Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-10-09 / 41. szám
12 1996. október 9. Kultúra Heti kultúra Heti jegyzet Hallgatom a rádiót Vas Ottó __________________ Ol vasom az újságokat és már régóta csodálkozom, hogy politikusaink el akarják velem hitetni: ha nem kapom meg nemzetiségi jogaimat, másodrendű állampolgár vagyok ebben az országban, szülőföldemen. Nem tehetek róla, de én nem így érzem, még akkor sem, ha nem nemzetrésznek (micsoda ronda szó), hanem kisebbséginek neveznek. Ez ugyanis a megcáfolhatatlan tény. Bennem a jogok megtagadása és csorbítása - anyanyelvem használatának korlátozása, kulturális intézményeink jogalanyiságának megszüntetése, a szavalóversenyek, színjátszó fesztiválok valamint újságjaink, folyóirataink, könyvkiadásunk állami támogatásának megtagadása és így tovább, és így tovább egészen addig a cinizmusig, hogy „de használhatjuk-óvá nélkül neveinket és vannak magyar falutáblák, miért nem vagyunk tehát elégedettek” - inkább erősíti a nemzeti identitástudatot (hogy divatos kifejezéssel éljek). Azért, mert nehezebb körülmények közé kényszerítettek, nem lettem másodrendű állampolgár. Szerintem ugyanis az másodrendű, aki tőlem ezeket a jogokat megtagadja. Neki van kisebbrendűségi érzése akkor, amikor azt állítja, hogy ebben az országban a 10 százalékos kisebbség elnyomja, el tudja nyomni a 90 százalékos többséget, ezért jogtalanságba kell kényszeríteni. Jó lenne, ha ezt politikusaink is tudatosítanák és felhagynának „másodrendűségi elméletükkel”, mert ha ezt a tömegek elhiszik, ez a legsimább út az asszimiláció felé. Olvasom a majdnem jubileumi (kilencedik) nagy- surányi találkozó nyilatkozatát ÉS MÁR MEGINT CSODÁLKOZOM. A negyedik pontban ugyanis azt követelik a szövegezők (kissé paragrafizálva ugyan), hogy le kellene szereltetni a magyar helységnévtáblákat, „mivel több községet nem megneveztek, hanem átkereszteltek”. Engem elsősorban ez az átkeresztelés szó ejt ámulatba. Úgy hangzik, mintha a szlovákiai magyarok játszadoznának saját falvaik történelmi neveivel, mondjuk a Párkányból Parkant majd Stúrovót gyártogatván oda és vissza, hogy több példát ne is említsek, s mintha a Stúrovo előbb lett volna a Párkánynál. Pedig hát, ha a kicsit korosabb surányiak megerőltetnék a kisebbségi kérdésekben mindig megfáradó emlékezetüket, akkor rájönnének, hogy mikor, kik és milyen célokkal, reményekkel keresztelgették át Dél-Szlovákiában a községek neveit. Persze értem én a követelés mögött lappangó valódi szándékot is: Ha (más egyebekkel együtt) eltűnnek az „idegen” helységnevek, később le lehet tagadni az „idegenek” jelenlétét is az országban. De akkor fogalmazzanak világosan, és ne állítsák, hogy mi kereszteljük át az ő helységneveiket, amikor ők keresztelték át a mieinket. Heti hír Pavarotti koplal A hírek szerint Mantovani kisasszony alaposan megbolygatta Pavarotti mindennapi életét: a hölgy kívánságára még fogyózni is hajlandó a 60 éves operasztár. Két hónap alatt máris 19 fölös kilótól szabadult meg, és a tervek szerint a 92 kilogrammos súlyig meg sem áll (hat). A híres tenor naponta 10 percig tekeri a kondigépet és 120 guggolást végez. Ennél is meghök- kentőbb, hogy Pavarotti az étkezőasztalnál is zokszó nélkül tűri volt titkárnője kemény utasításait. Teljesen eltűntek menüjéből a tésztafélék, az édességek, és hiába is szeretne néha egy kis sajtot vagy sült erdei gombát, csak a nyála csoroghat a jobb falatok után... Slash: „Az elmúlt négy