Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-12-18 / 51-52. szám
Nagyvilág 1996. december 18. 7 Karácsonyi - újévi szokások és ételek a magyarországi németeknél „Ahány mák, annyi pénz” Egyszerű alapanyagokból is lehet szép, ízléses és finom süteményt készíteni Mint más rokon vagy szomszédos népcsoportoknál, a magyar- országi németeknél is különböző hiedelmek és babonák kötődtek a karácsonyi és újévi ételekhez. Szenteste például olyan ételeket ettek, amelyeknek a néphit szerint védő- és varázserejük volt. Néhol tizenháromféle étel került az asztalra, biztosítandó a következő évi bőséget. Mivel december 24-e szigorú böjti nap volt, húsételeket egyáltalán nem tálaltak, kizárólag hústalanokat, mint például mézet, almát, fokhagymát, aszalt gyümölcsöt, gesztenyét, diót, mogyorót, sütőtököt, túrót, sajtot, köleskását, borlevest, kompótot, mákos nudlit, mákos süteményt, szőlőt. Azt tartották, annyi pénze lesz az embernek, ahány mákszemet evett a mákostésztában. A hagyományos éjféli mise után került először húsétel az asztalra, legtöbbször főtt kolbász tormával vagy kocsonya, de Tolnában a főtt svártlit (disznósajt) is ekkor ették. Nem múlhatott el a karácsony például Babarcon cipósütés nélkül. A tésztát fehérlisztből készítették, őrölt gyömbérgyökérrel és cukorral ízesítették, tojást és egy kanál zsírt is adtak hozzá. Több faluban ezt a cipót azután süteményként is kínálták. A cipóról azt tartották, véd a szerencsétlenségtől. Babarcon (Baranya megye) sóval szórt kenyeret adtak az állatoknak. Mecseknádason, egy másik baranyai községben pedig a családfő szenteste a táskájába tett egy darab kenyeret, ezzel ment az éjféli misére, nála volt A háromkirályok imádása másnap a reggeli és a délelőtti nagymisén is. Ebből a kenyérből azután a család minden tagjának ennie kellett, hogy egészséges maradjon. Az év utolsó napját 335-ben az ezen a napon elhunyt I. Szilveszter pápáról nevezték el. Szilveszter éjszakája az év fordulója volt, amelyet lármával, fénnyel, felszabadultan töltöttek el az emberek a hosszú, csendes, karácsony előtti böjtös napok után. Széles körben elterjedt az ezen az éjszakán való jóslás, jövendőmondás. Különösen a lányok vártak, különböző cselekedeteik következményeként válaszokat a jövőjüket illetően: Eleken például (Békés megye) a lányok óvatosan meghámoztak egy almát úgy, hogy az alma héja egyben maradjon. Utána ezt a válluk felett hátradobták, miközben kedvesükre gondoltak. Ha a földre esett almahéjcsík a kedves nevének kezdőbetűjét mutatta, ez jele volt annak, hogy a lány az új évben férjhez megy. Dunabogdányban (Pest megye) a fiatal lányok a következő kéréssel fordultak a naptárszenthez: Szent Szilveszter, ne hagyj utolsónak! Idén megmaradtam, jövőre újból így járok. Szilveszter éjszakáját a fiatalok és az idősebbek is baráti körben töltötték, de bálokat nem rendeztek. Éjfél után több községben szokássá vált, hogy újévköszöntőként egy zenekar vonult végig az utcákon, házról házra járva újévi köszöntőket és más dalokat játszva. Sok helyütt fiatal férfiak csoportja zenei kísérettel járta végig a lányos házakat. Az utcai ablak alá álltak és elénekeltek egy újévi dalt. Ezért borral és süteménnyel, kaláccsal kínálták őket. Az éjjeliőrök és pásztorok is ezen az éjszakán kopogtattak be a házakba boldog újévet kívánni, a gyerekek már az újév napjának reggelén indultak útnak. Szokás volt még szü- veszter éjszakáján például Budaörsön, pontban éjfélkor, amikor a tizenkettőt elütötte az óra, hogy „beharangozták” az új esztendőt, az