Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-11-20 / 47. szám
Politika 1996. november 20. 3 A romániai választások - magyar szemmel ♦ Menesztett magyarfalók KokesJános ________________ Ne m egész hét évvel azután, hogy Kelet-Európa legvéresebb rendszerváltása Romániában a történelem szemétdombjára küldte a Ceausescu-rezsimet, most menesztették a hatalmukat eddig ügyesen átmentő kommunistákat és ultranacionalistákat. A parlamenti választásokon győzött az ellenzék: a Demokratikus Konvenció és szövetségesei alakíthatnak kormányt. Az államfői bársonyszékért folyó küzdelem az első fordulóban nem hozott döntést, így a döntő megmérettetésre most vasárnap a neokommunista hatalmi struk- türákat képviselő eddigi köztársasági elnök, Ion Iliescu és a Demokratikus Konvenció egész ellenzék által támogatott jelöltje, Énül Constantinescu között került sor. Constantinescu volt az esélyesebb, nem szabad azonban feledni, hogy Iliescu pártjánál jóval népszerűbb. Nyilvánvaló azonban, hogy ha az elnöki palota lakója továbbra is Iliescu marad, úgy a demokratikus ellenzék által létrehozott kormánynak nagyon nehéz helyzete lesz. Bár Iliescu a „társbérlet”, az „ellensúly” és az „egyensúly”, illetve a stabilitás letéteményeseként, garanciájaként lépett fel, egyértelműen azt is leszögezte: közbelép, ha az eddigi ellenzék „egyes képviselőinek radikalizmusa” érvényesülne. Constantinescu győzelmével fordulat történhetne a román politikában. Mit jelentenek azonban a novemberi választások a kétmilliós romániai magyarság számára? Romániában olyan politikai csoportosulás kerül kormányzati pozícióba, amely bár nem magyarbarát, de elutasítja a primitív nacionalizmust és szélsőséges magyar- ellenességet. Ezért a magyar nemzetközösség érdekeit védő Romániai Magyar Demokratikus Szövetség támogatásáról biztosította az új kormányerőket és leszögezte: az RMDSZ a szövetségesük. Miután az RMDSZ elnök- jelelöltje, Frunda György nem jutott az elnökválasztás második fordulójába, a szövetség felhívta a magyar választókat, hogy a döntő körben Constantinescut támogassák. Az ellenzék jelöltjének elnökké választása magyar szempontból kedvezőbb lehet, mint Iliescué, aki számos esetben bizonyította: a román nacionalisták, sőt a szélsőséges nacionalisták oldalán áll. Iliescuék az elnökválasztások második fordulója előtti kampányban előhúzták az eddig jól bevált magyar kártyát. Mi- ron Mitrea, a Szociális Demokrácia Románia Pártjának főtitkára figyelmeztette a román közvéleményt: az új kormányerők bármiféle szövetsége a magyarokkal „veszélyt jelent Romániára”, sőt az RMDSZ esetleges részvétele a következő kormányban egyenesen „Románia stabilitását és biztonságát veszélyezteti”. Az államfő is hallatta szavát, azt állítván, hogy a Demokratikus Konvenció „titkos paktumot” kötött a magyarokkal és isten tudja, milyen posztokat, befolyást ígért nekik a támogatásért, természetesen, a román nemzet kárára. Az RMDSZ vezetősége jelezte, hogy az új kormánykoalícióval taktikai okokból csak az elnökválasztás második fordulója után ülnek le komolyan tárgyalni, mert akkor azokat nem fogja befolyásolni a választási kampány szokásos demagógiája. Mire számíthatnak a romániai magyarok a következő négy évben? Helyzetük alapvető és lényeges megváltozására, területi, esetleg másfajta autonómiára semmi esetre sem. Reális esély van arra, hogy megszűnjön a legfelsőbb helyekről is irányított magyarellenes uszítás. S hatványozottan érvényes ez akkor, ha a Demokratikus Konvenció győzelmét Constantinescu sikere is követné. Az új kormányzatnak bár a parlamentben mintegy 53 százalékos többsége van, sok esetben szüksége lesz a magyarokra. Emlékeztetőül jegyzem meg, hogy az RMDSZ alapító tagja volt a több pártot és mozgalmat magába tömörítő Demokratikus Konvenciónak. Bár később a magyarokat érintő kérdésekben komoly vitára került sor a Konvenció egyes képviselői és az RMDSZ között, aminek következtében a magyarok kiváltak a szövetségből, a felek együttműködése sok területen azonban továbbra is megmaradt. Leszögezhető, hogy az új együttműködés nem indul a