Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1996-11-27 / 48. szám

Nagyvilág. 1996. november 27. 7 Sprayezésért nyilvános botozásra ítélték és kiutasították az amerikai falfirkászt... Az oroszlán városában Reggeli csúcsforgalom a kínai negyedben Archív-felvétel TrgóImre ____________________ A Cseh Légitársaság gépének pi­lótája jelzi, hogyaPrága-Szinga- púr vonalon megtett 17 órás és 11.000 kilométer hosszú út a vé­ge felé közeledik, a gép hamaro­san landol. Közben csehül és an­golul arra is figyelmeztet, hogy a drogcsempészés sokéves fegy- házzal, súlyosabb esetben halál- büntetésseljár. Rövidesen a kiszállás után csurog rólam a verejték. Ahőség az euró­pai ember számára szinte elvisel­hetetlen. A levegő páratartalmá­nak köszönhetően úgy érzem magam, mintha egyjól Étött sza­unában sétálgatnék. Természe­tesen ez nem lep meg, hiszen ez a kis állam mindössze 150 kilomé­terre fekszik az egyenlítőtől, és jelenleg, szeptember vége felé, a Nap pont a fejem felett delel. A szállodába, amelyet a légitársa­ságnál rendeltem meg, kényel­mesen érkezem a hotel mikrobu- szával. Hála a klimatizációnak, kellemes hűsben pihenhetek, míg nyakamba veszem a várost. Délkelet-Ázsia városállama, a Szingapúri Köztársas­ág a budapesti agglo­merációhoz hasonló területen fekszik, ám kétszer annyi lakossal rendelkezik. A 42 ki­lométer hosszú és 22 kilométer széles vá­rost a Dzsohore-szo- ros választja el a Ma­láj-félszigettől. Szingapúr megtekin­tése során a követ­kező etnikai kép tárul a látogató elé: Az utcákon a kína­iak vannak döntő többségben, akiket elsősorban a szabad keres­kedelem vonzott ide. Őket a ke­vésbé jómódú malájok követik, majd az indiaiak, végül a legsze­gényebb réteg, a pakisztániak kö­vetkeznek. Az elegáns negyedek­ben az „öltönyös kaszt”, az ango­lok, az amerikaiak és a japánok laknak, akik főleg a banld szférát és a magasabb szintű kereskedel­met irányítják. A sziget építészeti, etnikai és val­lási szempontból is jelentős elté­réseket mutat. Szingapúrt - ma­láj nyelven az oroszlán városát-a Szumátráról ide vándorolt malá­jok alapították. Az európaiak megjelenését elsősorban a portu­gálok és a hollandok biztosítot­ták. Később Nagy-Britannia har­colt a sziget birtoklásáért. A többmilliós város, melyet Kelet Gibraltárjaként is emlegetnek, fekvésének köszönhetően fontos kereskedelmi és hadászati tá­maszponttá vált a Kína és Japán, valamint az Ausztrália felé ve­zető úton. Teljes ö- nállóságát a Brit Nemzetközösségen belül csak 1966-ban érte el. Függetlenné válása után szédü­letes iramban fejlődött. Demográ­fiai mutatói inkább a fejlett európai orszá­gokéhoz, mint a töb­bi délkelet-ázsiai ál­lamokéhoz hasonlít­hatók. Szingapúrt alacsony természetes szaporulat, magas átlagos életkor, ugyanak­kor jelentős analfabetizmus jel­lemzi. A magas életszínvonal legfőbb jellemzője eddig a luxuskocsi és a bankkártya volt. A szingapúri kormány ezt a közeljövőben még légvédelmi óvóhelyek építésével kívánja megtoldani. Az első lé­pés: az új földalatti vasút mind a 16 állomása alá 500 személyt be­fogadó „bunkereket” építenek. De ez nem minden. Egy törvény- javaslat szerint a most épülő há­zakhoz légvédelmi búvóhelyek is dukálnak majd. A lakók számára ez már állítólag olyan természe­tes lesz, mint az a tény, hogy van fürdőszobájuk. Az ellenzéknek arra a kérdésére, vajon mi szük­ség van minderre, tó veszélyezte­ti a várost, melyet legutóbb a má­sodik világháborúban bombáz­tak a Japánok, azt válaszolták az illetékesek, hogy Svájcot és Svéd­országot sem veszélyeztette, veszélyezteti senki, légvédelmi rendszerükből mégsem hiányoz­nak a polgári óvóhelyek. A honi lakosok roppant büszkék városuk tisztaságára. Ezt a televí­zióban, világsajtóban sem felejtik tóhangsúlyozni. A szemetelést nem tűrik, sőt nyilvános helyen a dohányzás és a rágógumizás is nemkívánatos jelenségnek szá­mít. Ha úgy adódik, drákói szi­gorral büntetik azt - legyen az il­lető honi, vagy külföldi állampol­gár -, aki vét a helyi szokások el­len. A közelmúltban