy az emberek többsége nem képes elviselni a szokatlant, hogy a külsőségek mennyire meghatározzák ítéleteinket. Dávid Lynch filmje, az Elefántember vagy az Eric Stolz és Cher főszereplésével forgatott Maczk hasonló témát dolgozott fel. Ám az Arc nagyon különbözik ezektől a torz külsejű főhőseik szenvedését középpontba állító filmektől. Púderről ugyanis kiderül, hogy hihetetlenül magas az intelligenciahányadosa és természetfölötti képességekkel bír. Úri Geller kanálhajlítási és egyéb mutatványai eltörpülnek Púder „produkcióihoz” képest. Puszta tekintetével elektromos áramot, mágnesességet geijeszt, magához vonja a villámot. Ugyanakkor belelát az emberek gondolataiba (Wim Wenders gyönyörű filmjében, a Berlin felett az égben az angyalok voltak képesek hasonlóra). Az alkotók nyilvánvalóan nemes szándéka ellenére az Arc helyenként ízléstelenül hatásvadász. Az emberi drámát nem lett volna szabad az X-akták stílusában előadni. Tévéfilmforgatás A játékos Amint Dosztojevszkij szorult helyzetbe került, egy kiadóhiéna azonnal kivetette rá a hálóját. Adósságai átvállalása fejében feltételül szabta, hogy ha 28 nap alatt nem szállít egy új regényt, összes munkáinak szerzői joga mindörökre a kiadóra száll. Minthogy az író már régóta hordozta magában A játékos tervét, barátai rábeszélték, hogy ahhoz, hogy a feltételt teljesíthesse, fogadjon gyorsírót (akit később feleségül is vett). Huszonhat nap alatt megszületett a kézirat, az „istenkereső pokoljáró” megmenekült az anyagi csődtől. De ki oldhatja meg egy magyar filmrendező pénzügyi gondjait, aki öt éve vár rá, hogy A játékost filmre vigye? Makk Károly szerencsés, angol-holland-magyar koprodukcióban már meg is kezdte a forgatást, melynek idejére a New York Palota múlt századi játékkaszinóvá alakult. A majdnem 5 millió dolláros költségvetést támogatja a Channel 4 tévétársaság, az UGC francia film- forgalmazó cég, a Magyar Mozgóképalapítvány és az Eurimages. A magyar rendezőn és néhány mellékszereplőn (Lukács Sándor, Venczel Vera, Gera Zoltán, valamint Makk Károly tanítványai, barátai) kívül Magyarország főképp csak szolgáltató: a helyszíneket adja. Az angol nyelvű filmben Dosztojevszkijt a Maigret felügyelőként nálunk is jól ismert Michael Gambon játssza és Dominic West ül mindent kockára téve Játékosként a rulettasztal mellé. A tervek szerint a munkálatok karácsonyra fejeződnek be. Jirí Menzel életműdíjat kapott az olaszországi Pescarában Hatkor már lóg a szeren Ősszel új darabot rendez. Egy Feydeau-vígjátékot, a Bolha a fülben-t, Prágában. Milos Flkejz felvétele Szabó G. László ___________ Cs ehországban évek óta keményen bírálják. Legutóbbi filmjeit, a Václav Havel drámája nyomán készült Koldusoperát és a Vlagyimir Vojnovics regényéből forgatott Iván Csonkint erős fa- nyalgással fogadták. Leírták már róla azt is, hogy Hrabal nélkül nem igazán zseniális rendező. Jirí Menzel aligha szenved emiatt, hiszen filmjeit csak a kritikusok ostorozzák. „Közülük is azok, akik mindenáron forgatni szeretnének, de nem tudnak” - állítja. Tény és való: nézőinek népes serege továbbra is kitart mellette. Külföldön is töretlen elismerés övezi. Az olaszok például valósággal rajonganak érte. Velence 1981-es fesztiválján a Sörgyári capricci- ót díjazta a zsűri, 1994-ben pedig a Csonkin közlegény hihetetlen kalandjaival az olasz szenátus elnökének