Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1996-07-31 / 31. szám

Politika 1996. július 31. 3 Interjú Otto Sobekkel, a Kárpáti Németek Szlovákiai Egyletének alelnökével Észak-írországban - újra „változatlan”... Kísért a benesi örökség „Sem most, sem a jövőben nem akarunk amolyan mintakisebbség szerepében tetszelegni.” Fotó: Prlkler László Miklósi Péter______________ Szlovákiában - magyar és né­met viszonylatban - manapság melyek a kisebbségi lét közös, vagy eltérő jellemzői? Ez irányú gondjaink zöme kö­zös, noha szándékaink megva­lósításának eszközei aligha álta­lánosíthatók, hiszen ma már tel­jesen más alaphelyzetben lévő és összehasonlíthatatlan létszá­mú közösségi bázis támogatja törekvéseinket. A Szlovákiában élő magyarok az ország összla­kosságának tíz-tizenkét száza­lékát teszik ki, ami egy demok­ratikus államban tekintélyt pa­rancsoló létszám. A németekkel gyökeresen más a helyzet. Szlo­vákiában a második világhábo­rúig 150 ezren vallották magu­kat németnek, de ez a lélekszám mára hivatalosan hatezerre, a valóságban talán 15-20 ezerre süllyedt. Ráadásul teljes szét­szórtságban és vegyes házassá­gokban élünk, így Szlovákiában csupán két olyan település van, ahol a német ajkú lakosság ará­nya valóban tekintélyesnek mondható. Az egyik Mecenzéf, német nevén Metzenzeifen; a másik a szepességi Chmel’nica, amelyet a németek Hobgarten- ként, a magyarok Komlóskert- ként ismernek. Sajnos, évtize­deken át egyáltalában nem vol­tak sem óvodáink, sem iskolá­ink, ezért ma már az egyébként német származású középnemzedék is gyatrán beszéli szü­leinek anyanyelvét; a fiatalok és a gyere­kek pedig jobbára csak szlovákul tud­nak. Gondolom, ez kifejezően érzékel­teti kisebbségi gond­jaink eltérő hangsú­lyait. 1990 szeptem­berében létrehoztuk a kárpáti németek it­teni érdekképvisele­ti és kulturális szervezetét, s lé­nyegében a nulláról kellett újra­indulnunk. Egyesületünk jelen­leg már négyezer tagot számlál, s ez is jelzi, hogy a Szlovákiában élő németek száma jóval több, mint azt a statisztikák kimutat­ják. A kárpáti németek lélekszámá- nak drámai csökkenését az ön­feladás vagy a tudatos asszimi- lálás okozta? A kettő együttesen, bár az önfel­adás az asszimiláció egyik for­májaként is tetten érhető. A bru­tális elnemzetietlenítés isko­láink, kulturális intézményeink felszámolásával kezdődött, majd hosszú harc indult minden ellen, ami összefüggésbe volt hozható a németekkel. Az évti­zedekig tartó németellenesség láttán azután sokan feladták a kilátástalannak tűnő harcot. Közös gondunk a benesi dekré­tumok. Önök 1995-ben hivata­los nyilatkozatot is közzétettek ezzel kapcsolatban, s politikai jellegű felszólításukban a dek­rétumok teljes körű hatálytala­nítását és az 1948 előtt elkob­zott vagyon visszaadását sürge­tik a ma is Szlovákiában élő né­meteknek! Igényeink nem újak, tavaly csak hangsúlyosabban fogalmaztuk meg őket. A Kárpáti Németek Szlovákiai Egyletének megala­kulása óta napirenden tartjuk az egyetemes erkölcsi elvek és az emberi jogok szempontjából egyaránt igazságtalan benesi rendelkezések mielőbbi anulá- lását. Szerintünk elkerülhetet­len az őszinte szembenézés a második világháborút követő időszak hibáival, jogtalanságai­val. A közhangulat, a