Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-07-31 / 31. szám
2 1996. július 31. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor Piacgazdaság, óh! S. Forgon Szilvia Egész télen a nyarat vártam. A hosszan tartó hideg után a meleget és azt, hogy végre legyen friss zöldség, gyümölcs. Hogy a katasztrofális áron vesztegetett külföldi áruk után végre olcsó pénzen hazait is vehessek. Meg ehessek. Eljött a nyár, kiböjtöltük a jó időt, csodák csodájára a termés is beérett, a zöldségesboltok pultjain, a piaci standokon mégis hiába keresem az olcsó hazait. Csak drága van - ha hazai, ha külföldi. Már ha az ember a minőséget keresi. Mert vehet éppen olcsóbban (nem olcsón!) éretlen barackot, fonnyadt paprikát, rothadó paradicsomot, de kinek kell? így a városi ember, akinek nincs más kertje az egy lépés széles, két lépés hosszú balkonon kívül, a gazdag árukínálat ellenére sem élvezheti a nyár zamatait olyan mértékben, ahogy szeretné. Egyszerű vásárlóként nem értem, milyen szabályok irányítják mifelénk a piaci árakat. Hogy létezik az, hogy a kistermelő is panaszkodik, meg a piaci árus is nyög, a vevőről már nem is beszélve. Pedig legtöbbször az utóbbin csattan az ostor, akár drága pénzen vesz éretlen dinnyét, akár olcsó pénzen vesz éretlen dinnyét. De úgy kell neki! Miért akar már júliusban dinnyét enni?! A sok nyögés mellett azért érdemes lenne elgondolkodni, vajon ki a felelős a piaci állapotokért? A kistermelő, aki örül, ha nem marad nyakán a termés, s a beléfektetett pénz és energia legalább töredéke megtérül, vagy az eladó, akinek, ha meg akar élni, be kell szereznie az árut és el is kell adnia. Akár áron alul is. Úgy tűnik, a zöldség- és gyümölcstermesztésre mindenki ráfizet, de leginkább a vásárló, akinek szezonban is meg kell gondolnia: fél- vagy egy kiló paradicsomot vegyen a lecsójához. De ha sejtésem nem csal, valakinek vagy valaminek kell itt lenni, aki (ami) a sok nyögésből, sóhajtozásból, káromkodásból profitál. Annak, gondolom, nem probléma megvenni a nyári zöldségleves hozzávalóit. Vendégkommentár Ádáz küzdelem Mészáros Károly ________ Év tizedek óta folyik az ádáz küzdelem termelő és felvásárló között. Bár egyazon anyaggal dolgoznak, különbözőek az érdekeik. Az ellentétet nem lehet feloldani. A rövidebbet mindig a termelő húzza, mert ha már megtermelte az árut, túl is akar adni rajta. Rendszerint áron alul adja el, s megfogadja, hogy soha többé nem ültet egyetlen karfiolt, paprikát, uborkát, paradicsomot stb., a kajszibarackot pedig lekvárnak főzi meg. Annyi lekvárt természetesen nem lehet főzni, amennyi barack az idén - a kései kitavaszodás ellenére is - megtermett, így kénytelen azt is áron alul eladni. A felvásárló ezen a héten potom hat koronát ad a kajszibarack kilójáért, míg a piacon tizennyolc korona a barack ára. Egyhar- madát kapja a termelő! Kivágom a fát is, mondja a paraszt dühében, de aztán mégse teszi, mert az a két-háromszáz korona is jól jön a mai élelmiszerárak mellett. Meglepő - s ezt a nagygazdaságok vezetői sem értik -, hogy mindennek van ára, csak éppen a mezőgazdasági termékeknek nincs. Pedig ma már nem olcsó az előállításuk, hiszen öntözés, minimális vegyszerezés és trágyázás nélkül nem lehet termelni. Nem is beszélve a primőr áruról, melyet csak üvegházakban, fűthető fóliasátrakban lehet előállítani. Az ilyen felvásárlási árak mellett ez azonban egyáltalán nem fizetődik ki. Talán csak annak, aki szabad piacon kísérletezik eladásukkal. Az viszont sok nélkülözéssel, megaláztatással jár. Törvények, előírások szabják meg az eladás módját és lehetőségét. S meg kell küzdeniük az adóellenőrök egyre nagyobb szemtelenségével is. Az egyenlőtlen csata tehát tovább tart, a végkimerülésig. Főszerkesztő: Szilvássy József (52-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (52-38-316, 52-38-317) Hang-Kép, Modern élet, Tanácsadó: Kovács Ilona (52-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: P. Vonyik Erzsébet (52-38-314) Gazdaság, Nagyvilág: Szénási György Riport: S. Forgon Szilvia (52-38-315) Kultúra: Szabó G. László(52-38-315) Sport: J. Mészáros Károly (52-38-314) Kópé: Tallósi Béla Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (52-38-322, fax: 52-38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 52-38-343; Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz tlace, Kosická 1, 813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A termelőtől a vásárlóig... Miért huszonöt, ami hét-nyolc? V. Krasznica Melitta _______ Eg yünk sok zöldséget és gyümölcsöt! - hirdetik a propagá- ciós röplapok szinte minden orvosi rendelő várójában. A szakemberek szerint 120-130 kilogramm zöldséget kellene fogyasztanunk évente. Sajnos a szlovákiai átlag messze elmarad ettől az értéktől. A rossz táplálkozási szokásainkon kívül jenetős mértékben befolyásolja ezt pénztárcánk vastagsága. Amikor még július vége felé is 20-25 koronába kerül egy kiló paradicsom, vagy paprika, senki nem csodálkozhat azon, hogy egyre kevesebb zöldséget fogyasztunk. Pedig a kínálat bő, a hazai termelők értékesítési gondokkal küzdenek és az alacsony felvásárlási árakra panaszkodnak. Arra kerestük tehát a választ, miként lesz például a 7-8 koronás paradicsomból 25 koronás, mire a fogyasztóhoz kerül. Q Lehetne olcsóbb is Q Nem várható változás Úgy látszik, mégis a maguk árajánlata a legelőnyösebb, fiúk... Magdaléna Valsíková, a zöldségtermesztési kutatóintézet igazgatója: A Nem lehet csodálkozni, hogy ^ emelkednek az árak, hiszen az előállítási kölségek a néhány évvel ezelőtti szint többszörösére rúgnak. Az energia, a gázolaj, a víz ára egyaránt növekszik, nem is beszélve a vegyszerekről, műtrágyákról. Én a legnagyobb problémát abban látom, hogy nálunk nem léteznek olyan marketingközpontok, mint a fejlett nyugai országokban, például Hollandiában vagy Belgiumban. Lényegük, hogy ott történik az áru leadása, nincs sok láncszem. Ott nem licitálnak egymás alá a felvásárlók és az keres az árun, aki valóban megdolgozott vele. Néhány évvel ezelőtt, pontosan ‘93-ban a hollandok számunkra is kidolgozták ilyen centrumok tervét, de gyakorlati megvalósításuk azóta is várat magára. Egyszerűen nincs rájuk pénz. A termelők üyen szinten nem tudnak összefogni, biztosítani az anyagi hátteret, felülről pedig nem szorgalmazzák a létrejöttüket. Ezért ösztönszerű a piac, mindenki ott és úgy árusít, ahol és ahogyan tud. Es sokszor még örülhetnek, hogy egyáltalán el tudják adni terményüket. Nem hiszem, hogy belátható időn belül változni fog ezen a téren a helyzet. Vavreczky Éva, érsekújvári felvásárló: a Néhány éve foglalkozom fel- ^ vásárlással, elsősorban csehországi partnereknek szállítunk. Nem azért, mintha ott drágábban adhatnánk el az árut, de erre a mennyiségre, ami itt megterem, a szlovák piac kicsi. Tudom, sokan a felvásárlót okolják azért, hogy drága a zöldség. Pedig egyszerűen a költségek magasak. Ha a gázolaj litere nem 20 korona körül lenne és egy Avia nem 2 millióba, hanem 200 ezerbe kerülne, akkor olcsóbban árulhatnánk mi is.Több faluban van felvásárlótelepem, az ott dolgozókat is fizetem. Az ő hasznuk 5 százalék, mi további tízet teszünk rá. A szállítási költségek 90 százalékát mi álljuk. Keveseknek jut eszébe, hogy az útadó, az összes engedély kiváltásának költsége minket terhel. A termelőknek azonnal fizetek az áruért, én viszont heteket várok, míg a számlákon keresztül befut a pénz. A termelők rovására írnám azt is, hogy sokszor rossz minőségű árut adnak le. Sok a selejt, a láda tetején szép a zöldség, de a közepében silány. Természetesen nagy gond, hogy megszűnőben vannak a konzervgyárak, és amelyek működnek is, késve, vagy egyáltalán nem fizetnek. így a másodosztályú árura szinte egyáltalán nincs igény. Varga László, naszvadi termelő: A Rengeteg kézen megy keresztül az áru. Mi