semmiből. Magyar szempontból várható, hogy az új kormányzat jóval pozitívabban viszonyul az erdélyi magyarsághoz, jobban tiszteletben tartja jogát az anyanyelvű oktatásra, nem lesz állandó feszültségek forrása a kormányt képviselő prefektusok tevékenysége Hargita és Ko- vászna megyében, s tán valamiféle pozitív elmozdulás következik be az ottani magyar egyházak vagyonának visszaszolgáltatásában is. Ha Iliescu lesz továbbra is az elnök, számítani kell arra, hogy a magyar kártya igencsak forogni fog. Szerencsére az elnök választóinak tábora egyre apad. Azt se feledjük: a parlamenti választások egyik figyelemre méltó eredménye, hogy a korábbiaktól eltérően a szélsőséges nacionalista George Funarék és az egykori Securitate-ügynök, Cea- usescu udvari költője, Comeliu Vadim Tudor irányította fasiszta Nagy-Románia Párt sokat vesztettek támogatottságukból. A romániai magyarság szempontjából ezek biztató jelek és reális esély van arra, hogy a helyzet javulni fog, de a túlzott optimizmus nem helyénvaló. Hasonló esélyek már korábban is voltak. Legutóbb éppen 1989 decemberében... A Demokratikus Konvenció elutasítja a nacionalizmust és a szélsőséges magyar- ellenességet. Iliescu győzelme esetén a magyar kártya ugyancsak forogni fog. A 16 román elnökjelölt közül ők négyen voltak a legesélyesebbek az első fordulóban: Ion Iliescu (Társadalmi Demokrácia Pártja), Emil Constantinescu (Demokratikus Konvenció), Petre Román (Szociáldemokrata Unió) és Frunda György (RMDSZ). Archív-felvételek Államférfi vagy showman? Archív-felvétel Líbiában már a felszín sem hallgat Kadhafi, a sokarcú GörfölZsuzsa Először 1994-ben szivárogtak ki olyan hírek Líbiából, amelyek arra engedtek következtemi, hogy Moamer el-Kadhafi politikai magán-laboratóriumában elszabadult egy veszélyes vírus. Különösen Benghazi térségében terjedt el az iszlámizmus járványa, s azóta az ország más vidékeit is megfertőzte. Az elmúlt hetekben a „forradalom vezetője” Dahran város környékén már a légierőt is kénytelen volt beverni a fundamentalista iszlám lázadókkal szemben. Oda tehát a mítosz a szabadság és békesség szigetéről, az egyedül helyes „harmadik útról” - amelyet persze kizárólag Kadhafi terjeszt. Kész csoda, hogy immár 27 éven át győzi szuflával. Le kell szögezni: magát a büszke beduinok leszármazottjának valló Kadhafi nem akármüyen huszárvágást vitt végbe, amikor 26 évesen megkaparintotta a hatalmat - és máig megőrizte. Nasszer „fiaként” kezdte, az arab egység bajnokaként, de már 1988-ban fehér kesztyűben jelent meg az algíri arab csúcson, mondván: nem akar megfertőződni az olyan arab vezetőktől, akik korábban izraeli tisztségviselőkkel paroláztak. Az idén nyáron Kairóban már ennél is óvatosabb volt: Arafattal egyáltalán nem fogott kezet. Majd beszélt. Csak úgy, kapásból. Minden egyes arab vezetőnek olyan dolgokat vagdosott a fejéhez, hogy az akár háborús oknak is beillett volna - ha nem Kadhafi mondja. így csak harsány nevetést váltott ki. Mert Kadhafit nem Allah is vigyáz rá: nem hörpin tette ki a mérgezett teve tejet. szokás komolyan venni. Hiába, ő már csak ilyen: a legjobb megjelenésű, de a legzavarosabb fejű államférfi. Hol szüaj arab lovag, hol fényűző beduin sejk, marcona bozótharcos, de „tud” puritán katona, pápaszemes tudós, megközelítheteden politikus is lenni. Amúgy pedig egy zsebnéró. Bár Líbiában naponta 1,5 millió hordó olajat termelnek, az istenadta népnek ebből csak az olcsó és elégséges élelem jut, a nyomorúságos lakás - meg a kuss. A milliárdokat a fegyverkezés és a haszontalan presztízsberuházások, a kirakati luxus emészti fel. Nincs mozi, színház, szórakozásként be kell érni a Kadhafit dicsőítő díszszemlékkel és a - természetesen önkéntes - népünnepélyekkel. Csemegének pedig ott vannak a vezér tudományos kutakodásainak eredményei. így például Kadhafi felfedezte, hogy az amerikaiak által elnyomott indiánok arab származásúak, Észak-Afrikából hajóztak át az addig lakatlan Amerikába. Vezetőjüket „emír Ká”-nak hívták, innen az Amerika elnevezés. Hogy ez úgy hangzik, mint egy mese? Ez nem ________ meglepő, hiszen