Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1996-10-09 / 41. szám

Kultúra 1996. október 9. Lipcsey György dunaszerdahelyi kiállítása azt sugallja, az élet védekezik Óv bennünket az értelem Napjaink nem a szépség romantikáját nyújtják Fotó: Somogyi Tibor Tallosi Béla ________________ Tíz évvel ezelőtt mutatkozott be Lipcsey György önálló kiállítással Dunaszerdahelyen. Most az el­telt tíz év alatt született új szobra­ival, domborműveivel jelentke­zett a Csallóközi Múzeumban. Mit hozott az eltelt tíz év, vagyis milyen különbséget láthat a kö­zönség az előző s e mostani kiállí­tás között? - kérdeztük Lipcsey Györgytől.- Bár formailag sokat változtak a szobrok, a folyamatosság meg­van. Azt hittük, a politikai fordu­lás megváltoztatja az életünket, de a lényegen nem sokat változ­tatott. A művész a fordulat előtt sem alkothatott másképp, mint most, különben nem lett volna őszinte. Parasztfigurákat farag­tam, pedig a szóéiban tulajdon­képpen már nem is léteztek. De akkor úgy láttam, hogy magyar közösségünk problémáit a pa­rasztember figurájával lehet a leginkább kifejezni, hiszen min­denki ott ismert a legjobban ma­gára, még az értelmiség is megta­lálta benne magát egy bizonyos fokig. Aztán én is elmentem más irányba, mert bár a parasztfigu­rába is sok mindent bele lehet sűríteni, de a paraszti létben van egy bácsika meg egy nénike... a vüág vi­szont nemcsak ebből áll. Ezen a területen nagy lehetőségeket már nem láttam. S azok a formák sem voltak szinkronban a kor szellemével. Fi­gyeltem az új formanyelvet is, és egyre inkább felismertem, hogy azon a nyelven sokkal többet bele lehet vinni életünkből a szobor­ba, s a néző sokkal többet megta­lálhat benne, mert a modem for­ma lehetőséget ad a továbbgon­dolásra. Különböző fémek, összepréselt autók, újságpapír, sőt még a szemét is bekerült alap­anyagként, üzenetközvetítőként a művészetbe. Vannak korszak- alkotó művek, amelyek bizonyít­ják, ezeknek az anyagoknak is ott a helyük a művészetben, mert az alkotó ki tudja fejezni velük a mai kort. Más kérdés, hogy ez mennyire tetszik. Nem tudom megítélni, mennyire fognak tet­szeni a szobraim, ugyanis azok nem szépek. Nem is azért készültek, hogy szépek legyenek. Hi­szen mai életünkből az emberi testen, az őszinte emberi érzé­seken, a szerelmen kívül sok szépet nem nagyon lehet megfo­galmazni. Minden­napjaink már nem tudják nyújtani a szépség romantikáját. A szépet kereső emberek ezért nemigen látogatják a kortárs művészet ki­állításait. Az én szobraimra is rá­került az újságpapír. Maga a betű sokat elárul korunkról, sőt a nyomtatott papíron ott az üzenet is. De ahhoz, hogy az újságpapír milyen funkcióban van jelen, mindig maga a szobor a kulcs. Madáralakkal társítva jelképez­heti a hír teijedését, de akár arról is szólhat, hogy a háborúk a mé- deákban dúlnak. Üzenheti akár azt is, hogy ma már olyan fejlett színvonalú az információ-közve­títés, hogy bárhol élhet az ember, akár a legkisebb tanyán, oda is el­jut minden hír, újdonság. Lehet, hogy épp ez fogja megmenteni a várost. Mert az embernek nem kell majd attól tartania, amitől még pár évvel ezelőtt is, hogy aki vidéken telepszik le, az elássa magát. Ezért aztán nem fog me­nekülni, beköltözni a városba. De nem muszáj üyesmikre sem gon­dolnunk: a fának