aranyát kapta a lagúnák városában. Itália harmadik nagy elismerését Pescarában vehette át a minap, ahol Alida Valii, Franco Zeffirelli és Peter Greenaway társaságában őt is életműdíjjal jutalmazták. S miközben új filmje, az Őfelsége pincére voltam forgatókönyvét írja, pár napos szerepeket vállal - külföldön. „Ott ugyanis jobban fizetnek, többre becsülnek. Nekem meg most sok pénz kell, mert házat építtetek. Ötvennyolc éves vagyok. Eddig az ikertestvéremmel laktam közös háztartásban. Itt az ideje, hogy végre saját otthonom legyen.” Külföldi filmszerepeinek sorát a pozsonyi Martin Sulik Mindazt, amit szeretek című alkotásának „féltékeny bulldoga” nyitja. Utána Costa Gavras Kis apokalipszisében egy emigráns lengyel írót játszott Párizsban. Jirí Weiss német rendezésében, a Martha és én-ben fogászként láthatta a közönség. Dieter Ber- ner Joint Venture című osztrák filmjében egy zavarosban halászó kisvállalkozót alakít. Pár héttel ezelőtt Simó Sándorral dolgozott Budapesten, a Franciska vasárnapjaiban. „Mindent lehet vallani, ha muszáj, csak olyat nem, amiért felhúzhatnak valakit” - mondja Rajk László szerepében. Gyerekkor, kamaszkor, felnőttkor - ön szerint melyik a legfontosabb az ember életében?- Szerintem a gyerekkor. Az mindent meghatároz. Nekem nagyon szép gyerekkorom volt, ezért is Vagyok a mai napig optimista, és ennek köszönhetően tudok pozitív kapcsolatban maradni az emberekkel és a világgal is. Anyám mindig otthon volt, és én egyetlen percre sem mozdultam el mellőle. A nővérem egészen más típus. O el-eltűnt otthonról. De nem is kényeztették őt soha. Engem igen. Nem olyan nagyon, de mégis. Apám újságíró volt, Hrabalt is személyesen ismerte. Bármit levehettem a könyvespolcáról, egyszer sem mondta, hogy azonnal tedd vissza. Volt olyan este, hogy három regényt is elolvastam. Valósággal faltam a könyveket. Ha nem jutottam volna be a főiskolára, és most nem lennék rendező, biztos, hogy könyvtárban vagy antikváriumban dolgoznék. Amíg el nem bocsátanának. Mert a legjobb könyveket százszázalék, hogy ellopnám. Ki volt a legkedvesebb írója, akitől szinte mindent elolvasott?- Karéi Capek, aki 1952-ben a tiltott szerzők listáján szerepelt. Az iskolában nem is hallottam róla. Azokat viszont, akiket kötelezően ismernem kellett, nem szerettem. Nekem Capek volt a mindenem. Hrabalt később fedeztem fel. Főiskolás koromban. Újságokban olvastam az elbeszéléseit. A kamaszkori kínoktól mennyire szenvedett?- Iszonyúan. Mint Milos Hrma a Szigorúan ellenőrzött vonatokban. És ugyanezeket a gyötrelmeket hordom magamban ma is. Mint a többi férfitársam, akik viszont titkolják mindezt. Felnőttnek mióta érzi magát?- Amióta nem érzem, hogy kényeztetnek. De hiszen a nővére a tenyerén hordozza.- Mos, főz, takarít, ez igaz, még az ingeimet is kivasalja, de mint férfit nem kényeztet. Arra vannak mások, nem?- Vannak, tényleg vannak. Csak néha olyan fárasztóak! De mit vár tőlem? Mit vár egy fáradt, lusta öregembertől? Szeretnék már nyugdíjba menni, az az igazság. Akkor majd nyugton hagynak, vége lesz az örökös bi- zonygatásnak. Meglehetősen korán kel. Fél hét felé már lóg a szeren. Új otthonában is bordásfal lesz az ágya mellett?- Hogy tudnék már ennyi év után lemondani róla? Sehogy. Megszoktam. Fél hatkor magától bekapcsol a rádió, meghallgatom a híreket, aztán hogy teljesen felébredjek, fejjel lefelé lógok egy kicsit a bordásfalon. Reggeli? Lassan, ráérősen, szertartásosan?