Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-12-04 / 49. szám
Dort 1996. december 4. 9 Lakatosné menye, Sztojka Mária hagyta abba, legyintett: beszélnem kapcsolódott a beszélgetés- jen csak a bolond. A konyhaszek- be. Hiába szidta az anyósa ami- rény sarkához húzott egy széket, att, hogy nem főzött ebédet, csak s levelet írt a börtönben lévő urá- a vállát vonogatta. Mivel az nem nak. Nem vesznek emberszámba bennünket. Ha tudtam volna, hogy a házban csupa cigány lakik, dehogy költöztem volna ide - állította az ugyancsak roma Lévai Mária. Közölte velünk, hogy a patkányok miatt három kutyát nevel, majd amikor megkérdeztük, miből fogja fizetni az ebadót, csak legyintett. Tapasztaltuk, hogy a cigánygyerekek nem táplálkoznak rendszeresen. A kicsik azért nem, mert sok anya nem készít ebédet, a nagyobbak iskolai kosztolási lehetőségét - naponta meleg ételhez juthatnának - az anyagiak miatt a szülők utasítják el. A képen látható kisfiú talán már nem a lelakott házban fog felnőni. Hogy hol, az talány. Mint ahogy az is, hogyan. Somogyi Tibor felvételei Lakatosné játékszenvedélyét nem tompítja a táskányi gyógyszer sem. Bár ő nem beszélt róla, a többiek elárulták: Gútán nagy háza van. A száztíz lakó közül az ő családja az egyedüli, akiknek, ha valóban kiköltöztetik őket, van hová menniük. Persze, nem biztos, hogy erre hajlandó lesz. Vállalkozói engedélye van, férfipulóvert akart eladni nekünk is. A háromgyerekes Lakatos Irma hol szlovákul, hol cigányul átko- zódott. Bár nem ő az egyedüli, akinek lakbérhátraléka van, legalább megmagyarázta az okokat. - Amikor elromlott a közös tévéantenna, a lakáshivatal nem volt hajlandó megjavíttatni. Pedig a tévédíj a lakbér tartozéka. Ezért hagytuk abba a fizetést. Júliustól pedig már villanyunk sincs... Miből fizessük vissza a felgyülemlett adósságot?