az újságpapír­ral való társítása bemutathat csak egy érdekes felületi megoldást. Bármennyire is vál­tozott a formanyel­vem, én azért meg­maradtam a termé­szet elemeinél. Szob­raim között sok a kőből vésett fa és a madár. A faformával olyasmit is ki tudok fejezni, amit emberi alakkal nem. A fa tu­lajdonképpen egy felkiáltójel­szerű forma, ami, mint egy feltar­tott ujj, arra figyelmeztet, hogy itt vagyunk. Itt vagyunk mint nem­zet, közösség. A fa ugyanakkor nagyon hasonlít az atombombá­hoz is. Tehát olyan forma, amely a veszélyt juttatja eszünkbe. Új szobraim jelentős része, ha nem is kimondottan az atombombá­ra hasonlít, de spiccben végződik. S milyen tárgyak végződnek spiccben: a tű, a kés, amellyel szúrni, sebezni lehet. Azok a tárgyak, amelyek az em­berben félelmet keltenek. A veszélyes dolgok ilyenek. Ami gömbölyű, s aminek nincs he­gye, az általában kellemesebb érzetet kelt. De azt is megmuta­tom, hogy a fa is tele van tüské­vel. Az is bök, az is védekezik. Az élet védekezik, így van megte­remtve a föld. Aztán van egy-két szobor, amely a természet meg­indulását, a rügyfakadást ábrá­zolja, vagyis azt, hogy a rügy is kitör valamiből, annak is rom­bolnia kell, hogy előjöjjön. Ez velünk is így van. Ha életben aka­runk maradni, fönnmaradni, küzdenünk kell. Azt mondjuk, hogy civilizáltak vagyunk, de csak úgy tudunk megélni, ha... és most nem tudom, mi a legmegfe­lelőbb szó a rombolás, a gyilkolás helyett, mert ezek nagyon erős kifejezések... de kivágjuk a fát, megöljük az állatokat, hogy élni tudjunk. A fejlődés a rombolás útja. Az ember mindig kitalál va­lami újat, és a régit lerombolja. Háborúzik. Nem azért mert akar, hanem mert az érdekek paran­csolnak. Ebbe a kisember persze nemigen lát bele. De az önpusztí­tás valamilyen formában mindig ismétlődik. Madarak a fősze­replői Az utolsó va­csora című dom­borművemnek. Ke­mény, erős csőrű ma­darak, amelyek ránk hasonlítanak. De hogy ne tűnjek ennyi­re borúlátónak, rög­tön hozzáteszem, van egy szobrom, amely­nek az a címe, Burok. Ezzel azt akarom kife­jezni, hogy mégiscsak van védelem, a burok megvéd bennünket. A burok, ami nem más, mint az emberi értelem. Mert végül is a kötődés jellemzi az életünket. A kötődés pedig kapcsolatokat jelent. A modern forma lehetőséget ad a tovább­gondolásra. „Az önpusz­títás valamilyen formában mindig ismétlődik.” Heti kultúra Pozsonyi kulturális napok Tizedszer rendezi meg a Cse- madok Pozsonyi Városi Vá­lasztmánya a Városi Kulturá­lis Napokat. Október 12-én- halálának 100. évfordulója alkalmából - a Stefánik utca 4. szám alatt Erkel László em­léktábláját leplezik le. Ugyan­ezen a napon délután, a Kla- risszák templomában a Ma­gyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusának ünnepi hangver­senyét hallgathatják meg az érdeklődők. Október 21-én a Ruzinovi Művelődési Otthon­ban az Ifjú Szivek Ghymes ének- és zenekarának új műsorára válthatnakjegyet az együttes kedvelői. Novem­ber 6-án a Lili bárónő című nagyoperettet láthatja a kö­zönség budapesti művészek előadásában. November 9-én magyar, szlovák és horvát la- kodalom bemutatása hagyo­mányőrző együttesek részvé­telével, illetve táncház a Ruzinovi Művelődési Otthon­ban. 15-én a Kormorán étte­remben pozsonyi Magyar Du­na Bál - jótékonysági céllal. Könyvespolc