Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-11-13 / 46. szám
2 1996. november 13. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 42 sor A kollektív vakság diadala Kövesdi Károly _____________ Hé t év után ragozhatjuk a hipotéziseket. Tény, ott tartunk, ahol. Politikai szlogeneket sorolhatunk: a kommunizmusban az a legrosszabb, ami utána következik; kis országokban egy vezető garnitúra van; hosszú volt az agymosás stb. Fellelhetők konkrét vádak is: ha Havel nem ragaszkodik a kétéves választási időszakhoz; ha a VPN-esek „kiszűrik” Meciart és eszmetársait stb. Tény viszont, hogy amiképp a régi rendszerből átmentett „reformerek” hamar igazolták „reformer” szándékaikat, ahogyan a demokraták átmentek hazafiba, akként fordult az ország közvéleményének nagy része az Új ellen. Hogy melyik feltételezte a másikat, fölösleges taglalni. A tanulság egyértelmű: a posztszocialista országok többségében a régi garnitúra került hatalomra. El kell még telnie néhány évnek, hogy Szlovákia lakossága is kiéhezze az igazság pillanatát, s hogy vannak rátermett politikusok és hazudo- zó kóklerek, világos, szá- monkérhető programok és üres, tartalmatlan böfögések, s hogy amit mi kollektive nem akarunk, azt előbb- utóbb ránk szorítják kívülről. Ha erre várunk, sokkal tovább tart, míg eljön az igazság pillanata... Vendégkommentár Elveszejtett lelkek Szigeti László____________ Ha arra gondolok, hogy 1945-től 1989-ig, közel fél évtizeden át Közép-Európa népeinek mindennapjait az orosz életmód határozta meg, s már annak gondolata is ellenállásnak tűnt, hogy a KGST-államokon belül nagyobb mozgásteret biztosítsunk magunknak, azt kell mondjam, az oroszoktól való függetlenségünk kivívására túl sokat kellett vámunk. Elménket annyira eltorzították az orosz minta szerint élt hétköznapok, amelyben az alkotmány, a törvények, az ügyészség és a bíróság a hatalmi gépezet béna eszközei voltak, hogy mára teljesen elfelejtettünk élni velük a hatalom visszaélései ellen. Az 1989-ben kivívott szabadság két megbocsáthatatlan vétek miatt sérülékeny. Az egyik a zsidóság, a másik a kölcsönösen működő antipátia. Kundera azt állítja, hogy az Osztrák-Magyar Birodalom szétzúzása után Közép-Európa elvesztette bástyáit, Auschwitz után pedig, amely a középeurópai nemzetek hallgatólagos beleegyezésével a zsidó nemzetet söpörte le a felszínről, elveszítette a lelkét is. Közép-Európa nemzeteinek másik legfőbb közös sajátossága, hogy alapjában véve nem szeretik egymást, mert testvérek a történelmi megaláztatásokban és vétkezésekben. Káinok és Ábelek. 1989 után itt maradt valami, ami korábban is itt volt, csak nem akartunk róla tudomást venni, ami a kommunizmus közös fölvállalásával csak tovább mélyült, s aminek mindenkor közös bűn a neve. S a hatalmon lévők - lengyelek, csehek, magyarok és szlovákok - szerint ezt csak úgy lehet feloldani, hogy a dolgot a másikra kenjük. Hét éve volt egy pillanat, amikor azt hittük, minden jóra válhat. Nem vált. Szlovákiában mindjárt a kezdet kezdetén közénk keveredett a métely, amelynek nem a szabadság, hanem a hatalom volt a fontos. Elrontottuk volna? Nem voltunk eléggé realisták. Hittünk. Holott a legjobb alkotmány sem adhatja vissza Közép-Európa kis nemzeteinek az elveszejtett lelket, s azt a szeretetet, amely nélkül sem többség, sem kisebbség nem élhet békességben. Legfeljebb a látszatszabadság gettóiban. De nincs veszve semmi. A konvent tagjai nem élték túl. A miénk vértelen forradalom volt, életben maradtunk. Heuréka. Heuréka... Főszerkesztő: Szilvássy József (52-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesd! Károly (52-38-316, 52-38-317) Hang-Kép, Modem élet, Tanácsadó: Kovács Ilona (52-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: P. Vonyik Erzsébet (52-38-314) Gazdaság: Szénási György Riport: S. Forgon Szilvia (52-38-315) Kultúra: Szabó G. László(52-38-31S) Sport: J. Mészáros Károly (52-38-314) Kópé: Tallósi Béla, Nagyvilág: Ordódy Vilmos (52-38-314) Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (52-38-322, fax: 52-38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 52-38-343; Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapteijesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz tlaőe, Koáická 1, 813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Poéta 12, 1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASÁRNAP az Interneten megtalálható: http://www.istemet.sk/ujszo Légy egy kicsit nagylelkűbb, Józsi, csak nem fogod azért szidni, mert a régi rendszerben is sütött!? Hét év után törölhetjük a szánkat A megkésett forradalom... GÁGYOR Alíz ________________ Hé t éve már, hogy színészek, diákok, munkások és az egyre elégedetlenebb értelmiségiek kivonultak a terekre, s kulcsaikat csörgetve emlékeztették az akkori