Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1996-07-17 / 29. szám

8 1996. július 17. Az osgyáni kastély a Losoncról Rimaszombat felé tartó főút mel­lett minden arra járónak fel­tűnik. A valóságos középkori vár­kastélyt néhány éve egy csehor­szági vállalkozó „vette” meg a községtől (igaz, a vételárat nem fizette ki), azzal, hogy egy lu­xusszállod; di, szolven megfizethe helikopter- tállóval, ka A munkákí hát szakért sott fal nen A licei egykori Czékus-kastély megmentésére a közelmúltban nyílt némi remény. Lengyelorszá­gi mintára a PER-TE Alapítvány jóvoltából itt rendezték be a kábí­tószer-elvonási terápiára jelentke­zettek szanatóriumát. Az épület­ben lakó betegek aktív munkával gyógyítják magukat: a kastély renbetételével foglalkoznak. Ah­hoz ugyanis, hogy lakni tudjanak, a romos épületet előbb rendbe kell hozni. Igyekezetüket, sajnos, az állandó pénzszűke fékezi. Pusztuló műemlékek sora várja a szebb időket Gömörben is Ami valaha érték volt, ma felesleges kölönc S. Forgon Szilvia A Rozsnyói Járási Műemlékvé­delmi Hivatal egy szépen felújí­tott műemlék épületben találha­tó Rozsnyó főterén. Sajnos, a hi­vatal működési területén talál­ható legtöbb ilyen jellegű érté­kes épületről ezt nem lehet el­mondani. Ez a legnagyobb bána­ta Thököly Gábornak, a műem­lékvédelmi hivatal agilis, fiatal vezetőjének is. Asztalán két katalógus fekszik, az egyik a Rimaszombati, a má­sik a Rozsnyói járás ki nem hasz­nált, veszélyeztetett állapotban lévő műemlékeinek képeivel, le­írásával.- Ingatlanközvetítés céljából állí­tottuk össze ezeket a katalóguso­kat, annak reményében, hogy ha sikerülne számukra új tulajdo­nost találni, megmenekülnének. Persze, soha nem tudhatja az ember, kiben mi lakik. A legmar­kánsabb példa erre az osgyáni kastély esete. A csehországi vál­lalkozó, aki a községtől megvásá­rolta, 20 millió korona hitelt vett fel rá, s a vételárat ki sem fizetve eltűnt. Ez is bizonyítja, mennyire nincs átgondolva nálunk a hitel- politika, meg az egész privatizá­ció, s hogy mindebből mennyi kár és megoldhatatlan probléma származik. A gömöri régióban számtalan műemlék, illetve műemlék jel­legű épület található, a paraszti építkezés emlékeitől a kúriákon keresztül az impozáns kastélyo­kig. Sajnos, 90%-uk kimondot­tan rossz, sőt életveszélyes álla­összegyűlik egy kis pénz, azt az épület javítására fordítják. Mert a pénzhiány a legnagyobb gond mindenütt. Az önkományzatok- nak ezer más gondjuk van, amire pénz kell, a műemlék épület csak a 99. púp a hátukon. Pedig beteg az a társadalom, amelyik nem tud mit kezdeni az értékeivel. Itt van például a zsípi kastély esete. Az 1989-es változás előtt hozták Az önkormányza­toknak ezer más gondjuk van, amire pénz kell, a műemlék épület csak a kilencven- kilencedik púp a hátukon. rendbe rajta a tetőt. Először csak három cserép tűnt el, aztán min­dig több és több, majd eltűntek az ablakok, az ajtók, a padlók is. Hiába figyelmeztettük a tulajdo­nost, a Bátki Állami Gazdaságot. Az eredmény elrettentő. Mit tehet ilyen esetben a műem­lékvédő? Megpróbál kommuni­kálni a laikusokkal is, akik poten­ciális partnerei lehetnek a men­tésben. Mert menteni kell az ap­róságokat is, hiszen ötven év múlva azok is értékek lesznek. Sokszor sziszifuszi munkáját se­gíteni hivatott a műemlékvéde­lemről szóló törvény. Csakhát, ahogy a legtöbb törvénnyel, ez­zel is gond van.- Ez a verőeszköz. Előírja a köte­lességeket, megszabja a feltétele­ket, büntet, de vajmi kevés jogot biztosít a felhasználó számára. S ennek ellenére, olyan a helyzet, amilyen. Mindenesetre szomorú, hogy az értékek megóvását tör­vénnyel kell szabályozni. Ennek belső szükségletnek kell lennie. Miért romboljuk szét, amit az elődeink teremtettek? 100-200 évvel ezelőtt nem romboltak: átépítettek, hozzáépítettek; szükség szerint. Az is baj, hogy nálunk az embereket nem érdek­li, mi van a kerítésükön túl. A vállalkozói réteg anomáliája meg az, hogy nem tudatosítja: a bir­toklással kötelességek is járnak. A műemlékvédőnek ilyen körül­mények között nemcsak az a fel­adata, hogy információkat gyűjt, rendszerez, dokumentál, hanem a felvilágosítás és a menedzselés is. Hogy az épületek megmenté­se érdekében megnyerje a vállal­kozókat arra, hogy befektesse­nek. Rávezesse őket, hogy ezeket az épületeket is ki lehetne hasz­nálni úgy, hogy pénzt is hozná­nak, s meg is maradnának. Csak ehhez az kellene, hogy ezek a vállalkozók motiválva legyenek, kedvező kölcsönökkel, vállalko­zásbarát adótörvényekkel, rugal­masabb műemlékvédelmi tör­vénnyel. Ahogy például Magyar- országon. Remélhetőleg egyszer nálunk is eljön az az idő, amikor az érték újra érték lesz. Csak az épületek kibírják addig...! pótban. Legtöbbjükben roskado­zó tetők, omladozó falak, szét­korhadt lépcsők, felszedett pad­lók fogadják a hívatlan látogatót. A mai áldatlan helyzet gyökereit és okait a közelmúltban kell ke­resni. A volt nemesi kastélyokat, kúriákat 1945 - 48 között álla­mosították és ez megpecsételte sorsukat. Ami mindenkié, az sen­kié - bizonyítja az egykor szebb Thököly Gábor időket látott épületek mai állapo­ta. Sok esetben maguk a környé­ken lakók lopkodták szét, rom­bolták szét a páratlan értékeket. Ennyi év távlatából nehéz bűnöst találni. Ma pedig ugyanezen épü­letek tulajdonosainak, a közsé­geknek nincs pénzük a korábbi vandál rombolások jóvátételére. - Nagyon sok múlik a községek hozáállásán. Hogy felvállalják-e ezen épületek sorsát vagy sem. Mert az akarat olykor csodákra képes. Ezt példázza Sajógömör esete, ahol szívügyüknek tekintik a kastély sorsát. Mihelyt

Next

/
Oldalképek
Tartalom