A Honismereti Kiskönyvtár sorozatból Nyilván olvasók is felfigyeltek már a Honismereti Kiskönyv­tár sorozatra, hiszen az idén egyre-másra jelentek meg csi­nos kis kötetei. Az 1995-ben Szénássy Árpád által létreho­zott sorozat nem kis feladatra vállalkozott, amikor egy-egy város, község nevezetességeit (rövid történetét, néprajzát, kiemelkedő műemlékeit, is­mert személyiségeit) tátja az olvasó elé. Röviden, közért­hető nyelvezettel, mindenki számára olvasmányosan. Az egyes kötetek általában a he­lyi önkormányzatok megbízá­sából készülnek, s kiadójuk a Komáromi nyomda és Kiadó Kft. A kiadványok száma las­san az ötven felé közeledik, s ez is bizonyítja, hogy ez a tája­inkon mindeddig páradan vállalkozás életképes és nagy népszerűségnek örvend. Legutóbbi kötetei közül is ki­emelkedik az Ipolybalogot, Nemesócsát, a komáromi re­formátus kollégiumot, vala­mint a Komáromfüss látniva­lóit bemutató kötet. Szerzőik közül (Csáky Károly, Szkuká- lek László, Szénássy Zoltán, Borsicky Judit és Alexander Resko) többen neves helytör­ténészek, szűkebb környeze­tük mindennapjainak avatott ismerői. így jóvoltukból az ol­vasó megismerkedhet többek között az ipolybalogi „király­koronás” templommal, a ne- mesócsai emlékparkkal és an­nak ökumenikus kápolnájá­val, Jókai Mór egykori iskolá­jával, valamint a Komárom- füssön eltemetett Szeder Fá­bián munkásságával. A soro­zat egyes köteteit gazdag, egyben értékes fényképanyag teszi még színesebbé. ' (trugly) Az ipolybalogi „királykoronás’’ templom Regény A pokolból jelentkezem. Három nap veszteglés után jutottunk be Sza­rajevóba azzal a cél­lal, hogy beszámoljunk az itteni eseményekről. A stáb két fős és a TPF Televisiontől jöttünk. Túl vagyunk a hivatalos akkreditá­láson és a szálláskeresésen. A tehetősebb tévések a Holiday Inn-ben rendezkedtek be, mert annak van „bombabiztos” bun­keré. Egyébként itt folyik az akkreditálás is. Ezen felül alá­írattak velem egy nyilatkozatot, miszerint saját felelősségemre dolgozom a területen és ha­lálom esetén senkit sem terhel semmi. Jó, nem?!... Én a lap al­jára odafirkáltam, hogyha elhu­nyok, NEM kérem, hogy Szara­jevó saját halottjának tekintsen, mert ez a tévétársaság úgyis megteszi... Mi nem vagyunk gazdagok, ezért magánháznál alszunk. Te­hát ketten vagyunk, a csapat egyik felét Peter Chrom adja, ő szavakkal informál. Az én ne­vem pedig Lory Taylor. Ope­ratőrvagyok. Arra hivatva, hogy .képekben rögzítsem azt az őrü­letet, amit Bosznia-Hercegovina képvisel. Innen írok neked. Délután van, szerb tüzérségi támadást várunk. Épp most hallgattak el a riadót jelző sziré­nák. Te még nem hallottál üyet... Hangosan sikít, s ha vég­DearSogyi Szarajevó ’93 Fajkusz Mária 1.rész re csend lesz - azonnal elszaba­dul a pokol. Ahogy most törté­nik... Hatalmas robbanások ráz­zák meg a környéket, itt is, ott is felcsap a tűz. Emberek rohan­nak fejvesztve, nagy a hangza­var és kezd folyni a vér. Nem az enyém! Még nem... Állok a bor­zalom közepén és forgatok: mi­csoda képtelen, embertelen szi­tuáció!... Négy perc után leállók és szólok Petemek, hogy csitul­jon, ennyit bírok...