Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1996-11-20 / 47. szám

1996. november 20. Háttér A népszaporulat alakulása A szlovákiai magyarság természetes szaporulata 1990 - 1995 Lakos •1000 0 1000 2000 3000 4000 5000 6000 7000 8000-I--------1---------1---------1---------1----------1---------1---------1---------1--------1— 72 82 1990 846 6436 1991 437 377 1992 -­1993 .. 1994 133 6242 6109 •450 1995 -­Születések száma Elhalálozások száma Természetes szaporulat Költöznek a német csúcsszervek Bonnból Berlinbe A német kormány és a parla­ment Berlinbe költöztetéséért felelős építésügyi miniszter határozottan elvetette ötven parlamenti képviselőnek azt a javaslatát, hogy a költözést halasszák el legalább 5 évvel. Az ellenzék azzal indokolta a költözés elhalasztásának szor­galmazását, hogy a kitűzött időkeretben a jelek szerint az áttelepülési nem lehet lebo­nyolítani, vagyis 1998 és 2 000 között. Emellett az ország komoly gaz­dasági nehézségekkel küzd, és elfogadhatatlan, hogy milliár- dokat költenek kormányépüle­tek átépítésére, miközben a la­kosság életét újabb és újabb szociális megszorításokkal ne­hezítik. A költöztetésért felelős építésü­gyi miniszter közölte, hogy bármiféle halasztás csak nö­velné a költségeket, hiszen eddig minden építkezési vál­lalkozóval a kitűzött határ­időt figyelembe véve kötötték a szerződéseket. Klaus Töpfer tárcavezető úgy véli, hogy a parlament 1999-ben meg­kezdheti a munkáját a régi-új fővárosban, Berlinben, az egykori Reichstag teljesen átalakított épületében. A mi­niszter bizonyos abban is, hogy a kancellári hivatal új épülete is elkészül a kitűzött határidőre, azaz 1999 végé­re. Szavai szerint a költözés­sel kapcsolatos közvetlen épí­tési költségek nem lépik majd túl a parlament által megsza­bott 20 milliárd márkás ha­tárt. Szomorú képet mutat a szlovákiai magyarság demográfiai helyzete Mint oldott kéve... Méry Gábor fevétele Gyurgyík László szociológus _________________ Az 1989 novembere után lezaj­lott változások nagymértékben befolyásolták Szlovákia lakossá­gának népesedési folyamatait. Már a 80-as években a születé­sek számában megmutatkozó fokozatos apadás és az elhalálo­zások számának lassú emelke­dése a korábbi időszakban ma­gas természetes szaporulat je­lentékeny csökkenését eredmé­nyezte. Az itteni magyarság szá­mában bekövetkezett változá­sok tendenciáiban követték az országos trendeket. 1980-ban a magyar anyától szü­letett gyermekek száma 9035 volt, 1989-re ez az érték 7505-re esett vissza. A magyar elhalálo­zások száma némi­leg szintén emelke­dett, 6172-ről 6208- ra. A magyar termé­szetes szaporulat több mint felével csökkent, 2863-ról 1297-re esett vissza. E népmozgalmi adatsorok össze­hasonlítását az 1000 lakosra vo­natkozó arányszámok segítségé­vel tudjuk elvégezni. A termé­szetes szaporulat adataira térek ki; a szlovákiai érték a jelzett időszakban 8,9 ezrelékből 5 ez­relékre, a magyar lakosság ter­mészetes szaporulata pedig 4,9 ezrelékről 2,3 ezrelékre esett vissza. E kedvezőtlen változások ellenére a 80-as években Szlová­kia népesedési mutatói alapján a kedvezőbb demográfiai jel- lemzőjű európai országok közé lett volna besorolható. A szlovákiai magyarság demog­ráfiai mutatói ugyan az orszá­gostól némileg kedvezőtlenebb népesedési tendenciákról tájé­koztatnak, a szlovákiai magyar­ság