Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-11-06 / 45. szám
1996. november 6. Kópé A sárga gólya tudd meg, akkor táncolt házban sok ember gyűlt utoljára. És most isten ve- össze, a tulajdonos megkér- led! te őket, hogy háromszor Rá ez Noémi Illusztrációja Kínai népmese Mesélik, hogy élt valamikor Fucsouban egy szegény diák, bizonyos Mi nevezetű. Olyan szegény volt, hogy még egy bögre teára sem telt neki. Valószínűleg éhen is halt volna, ha nem látta volna meg egy teaház gazdája. Az megsajnálta szegényt, megetette és megitatta minden fizetség nélkül. De Mi egyszer csak odafordult a gazdához és így szólt.- Én most elmegyek innét. Pénzem nincs, hogy megfizessek mindazért, amit itt megettem és megittam. Nem akarok azonban hálátlan lenni. Ide nézz! És elővett a zsebéből egy kis darab sárga krétát, és azzal a krétával a teaház falára felrajzolt egy gólyát. A gólya szakasztott olyan volt, mintha élne, csak éppen sárga volt.- Ezzel a gólyával - mondta Mi - tízszer annyi pénzt kereshetsz, mint amennyivel én tartozom. Minden alkalommal, amikor az emberek itt összegyűlnek és háromszor tapsolnak, lejön a falról és táncol. De egyről ne feledkezz meg: sohase táncoltasd a gólyát egy ember előtt. S ha ez a szerencsétlenség mégis megtörténnék, Ezekkel a szavakkal Mi diák sarkon fordult és elment. A gazda nagyon csodálkozott, de elhatározta, hogy próbát tesz. Másnap, amikor a teatapsoljanak. A sárga madár tüstént leszállt a falról és eltáncolt néhány táncot. Méghozzá milyen vidáman és mulatságosan! Aztán visszament a falra. A vendégek elragadtatva nézték, csodálkoztak, alig hittek a szemüknek. És így ment ez minden alkalommal. A csoda híre mindenfelé elterjedt. A nép özönlött a teaházba és a gazda gyorsan meggazdagodott. Mi diák ígérete valóra vált. Egyszer azonban eljött a teaházba egy gazdag hivatalnok. Amint meglátta, hogy körös-körül parasztok és mesteremberek ülnek, megdühödött és megparancsolta, hogy mindenkit kergessenek ki. A szolgák botokkal rontottak be, a nép széjjelszaladt és a hivatalnok egyedül maradt. Letett a gazda elé egy zacskó pénzt és azt követelte, hogy mutassák meg neki a gólyát. A gazda a pénz láttán mindenről megfeledkezett és háromszor tapsolt. A gólya kelletlenül lejött a falról, és eltáncolt egy táncot, betegen és szomorúan. Aztán visszament a falra, és többet nem mozdult. A hivatalnok kiabált, dühöngött, de minden hiába. Éjjel a teaház ajtaján erős kopogás hallatszott. A gazda kiment ajtót nyitni s hát látja, hogy ott áll Mi diák és hallgat. Kivesz a zsebéből egy kis furulyát, eljátszik rajta valamit és elmegy, anélkül, hogy hátranézne. A gólya pedig összerezzen, leugrik a falról és követi őt. Többé senki sem látta Mi diákot és az ő csodálatos sárga madarát. Üzbég mese A bölcs öszvér Volt egyszer egy öszvér. Mint minden öszvér, ez is azt gondolta, hogy ő a legokosabb teremtés a világon. Az öszvér egyszer betévedt egy kertbe. Látja, hogy az erős, magas almafákon apró, piros almák teremnek, a fa alatt pedig, vékony indákon, óriási dinnyék érnek. Felnéz az öszvér még egyszer a fára, aztán lenéz a dinnyére, és bosszúsan csapja hátra a fülét.- Milyen ostobán rendezték el ezt a világot! - gondolta.- Bízták volna csak rám, a bölcs öszvérre, én mindent másképp csináltam volna! Meghallotta ezt az almafán üldögélő veréb. Megkérdezte:- Ha meg nem sértelek, mi az, ami nem nyerte meg a tetszésedet?