Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-07-17 / 29. szám
Nagyvilág 1996 .július 17. 7 Atlanta gyorsan elfelejti olimpiáját Kétmilliárd dolláros álom Atlanta az üzletemberek és befektetők paradicsomává vált Budapesti levél Rongyosbál Száz évvel az első athéni újkori olimpia után korunk fenoménje, Amerika, s Amerikának is a jelen pillanatban talán legamerikaibb városa, Atlanta ad otthont a világ sportünnepélyének. A város a XXIII. olimpiára valóban nagyvonalúan készült. A kilenc év során kétmilliárd dollárt költöttek rá. Persze nemcsak emiatt, de Atlanta már régen nem az a poros, unalmas déli város, amelynek történetében a legnagyobb esemény az észak - déli háború volt. Ma, és az olimpiai készülődés óta, meg különösen az üzletemberek és a befektetők paradicsomává vált. Ennek ellenére még mindig kisebbrendűségi érzései vannak polgárainak a nagy ipari, vagy adminisztratív központokkal szemben, s az olimpia megrendezésével az öntudat megerősödéséhez is hozzá akartak járulni a városatyák. Egyébként más már nem is hiányzik. Felhőkarcolói vannak, műit minden rendes amerikai városnak, amelyekben a CNN, a Coca-Cola, az IBM vagy a Delta Air Lines irodáiban zümmög a légkondicionáló, mert ez utóbbi akár a város címerében is benne lehetne. Nem hiába fogadták fel Norman Schwartzkopf tábornokot, a Sivatagi Vihar elnevezésű közel- keleti háború parancsnokát és hősét. Ha a meteorológusokjósla- tai teljesülnek és bekövetkezik a nagy páratartalommal kísért pokoli hőség, akkor ő veszi át a parancsnokságot. Tanácsai arra, hogy hogyan lehet negyvenfokos melegben gazdálkodni a test energiáival, küzdeni a vízveszteség ellen, nemcsak a sportolók és edzőik, hanem a nézők számára is aranyat érnek majd. Belőlük pedig lesz elég, mert kétmillió látogatót vár az egyébként majd hárommilliós város és tizenegy millió belépőjegyet készítettek elő, többet mint Barcelonában és Los Angelesben együtt. A tévécsatornákon három és fél milliárd néző figyeli majd a 197 országból érkező tízezerhatszáz sportoló versengését. Ezek kétszer akkora számok, mint a Los Angeles-i olimpia mutatói voltak és a rendezéshez szükséges kétmilliárdot is először adták össze magántőkéből. Egy teljesen profitorientált magánvállalkozásként lépi tehát át az amatőrizmust hosszú ideig egyedül elfogadhatónak tartó újkori olimpia történelmének következő száz éve kapuját. A legnagyobb bevételeket természetesen a hivatalos szponzorok befizetései, a tévéközvetítési díjak hozzák, de lényeges a jegyeladásokból és a reklámokból befolyó pénz is. S hogy mennyire a profizmus jellemzi az olimpia megrendezését, arra a legjobb példa a létesítmények olimpia utáni sorsa. Az épített 20 új játéktér vagy csarnok közül már 18-at úgy terveztek meg, hogy a város központjától ne legyen messzebb két kilométernél. Ez a jövőbeni hasznosítás érdekében történt és nem elsősorban a sportolók kényelme miatt. A230 millió dolláros Olimpiai Stadiont a záróünnepély után azonnal újra az építők veszik kezelésbe és a 80 ezres lelátóból ötvenezrest csinálnak, közben megkurtítva a pályát is egy futópályakanyarral. Itt lesz ugyanis az Atlanta Braves baseballstadionja, amelyet augusztus negyediké után már nem is olimpiainak neveznek majd. A főbejárat díszítéséül szolgáló kerámiatáblák darabját pedig százötven dollárért adják el az érdeklődőknek. Nem fizetődne ki tartós sportlétesítményként a hat és félmülió dolláros kerékpárstadion sem, hiszen Georgia nem a pályakerékpározás mekkája Amerikában. A létesítmény eltűnik vagy átalakul. Az új, 21 millió dollárból épült, vízisportközpontot kihasználják majd, de a 11 ezer férőhelynek kétezerre kell csökkennie. Megmaradnak a tenisz-és kosárlabdapályák, valamint az