Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-11-27 / 48. szám
4 1996. november 27. Háttér Megrendelhető címünkön: VOX NOVA, Prievozská 14/A, P.O.BOX 49, 820 06 Bratislava. A VASÁRNAPot faxon (07/52 38 331) vagy telefonon is megrendelheti (07/52 38 Előfizetési díj: magánszemély: egy évre: 530 Sk A Postai Hírlapszolgálat tölti ki (Vyplñuje PNS) Vasárnap 2 sa I c T3 4J o t a JS jo 13 •o g fe Megrendelt példányszám (Pocet obj.vytlackov) A kézbesítés időpontja (Dátum a zaciatok dodávky) Katalógusszám (Katalóg císlo) Példányszám (Pocet vytl.) A lapot az alábbi címre kérem: (Vytlaéky dodávajte na adresu)r Név, vezetéknév, a.szervezet címe (Menő a priezvisko, názov organizácie Telefon Utca, házszám (Ulica, císlo domu) Község (Obec) Posta (Posta) Előfizetési inkasszószám (Évid. c. predpl. piát. sústr. inkasa számlaszám peñazny ústav c.ú.) Dátum, az előfizető aláírása, Illetve pecsétje (Dátum, podpis [peciatka] predplatitefa) Az AB-ART karácsonyi könyvkínálata Fodor Sándor: Csipike, a gonosz törpe (illusztrált mese) 20.-Sk Fodor Sándor: Csipike és Kukucsi 20.-Sk Fodor Sándor: Csipike, a boldog óriás 20.-Sk Mátyás király Kéménden (illusztrált népmesegyűjtemény) 45.-Sk Ozsvald: Néger a hóesésben (színes gyermekkönyv) 45.-Sk Veszélyeztetett állatok (színes képes enciklopédia) 290.-Sk Dinoszaurusz gyermekenciklopédia 190,-Sk Brennan: Gyógyító kezek 150,-Sk Horan: REIKI 150,-Sk Bradshaw: Vissza önmagunkhoz (A bennünk élő gyermek) 150, Sk J. Joker: Alfa felügyelő 45,- Sk Monoszlóy: Menekülés Szodomából (regénytrilógia) 45,- Sk Tóth László: Harangzúgásban, avagy a hús bohóca 90,- Sk Finta-Szkukálek: Borsómese (színes mesefüzet) 20,- Sk A jaguár fiai (dél-amerikai indián mesék) 55,- Sk 2. Németh: Hócompóc bohócai (gyermekszínművek) 45,-Sk Ősállatok (magyar nyelvű pexeso memóriajáték) 25,- Sk Safari (magyar nyelvű pexeso memóriajáték) 25.- Sk Mikola Anikó: Versek (színes illusztrációkkal) 65- Sk Kövesdi Károly: A nagy banán árnyékában 45.-Sk Takács: Kicsik Kincses Könyve (színes foglalkoztató könyv) 120,- Sk Hizsnyai Zoltán: Műfajtalankodás 59.-Sk Bettes István: Hun bál (színes illusztrált kötet) 89.- Sk Haraszti M.: Buborék a szigeten (illuszt. meseregényj 65.- Sk Z. Németh I.: Gyerkőce (színes illusztrált gyermekversek) 89.- Sk Ozsvald: Emlékek útján (Tinódi Sebestyéntől József Attiláig) 65,- Sk A CSALÁD ÉVKÖNYVE 1997 69,- Sk A háziasszony kiskönyvtára sorozat: - Új ízek a kertből 15,- Sk A befőzéstől a mélyhűtésig főszezonban 15,- Sk Ételek római tálban 15,- Sk Egytálételek 15,- Sk Sütemények karácsonytól szilveszterig 15,- Sk Tanuljunk angolul (tanár nélkül) 65,- Sk Treben új receptjei és élete 99,- Sk Piroska és a farkas 15,- Sk A kecske és a három gida (mese + kifestő) 10,- Sk Szamócatermesztés 20,- Sk A cseresznye és a meggy metszése 20,- Sk Egynyári virágok 30,- Sk Hogyan legyek gazda, farmer, magánvállalkozó 20,- Sk Fólia alatti zöldségtermesztés 20,- Sk Az öntözés , 30,- Sk VIDÁM KALENDÁRIUM 1997 69,-Sk 180,- Sk fölötti vásárlás esetén nem számolunk fel csomagolási díjat és postaköltséget. Minden harmincharmadik vásárlónk ingyenesen kapja meg a megrendelt könyveket. Megrendelését pontos címének feltüntetésével az alábbi címre küldje: AB-ART, 827 18 Bratislava, Bajkalská 25-VNXA magyar diplomácia ragyogó sikere - még Trianonban is? Ki sajátját nem becsüli... Szlovákia műkincsek egész sorát követeli „szlovák kulturális örökség" gyanánt Magyarországtól. Hogy miként bánik azzal, ami a tulajdonában van, jól szemlélteti a pozsonyi Dóm főbejáratától balra álló, rozsdamarta, „lefejezett” történelmi síremlék. Prikler László felvétele Vojtek Katalin A történelemben csak némileg is járatos magyar úgy tudja, hogy a diplomáciai ügyetlenség egyfajta magyar nemzeti sajátosság, amire számtalan konkrét példát is fel tud sorolni. Úgy látszik, ez az általánosan elterjedt nézet sürgős revízióra szorul, mert épp az ellenkezője az igaz: a magyar diplomácia ragyogó