Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1996-11-06 / 45. szám

1996. november 6. Kópé A sárga gólya tudd meg, akkor táncolt házban sok ember gyűlt utoljára. És most isten ve- össze, a tulajdonos megkér- led! te őket, hogy háromszor Rá ez Noémi Illusztrációja Kínai népmese Mesélik, hogy élt valamikor Fucsouban egy szegény di­ák, bizonyos Mi nevezetű. Olyan szegény volt, hogy még egy bögre teára sem telt neki. Valószínűleg éhen is halt volna, ha nem látta volna meg egy teaház gaz­dája. Az megsajnálta sze­gényt, megetette és megi­tatta minden fizetség nél­kül. De Mi egyszer csak odafor­dult a gazdához és így szólt.- Én most elmegyek innét. Pénzem nincs, hogy megfi­zessek mindazért, amit itt megettem és megittam. Nem akarok azonban hálát­lan lenni. Ide nézz! És elővett a zsebéből egy kis darab sárga krétát, és azzal a krétával a teaház falára felrajzolt egy gólyát. A gó­lya szakasztott olyan volt, mintha élne, csak éppen sárga volt.- Ezzel a gólyával - mondta Mi - tízszer annyi pénzt ke­reshetsz, mint amennyivel én tartozom. Minden alka­lommal, amikor az emberek itt összegyűlnek és három­szor tapsolnak, lejön a falról és táncol. De egyről ne fe­ledkezz meg: sohase táncol­tasd a gólyát egy ember előtt. S ha ez a szerencsét­lenség mégis megtörténnék, Ezekkel a szavakkal Mi diák sarkon fordult és elment. A gazda nagyon csodálkozott, de elhatározta, hogy próbát tesz. Másnap, amikor a tea­tapsoljanak. A sárga madár tüstént leszállt a falról és el­táncolt néhány táncot. Még­hozzá milyen vidáman és mulatságosan! Aztán vissza­ment a falra. A vendégek el­ragadtatva nézték, csodál­koztak, alig hittek a sze­müknek. És így ment ez minden alkalommal. A csoda híre mindenfelé el­terjedt. A nép özönlött a teaházba és a gazda gyor­san meggazdagodott. Mi di­ák ígérete valóra vált. Egyszer azonban eljött a teaházba egy gazdag hiva­talnok. Amint meglátta, hogy körös-körül parasztok és mesteremberek ülnek, megdühödött és megparan­csolta, hogy mindenkit ker­gessenek ki. A szolgák botokkal rontot­tak be, a nép széjjelszaladt és a hivatalnok egyedül ma­radt. Letett a gazda elé egy zacskó pénzt és azt követel­te, hogy mutassák meg neki a gólyát. A gazda a pénz lát­tán mindenről megfeledke­zett és háromszor tapsolt. A gólya kelletlenül lejött a fal­ról, és eltáncolt egy táncot, betegen és szomorúan. Az­tán visszament a falra, és többet nem mozdult. A hi­vatalnok kiabált, dühön­gött, de minden hiába. Éjjel a teaház ajtaján erős kopogás hallatszott. A gaz­da kiment ajtót nyitni s hát látja, hogy ott áll Mi diák és hallgat. Kivesz a zsebéből egy kis furulyát, eljátszik rajta valamit és elmegy, anélkül, hogy hátranézne. A gólya pedig összerezzen, le­ugrik a falról és követi őt. Többé senki sem látta Mi di­ákot és az ő csodálatos sár­ga madarát. Üzbég mese A bölcs öszvér Volt egyszer egy öszvér. Mint minden öszvér, ez is azt gondolta, hogy ő a legokosabb teremtés a világon. Az öszvér egyszer betévedt egy kertbe. Látja, hogy az erős, magas almafákon apró, piros almák teremnek, a fa alatt pedig, vékony indákon, óriási dinnyék érnek. Felnéz az öszvér még egyszer a fára, aztán lenéz a dinnyére, és bosszúsan csapja hátra a fülét.- Milyen ostobán rendezték el ezt a vi­lágot! - gondolta.- Bízták volna csak rám, a bölcs ösz­vérre, én mindent másképp csináltam volna! Meghallotta ezt az almafán üldögélő veréb. Megkérdezte:- Ha meg nem sértelek, mi az, ami nem nyerte meg a tetszésedet?