kommunista kiskirályokat, hogy távozzanak, lejárt az idejük. Mindenki reménnyel volt telve, s bízott abban, hogy minden jóra fordul. Teltek-múl- tak az évek, s ma azt tapasztaljuk, hogy az egykori önkényurak ismét visszaszivárogtak, és ott vannak újra a vezető posztokon. Tisztogatások folynak a hivatalokban, az államigazgatásban csak a párthűek maradhatnak, zajlik és lassan végéhez közeledik a vadprivatizáció, alkotmányellenes törvények születnek a szlovák parlamentben... A mozgás- és szólásszabadság elvileg ugyan adott, külföldre ugyan utazhatunk, de ezt bárki nem engedheti meg magának - a mai reálbérek messze nem érik el az 1989 előtti színvonalat. A szlovákiai társadalom egyre mélyebb letargiába süllyed, az emberek többségét idegesíti vagy nem is érdekli a politika. És még folytathatnánk a sort. Elhamarkodott volt-e az 1989-es rendszerváltás, s vajon hol történt a hiba - kérdeztük az egykori VPN koordinációs bizottságának tagjaitól. Q Korai volt a változás. O Sokat késett a rendszer- váltás. Ján Langos: Q 1989 nem volt elhamarkodott, hanem inkább megkésett. Mi, akkori parlamenti képviselők, kormánytagok és mindazok, akik az első társadalmi változtatásokat eszközöltük, több hibát is vétettünk. A legnagyobb az volt, hogy alábecsültük a politikát. Belevetettük magunkat a mindennapi munkába és megfeledkeztünk arról, hogy a polgárokkal rendszeresen találkozzunk, elmagyarázzuk nekik céljainkat, s azt is, hogy mi vár mindannyiunkra, milyenek lesznek az egyes intézkedések következményei. Kevéssé figyelmeztettünk arra, hogy a gazdasági transzformációnak lesz átmeneti időszaka is, amelyet a jövőnk, gyermekeink jövője érdekében ki kell bírnunk. Ellenfeleink, a volt kommunisták és pártfunkcionáriusok lényegesen ügyesebbek voltak, mint azt feltételeztük. Az ő politikájuk a propaganda volt. Kihasználták a negyven év során szerzett tapasztalataikat és 1992- ben fordulatot eszközöltek. Ján Budaj: A Az 1989-es rendszerváltás korántsem volt elhamarkodott, az európai és a csehszlovákiai helyzet már rég megérett a változásokra. Más kérdés, hogy a forradalom örökösei miként tudtak megbirkózni a posztkommunista korszak problémáival. Ez olyan, mint egy nagytakarítás, mikor az egész ház a fejetetején áll, az embernek pedig már az az érzése, hogy jobb lett volna bele sem kezdeni a változtatásokba. A rendszerváltás nélkülözhetetlen volt, s végső soron az önálló ország létrehozását eredményezte. Fölvette a kérdést, vajon képesek vagyunk-e mások segítsége és tankjai nélkül meghonosítani és megvédeni a demokratikus mechanizmusokat. A válasz, úgy vélem, pozitív lesz, s mint azt a mostani események is bizonyítják, a hétéves útkeresést más hét év váltja majd fel. Frantisek Miklosko: a a 1989-ben megbukott a ^ kommunizmus. Kezdő forradalmárok és idealisták voltunk. Azt gondoltuk, hogy ezután már minden jóra fordul. Én azonban optimista vagyok a jövőt illetően. Úgy vélem, a mostani a posztkommunista korszak utolsó szakasza, s minden jóra fordul. Hogy mikor? Hát az 1998-as választásokon! Fedor Gál: a a Kérdezgetik tőlem, ^ ™ miért „könyörögtük” fel 1990-ben a választási listánkra a régi rendszer embereit? A november előtti figurákat (Calfa, Cic és mások) nem kellett győzködni, szívesen, gyorsan dobták el pártkönyveiket. Kérdés, valóban jelölnie kellett a VPN-nek őket? A tét a demokratikus politikai csoportok győzelme volt az első szabad választásokon. Ez sikerült. Kérdezik, honnan szedtük elő Meciart és miért állítottuk rá a karrier-pályájára? Válaszom: Meciar első jelöltsége előtt (a belügyminiszteri posztra) nem voltak figyelmeztető jelzéseink Meciarról. A kormányfői posztra történő jelölése előtt (az 1990-es választások után) már voltak kifogások, ám ezek a grémiumban anullálódtak, amelyben az új, kisebbségi kabinet született. Új arc volt, s elég sokáig tartott, míg felvonultatta politikai viselkedésének teljes repertoárját. Működő demokráciában ilyen politikus nem jutna jelentős posztra, forradalmi időkben azonban más szabályok érvényesek. Azóta eltelt hét év. Hogy a populista vezér ma Szlovákia miniszterelnöke, az a szlovák választók éretlenségéért fizetett adó. Ezt a demokrata politikusok hibájául felróni értelmetlenség. És a meciarizmus Meciar nélkül is lehet túlélő. Ez esetben Szlovákiát az európai civilizációs áramlatok perifériáján látom. Ami nem jelent automatikusan rabságot, nyomort, de szabadságot, jólétet sem. Szlovákia legfontosabb feladata, hogy a kemény kéz gyakorlatát felváltsa a standard politikai kultúra, amelyben eszmék, programok versengenek, nem nagy mágusok. A demokratikus, reformer politikai csoportok a legközelebbi parlamenti választásokon csak akkor tudnának érvényesülni, ha alábbhagyna a magyar kisebbséggel és a liberális értékekkel szembeni éberségük.