belpoliti­kai realitások tudatában meg­történhet, hogy Szlovákiában egyelőre nem találtatik kellő bá­torság és akarat a mindmáig ha­tályos Benes-dekré- tumok eltörléséhez; ezért - kompro­misszum gyanánt - első lépésként meg­elégednénk e dekré­tumok gyakorlati következményeinek mielőbbi jóvátételé­vel, azaz a jogtala­nul konfiskált va­gyon visszaszolgál­tatásával. Tehát az idevágó vagyonjogi kérdések rendezésé­vel. Ha ez sem történik meg, ak­kor ezt, a többségi szlovák nem­zet állampolgáraival szemben, a Szlovákiában élő németek nyílt diszkriminációjának fog­juk tekinteni. Az Európa Tanács felvette sora­iba az önálló Szlovákiát, s az ak­kori Meciar-kormány vállalta a dekrétumok máig ható öröksé­gének elboronálását... Igen, ez az ET előírásai teljesíté­sének természetes velejárója. Véleményem szerint hiába hát a huzavona, az esetleges taktiká­zás, hogy mit igen, mit mégsem, vagy majd csak később, elvégre aki az Európai Uniónak is tagja kíván lenni, annak illik össz­hangba hoznia saját jogrendjét az unió chartájával. Ez utóbbi viszont szöges ellentétben áll a kollektív felelősséget emlegető Benes-dekrétumokkal. A szóban forgó elnöki rendele­tek mindmáig elhúzódó ügye Csehországnak is, Szlovákiá­nak is kellemetlen gondja. A benesi dekrétumok sugallta kitelepítés mind a cseh, mind a szlovák országrészben olyan törvényellenes bűntett volt, amelyre mindmáig nem lehet igazolást találni; ráadásul Csehszlovákia nemzetközi hír­nevének is sokat ártott. Dél- Csehország, tehát a szudéta vi­dék pedig máig sem ocsúdott fel az akkori idők jogtalanságainak következményei alól. Németország szemmel tartja-e a Szlovákiában élő németek helyzetét? Állandó kapcsolatban állunk mind az ausztriai, mind a né­metországi társszervezeteink­kel; de a hivatalos bonni körök­kel is élénk az együttműködé­sünk. Saját iskolahálózatunk ki­építéséhez az ottani pedagógu­sok hosszabb-rövidebb szlová­kiai tartózkodására van szüksé­günk; de az illetékes német szervek anyagi segítség dolgá­ban sem fukarkodnak. Slobodník úr magyar-magyar viszonylatban a hasonló segít­séget előszeretettel Heinlein 1938-as területi autonómia-kö­veteléseihez, Hitler burkolt se­gítségéhez hasonlítgatja... Nekünk még senki sem tett emi­att szemrehányást. Fontos hoz­záfűzni, hogy sem most, sem a jövőben nem kívánunk amolyan mintakisebbség szerepében tet­szelegni. Tudatában vagyunk gondjainknak, de pontos ké­pünk van azokról a problémák­ról is, amelyek mindenképpen közösek a Szlovákiában élő ma­gyarság nehézségeivel. Ön fontosnak tartja, hogy a szlovákiai németek képviselete is jelen legyen a jelentősebb né­met-szlovák tárgyalásokon? A kisebbségi helyzetünket érintő kérdések megvitatása so­rán mindenképpen igen. És mit szól Helmut Kohl kijelen­téséhez, hogy Szlovákia egyelőre alkalmatlan az EU- tagságra? Bízom abban, hogy akiknek szólt az üzenet, azok jól odafi­gyeltek a kancellár szavára. Első lépés­ként meg­elégednénk a konfiskált vagyon visszaadá­sával. Ulsteri villongások Urbán Gabriella Dermot McShane, mint ezernyi katolikus társa, tüntetni megy, mert protestánsok hergelték napokon át. Tiltakozni akar, ta­lán rombolni, verni, gyújtogatni is. Hogy megszabaduljon a ben­ne felgyülemlett gyűlölettől. Londonderry barikádos