Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-12-04 / 49. szám
N 8 1996. december 4. „Mielőtt elmegyek innen, felrobbantom ezt a lepratelepet.” Fény mellett - sötétben PÉTERFI SZONYA Mások. Más az életszemléletük, mások a szokásaik. Másképp örülnek, másképp sírnak, másképp szeretnek. Másként élnek. Nagymegyeren például száztízen a város közepén, szemben a városháza felújított épületével. Talán éppen ezért szembetűnő a különbség. Az út egyik oldalán a jólét, a másikon a nyomor. Az egyiken a fény, a másikon a sötétség. A szó valódi értelmében, ugyanis a 18 lakásból álló háztömb egyik bejáratában megszüntették az áramszolgáltatást. Valószínű, hogy mire ez az írás megjelenik, a másik lépcsőházban is gyertyafény mellett zajlik az élet.- A város képviselőtestülete nagy gondoknak néz elébe: hamarosan ki kell lakoltatni a romákat a házból. Júliusban a villanyművek felmérték a vezeték állapotát és életveszélyesnek találták. Nemcsak azért, mert elöregedett, hanem azért is, mert a ház lakói ide-oda lekötötték a huzalokat - magyarázta a helyzetet Sámuel Lojkovic, a város polgármestere. A nagy kérdés persze az, hová költöztessék a családokat, hiszen üres szükség- lakások nem állnak rendelkezésükre. A polgármesternek volt is elképzelése arról, hogyan lehetne rendezni ezt a kényes kérdést. A város felvásárolt volna néhány lakatlan házat, s abba költöztették volna a romákat. Abban a hiszemben, hogy a sajátjukat jobban megbecsülik, akár a nevükre is íratták volna azzal a feltétellel, hogy lassacskán, lehetőségeikhez mérten, megtérítik a vételár egy részét. A polgármester ötletét a képviselőtestület elvetette. Egyrészt anyagi okokból, másrészt a közvélemény nyomására. Dühöngtek, akiknek a város évek óta nem képes lakást kiutalni, de őrjöngtek azok is, akik szomszédságába költöztették volna a romákat. Végül a városatyák megegyeztek abban, hogy különféle támogatással, 40 szükséglakást építenek fel. A 14 millió koronás beruházásból a város hárommilliót vállalhat. - A kereső lakosság száma elenyésző. A közel 10 ezer lakosú városban 1300 a munkanélküli, 1200 a szociális segélyre jogosult, 1600 a nyugdíjas s kb. 1500 a tanulók száma - sorolta a polgár- mester, majd ismét a romakérdésre tért vissza. Beszélt a nehezebb életkörülményeikről, arról, hogy aki akar(na), sem tud (na) elhelyezkedni. Főleg azért, mert a romák többségének alacsony a végzettsége, s a mai munkaerőpiacon van miből válogatni. Szóba hozta azt is, hogy a segélyt a családok képtelenek beosztani. Annak ellenére, hogy sokan háztartási költségeik fedezésére is kapnak támogatást, a lakbérfizetésről rendre „megfeledkeznek”. Jelenleg a 18 lakás lakbérhátraléka kétszázezer korona körül mozog, de nem emiatt kell a családoknak elhagyniuk lakásaikat. És mert a kilakoltatás kérdése meghaladja a város hatáskörét, a járási hivataltól várják a segítséget. A hivatalos vélemény meghallgatása után a lakókéra is kíváncsiak voltunk. A biztonság kedvéért Molnár József városi rendőr is velünk tartott. Nem mintha bán- tódásuk eshetne - magyarázta. Jó, ha olyan is hallja sirámaikat, aki ismeri őket. Az ajtók, ablakok nélküli lépcsőház ragad a piszoktól, de ez a lakókat nemigen zavarja. A Mercedesből kiszálló Lakatosné előbb nagy hangon a fenébe küld valamennyünket, majd mégis a lakásába invitál. Nevetve mérgelődik, szidja az oláhcigányokat, akik rendetlenek, piszkosak. A lakásában rend van, a szobában nagyképernyős tévé. - Nekem van villanyom, a többiek tehetnek egy szívességet. A szomszéd lépcsőházból hátulról vezetjük a lakásba, 600 koronát fizetek a Négernek. Mielőtt elmegyek innen, felrobbantom ezt a lepratelepet. Azt is tudom, ki verte ki az ablakokat, ki