- Hát nem látod? - szólt az öszvér. - Nézz körül! Ezen a nagy-nagy fán ak­kora almák teremnek, mint egy kis­gyermek ökle, azokat az öszvérfej nagyságú dinnyéket meg alig bírják a vékony indák. Az volna a helyes dolog, ha a nagy almafán akkora alma terem­ne, mint a dinnye, a gyönge indákon meg olyan kis dinnyék nőnének, mint az alma! így szólt az öszvér, aztán vakarni kezdte az oldalát az almafa törzsén. Abban a pillanatban leesett egy alma, és nagyot koppant az öszvér fején.- Iá- iá-iá! Szegény fejem, ja-a-aj! - or­dított az öszvér. Nagyot nevetett a veréb.- Látod, tisztelt bölcs - mondta mégis jó, hogy az alma nem akkora, mint a dinnye, mert különben keres­hetnéd most a fejedet!- Iga-az - az öszvér csak ennyit mon­dott, és gyorsan elhordta az irháját az almafa alól. Rab Zsuzsa átdolgozása Andersen Életem meséje Jámbor voltam és babonás. Bár szüleimnek csak annyi­juk volt, hogy egyik napról a másikra éldegéltek, mindent bőségesen megkaptam; egy öreg varrónő apám ruháit alakította át nekem. Néha színházba kísértem a szüléi­mét. Az első benyomás, amit a színház meg az egybegyűlt tömeg látványa tett rám, semmijeiét nem mutatta, hogy költő szunnyad ben­nem; amikor a rengeteg em­bert megpillantottam, így ki­áltottam fel: „Ha annyi bő­dön vajunk volna, ahány em­ber van itt, elég vajat ehet­nénk!” A színház hamarosan a legkedvesebb helyem lett, de mivel nagyon ritkán láto­gathattam, barátságot kötöt­tem a színlaposztóval, aki minden előadás előtt kezem­be nyomott egy színlapot. Azzal behúzódtam egy sarok­ba, s a darab szereplőinek ne­véből megpróbáltam kitalál­ni a komédiát. Ez volt az első öntudaüan költői munkám. Összekuporgattam egy kis pénzt. Amikor garasaimat megszámoltam, egészen ma­gamon kívül voltam az örömtől, hogy üyen roppant vagyon ura vagyok. Anyám határozottan követelte, hogy inasnak szegődjem egy sza­bómesterhez, de én azzal a kéréssel kezdtem zaklatni, hogy engedjen el Koppenhá­gába. „Mihez akarsz ott fog­ni?” - kérdezte. „Híres aka­rok lenni” - feleltem s el­mondtam, amit neves embe­rektől olvastam: „Először sok utálatos dolgot kénytelen vé­gigszenvedni az ember, az­tán egyszer csak híres lesz.” Rácz Noémi rajzai Monoszlóy Dezső versei Emlékmese Sün Töhötöm Sün Töhötöm ham-ham nem nagy orom meghízott az árpasörön tüskés bőrét úgy kihízta megtámadta egy giliszta be is kapta menten s bár ez majdnem lehetetlen tanú rá az egész erdő árva maradt Kis Sün Gergő Bűvösszavú emlékezet pünkösd táján ki érkezett? sebte sedre csókaszárnyon pehelykönnyű mosolygáso ez se az se mégis érzed ő maga volt az igézet többet róla nem is tudni kis kisasszony ugribugri ajka édes diósmézes bolhanagyságú tevéket hajtott pici aranyszánon hegyen-völgyön bokron-ár^uu s úgy tűnt el hogy mégse végleg hasonlóan mint az élet Gondolkodom, tehát... Párosítás! Hajói ismered az állato­kat, akkor nem lesz ne­héz a feladat. Össze kell párosítanod a betűvel Megfejtés Az október 23-i számunk­ban közölt feladat megfejté­se: a tál, mert nem fejfedő. jelölt állatokat a szám­mal jelölt tárgyakkal. Nos, te mihez mit ren­delnél? Készítette: Miroslav Motycík Nyertesek: Kántor Judit, Nagykér; Hrincsár Dániel, Kassa; Petrík Noémi, Komá­rom; Tóth Zsuzsa, Nagyka- pos; Bódi Róbert, Felsőrás. Nagy Zoltán Illusztrációja

Next

/
Oldalképek
Tartalom