utcájá­ra ér, majd egy brit katonai jármű halálra gázolja. Gyászol­ják, temetik... Mint pár nappal korábban Michael McGoldric- kot. Ő „megrendelésre” ment oda, ahol később meggyilkolták. Kira­gadott pillanatké­pek ezek a nyugta­lan Ulsterből, ahol július elején 20 éve nem látott zavargá­sok robbantak ki egy egy „ünnep” nyo­mán. Minden baj Portadownban indult: itt gyűltek össze az Orániai Rend tagjai, akik a hagyományok szerint meghall­gatták a misét, a békéért imád­kozó pap szavait. Majd felsora­koztak, hogy végigvonuljanak a katolikus városnegyeden, és emlékeztessék az ott lakókat a Boyne folyó melletti dicső győzelemre, amelyet Orániai Vilmos protestáns seregei arat­tak az angol tróntól megfosz­tott, Írországba menekült II. Ja­kab király katolikus hada fölött. Minden évben robbanással fe­nyegetnek a több napig tartó felvonulások. Az orániai „lova­gok” nemcsak ünnepelni akar­nak, hanem hivalkodni, heccel- ni is és megalázni minden kato­likust. Ezt a szándékot idén még csak palástolni sem próbálták. A tűzszünet csaknem két éve alatt halmozódott a feszültség, a harag, amelynek az IRA febru­árban indított pokolgépes had­járata után robbannia kellett. „Előrelátó” politikusok ezért az észak-ír Királyi Rendőrséggel záratták el Portadownban az orániaiak útját. Protestáns rendőrök kerültek szembe protestáns felvonulók­kal, akik ezért is a katolikusokat hibáztatják. Napokon át az „acélfüggöny” előtt ácsorogtak, társaikat buzdítva, hogy gyújto­gassanak, elűzzék a protestáns negyedekbe merészkedett kato­likusokat. Öt nap után feloldot­ták a blokádot - ma­sírozhattak tovább az orániaiak... Mire volt jó a zárlat? A londoni határozat újabb indulatvihart robbantott ki katoli­kus oldalon és újabb muníciót adott az IRA-terroristák ke­zébe. De London már bizonyította, hogy ulsteri politiká­ja következetlen. Nehézkesen indította a békefo­lyamatot, miután az IRA majd két évvel ezelőtt meghirdette a tűzszünetet, csökönyösen ra­gaszkodott ahhoz, hogy a tár­gyalások előtt a köztársaságiak szolgáltassák be fegyvereiket. Major kormányfő a sértődött szerepét is eljátszotta, amikor Clinton a Fehér Házban fogadta Gerry Adamset,az IRA politikai szárnyának vezérét. Addig gya- núsítgatott és makacskodott, amíg elszunnyadt az egész bé­kefolyamat. Ebből a szunyóká- lásból lett elege az IRA-nak, amely terrorral próbálta felráz­ni Londont. Major akkor azt mondta, nem hátrál meg az erőszak előtt. A zárlatoldással mégis meghajolt a tomboló tö­meg előtt. Most a béketár­gyalásokban reménykedik. Protestáns rendőrök kerültek szembe protestán­sokkal... A tüntetők zárlatoldást követelnek CTK/AP felvétel Vonal alatt Héjatanács: ha magyar vagy, maradj zöldségtermelő Szűcs Béla __________________ A szlovák értelmiség egyik markáns egyéniségéről az el­múlt hetekben kiderült: a na­cionalisták között is egyik legelvakultabb héja lett. Het­venéves korát meghazudtol­va tombol és a nemzeti párt legvadabb magyarfalóit is le­pipálva ontja a nyilatkozato­kat, cikkeket, beszédeket, új­ságokban, rádióban, gyűlése­ken. Slota és a többiek hozzá képest faragatlan kezdők, akik nem tudják olyan szépen becsomagolni magyarellenes gondolataikat, terveiket, mint Slobodník úr, a külügyi bizottság elnöke és az