evezőscsatoma és a lőtér is, de az adantai olimpia létesítményei semmiképpen semjutnak a szöuli elődjeik sorsára, amelyek ma a fölöslegesség emlékművei. Az olimpiai falu pedig egyenesen szükséges beruházás volt, hiszen már a játékok előtt egyetemi diákszállóként működött. Adantában tehát nem csinálnak fölöslegesen semmit. Amerikában és főleg az amerikai délen ma nincs idő és pénz nosztalgiázásra. Itt az olimpiából pénzt akarnak csinálni, majd gyorsan elfelejteni az egészet. A szállodai férőhelyek számát például nem hotelépítéssel, hanem 55 ezer magánszoba kiadásával pótolják, de lehet kétszobás lakásokat is bérelni napi ötszáz dollárért. S akkor még nem beszéltünk a trikókról, képeslapokról, sapkákról, amelyekjózan számítások mellett is egy- milliárdot hoznak a konyhára, s nem szóltunk a játékokat kísérő rendezvényekről. A multimediá- lis csarnokról, amelyben virtuális térben lehet versenyezni az olimpiai bajnokokkal, művészeti pavilonról, rockkoncertekről. Adanta pénzt csinál az olimpiából, de ezért a pénzért, bízhatunk benne, jó olimpiát ad. Ügyelnek még az európaiak érzékenységére is. Ha már elnyerték Athén elől a jubileumi év rendezési jogát, legalább az olimpiai futballdön- tőt rendezik meg Athénben. No nem a görögországiban, hanem az amerikaiban, Adantától mintegy száz kilométernyire. (100+1) Krajczár Gyula _________ Sz abályos hencegőversenyt rendeztek a közép-európai vezetők Salzburgban, a Világgazdasági Fórum konferenciáján. A csehektől ez egyáltalán nem szokatlan, a lengyelek is nagyon javulnak ebben a műfajban. Kolodko pénzügyminiszter egyenesen a „lengyel gazdasági csoda” - nem túl eredeti - jelszavával szállt be a médiaversenybe, a büszke cseheknek pedig megint sikerült valami újítással előállniuk. Dlouhy ipari és kereskedelmi miniszter önmarcango- lásba csomagolta a hetykeségét, mondván: eddigi propagandájuk valószínűleg idegesítően agresszív volt (neki legyen mondva!), a legutóbbi választások azonban őket igazolták. Eddig a dologban nincs is semmi meglepő. Az igazi kunsztot azonban Horn Gyula mutatta be. Magyar vezetőtől szokatlan magabiztossággal csiszolta ki az uniós vezetők emlékezetét: összevetette az utóbbi évek magyar fejlődését Nyugat-Európa háború utáni produkciójával, s győzesként bennünket hozott ki. Szerényen még azt ishozzátette, hogy közben mi nem is használhattuk a Marshall- segélynek nevezett doppingszert. Lesz persze fanyalgás kívül-belül, hogy mitől olyan nagy a szája a miniszterelnöknek, amikor ki-ki- villan az ülepünk foszló nadrágunkból. Itt állunk ezer bajjal, az egész nép egy merő ború, Horn meg arról beszél, hogy mi vagyunk itt a legjobbak. Na, a többi is díszes társaság lehet. Jó gondolatmenet, nagyon igaz. A miniszterelnök is észrevette, hogy a csehek és a lengyelek ugyanolyan szakadozott pantallóban téblábolnak, mint mi, csak közben másról beszélnek. Nem azt zsolozsmázzák, hogy megvert bennünket az Isten, fázunk, engedjetek már be, hanem mutogatják azt a gatyát, hogy milyen szépen foltozgatunk itt, hogyan javul, már-már frakkhoz is fel lehetne venni. Lehet ezen mulatni, de a tapasztalat az, hogy Klaus szabónak a nyugati zsűri ezt el is hiszi. Ráadásul Horn még arra is ügyelt, hogy igazat beszéljen. Habogott aztán Van dér Broek EU-megbízott, hogy igen-igen, tudjuk, mi is tudjuk. Nem volna azonban igazi euro-arisztokrata, ha nem tudta volna ezt is megcsavarni: ezért tervezzük Magyarország felvételét az EU-ba - úgy az ezredforduló után és nem, mondjuk,. 