azonban így is a Kárpát-me­dence magyarságának egyik leg­jobb népesedési jellemzőkkel bí­ró részét alkotta. Ez a tény is nagymértékben alátámasztja azt a feltételezést, hogy egy adott területen élő lakosság né­pesedési viszonyait sokkal na­gyobb mértékben határozzák meg az adott terület gazdasági, szociális és kulturális körülmé­nyei, mint igencsak homályosan körvonalazható nemzeti repro­dukciós jellegzetességei. A népszaporulat csökkenésével párhuzamosan halad a házassá­gi statisztika két mutatója: a há­zasságkötések és a válások szá­mának alakulása. Az ezer lakosra jutó szlovákiai házasság­kötési arányszám 1990 és 1995 között gyors ütemben válto­zott (7,6 ezrelékről 5,1 ezrelékre), a vá­lások száma pedig 1991-től napjainkig fokozatos emelke­dést mutat. A házassági statiszti­ka nemzetiségi bontású adatait a Szlovák Statisztikai Hivatal 1992-től nem teszi közzé. A fogyatkozó házasságkötések miatt tovább mérséklődik az amúgy is egyre alacsonyabb népszaporulat. A természetes szaporulat országos adatai lát­ványos apadásról tanúskodnak: az 1990-es 25370 főről 1995-re 8741 főre esett vissza. A ma­gyar lakosságra vonatkozó adatsorok párhuzamosan ha­ladnak a szlovákiai értékekkel, a népszaporulatot jelző muta­tók némileg alacsonyabb érté­ket vesznek fel. A magyar ter­mészetes szaporulat 1990-ben esett első alkalommal 1000 fő alá, s négy évvel később pedig a szaporulatot fogyás váltotta fel. 1994-ben a születések száma az elhalálozások számánál 4 fővel, Bizakodó tekintetek... 1995-ben pedig már 450 fővel volt alacsonyabb. A népszaporulat csökkenése, ter­mészetesen, közvedenül a lakos­ság számának alakulásában is megmutatkozik. Szlovákia lakos­sága a 90-es években egyre kisebb mérték­ben növekedett, az 1991-es népszámlá­lás során kimutatott 5 274 335 főről 1995 végére csak 5 367 790 főre emelkedett. A magyar népesség száma 567 296 főről 568 541 főre gyara­podott. Ez az igen alacsony növekmény valójában már fo­gyatkozást jelent, mivel a népmozgalmi értékek nem tartalmazhatják a nemzet­váltásból származó (asszimilá­ciós) veszteséget. Szinte bizonyosra vehető, hogy a szlovákiai magyarság létszáma az ezredforduló tájékán, az újabb népszámláláskor már lé­nyegesen az 1991-ben kimuta­tottnál csak alacsonyabb lehet. Az apadás mértékét elsődlege­sen két tényező befo­lyásolhatja: a demog­ráfiai okokra vissza­vezethető fogyatko­zás, valamint a nem­zetváltásból (asszi­milációból) eredő veszteség mértéke. A magyarság Szlováki­án belüli arányának csökkenését jelentős mértékben fékezi majd, hogy a népes­ség az évtized máso­dik felében szerény mértékben emelkedik, s az ez­redforduló tájékától kezdve Szlovákia népessége is - a fej­lett európai országokhoz hason­lóan - fokozatosan csökken. A népszapo­rulatot első ízben 1994- ben váltotta fel fogyás. A magyar­ság létszáma kétezerben az 1991-es adatnál ala­csonyabb lehet. —------ A szlovákiai magyarság természetes szaporulata 1990 ­19 95 között — I Év Évközepi Születések Elhalá­Termé­Szüle­Elhalá­Természetes népesség száma lozások szetes tési lozási szaporulat száma száma szaporulat arányszám(a) 1990 578 011 7282 6436 846 12,60 11,13 1,46 1991 567 671 6707 6270 437 11,81 11,05 0,77 1992 568 056 6603 6226 377 11,62 10,96 0,66 1993 568 382 6242 6109 133 10,98 10,75 0,23 1994 568 630 5649 5653-4 9,93 9,94-0,01 1995 568 541 5022 