éjjeliőr belefújt a kürtjébe, Kakasdon (Tolna megye) és más falvakban a legények maguk készítette karbidpuská- val lőttek és búcsúztatták az óévet. A németeknél a néphiedelem azt tartotta, ha valaki január 1-jén tyúkhúst eszik, annak a tyúk „elkaparja” a szerencséjét, ezért aztán ezen a napon tilos volt csibét vagy tyúkot enni. Ezzel szemben közkedvelt volt a bab, a lencse, a borsó, mert ezek az ételek a bőséget, a termékenységet és a gazdagságot jelképezték. Ezenkívül az újévi ételek közül kifejezetten ajánlott volt a disznóhúsból készült sült vagy más étel, továbbá a mákos kalács vagy más mákos sütemény. Néhány községben egyenesen a disznó fejét tálalták fel mint sültet. Ez a szokás azonban ezeken a helyeken nem a szerencséhez, hanem a szorgalomhoz, a munkához kötődött. Abban a reményben fogyasztották el a disznófejet, hogy az elkövetkezendő évben az egész család szorgalmasan „túr” majd, vagyis dolgozik. A katolikus német falvakban január 6- án, a Háromkirályok napján szokás volt a víz és bizonyos ételek felszentelése. Már a nap előestéjén vizet vittek a templomba, ahol azt megszentelték, de ugyanígy vittek sót, fokhagymát, kenyeret, néhol cukrot és almát is. A szenteltvízből minden család vitt haza egy üveggel. A felszentelt fokhagymát betegség esetére őrizték a kamrában, a só a konyhába került és az állatok takarmányába is szórtak belőle, a többi megszentelt ételt megették. Ezen a napon tilos volt csibét vagy tyúkot enni. Nem múlhatott el a karácsony Babarcon cipósütés nélkül. Londoni level Pulykák és pudingok Forrai Éva Angliában a karácsonyi készülődés már október közepén elkezdődik: ilyenkor jelennek meg az első fenyőmintás csomagolópapír-tekercsek a szupermarketekben. November közepére már mindenhol feldíszítik a főutcákat, a tévécsatornákból dőlni kezdenek a játékreklámok, december elején pedig feltűnnek az üzletekben a télapók. A britek nem ünnepük meg a Mikulást, a Télapó - aki egyébként az év többi részében Lappföldön él - karácsony éjjelén ereszkedik le a kéményen keresztül a kandallóba és helyezi el az ajándékokat. Maga a karácsony december 25-ére esik, ezen a napon délelőtt szabad kibontani az ajándékokat. Ilyenkor a legfontosabb étkezés az ebéd. A hagyományos fő fogás a töltött sült pulyka, egészben sült krumplival. Ma már a pulykát helyettesítheti hal (a tenyésztett lazac és a pisztráng jóformán annyiba kerül, mint a jó minőségű szárnyas), valamilyen aprószámyas-sült (például fütj), de dióból vagy mogyoróból készült fasírtszerű vegetáriánus étel is.A Christmas pudding viszont semmit sem vesztett hagyományos vonzerejéből. A tradicionális karácsonyi csemege félgömb alakú édesség, amely főleg szárított gyümölcsökből, szirupokból és alkoholtartalmú italokból áll össze. Mint minden más süteményt, az angolok ezt is felveretlen tejszínnel fogyasztják. Angol földön a karácsony nem annyira szűk családi ünnep, mint nálunk. A gyermekes családok persze inkább otthon ünnepelnek, de gyakoriak a baráti összejövetelek is. Egyre divatosabb karácsonykor síelni menni, vagy egyszerűen külföldre utazni, tavaly például Prága volt a legnépszerűbb úticél. A nagyvárosokban egyébként sem áll meg az élet december végén - nem utolsósorban azért, mert mind több olyan üzlet és vendéglő van, amelynek külföldi tulajdonosa nem keresztény, s így nem is tartja meg a karácsonyt. A szerencsehozó papagáj Sokáig emlékezetes marad az angliai Essex grófságban élő Mrs. Brannigen számára az az októberi nap, amikor Lionel névre hallgató papagája kiröppent a minden