szerelte le és tüzelte el a kaput. Nem árulom el a k....k nevét - nevet rekedten. Hirtelen egy táska gyógyszert vesz elő, azzal bizonygatja, beteg. Nem tagadja, több pénze is lehetne, de nem bír ellenállni a játékautomatáknak. A másik lakásban szintén Lakatosék élnek. A 31 éves Iván 1990 óta munkanélküli. A kétszobás lakásban rend és hideg van. Hétezernégyszáz koronából nem jut tüzelőre - sipítozza a 28 éves Irén. Jelenleg már ételre sem, hiszen a sparhelt üres - jegyezzük meg, miközben arra is rákérdezünk, mit esznek majd a 4, 8 és 11 éves gyerekeik. Majd kapnak száraz kenyeret, és mihelyt beesteledik, irány az ágy. Villany nélkül megőrülünk. Hogy tanuljon a gyerek? Gyertya mellett? - kérdez vissza a családapa. Felháborodva adja tudtunkra, hogy két évvel ezelőtt, amikor beköttette a lakásba a villanykályhát, senki sem közölte vele, hogy rossz a vezeték. Télen vagy megfagyunk, vagy lopni fogunk - vallják a felnőttek. Ha pedig végképp nem bírjuk, beköltözünk a polgármester irodájába. A pincéken keresztül megyünk át a másik lépcsőházba, de csak azért, hogy lássuk a bokáig érő szemetet. A földszinti lakók nem is sejtik, hogy került oda, azt viszont tudják, hogy a patkányok tanyája. Lévai Mária rokkantnyugdíjas, a kétszobás lakásban három gyerekével él, az ura jelenleg börtön- büntetését tölti. A konyhába alig férünk, vagy nyolcán vendégeskednek nála. Ezért aztán valamennyien sorolni kezdik sérelmeiket, melyek közös nevezője: a szociális segélyből megélni nem lehet. Lévai Mária 1770 koronás rokkantsági nyugdíja és a 3058 koronás segélye a kosztra sem elég, jó, ha „sokadikén” legalább zsíros krumplira futja. Fatona Anna azt panaszolja, hogy amint ezer koronával megemelték anyaságiját, azonnal ezerrel csökkentették a segély összegét. Három gyerekével (4 éves, 15 és 6 hónapos) 5 ezer koronát kap. Az élettársa 1470-et. Sérelmezte, hogy noha 700 koronás lakbért fizet, a háztartási költségeihez a szociális osztály nem járul hozzá. (Utánanéztünk a hivatalban: a számlákkal bizonyított valós költségeket - lakbér, villany - juttatásként havonta megkapja.) A 42 éves Kovács Ilona élete gyerekszülésekből állt, küencből nyolc ma is él. Ha a félje és néhány fia, veje nem lenne börtönben, mind egy szobában zsúfolódna. A szobában három ágyon alszik a család valamennyi tagja. - Az állapotos menyem is ide jött lakni, mert náluk is sokan vannak. A férjezett lányom, miután az anyósa elvette a gyerekét és kidobta, szintén visszajött. Mi történt? - kérdezzük. Kertelés nélkül elhangzik: elkurvult, mert az ura börtönben van. Nálunk ez így megy. Ha kiengedik, kapcsolatuk rendeződik majd. De addig itthon a helye - magyarázták többen is. Hogy miből él a család, csak találgatni lehet, hiszen az anya segélyt nem kért, tehát nem is kap, a kiskorú gyerekek járadéka 2340 korona.- Ez a mi sorsunk. Cigánysors - mondja beletörődve. A 18 lakás- ból álló háztömb egyik részében kikapcsolták az áramot. A szociális segélyből nem lehet megélni - panaszolják. A ház többi lakója is a hemzsegő patkányokra hívta fel a figyelmünket, de szerencsére, mi nem láttunk egyet sem. Hogy miért hordják a szemetet a pincébe, arra válaszolni nem tudtak, arról sincs tudomásuk, ki lopta el a pincéket egymástól elválasztó léceket, ajtókat és a bejárati kapukat. Rossz időben és főleg ha kifogynak a pénzükből, a lépcsőházban zajlik az élet... Nem kergethetem el a gyerekeimet, mind nálam keres menedéket. A lányok elhozzák férjeiket, a fiúk feleségeiket. A férjem „fak- túrázásért” öt évet kapott, vannak néhányan a családból, akik szintén börtönben vannak. Hamarosan unokám születik, de hogy hová tesszük, azt még nem tudom - magyarázza Kovács Ilona.