történt, hogy egy amerikai fiatalember nem vette komolyan a rend őreinek szigorú intelmeit, és összevissza sprayezte a metrókocsit, amely­ben utazott. Termé­szetesen azonnal elővezették. A bírósá­gon azzal próbált vé­dekezni, hogy az USA- ban ez a „festészet” teljesen megszokott tevékenység. Az ifjú jenkit késedelem nél­kül elítélték. Nyilvánosan meg­botozták, majd kiutasították az országból. Városnézésem során nemcsak az építészeti csodákat, az égbenyú­ló felhőkarcolók sokaságát, a lég­kondicionált szuperáruházakat néztem meg, hanem a kevésbé vonzó perifériákra is eljutottam. És miért tagadjam, néhány etni­kai negyed megtekintése után kételyek támadtak bennem a hí­res szingapúri tisztaságról. Ezekben az utcákban a légkon­dicionáló berendezéseket a ki­vert ablakok helyettesítik. Ez a nem túl vonzó kép is a város sok­oldalúságát jellemzi. Csakúgy, mint az a tény, hogy a különböző imaházak békésen megférnek egymás mellett. Ehhez persze tudni kell, hogy az ottani lakos­ság nemcsak nyelvi és etnikai szempontból nagyon tarka, de a hit terén sem egységes. A vallá­sok sokasága - taoisták, budd­histák, mohamedánok, hinduis­ták és keresztények is, - a lakos­ság sokrétűségét jellemzi. Ehhez a tényhez alkalmaz­kodnak a helyi tele­víziós állomások adásai is. Műsorai­kat nemcsak a hiva­talos angol nyelven, de kínaiul, és malá­jul is sugározzák. Este a kellemes hőmérsékletű szo­bámban a prospek­tusokból azt is kiol­vasom, hogy Szin­gapúr Ázsia egyik legnagyobb légikikötője és az Európából Indonéziába vala­mint Ausztráliába vezető út fon­tos állomása. A város gazdasági alapja a nagy volumenű nem­zetközi árucsere-forgalom. E té­ren Ázsiában csak Japán, Taj­van és Kína múlja felül. Nem hi­ába nevezik Ázsia egyik tigrisé­nek is. Független­né válása után szédü­letes tempó­ban fejlődött. Különböző imaházak békésen megférnek egymás mellett Prágai levél A póruljárt tolmács Cséfalvay Ildikó__________ Volt egyszer egy fiatal ameri­kai üzletember, aki a cseh­szlovák forradalom hírének hallatára és egy fiatal cseh emigráns barátjának taná­csára fogta magát és hipp- hopp Prágában termett, ahol az a fenomenális ötlete támadt, hogy „em­berbaráti szere- tetből” segít a cseh túlsúlyospopulá­ción, sebből mel­lesleg jócskán meg is gazdagodik. A „DeLeeuw Health Products” cégnek hamaro­san csaknem 100 alkalma­zottja és évi több százmillió korona bevétele lett, bár hi­vatalosan sosem mutatott tó nyereséget. Ez a cég volt az egyike a pilseni Kreditbank legnagyobb hitelátvevőinek, melynek csődjét a rendőrség hetek óta vizsgálja. Az emlí­tett amerikai üzletember cseh emigráns barátjának, a cég társtulajdonosának „kitűnő” ödete támadt a Kre­ditbank hitelének megszer­zésére. Ellátta szintén emig­ráns, Chicagóban élő építész apját hamis iratokkal, s a bankban pénzügyi szakem­berként mutatta be, aki elvé­gezte a cég független audit- ját. Ennek alapján a bank a hitelt megadta, amit a két üz­letember bár „komikusnak” tartott, de kellően megünne­pelt. Ennek dacára a cég pénzügyi helyzete 1994-től romlani kezdett - ami való­színűleg annak is köszön­hető, hogy a nyereség nagy része a két tulajdonos zsebé­be vándorolt, s mégis, vagy éppen ezért, további piacra tört be, nevezetesen az oszt­rákra, ahol az elvárásaik nem váltak be. Ezen úgy próbál­tak segíteni, hogy a kb. 28 000, raktáron fekvő, lejárt szavatosságú „Ultra Eat’n Lo- se” dobozán átra­gasztották a címké­ket. A céget azóta felszámolták, s összesen kb. 150- 200 millió koroná­val tartozik hite­lezőinek. Időköz­ben-1995 őszén - az egyik hitelező, az Amadeus Rek­lám- és Filmgyártó Ügynök­ség elvesztette a türelmét és megfélemlítéssel akarták ki­csikarni az adósságukat. Ek­kor lépett színre a kétméte­res, 120 kilós nigériai zsaro­ló, de hiába, mert ahogyan az a rosszul végződő mesék­ben lenni szokott, a Rossz győzött, a nigériait és az Amadeus pénzügyi igazgató­ját zsarolás vádjával bebörtö­nözték. Ez év tavaszától a két „sikeres” üzletember nyomai elveszőben vannak. Vissza­mentek volna Amerikába? Dehogyis! Inkognitóban