sikereket könyvelhetett el - még Trianonban is! Legalábbis ezt állítja Ingrid Ciulisová szlovák művészet- történész Szlovákia műkincseinek sorsa (Osudy pamiatok Slo- venska, Kubko Gorái Kiadó, 1994) c. tanulmányában, amely az egykori Osztrák-Magyar Monarchia és az utódállamok közti műkincs-elosztást taglalja. „Mai szemmel nézve egyedül az állapítható meg, hogy a magyar diplomácia ebben a dologban már akkor sikeresebb volt” úja, és egyértelműen a szlovák fél „nyilvánvaló diplomáciai sikertelenségének” tudja be, hogy a trianoni szerződésnek a műkincsek elosztásáról rendelkező cikkelyeihez egy magyar részről javasolt függeléket is beiktattak. A művészettörténész által sérelmezett függelék leszögezte, hogy Magyarország nem kötelezhető azon műkincsek átadására, amelyek magánszemélyektől történt megvásárlás útján kerültek az ország területére. A D. világháború utáni béketárgyalásokon - Ciulisová szerint - ismét a magyar diplomácia győzedelmeskedett. A művészettörténész fájlalja, hogy a békeszerződés műkincsekről rendelkező cikkelyeihez is odakerült a magyar fél javaslatára a függelék, amely nem kötelezi Magyarországot a „megvásárlás, ajándékozás vagy végrendelkezés útján” odakerült műkincsek átadására. „A Magyarországgal kötött békeszerződés aláírása után nem maradt más hátra, mint megteremteni a feltételeket azon magyar- országi műkincsek felkutatásához, amelyeket a párizsi béke- szerződés 11. cikkelye szerint déli szomszédunknak vissza kellett szolgáltatnia. Sok olyan értékes műtárgyról volt ugyanis szó, amelyeket meg kellett kapnunk” - írta a párizsi tárgyalások aktív résztvevője, Branislav Varsík. Az a Varsík professzor, aki még 1989 után is büszkén vállalta tevőleges részvételét Fadrusz pozsonyi Mária Terézia-szobra barbár szétverésében. Óhatatla- nul felmerül a kérdés, hogy ha egy történész (!) így viszonyult a művészi alkotásokhoz, hogyan viszonyult az ádagember? Ciulisová megadja a választ: „... nem érezte, hogy az „örökölt” művészed emlékek Szlovákia nemzed örökségét képeznék” - vallja be, amit azzal magyaráz, hogy a magyar állam a művészettörténeri emlékeket is saját legitimizálásá- ra, történelmi és kulturális kontinuitásának bizonyítására használta fel, s így azok „kompromittálódtak” a szlovákság szemében. Ez a gondolat különböző variációkban többször is felbukkan a tanulmányban. Kérdés, létezik-e állam, amely nem ugyanígy viszonyulna történelmi emlékeihez. Ciulisová adós maradt annak megválaszolásával, vajon a szlovák állam nem ugyanerre törekszik-e, amikor a jobbára egykori szepességi német városok templomait díszítő szárnyas oltárokat „szlovák nemzeti kulturális örökségként” prezentálja, és ezen az alapon törekszik megszerzésükre, azt a Trianont feszegetve, amelynek' magyar részről történő puszta felemlítését is mindig méltatlankodó felháborodással fogadja. Mi a különbség a műkincsekhez való olyannyira bírált magyar viszonyulás és a szlovák között? Hol tapasztalható szlovák részről a multikulturális múltbeli örökség mindenfajta nemzeti kizárólagosságot és kisajátítási szándékot mellőző, fenntartás nélküli vállalása, ha a több évtizedes gyakorlat épp a történelmi emlékek multikulturális jegyeinek erőszakos eltüntetésére tett óriási erőfeszítésekről tanúskodik, melyek közt a magyar történelmi nevek kötelező szlovák helyesírása csupán csepp a tengerben? Az a szlovák állam, amely más ajkú etnikumainak kulturális intézményeit cinikus módszerességgel építi le, a nemzeti kizárólagosságot tartja követendő gyakorlatnak és igyekszik megvalósítani az élet minden területén, aligha hiteles, amikor azt kívánja elhitetni, hogy ő másként viszonyulna a művészeti örökséghez, mint a „déli szomszéd”. Az már csak hab a tortán, hogy Ciulisová propagandakönyvecskéjét valószínűleg a szlovákiai kisebbségek kultúrájának fejlesztésére szánt állami pénzekből jelentette meg a magyarellenes plakátok és brossú- rák kiadásáról elhíresedett Kubko Gorái Kiadó. Valószínűleg, mert