Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-12-04 / 49. szám
1996. december 4. Kultúra Heti kultúra Kiállítás Kopasz Viktor paradicsoma Önmagát keresi, s ehhez fotózza a körülötte levő világot. A kép a megálmodott világ kapuja, amelyen belépve megtalálja a hitet, a tökéletességet, a tiszta erkölcsöt. Az eufória, a gyönyörök és a boldogság kertjét, a paradicsomot, ahol három mezítelen Ádám érzéki nekifeszü- léssel evez az éden vizében. Kopasz Viktor, a prágai Filmművészeti Akadémia fotó szakos hallgatója Pozsonyban állít ki. A paradicsomban című sorozatával képzelt világ kapuját nyito- gatja az X Galériában. De nemcsak a falra akasztott képek révén ismerkedhetnek Viktorral a látogatók. Titkaiba, naplójába is betekinthetnek, mert azt is elhozta. Ez a napló nem tollal, hanem fénnyel írt. Fotónapló. Vizuálisan elmondott önvallomás. Képes kalauz: a képzelet kalandozásaiba, valamint az öröm és bánat, a csalódottság és az eufória, a végletek állapotaiba vezet el. (tallósi) Kalligram (november) A sors dermesztő könyörtelenséggel foszt meg bennünket szellemi életünk nagyjai- tól. A Kalligram folyóirat októberi száma teljes egészében a tavaly elhunyt Juraj Spitzer életművének volt szentelve, a novemberi lapszámban a szerkesztők Tálamon Alfonzra emlékeznek. Itt található Grendel Lajosnak a diószegi temető ravatalozójában elhangzott búcsúbeszéde, Hizsnyai Zoltán visszaemlékezése és Bettes Istvánnak, Fonzi halálhírére született verse. Közvetve talán, de az autóbaleset áldozatául esett fiatal író diószegi tragédiájára reflektált Határ Győző néhány novellája (Anyagváltás, Karambol- zabálógép). Közli a folyóirat Romhányi Török Gábor esszéjét Sámuel Beckett trilógiájáról (Molloy, Malone meghal és A megnevezhetetlen). Beckett három regényből álló műve szinte minden idők „legkülönösebb prózakölteménye”, melyről a mai napig alig jelent meg számottevő tanulmány, az sem magyar nyelven. A szerző szerint az eddigi értekezések csak „önmagukról számot adó prekoncepciók, melyek a mű ürügyén legfeljebb önmagukat fedezik fel újra”. Egy gyökeresen más megközelítési kísérlet tanúi lehetnek most a Kalligram olvasói (Igék pora). Az első szabadon választott SZNT elnöke, a volt VPN alapító tagja, Frantisek Mik- losko nemrég több más jelentős szlovák személyiséghez hasonlóan a Kalligram könyvkiadóra bízta legújabb könyvének kiadását. A folyóirat most e rövidesen megjelenő visszaemlékezésből közöl részleteket. A keresztény- demokrata politikusnak Göncz Árpádhoz fűződő kapcsolatáról és a szlovákiai magyarokkal való tapasztalatairól szóló részlet az Árpi bácsi címet viseli. (gyurovszky) Krencsey Mariann a tengerentúlról érkezett a Magyar Filmesek Világtalálkozójára Arany Pillangót kaptak külföldi művészek Darvas Iván és Krencsey Mariann a Liliomfiban Katerina Posová A Magyar Filmesek Világtalálkozója illusztris tanácsadó testületének tagjai között (csak néhány név: Szabó István, Zsigmond Vilmos, Jancsó Miklós, Gaetano Adinolfi...) Törőcsik Marinak, a magyar színház és film általánosan elismert „first lady”- jének neve is szerepelt. Törőcsik Mari jellemző lelkiismeretességével valóban részt is vett a találkozó rendezvényein, előadásain. Miután a Parlament folyosóján szívből gratulált díjakkal, érdemrendekkel kitüntetett régi kollégáinak, barátainak, megkérdeztem tőle, mit jelent számára ez a nem mindennapos esemény.