há­rom újonnan megalakult nemzetközi részvénytársasá­got is irányítanak, bár a ne­vük egyik társaság cégjegy­zékében sem szerepel. Eddig a mese. De ami már nem me­se, és főleg számomra fele sem tréfa, hogy a DeLeeuw Health hatezer koronával tartozik nekem is, a póruljárt tolmácsnak. Pedig ez lett vol­na az első eset, hogy napi 3000 koronáért tolmácsol­tam volna... Lego-díj Paul Newmannek Paul Newman amerikai színész­nek ítélték oda az idei Lego-díjat, amellyel a dán játékgyártó a gyer­mekek javáért munkálkodó sze­mélyeket, illetve szervezeteket jutalmazza. Az egymillió koronás (170 ezer dolláros) díj ezúttal an­nak a Connecticut állambeli Ash- ford és Eastford között lévő tábor­nak a támogatására szolgál, ame­lyet Newman és felesége, Joanne Woodward, valamint barátaik 1988-ban alapítottak rákbeteg gyerekek nyaraltatására. A zsűri, amely 15 jelölt közül vá­lasztott, példaképül áhította Newmant „mindazoknak, akik aktívan dolgozni akarnak a beteg gyerekek életminőségénekjavítá- sa érdekében”. A Connecticutéhoz hasonló gyer­mektábort nyitottak meg a szin­tén amerikai New York és Florida államban, továbbá Franciaor­szágban és Írországban is. ALego- díjat az idén már tizenegyedszer ítélték oda, tavaly egy dél-koreai gyermekbarát szervezet kapta. Vásárnapi pletyka Jelcin már nem él?... Az orosz elnök sikeresen túl van az operáción, állapota gyorsan javul, közlik a híradá­sok naponta. A találgatások azonban ugyancsak fel-felröp- pennek arra az eshetőségre is, hogy mi lenne, ha... Ki kaparin­taná mega hatalmat? Egy len­gyeljós (?), a hatvanöt éves Stanislaw Pogorzelstó komo­lyan állítja, hogy Jelcin ez év jú­nius 30-án meghalt. Felkereste az egyik nagy (félmillió pél­dányszámú) vajdasági lap szer­kesztőjét, és előadta megállapí­tását. Az orosz elnököt ábrázo­ló újságtóvágásokat és több in­gát vitt magával és ott helyben bemutatta, hogy a június har­mincadika előtt közölt fotók fö­lött az inga kileng, a későbbiek fölött már nem - s ez csalhatat­lanjele annak, hogy az illető már nem él. Az inga viselkedé­sét is megmagyarázta. Minden embernek van kisugárzása, ez a központ a szájban található, s a halál pillanatában a sugárzás megszűnik. Akármüyen inga nem alkalmas e kísérletre, csak az általa szerkesztett műszer. Elmondta még az újságírónak, hogy kilenc évig tartott, amíg kidolgozta ezt a módszert. A jövőben eltűnt személyek kere­sésére szakosodó céget szeret­ne alapítani. Az újságíró - saját bevallása szerint - nem vette komolyan látogatóját, de később eszébe jutott, mivel bú­csúzott Stanislaw Pogorzelstó. Meglátja, néhány hónap múlva majd kiderül, hogy Jelcin sú­lyos beteg és meghal. Ez akkor következik be, amikor a hata­lomért folyó harc már eldőlt. A választások után Jelcin való­ban eltűnt a színről, Cserno- mirgyin és Lebegy intézték az ügyeket, s ha Jelcin nagy néha felvillant a képernyőn egy-egy pillanatra, feltűnt, milyen fur­csán ügyetlen. Hivatalosan kö­zölték, hogy elkerülhetetlen az operáció, és utólag bevallották az orvosok, hogy már négy in­farktust vészelt át (az elsőt ti­zenkilenc évesen), beteg a má­ja, egyik veséje nem műkö­dik... Mintha a betegséglistával Jelcin halálára akarnák felké­szíteni a világot... Az újságíró felkereste Stanislaw Pogor- zelstót, aki kitartott álláspontja mellett: Jelcin nem él, a máso­dik választási körben már a ha­sonmása mutatkozott a kép­ernyőn. A hasonmás szépen és nyomtalanul eltűnik a színről, de csak azután, miután kiosz­tották az új szerepeket. Meggyőződésem - mondta a jós hogy eget-földet ígértek neki, mielőtt vállalkozott Jel­cin szerepére, s biztosították: ha elvégezte feladatát, élete végéig királyi módon élhet. Az oroszoknak tapasztalataik vannak ilyen téren, jegyezte meg Stanislaw Pogorzelstó, és hozzátette: az sem jelent sem­mit, hogy külföldi orvosokat is a műtőasztal közelébe enged­nek. Mert ugyan ki tudja, hogy a lámpa alatt, felnyitott mell­kassal ki fekszik a műtőaszta­lon: a hasonmás vagy az erede­ti?... (kopasz)

Next

/
Oldalképek
Tartalom