- Hát nem látod? - szólt az öszvér. - Nézz körül! Ezen a nagy-nagy fán akkora almák teremnek, mint egy kisgyermek ökle, azokat az öszvérfej nagyságú dinnyéket meg alig bírják a vékony indák. Az volna a helyes dolog, ha a nagy almafán akkora alma teremne, mint a dinnye, a gyönge indákon meg olyan kis dinnyék nőnének, mint az alma! így szólt az öszvér, aztán vakarni kezdte az oldalát az almafa törzsén. Abban a pillanatban leesett egy alma, és nagyot koppant az öszvér fején.- Iá- iá-iá! Szegény fejem, ja-a-aj! - ordított az öszvér. Nagyot nevetett a veréb.- Látod, tisztelt bölcs - mondta mégis jó, hogy az alma nem akkora, mint a dinnye, mert különben kereshetnéd most a fejedet!- Iga-az - az öszvér csak ennyit mondott, és gyorsan elhordta az irháját az almafa alól. Rab Zsuzsa átdolgozása Andersen Életem meséje Jámbor voltam és babonás. Bár szüleimnek csak annyijuk volt, hogy egyik napról a másikra éldegéltek, mindent bőségesen megkaptam; egy öreg varrónő apám ruháit alakította át nekem. Néha színházba kísértem a szüléimét. Az első benyomás, amit a színház meg az egybegyűlt tömeg látványa tett rám, semmijeiét nem mutatta, hogy költő szunnyad bennem; amikor a rengeteg embert megpillantottam, így kiáltottam fel: „Ha annyi bődön vajunk volna, ahány ember van itt, elég vajat ehetnénk!” A színház hamarosan a legkedvesebb helyem lett, de mivel nagyon ritkán látogathattam, barátságot kötöttem a színlaposztóval, aki minden előadás előtt kezembe nyomott egy színlapot. Azzal behúzódtam egy sarokba, s a darab szereplőinek nevéből megpróbáltam kitalálni a komédiát. Ez volt az első öntudaüan költői munkám. Összekuporgattam egy kis pénzt. Amikor garasaimat megszámoltam, egészen magamon kívül voltam az örömtől, hogy üyen roppant vagyon ura vagyok. Anyám határozottan követelte, hogy inasnak szegődjem egy szabómesterhez, de én azzal a kéréssel kezdtem zaklatni, hogy engedjen el Koppenhágába. „Mihez akarsz ott fogni?” - kérdezte. „Híres akarok lenni” - feleltem s elmondtam, amit neves emberektől olvastam: „Először sok utálatos dolgot kénytelen végigszenvedni az ember, aztán egyszer csak híres lesz.” Rácz Noémi rajzai Monoszlóy Dezső versei Emlékmese Sün Töhötöm Sün Töhötöm ham-ham nem nagy orom meghízott az árpasörön tüskés bőrét úgy kihízta megtámadta egy giliszta be is kapta menten s bár ez majdnem lehetetlen tanú rá az egész erdő árva maradt Kis Sün Gergő Bűvösszavú emlékezet pünkösd táján ki érkezett? sebte sedre csókaszárnyon pehelykönnyű mosolygáso ez se az se mégis érzed ő maga volt az igézet többet róla nem is tudni kis kisasszony ugribugri ajka édes diósmézes bolhanagyságú tevéket hajtott pici aranyszánon hegyen-völgyön bokron-ár^uu s úgy tűnt el hogy mégse végleg hasonlóan mint az élet Gondolkodom, tehát... Párosítás! Hajói ismered az állatokat, akkor nem lesz nehéz a feladat. Össze kell párosítanod a betűvel Megfejtés Az október 23-i számunkban közölt feladat megfejtése: a tál, mert nem fejfedő. jelölt állatokat a számmal jelölt tárgyakkal. Nos, te mihez mit rendelnél? Készítette: Miroslav Motycík Nyertesek: Kántor Judit, Nagykér; Hrincsár Dániel, Kassa; Petrík Noémi, Komárom; Tóth Zsuzsa, Nagyka- pos; Bódi Róbert, Felsőrás. Nagy Zoltán Illusztrációja