- Szeretném jelenlétemmel megtisztelni azokat, akiket sok-sok évvel ezelőtt többnyire a politikai helyzet kényszerí- tett arra, hogy elhagyják Magyarországot. Legtöbbjük üres kézzel ment el, nevük a világban ismeretlen volt, a nullánál kezdték, de sokan közülük most elismert, népszerű személyiségekként érkeztek ide. S én jól tudom, mennyi bátorság, önmegtagadás, alázat, szorgalom, s mennyi tehetség, meg persze szerencse, kellett ahhoz, hogy jelentős sikert, hírnevet szerezhettek a világban. Kinek, minek örül a-legjobban?- Számomra nagyon jóleső érzés, hogy nemcsak én ismerem a kint élő „nagyokat”, hanem hogy ők is tudnak rólam. Legtöbbjük nem először jár itthon, az utóbbi években egyre gyakrabban látogatnak haza és ilyenkor eljönnek egy-egy előadásra, amiben játszom, megnézik a filmjeimet. Ferrari Violettával, Krencsey Mariannái, Szeleczky Zitával, Muráti Lilivel... fantasztikus dolog,- hogy bármilyen nagy a távolság közöttünk, tudunk egymásról, számon tartjuk egymás életét, sorsát. Nem gondolja, hogy a jelen levő külföldi színészek közül, akik magyar filmekben játszottak, mint például Tatjana Szamojlova és Udo Kiér, hiányzik Jozef Kroner, Jan No- wickl, Marina Vlady, Klaus Maria Brandauer, Grazyna Szapolowska, Jirí Menzel, Dániel Olbrychskl, Bogus- law Linda és sorolhatnám tovább. Az itthoniak közül pedig például Darvas Iván, Tolnay Klári, Gábor Miklós és más „nagy öregek” üdvözölhetnék a vendégeket.- De igen. Nem tudom, kap- tak-e meghívót, de nem hinném, hogy visszautasították volna. Kár, hiszen ez a Világtalálkozó különös és ritka alkalom, amely talán már soha nem fog megismétlődni... Krencsey Mariann, a Liliomfl felejthetetlen Mariskája, ugyan- olyan szép és bájos, mint amilyennek az ötvenes évek népszerű filmsztárjaként láttuk. Meghatottan szorongatja az éppen kapott Arany Pillangó-díj ízléses kis bronz plasztikáját. Kérdésemre, hogyan érzi magát, mosolyogva válaszol:- Harminc éve élünk kint orvos férjemmel, de még mindig különös érzés külföldieknek lennünk idehaza. Úgy mentünk el akkor, hogy nem tudhattuk, visszajöhetünk-e még valaha... Ml ketten 1960-ban ismerkedtünk meg, amikor a Két emelet boldogság című Herskó- film egyik főszereplőjeként részt vettél a Csehszlovákiai Dolgozók Fesztiválján, emlékszel?- Hát persze! Kedves, fiatal vígjáték volt, mi is fiatalok voltunk, jártuk az országot, napról napra más városban óriási szabadtéri mozikban vetítették a filmet és a végén a közönség csillagszórós tűzijátékkal ünnepelt minket, a rendezőt, a színészeket. Gyönyörű volt! Hogyan alakult további pályád?- Amerikában „civil” lettem, a férjemnek segítek a rendelőben. Én eredetileg színházi rendező szerettem volna lenni, de akkor erre nem volt esélyem és ez is egyik oka volt az elmenetelemnek. A színházat továbbra is imádom, de ma már csak lelkes nézőként. Időnként persze nagyon hiányzik a szakmai munka... Most ez a Találkozó számomra mintha egy mese utolsó fejezete volna. Hiszen mese volt, ahogyan én bekerültem erre a pályára. Jött a tündér a varázspálcájával, jött a királyfi, aki aztán békává változott (képletesen akkori rendező férjem), aztán jött a gonosz boszorkány (a rezsim) és elátkozott. Elkerültem