kényelemmel fölszerelt kalitkából. Az idős hölgy először nevének mondogatásával próbálta visszacsalogatni a madarat a kandalló melletti támaszpontjára. Minden kérlelés hiábavalónak bizonyult. A matróna ekkor létrát támasztott a kert végében álló nyárfához, amely madarának búvóhelyül szolgált, de a létra felborult a szertelen hadonászástól, és Mrs. Brannigen kificamodott nyakkal indulhatott a helyi őrszoba felé. Szerencséje volt. A szolgálatos rendőr, Ted Will- bur, a panaszt fölvéve azonnal hazakerekezett, és magával hozta Oszkár nevű heréit kandúrját. A tetthelyre érve a szemfüles rendőr előbb a bejelentő nyakát rántotta helyre, majd a fára sza- lajtotta az intelligens macskát, amely gyengéden, de határozotSzerencsét is hozhatnak... tan ejtette rabul a madarat. Milyen az élet? Mrs. Brannigen kakaós kuglóffal látta vendégül Ted Willburt, s kölcsönös szimpátiájuk egészséges vonzalommá bimbózott. A kiadós uzsonna frigybe torkollott, amelyen megjelentek a vőlegény fölöttesei is. Egy apró malőr voltmindössze:a nászéjszaka reggelén a szerelmesek Oszkár bélelt kosaránál találták meg a papagáj tollazatát: a madár kedves hangja már csak az emlékekben él tovább. amelyeket a kicsi műfenyőfák alá rejtenek (Szicíliában nagyon nehéz élő fenyőhöz jutni, ezért is lett a karácsony virága a mikulás- virág). Csak ezután fogyasztják el az ünnepi vacsorát, amelynek fő étele az ízletes pulykasült. Aztán tovább ünnepelnek, többnyire egészen kora hajnalig. A szicíliaiak is Jézus születését ünnepük karácsonykor, de a gyerekeknek a Babba Natale, a Télapó hozza az ajándékot, aki már napokkal előtte ott ül a színes utcai felvonulások feldíszített szekerein, s akinek szicíliai népviseletbe öltözött lányok a segédei. Még a szekereket húzó Mikulásvirág és népünnepély Szicíliában az első jele a karácsony közeledtének, hogy november 2-án, halottak napján az elhunytak megajándékozzák a gyerekeket. Ilyenkor minden család megemlékezik a halottakról, akik a pasta dei morti nevű édességet „küldik” a gyerekeknek. Ezért Szicíliában nem is félnek a gyerekek a haláltól, inkább várják és szeretik ezt az ünnepet. A karácsonyra is jellemző a gondtalan és felszabadult vidámság. A rendkívül vallásos szigetlakók áhítat helyett őszinte örömben ünnepelnek. December elején megjelennek az utcákon a színes bódék, főként panettonét, karácsonyi kuglófot és piros mikulásvirágot árulnak, na meg az elmaradhatatlan spumen- tet, azaz a karácsonyi pezsgőt. Az emberek a náluk szokatlan hosszú téli estéken egymásnál vendégeskednek, a rokonok, barátok a scopa nevű szicíliai kártyajátékot játsszák. 24-én vagy a rokonoknál vagy a barátoknál beszélgetve várják az estét, hogy aztán együtt menjenek a templomba, és az éjféli mise után hazatérve bontsák ki az ajándékcsomagokat, lovakat is aranyba öltöztetik. „Rossz” gyerekek itt is vannak, karácsony este ők zucchero di car- bonét, azaz széncukorkát kapnak. Az átlaghőmérséklet errefelé decemberben is 12- 13 °C, ezért nagyon kevesen ismerik az igazi havat. Nagyon sok család tagjai karácsony idején kirándulást szerveznek az Etnára, ahová hónézőbe mennek. Szicíliában az Et- na oldalában már megül ilyenkor a hó, a teteje pedig olykor még nyáron is hófödte. Palermóban és a sziget minden kis településén olyan derűs és vidám a karácsony, mintha valami boldog népünnepély zajlana. A vallásos szicíliaiak számára sokkal fontosabb ilyenkor a családdal és barátokkal való együttlét, a beszélgetések, a közös vacsorák, mint a nálunk megszokott s talán eltúlzott ajándékozás.