5472-450 8,83 9,62-0,79 A szokatlanul hosszúnak ígérkező választási kampányban kiderül, ki hogyan viszonyul az euróhoz Londonban már nyáron elsütötték a startpisztolyt Malinak István ______________ Ke vesebbet fognak írni az elkövet­kező hónapokban a szigetországi brit lapok a királyi család tagjai­nak szinte menetrendszerű botrá­nyairól, a csemegéket minden bi­zonnyal az utolsó szakaszában iszapbirkózásba forduló válasz­tási kampány fogja szolgáltatni. Nyáron a kormányzó toryk pla­kátháborúba kezdtek a Munkás­párt ellen, a hatalmas posztere­ken, fotómontázzsal, sátáni sze­meket gyártottak Tony Blaimek, hogy elriasszák tőle és „szocializ­musától” a választókat. De nem sok sikerrel: akkor még a Labour támogatottsága majd 30 száza­lékkal volt nagyobb a konzervatí­vokénál. John Major kormányfő pártja a mélyponton volt, a toryk parlamenti többsége a minimá­lisra, két főre zsugorodott, a pár­tot szétforgácsolták, a választó­kat pedig kiábrándították az EU- integrációs viták. Hosszú lesz ez a kampány, hi­szen a parlamenti választások csak a jövő év májusában esedé­kesek. A konzervatívok 17 éve vannak megszakítás nélkül kor­mányon, s már 1992-ben is - két évvel azt követően, hogy meg­buktatták Margaret Thatchert - csoda volt, hogy meg tudták ver­ni a népszerűségi listákat mind­végig vezető Munkáspártot. A rettentően hosszú ellenzéki peri­ódusban darvadozó Munkáspárt­Major 1992-ben, győztesként nak pedig új vezére van a 42 éves, ambiciózus Tony Blair sze­mélyében, akit előszeretettel ha­sonlítanak Bili Clintonhoz. Blair másfél év alatt kirántotta a La- bourt a letargiából, korszerűsí­tette a pártot: lemondott a ha­gyományos munkáspárti érté­kekről, ideológiáról és a vezetés­ben háttérbe szorította ezek kép­viselőit. De a balszámy még min­dig erős, és sokan mondják, bu­merángként üthet vissza a szak- szervezetek befolyásának csök­kentése a pártban. Az utca embe­re nem szereti, ha a pártok ma­gukkal vannak elfoglalva, így mostanra 30 százalékúi 18-20- ra csökkent a Labour előnye. Amely még így is óriási, az az ál­talános vélemény, hogy Blairék jövőre átveszik a kormányrudat. Ha nem így történne, ha zsinór­ban hatodszor is győznének a toryk, az a Labour, de legalábbis a vezető garnitúra politikai halá­lát jelentené. Blair magabiztos, az októberi, sorsdöntőnek kikiál­tott pártkongresszuson nem is beszámolót, hanem kész kor­mányprogramot terjesztettek elő a munkáspártiak. Egy héttel később a toryk is kongresszust tartottak, és nagy meglepetésre az euroszkeptikusok és a mérsé­keltek között nem folyt vér, a ta­nácskozás aránylag nyugodtan zajlott. Többé-kevésbé sikerült az, ami a vaslady leváltása óta nem: egy majdnem egységes párt képét nyújtották, ami rögtön hozott is néhány százalékot Ma­joréknek. Persze a leglényege­sebb kérdést, az egységes euro- pénzhez való csatlakozást mind­két párt nyitva hagyta, Blairék is csak az európai szociális charta aláírására tettek ígéretet. Tony Blair balról a politikai kö­zép felé modernizálta a Mun­káspártot. Lehet, hogy Majorék­nek is sikerül visszaszorítani a szélsőségesen konzervatív eu- roszkeptikusokat, legalább a választásokig. És akkor hasonló folyamatnak lehetünk tanúi, mint az amerikai elnökválasz­tási kampányban: ott Clinton és Dole programjai közeledtek va­lamiféle középút felé.

Next

/
Oldalképek
Tartalom