tény, hogy a kultuszminisztérium Pro Slovakia Alapja pénzelte a kiadását, de hogy a kisebbségi alapból-e, még a parlamenti képviselők előtt is titok. Hogy kisebbségi kultúrára szánt pénzekről van szó, gyanítani engedi a Ciuliso- vá-tanulmányt magában foglaló publikációsorozat (eddig 59 kiadványa jelent meg!) cinikus elnevezése is: „Porozumenie” - Megértés. Egy biztos: ha a kisebbségek kultúráját nyomor- gató szlovák kultuszminisztérium bőkezűségétől függött volna a hajdani szepességi német városokat gazdagító művészek munkája, ma nem lenne mit „szlovák kulturális örökség” gyanánt visszakövetelni. A magyar történelmi nevek szlovák helyesí- % rása csak csepp a tengerben. A más ajkú etnikumok intézményeit cinikus módszeres- séggel leépítik. 100 éve született A század hadvezére Górfól Zsuzsa _____________ II. Miklós cár lovasságában, 1915-ben kezdte a katonáskodást, s már altisztként két György-keresztet kap. Három évvel később a Vörös Hadsereg lovashadosztályában szolgál. Szakaszparancsnok, századparancsnok, ezred- és dandárparancsnok, hadosztályparancsnok, katonai körzet helyettes vezetője - és még csak a 30-as évek végén járunk. Sztálin lefejezi a hadsereget, ő pedig néhány hét alatt kiveri a japánokat Mongóliából. Már fél éve vezérkari főnök, amikor a németek megtámadják a Szovjetuniót. 1941. június 22-én hajnalban ő ébreszti Sztálint a tragikus hírrel - s a vezér napokon belül meneszti őt. Mert Sztálin egyvalamiben világklasszis volt: a bűnbakok keresésében. Egy Gorbacsov kellett hozzá, hogy 1989-ben végre megjelenhessenek Zsukov cenzúrázatlan emlékiratai. Ezekből egyértelműen kiderül, micsoda elemi hibákat követett el Sztálin. A legsúlyosabb: vakon hitt Hitier- nek, a berlini dajkameséknek, a megnemtámadási szerződésnek. Zsukov tájékoztatta őt, hogy a németek az ukrán, belorusz városokat bombázzák és átlépték a határt. Mire Sztálin: ,„Nem lehet szó a tábornokok provokációjáról? Ha provokáció kell, a német tábornokok még a saját városaikat is készek bombázni. Hitler bizonyára nem tud erről. Azonnal kapcsolatba kell lépni Berlinnel...” Zsukov és parancsnoktársai sokáig úgy vélték, Sztálin hibás utasításai mögött az van, hogy ő „rálát” a helyzetre, jobban érti az összefüggéseket, mint a ffontparancsnokok. Rá kellett jönniük, hogy Sztálin különleges képességeibe vetett reményük alaptalan. A parasztfiúból lett marsallnak mintha az lett volna a küldetése, hogy a vezér ostobaságait súlyos harcokban próbálja helyrehozni. 1941 őszén Leningrád, majd Moszka védelmét bízta rá tíz, aki lehetővé tette a németek gyors előrenyomulását. Levezényli a sztálingrádi csatát, s utána is Archív-felvétel frontokat koordinál újra Le- ningrádnál, Kurszknál, a Dnyepernél. Lengyelországon keresztül utat nyit Berlin felé, s ő fogadja a németek kapitulációját. 1945-46-ban a-Németor- szágban állomásozó Szovjet hadseregcsoport főparancsnoka. Kitűnően szót ért a szövetségesekkel - még Potsdamban szerez magának tekintélyt. Sokan benne látják Sztálin esede- ges utódját. Sajnos, Sztálin is így látja a dolgot, ezért hazarendeli Zsukovot és az odesszai, majd egy uráli katonai körzet parancsnoki helyére száműzi. Közben talpnyalói megpróbálnak bizonyítékokat kreálni, hogy Berlinben összeesküvést szőtt Sztálin ellen. Sikertelenül. Nem akadt parancsnok, aki Zsukov ellen vallott volna. Visszatérhetett Moszkvába, sőt 1955-ben honvédelmi miniszter lett, így ő adott utasítást a Magyarország elleni intervencióra. A forradalmat vérbe fojtották, Zsukov negyedszer is a Szovjetunió hőse lett. És saját nimbuszának áldozata. Napra pontosan egy évvel a magyar forradalom kitörése után külföldről tért haza. De már nem volt miniszter... Ezután visszavonultan, írogatva, az emlékiratai cenzúrázása miatt dohogva éldegélt a század egyik legnagyobb hadvezére. „Minden pontosan így történt” - ina a memoár kéziratának margójára, egy nagy húzás mellé. S hogy így történt, abban éppen neki nagy szerepe volt.