a vi lág legnagyobb mesemondója „sejk Eszber”-ből angolosított Sha- kespeare-re... Ilyen zseniális emberre természetesen Allah is vigyáz: alig pár hete úszott meg egy újabb merényletkísérletet, sikerült nem meginnia a mérgezett tevetejet. Ezt 45 katonatiszt és testőr bánta, meg sok-sok líbiai. Mert Kadhafi csak külföldről nézve olyan csinos és szórakoztató. Vonal alatt Féléves helybenjárás Szűcs Béla ________________ Má r jó fél éve ratifikálták a szlovák-magyar alapszerződést és mi, szlovákiai magyarok azóta lessük a megállapodás általánosságokat rögzítő pontjainak megtöltését konkrét tartalommal, olyan kibogozását, amelyet az itt élő 650 ezer magyar is megérez. Tudjuk, hogy a két ország politikai, gazdasági és kulturális stb. kapcsolata minden megbeszélésen a fő téma, az eu- roatlanti szervezetekbe tartó két országnak elsősorban ezeket kell megoldania. A felvétellel kapcsolatban azonban az Európai Unió és a NATO hangsúlyozza a kisebbségek jogainak biztosítását. Nem elég, hogy a szlovák politikusok igyekeznek az alábbihoz hasonló kijelenté-' sekkel elintézni az ügyet: „Nálunk a magyar kisebbségnek szupeijogai vannak, nagyobbak a lehetőségei, mint a nemzetiségeknek azokban a nyugati országokban, amelyek Szlovákiától kérik számon a nemzetközi szerződések betartását.” A szlovákiai magyar pártok és szervezetek nem állítják, hogy nálunk kegyetlenül elnyomják a magyarokat, hogy a nacionalisták brutális konfliktusokat provokálnak. Azt mondják csupán, hogy megnyirbálják meglévő jogainkat, az államapparátus olyan intézkedéseket foganatosít, amelyek akadályozzák nemzeti identitásunk megőrzését és a fokozatos beolvadást szolgálják. Sajnos, ennek hétköznapi következményeit Budapesten sem érzékelik, csak az itt élő magyarok tapasztalják a saját bőrükön. De mi is történt az alatt a fél év alatt, mióta az alap- szerződés hatályban van? Először is nem került sor a szlovák-magyar kormányfők érdemi tárgyalására. Igaz ugyan, hogy különféle fórumokon háromszor is találkoztak (szeptemberben a CEFTA csúcsértekezletén, majd a pöstyéni hármas csúcstalálkozón és végül a Közép-európai Kezdeményezés értekezletén), az augusztusra tervezett komáromi Meciar-Hom találkozót, ki tudja, miért, a szlovák fél az utolsó pülanatban lemondta. A legújabb dátum jövő év eleje -ha közbe nem jön valami. Az említett három szlovák-magyar kormányfői találkozón számos fontos problémáról szó esett, a kisebbségeket érintő kérdéseket azonban Meciar úgy kerüli, mint macska a forró kását. Pös- tyénben még úgy vélte, hogy a nemzetiségi problémákat felülvizsgáló albizottság létrehozása is felesleges, mivel ez a probléma csupán egyetlen pontja a dokumentum tizenöt pontjának. Csak a grazi megbeszélések után adta áldását e bizottság létrehozására. Szlovákia még mindig nem válaszolt a szerződés realizálásáról szóló magyar diplomáciaijegyzékre sem, amelyet Hamzík külügyminiszter még szeptember 18-án hozott magával Budapestről. Hiába bizonygatja a két kormányfő, hogy országaink között nincs semmiféle nézeteltérés a kisebbségi politika megítélésében. Meciar dicséri Hornt, hogy derekasan visszaveri a nacionalisták támadásait és védelmezi a korrekt együttműködést, Horn pedig rábólint Pozsony kisebbségi politikájára. Ez az udvarias halogatás számunkra csak az ellenünk foganatosított alattomos intézkedések, korlátozások melegágyát jelenti. Mikor fogják már megérteni mindkét ország vezető politikusai, hogy a kapcsolatok próbaköve mindig a jó kisebbségi politika volt és marad? A mi fejünk felett soha nem köthető igazi barátság, mert ezernyi területen mi vagyunk a két nép közötti összekötő kapocs. Most, hogy mindkét ország az EU és a NATO kapuján kopogtat, nem elegendők a szép diplomáciai nyilatkozatok, az óvatos halogatások, miközben letagadják a tucatszor kormányszinten megígért kisebbségi nyelvhasználatról szóló törvény jogosságát is, és folyik a magyarok kiszórása az átszervezett közigazgatásból. Újra hónapokat kell várni a Meciar-Hom találkozóra és csupán reménykedhetünk, hogy azon az alapszerződés holt betűit tartalommal töltik meg.