hónapban négy kontinensen több mint 100 koncertet adtunk” Teljesen megszelídült az elmúlt években „A Jackson körül kialakult mítosz teljesen hidegen hagy... Egyáltalán nem érdekel.” A szerző felvétele Juhász László _______________ Ci linder a göndör fürtökön, ezüstkarika az orrban, cigaretta, whiskys pohár a kézben és félelmetes gitárszólók - ez Slash, vagyis Saul Hudson, a Guns N’Roses legendás gitárosa. Axl Rose-zal való összetűzésük óta az együttes gyakorlatilag nem működik, Slash felől sem igen hallottunk mostanában. A Guns után a SNAKEPIT nevű csapattal adott ki lemezt, de a hírek szerint nem fordított végleg hátat Axlék együttesének sem, és újból összeáll a Guns N’Roses. „ Jól haladnak a dolgok - újságolja -, beszélünk Axllel, még „Ne a kábítószerben kövessenek' a fiatalok, az nagyon veszélyes.” az ősszel el is kezdjük a közös próbákat. Együttes erővel talán a régi sérelmeket és nézet- eltéréseket is sikerül tisztáznunk. Már ki is néztem magamnak egy új gitárost. Azt a fickót, aki a távozásom után beállt a Gunsba és aki az Axl és köztem kialakult gubancért is részben felelős, ki fogom rúgni. Az első próbán szépen elküldöm őt. A Guns N’Roses amúgy most egy kicsit elment hard rockba, s erre én nemigen vagyok vevő. Én az elmúlt években - ha fogalmazhatok így - megszelídültem, hozzám már közelebb állnak a dallamos, lassú dalok. De majd meglátjuk, hogy sikerülnek az első közös próbák. Slash egyelőre a Snakepittel játszik. Hogy mit adott neki ez a csapat? „Zenész vagyok, játszani szeretek. A Snakepit azért volt felüdülés a Guns N’Roses után, mert végre közelebb kerülhettem a közönségemhez, nem kellett törődnöm a hírnévvel, az elvárásokkal, azt játszhattam, amit szeretek. Az elmúlt négy hónapban, négy kontinensen több mint 100 koncertet adtunk. Körbeutaztuk a világot, és közben nem laktunk luxusszállodákban, nem furikáztunk limuzinokban. Viszont rengeteget dolgoztunk, naponta más-más helyeken léptünk föl, és mondom, nagyon jó volt intimebb, személyesebb kapcsolatban lenni a közönséggel. Ezeken a koncerteken nem a show, a látvány, a fények csináltak belőlem nagy gitárost, egyszerűen önmagam lehettem, ezért ezt a Snakepites periódust el nem cserélném semmiért.” Voltak persze más korszakai is. Együtt játszott például a világhírű popkirállyal, Michael Jacksonnal, aki nemrég Prágában és Budapesten is óriási sikert aratott. „A Michaellel való közös turné életem legkülönösebb élménye volt. A színpadon fantasztikus előadóművész. Irtó jól csinálja, amit csinál, egyszerűen felmegy a színpadra és nincs cécó: bármi történjék is, lezavarja a show-t profi módon. Csodálatos érzés vele lenni a színpadon, egészen különleges volt ez a kapcsolat. Énekel, azután én előrelépek, és eljátszom a szólót, azt a gitárszólót, amely különben ott sem kellene, hogy legyen. Ami pedig a személye körül kialakult mítoszt illeti - az engem teljesen hidegen hagy. Egyáltalán nem érdekel. Együtt dolgozni vele viszont óriási érzés. A Snakepites dalok és a Guns- osok tulajdonképpen egyformán születnek. „Nem hiszem, hogy másképp dolgoztam volna a Gunsban, mint a Snakepitben, nem is nagyon figyelek arra, hogy kinek írok. Most fejeztem be egy filmzenét, amely Quentin Tarantino készülő filmjében, a Curdled- ben hallható majd. Nem tudom megmondani, hogy máshogy dolgoztam-e neki, mint Axlnak. Az elmúlt év több mint negyven dala, amit írtam, Guns- vagy Snakepit- szám is lehetne. De bármit írok is, az a csapaton