uralko­dó párt fő „magyarsza­kértője”. Nem tudom, mit vé­tettek neki a magyarok, de legszívesebben „lefejezné” egész szlovákiai politikai kép­viseletünket, hogy ne politi­záljanak, csak „termeljék a zöldséget”. A többit bízzák az államalkotó nemzetre, amely majd a magyarok he­lyett is politizál és irányítja szervezeteteiket. Csak így lesz nyugalom ifjú köztársaságunkban! (?) Nem szeretek címkéket oszto­gatni, de most megpróbálom bebizonyítani „az öreg héja” minősítést. Slobodník úr nyi­latkozataiban elhangzott fe­nyegetései közül ezúttal csu­pán hármat említek. 1. Ha sokat fognak köve­telőzni a magyarok, gondos­kodunk róla, hogy megnyir­báljuk „szuperjogaikat”, amelyek példa nélküliek a vi­lágon! A Pozsonytól nemzeti­ségijogokat követelő orszá­gok ezeknek csak a töredékét biztosítják nemzetiségeiknek. Nem árt leszögezni, hogy ami van, az nem a jelenlegi rend­szerérdeme, amely még nem számolta fel az évtizedek alatt kialakult és kiharcolt jo­gokat. Kikezdésük azonban erőteljesen beindult. Egyelőre valóban nem üldö­zik a kisebbségeket, vannak iskoláik, kultúrájukat művel­hetik, ha pénzük van, még újságokat és könyveket is adhatnak ki. Azonban, ha nem alkalmazkodnak a nem­zetállam követelményeihez, „majd megnézhetik magu­kat!” - fenyeget Slobodník úr. 2. A hivatalosan többször megígért és nemzetközi szer­vezetek, ismert politikusok által is sokszor sürgetett nem­zetiségi nyelvhasználati tör­vényről ezt nyilatkozta a szlo­vák-magyar alapszerződés­hez lábjegyzeteket kiagyalt politikus: „Ha a kisebbségek azt hiszik, hogy olyan törvény lesz, amilyet ők javasol­nak,akkor előre megmondha­tom: nem olyan lesz. Ha lesz is törvény (?) az pontosan szó szerint olyan lesz, mint az 1990-ben elfogadott nyelvtörvény. Semmivel sem találnak benne majd többet.” Ezért hát e nagy halogatás. De akkor hogyan szavatolja majd az alkotmányban biztosított és az államnyelv­védelmi törvény által megnyirbált jogokat? 3. „Ha a magyar politikusok tovább feszítik a húrt (?), megtörténhet, hogy nem en­gedélyezzük a nemzetiségi alapon szerveződő politikai erők működését.” Arról soha nem tesz említést Slobodník úr, hogy Szlovákia párját ritkító ország: a lakos­ság egyötöde más nemzeti­ségű és minden tizedik ma­gyar. Elég sokan vagyunk ah­hoz, hogy demokratikus poli­tikaijogainkat szavatolja Eu­rópa, még akkor is, ha a héják csak zöldségtermelő magya­rokat szeretnének látni. Olyan nemzetiségi kisebbsé­get, amelynek nincs értelmi­sége és fokozatosan elsorvad. Végezetül egy biztató hír: Európában kihalóban vannak a héják. tolikus hada fölött. szárnyának vezérét. Addig gya­en robbanással fe- núsítgatott és makacskodott, több napig tartó amíg elszunnyadt az egész bé- :. Az orániai „lova- kefolyamat. Ebből a szunyóká- ík ünnepelni akar- lásból lett elege az IRA-nak, hivalkodni, heccel- amely terrorral próbálta felráz- lázni minden kato- ni Londont. Major akkor azt zándékot idén még mondta, nem hátrál meg az lni sem próbálták. erőszak előtt. A zárlatoldással csaknem két éve mégis meghajolt a tomboló tö- ódott a feszültség, meg előtt. Most a béketár- lynek az IRA febru- gyalásokban reménykedik.--------------------------------^|;TyVi\.lAVlA' L'S-' ” * 1 ■ ■Kt akv. your 2000

Next

/
Oldalképek
Tartalom