az Óperenciás-tenge- ren túlra és azok a filmek, amikben annak idején játszottam, mint Jancsit és Juliskát az úton elszórt kavicsok most visszahoztak ide, haza... Ez az én külön mesevilágom... Törőcsik Mari: „Mindig örülünk egymásnak” Kovács Zita felvétele „Legtöbbjük üres kézzel ment el...” Öröm és bánat. Muzsikájában két ellentétes érzelem ugyanúgy megfér egymás mellett, akárcsak Schubertnál Tango Piazzolla: erotikus, férfiasán szenvedélyes zene Fáv Miklós Nézem a tömeget. Sokan vannak Linzben, egy kissé külvárosi jellegű kultúrpalotában, a Posthofban. Mindenféle szemüveg, egyszerűbb és fantasztikus formák, keretek. Sötét öltönyös urak és alternatív csibészek. Valószínűtlenül nagy az érdeklődés ahhoz képest, hogy kortárs zenei a hangverseny. Vagy majdnem az. A szerző, Astor Piazzolla négy éve halott. Egyre elismertebb komponista, furcsa, hogy Magyarországon, ahol a dél-amerikai művészetet vagy legalábbis az irodalmat meglehetősen jól ismerik, Piazzolla még nem divat. A világban mindenesetre hónapról hónapra jelennek meg az új lemezek. Ez a koncert is lemezbemutató turné része, Gidon Kremer viszi körbe Hommage a Piazzolla című - nálunk is kapható - albumát Ausztriában, Németországban, de megy Rómába, Párizsba is. Lesz még koncert Chicagóban, Isztambulban, Tokióban, Szöulban - s hogy valami egészen fantasztikusát mondjak, júniusban, ha minden igaz, még Budapesten is. „Szerelmesnek lenni mindig különös, de egy zenébe beleszeretni még különösebb. Arra csábít, hogy olyan dolgokat tegyen az ember, amit korábban soha, hogy olyan kortárs zenét fedezzen föl, amely a tömeghez szól. Számomra nagyon fontos, hogy a zenét ne csak érteni lehessen, de érezni is.” Ezt mondja Kremer, és mivel ő olyan hegedűs, aki sok, és gyakran igen bonyolult kortárs zenét játszik, erre érdemes odafigyelni. Végül is ki ez az Astor Piazzolla? Egy Buenos Aires-i tangóharmonikás, ban- doneónjátékos, aki háromévesen New Yorkba került, akinek az apja elhatározta, hogy zenész lesz a fiából, és a dzsessz- korszak kellős közepén mégsem trombitát vagy szaxofont vett a gyereknek, hanem harmonikát. Pár év múlva visszaköltöztek Argentínába, és szinte gyerekként Piazzolla lett az ország egyik leghíresebb muzsikusa. Aztán továbbállt egy házzal, elment Párizsba, hogy komoly zeneszerzővé képezze magát. Itt értette meg, hogy nem neki kell követni a divatot, majd a divat megy őutána. Piazzolla egész életében tangókat írt, erotikus, férfiasán érzelmes, nyugtalan zenét. Tangó alapú a másfél perces, hegedűre írott etűdje és tangó a háromtételes bandoneóver- seny is. Tudta jól, hogy mit csinál, mi történik körülötte. Meg is írta a Histoire du tangót, négy tételben. Bordély, kávéház, night club, koncertterem. Ez a tangó története. Két órán át szól a zene, szünet nélkül. Pillanatokra fönnáll a veszély, hogy az állandó, ismerős ritmus, a nagyívű dallamok kifáradnak, de van látványosság is, három csodálatos táncos Moszkvából. Két óra és három ráadás után a közönség még mindig lábdobogva kérné a folytatást, de hiába. Mára ennyit. „Öröm és bánat. Astor zenéjében a két ellentétes érzelem ugyanúgy megfér egymás mellett, mint, mondjuk, Schubertnál. Nagyon kevés zeneszerzőt ismerek, akinek a zenéjét ilyen szenvedélyesen lehetne átélni.” Ezt is Kremer mondja.