belül azonnal megváltozik, és változnia is kell, úgyhogy én általában csak egy vázlatot teszek le az asztalra, és amit írtam, együtt, a srácokkal közösen dolgozzuk ki. Slashnek az elmúlt években „Most fejeztem be egy filmzenét, amelyet Quentin Tarantinónak írtam...” nem volt valami jó híre a rock világában. Pia, kábítószer... „Ennek az időszakomnak már vége. A kilencvenes évek elején sikerült leszoknom a heroinról, és ezt főleg Dávid Bowie-nak köszönhetem, aki akkoriban édesanyám élettársa volt. Ő rángatott ki abból a fertőből, amelyben éltem.” A kábítószer, az öngyilkosság, a szex természetesen a legutóbbi számaiban is változatlanul helyet kapott. „Nagy tévedés az, hogy .változatlanul”! Aki figyelmesen hallgatja a dalaimat, rájön, hogy én most ezeknek a jelenségeknek a negatív hatásáról szólok, és van elég tapasztalatom ezen a téren. Figyelmeztetni akarom a fiatalokat ennek az életmódnak a veszélyeire, amelyeket én a saját bőrömön tapasztaltam meg. Ne ebben akarjanak a követőim lenni...” Stephen Herek amerikai rendező egy vidéki zenetanár történetéből próbált hollywoodi sikert kovácsolni Mr. Holland egyetlen, de felejthetetlen opusza Mislay Edit __________________ Ho lland úr semmiben sem különleges. Átlagos amerikai egy átlagos amerikai kisvárosban, átlagos külsővel, átlagos élet- körülményekkel. Az álmai azonban nem átlagosak. Szíve vágya, hogy egyszer világhírű zeneszerző lehessen. Persze, fiatal házasként addig is meg kell élnie valamiből, amíg a hőn áhított siker bekopogtat az ajtón. Egyelőre tehát ő kopogtat a helyi általános iskolában, ahol zenetanári állást ajánlanak fel neki. Holland úr ideiglenes tervezett tanárkodása meglehetősen hosszúra nyúlik. Zeneszerzői karrierje ugyan egyre távolodik, ám az eleinte szürke tanár rátalál a gyerekek „hullámhosszára”, s az évek múlásával egyre biztosabban őrzi „az iskola kedvenc tanára” megtisztelő címet. Ennyi dióhéjban a történet. Stephen Herek melodrámája több szempontból is figyelemre méltó alkotás. Egyrészt már a témaválasztás is „merész”. Mert valljuk be, kell hozzá egy nagy adag merészség, hogy a milliárdos bevételeket hozó hollywoodi szupersztorik közé valaki egy vidéki zenetanár történetével akarjon beférkőzni. Herek a nem túl biztató előjelek ellenére megpróbálkozott a majdnem lehetetlennel, és úgy tűnik, neki lett igaza. Ki tudja, miért bízott ennyire a történetben? Talán hajdanán neki is volt egy csodálatos, felejthetetlen tanára. S arra gondolt, a „lelkek mérnökeinek” soha nem jut ki bőven pályafutásuk során a hatalmas ovációból, munkájuk eredményét sem szűrhetik le azonnal. És mivel az igazi, vérbeli pedagógusok sajnos nincsenek túl nagy számban - inkább nem emlegetem a fehér hollót -, már ezért is megérdemlik, hogy időnként legalább a filmvásznon hősökké magasodjanak. Bizonyára sokaknak eszébe jut majd az idősebb generáció tagjai közül a filmvetítés alatt vagy után Sydney Poitier, a Tanár úrnak szeretettel című amerikai film főhőse, a fiatalabbaknak pedig talán Robin Williams villan az emlékezetükbe, aki a Holt Költők Társaságában alakított egy varázslatos angoltanárt. Úgy érzem, Holland úr sem marad el tőlük. Nem kis mértékben Richard Dreyfuss játékának köszönhetően, aki az időnként felejthető akciófilmek és vígjátékok után végre megmutathatta, hogy másra is képes. A stílusváltás egyébként annyira jól sikerült, hogy Holland úr bőrébe bújva Richard Dreyfuss egészen az Oscar- díjra jelölésig jutott az idén.