- Azért kelek korán, hogy ne kelljen sietnem. Hogy nyugodtan kenhessem meg a kenyerem. Aztán míg a teát iszom, elolvasom a reggeli lapokat, és úgy nyolc, negyed kilenc felé elindulok otthonról. Főzni megtanult az évek során?- Nem igazán. Van egy-két étel, amit el tudok készíteni, de a nővérem nem kényszerít rá soha. Esténként, elalvás előtt mivel telnek az órái?- Publicisztikai műsorokat nézek a tévében. Vagy átkapcsolok valamelyik külföldi csatornára. Az angol parlament ülésezése nagyon le tud kötni. Ahogy ott beszélnek, vitáznak, az a stílus magasiskolája. Budapesti útja óta mivel teltek az elmúlt hetei?- írtam, lustálkodtam, unatkoztam. Egyébként nem vagyok az a típus, akinek a nap minden percében csinálnia kell valamit. Én akkor érzem igazán jól magam, ha csak úgy tétlenül heve- részhetek az ágyban. „Imádok lustálkodni, tétlenül heverészni.” Beverly Hills új üdvöskéje nagyon messze született a multimilliomosok kedvenc lakhelyétől Nem lesz neki könnyű csúcson maradni Hollywoodban A Beverly Hills új sztárja nagyon messze született a multimilliomosok kedvenc lakhelyétől. A szép Rebecca Gayhe- art Kentuckyban, egy Pine Top nevű iparvárosban látta meg a napvilágot. Apja szénbányász, anyja egy kozmetikai cég eladója volt. A Pine Topból Hollywoodba vezető út mégsem volt olyan rettentően rögös. Rebecca tizenöt éves volt, amikor felkerekedett New Yorkba. Csupán egy telefonlista volt nála, amit szülővárosának mo- dellképző iskolájában kapott.- Úgy terveztem, hogy felhívok néhány ügynökséget, s a nyári szünet idején modellkedem. Nyár végén azonban hiába várta a családja, telefonált, hogy nem megy haza. Szülei nyomban utánarepültek. Elhatározták, hogy ha kell, erőszakkal is hazaviszik lányukat, de Rebecca meggyőzte őket, hogy a jövője szempontjából kedvezőbb lehetőségeket ajánlottak neki New Yorkban.- Szüleim hittek nekem, mert korábban is mindig rendes lány és kiváló tanuló voltam. Beiratkozott egy színiiskolába, közben pincérként és modellként kereste kenyerét. Szerencséje volt, mert feladatot kapott egy nagy cég reklámkampányában és attól kezdve már nemcsak a szakma, hanem az utca népe is megismerte. De ő még mindig tanulni akart.- Két évig jártam a Lee Stras- berg Színiiskolába is. Azt hiszem, ennek köszönhetem, hogy meghívtak néhány szappanoperába és megkaptam az NBC scifi-sorozatának, az Earth 2-nek az egyik szerepét is. Ma a nagy sikerű sorozat, a Beverly Hills egyik szereplője, egy elkényeztetett gazdag lányt alakít. Úgy tűnik, révbe ért, bár még képtelen a sztárok hanyag könnyedségével élni.- Amikor forgatunk, annyira izgatott vagyok, hogy éjszaka nem tudok aludni. Próbálkoznia nem sikerül neki Hollywoodban, megpróbálja New Yorkban tam már nyugtátokkal, teákkal, fürdővel, számolgattam a bárányokat, mindhiába. Rebecca pontosan tudja, hogy könnyebb volt Pine Topból Hollywoodba eljutni, mint a film fővárosában topon maradni. Reméljük, sikerül neki! Ha nem, akkor sem kell elölről kezdenie. Az ilyen lányok, mint ő, nem tartoznak az elveszettek táborába. Szépségükkel, talpraesettségükkel mindig, minden helyzetben fején találják a szöget. Rebecca sem fog otthon sírni szépen berendezett gyerekszobájában. Majd nyakába veszi a világot, és elindul a túlsó partra. Vagy fel, New Yorkba.