3000-ben. Jó lenne hinni, innen csak magabiztos alku kérdése az egész. Az olimpiai stadion - augusztusban már másképpen hívják Apróhirdetés Köszönetnyilvánítás Fájdalommal megtört szívvel mondunk köszönetét a rokonoknak, szomszédoknak, a volt munkatársaknak és Ismerősöknek, akik 1996. június 2-án elkísérték utolsó útjára a klrályhel- meci temetőbe RAJNA ATTILA JÓZSEFET, akit a kegyetlen halál 70 éves korában ragadott ki szerettei köréből. Köszönjük a szép koszorúkat, virágokat és részvétnyilvánításokat, melyekkel igyekeztek enyhíteni mély fájdalmunkat. A gyászoló család V-1586 Az olimpiából pénzt akarnak csinálni, majd elfelejteni az egészet. Kinek mit hisz el a nyugati zsűri? Vasárnapi pletykák Sylvester Stallone 50 éves Két maga alkotta szereppel sikerült Sylvester Stallonénak számtalan hódolója bálványává lennie. Rockyként és Ram- bóként megmutatta, nem múlik származáson és főképpen intelligencián, hogy valaki diadalmaskodjon a gonosz világgal szemben. Stallone, aki július 6-án töltötte be 50. életévét, egyet s mást saját életrajzából épített be szerepeibe. A Szicíliából bevándorolt fodrász fia New Yorkban a Hell’s Kitchen (Pokol Konyhája) városrészben jött a világra. Szüleinek korai válása után különböző nevelőszülőknél nőtt fel más szegénynegyedekben és 11 éves koráig 14 iskolából sikerült repülnie. Mivel tanárai szellemi képességeit amúgy- sem sokra tartották, izmai fejlesztésére összpontosított, s végül kapott egy sportösztöndíjat a svájci American College-ba, ahol a futballcsapat kapitánya lett. Iskolai előadások után elhatározta, hogy színész lesz, a Miami Egyetem dráma (tan) szakán azonban már nagyon rövid idő után reménytelen esetnek minősítették. Ezután állatkertben ketreceket tisztogatott, volt pizzasütő és jegykezelő a moziban. Ott ismerte meg kolléganőjét, Sasha Clackot, akit feleségül is vett. Stallonénak, aki addig csak két pornófilmben és néhány nagyon kis szerepben állt kamera elé, egyszer csak olyan ötlete támadt, amely egész életét megváltoztatta. A nehézsúlyú világbajnok, Muhammad Ali akkoriban állt ki a teljesen ismeretlen öklöző, Chuck Wepner ellen, és az csaknem 15 meneten keresztül állta a sarat, mielőtt kiütést szenvedett volna. Ezután Stallone feleségének három napon keresztül diktálta a Rocky forgatókönyvét, amelynek nagyon hasonló a története. Később csekély összegért eladta két feltétellel: neki kell a főszereplő ökölvívót játszania és a bevételekből magas részesedést kell kapnia. A film 1976-ban megkapta az Oscar-díjat, mint az év legjobb filmje, és világszerte kasszasikert jelentett. Stallone egycsapásra gazdag és híres lett. Ezután részben saját rendezésében a filmnek még további négy folytatását forgatta le, amelyek összesen világviszonylatban több mint 800 millió dollárt hoztak. 1982-ben Stallone elkészítette az első Rambo-filmet, amely egy vietnami veteránról szól, aki a maga különleges harci kiképzése folytán odahaza is győzedelmeskedni tud, ha másokon nem, hát embertelen vidéki rendőrök felett. A brutális történet a fehér alsó osztály fiataljainak primitív ösztöneire éppúgy épített, mint az elfojtott kudarcérzésre a Vietnamból való szégyenletes kivonulás után. A Rambo-sorozat második részében ez még in- KI mondaná kább kifejező- ennyi...? dött: Stallone ebben egyedül megy vissza Vietnamba, hogy fogva tartott bajtársait kiszabadítsa az ördögien gonosz kommunisták táboraiból. A nyolcvanas évek közepén „Sly” a legjobban fizetett hollywoodi sztár volt. Kirándulásai a vígjátéki témákba mindenesetre félresikerültek, akárcsak akciófilmjeinek egy teljes sorozata. 1992-ben egy „Arany Málnát” kapott, mint az évtized legrosszabb színésze. Második házassága a hogy már dánBrigitte Nielsennel ugyanúgy zátonyra futott, mint az első, és azóta csakis gyorsan váltakozó sztáijelöltecskékkel foglalkozik. „Ez ugyanaz, mint amikor egyesek fiatal kutyákat vásárolnak maguknak” - nyilatkozta egyszer. Panoráma ra,