leadjuk a felvásárlónak, tőle elviszi a kofa, az a nagyraktárba szállítja, onnan egy újabb kofa viszi a piacra vagy a boltokba. Mindenki rádobja a maga hasznát és a végeredmény az, amit a vásárló a pultokon lát. Időnként mi is járunk Mártonba a piacra. A szállítási költségekkel együtt is jól járunk, ha saját magunk adjuk el a temést. Igaz, nem egy esetben megtörtént, hogy ránk szóltak az ottani törzsárusok, hogy adjuk mi is annyiért, mint ők, hogy ne vetjük le az árakat. Mi a szebb, frissebb áruért kevesebbet kérhetünk, műit ők az esetleg már egy hete leszedet- tért. Csak a termelő és a fogyasztó nem tud beleszólni az árba, rajtuk kívül mindenki. Román Matusek, somorjai zöldségbolt-tulajdonos: O Véleményem szerint a nagyraktárak nagy rabatot dobnak az árura, mégis sokan a kiskereskedőket hibáztatják a drágaságért. Az árat a kereslet-kínálat határozza meg. A felvásárlóknál a napokban lecsökkent a paradicsom ára. A boltban is csökkentjük, egyelőre azonban nem olyan mértékben, mint a felvásárlóknál. Ki kell ugyanis egyenlítenünk azokat a veszteségeket, amelyek az elsőosztályú áru másodosztályúként történt eladásával keletkezett. Lassacskán lefelé mozognak az árak. Én adhatnám valamivel ocsóbban az árut, mivel közvetlenül a felvásárlótól kapom, de ez nem lenne kóser a többi boltossal szemben. Talán még konfliktusba is kerülnék belük. Olvasói levél Pimaszgazdaság 4x7=28=400%. Ez egy magyarországi egyenlet is lehetne. Ott csak 100 Ft 1 kg kenyér. Csak. A pimaszgazdaság. 7=28. Ez pedig egy itteni egyenlet. Hétért veszik a paprikát, 28-ért adják. Hozzáadott érték 6%, fuvar 2% per kg. A többi törvényes lopás: 382%. Zöldségpiac. A piac sógor! A termelőnek annyit dobnak, hogy legyen ereje leszedni a következő termést. Államilag törvényesített maffia az egész. Tavasszal 60-at adtak kilójáért, de darabra árulták. Még csak 1996 júliusa van. Mindenről írnak az újságok, csak a hazai rablásokról hallgatnak. Tudom miért. Mert muszáj. Létkérdés. Szőllős Imre Nemesócsa Sok érdekes témáról olvashatunk Nagy érdeklődéssel követem nyomon a Vasárnapban megjelenő olvasói levelek kritikáit és a lap új arculatát elismerő hozzászólásokat. Én magam az utóbbiak táborához szeretnék csadakozni. Családom immár több éve rendszeres olvasója a Vasárnapnak. Úgy gondolom, hogy ennek a családi magazinnak az olvasása sok örömet szerez fiatalnak idősebbnek egyaránt. Az új köntös, az új beíső elrendezés csak javára szolgált az újságnak. Egy-egy számban nagyon sok érdekes témáról olvashat az ember. Az. hogy egyes riportok (pl. politika) megrövidültek, szerintem bizonyos részben előnyére szolgál, hisz így azok is elolvassák. akiket különben nem érdekel különösen ez a téma. Minden héten nagyon várom a szerdát, amikor a postás házhoz szállítja a Vasárnap új számát és egy kávé mellett máris hozzálátok az olvasásához. Legtöbb esetben egyetlen cikket sem hagyok ki, hisz az egyes riportok, beszámolók az élet más és más területére engednek számunkra betekintést, mindenki számára közérthető módon. Kusnyír Eleonóra Mátyóc Túl sok a külföldi sztár Szíves engedelmükkel én is hozzájárulnék szerény véleményemmel a VASARNAP új formájához. Hosszú évek tapasztalataim szerint a vezércikk mindig az első oldalt foglalta el, ami az újság hovatartozását jellemezte. Nekem nem tetszik az új köntös, a tartalom is lehetne érdekfeszítőbb és színesebb. Zavaróan hatnak a feketerámás megemlékezések itt-ott elhelyezve a cikkek között. Sok a cikk a külföldi sztárokról és kevés a külhonban élő magyar prominens személyekről. Nézetem szerint a Szexposta sem illik a gyerekeknek szánt olvasmányok közé. Szeretnék több interjút, cikket olvasni Szlovákiában élő, a politikában érdekelt, magyar közéleti személyekről. Tudom, nehéz sokféle követelménynek eleget tenni, hogy a közkedvelt VASÁR- NAP-ot szívesen és hétről hétre türelmetlenül várva olvassuk. özv. Kovács Péterné Kassa