- Lory! - üvölt rám. - Fogod a kamerát és nyomulsz utánam, világos?! Nem érdekel, hogy nő vagy, azért fizetnek, hogy fel­vedd, amit látsz! Gyerünk!!! Nyomatékül megszorítja a csuk­lómat. Szép kis helyzet... Sogyi, ne ítéld el, háborúban vagyunk. Fél. Nem szól, de én látom a sze­mén. Három hete elhagyta a fe­lesége. Ettől megvadult és kijött ide tudósítónak. Nekem néha úgy tűnik, hogy meg akar halni. Belemegy olyan helyzetekbe, amiből épeszű ember menekül, s persze magával cipel engem is... Azt kérded, félek-e? Igen, olykor nagyon félek. Már dol­goztam ezzel az eszelőssel Mos­tarban... Szorítom a kamerát és imádkozom... A háború tombolásán túl tanúja vagyok an­nak a kétségbeesett vibrálásnak is, ami uralja ezt az embert. A sors aka­ratából munkatársa lettem, éle­tem a kezében van: oda kell mennem, ahova ő megy. Ha be­lerohan egy utcai tűzharcba, én is ott vagyok... Az én feladatom, hogy láttassam mindazt, amiről ő beszél. Sokszor hazardírozik az életével: vakmerőén áll a golyózáporban, markolja a mikrofont és tudósít... minden mondata a feleségének szól, bármit tesz - bizonyítani akar vele. Hiszi, hogy a nő látja őt. Hiszi, hogy haditudósítóként hőssé válik, s ettől majd rájön az a bestia, micsoda értéket dobottéi! Szánnivalószerep. Egyszerre akar hős és halott lenni. Igazából fel sem fogta, hogy háborúban van, nem ér­zékeli a körötte tomboló vér­fürdőt. Frontszerte híres a hi­degvéréről, de hidd el, ez csak a felszín. Mondtam már neked: fél. Valahol mélyen, a lelke egyik zugában tartja ezt az ér­zését, szüntelenül uralva, fog­szorítva, hogy könny ne hull­jon. Nem vesz tudomást a ha­lottakról - ridegen átlépi őket. Nem idegesítik azok a bonyo­dalmak sem, amiket újságíró­ként él meg - arrogánsán visszavág. Nem érdekli az akna­mező és nem ijed meg a tanktól. Csak egy dolog jut el a tudatáig: az orvlövészek hada! Keresi őket! Az egyik szarajevói fickót külö­nösen „kedveli”. A férfi arcát még sosem láttuk, mert kendő takarja a szeme vonaláig. Egy panelház második emeletéről vadászik és hangosan felröhög, ha eltalál valakit. Egy éve pró­bálják pofán lőni - eredményte­lenül. Nos, a kollégám ma ne- gyedszerf!) áll az ablaka alá hírt adni... nnek a dolognak külön koreográfiája van: tár­sam kiszúrja, hogy a mi kis vadászunk mun­kaidejét tölti. Szép lassan, nyílt utcán a közelébe ballag, közben fütyörészik. Megáll, megvárja, míg feltűnik a puska csöve, és felinteget neki! S most kapasz­kodj meg: a pofa visszalen­get!... Soha, egyetlenegyszer sem lőtt ránk, pedig két hónap­ja is itt voltunk. Tudod, mi nyíl­tan megyünk oda, ezt az őrültet viszont elöntötte a vadászösz­tön: csak arra tüzel, aki oson. Márpedig rajtunk kívül itt min­denki azt teszi. Fut, lopakodik és kúszik.... fut, lopakodik és kúszik. így lehet eljutni a lajtos­kocsihoz vízért, élelemért, sok­szor csak így vagy viszonylagos biztonságban. Képzelheted, mit adok én elő a több mint tíz­kilós kamerával... Általában Mostarban dolgo­zom. Ott látszik igazán, mi a háború! Szarajevó álomváros Mostarhoz képest! Ez utóbbi eleve kisebb, így szem­betűnőbb a rombolás. De egyeznek a végeláthatatlan tra­gédiákban és az etnikai feszült­ségben. Rengeteg interjút ké­szítettünk: sokan ismerik a hozzátartozójuk gyilkosát. Egyszer eljön a hivatalos béke, de micsoda bosszúhadjárat in­dul majd itt!... Szarajevó-vi­szonylag homogén - muzul­mán lakossága szerb ost­romgyűrűben van. Ezért innen nemcsak a hegyekben levő szerbekre lőnek, hanem példá­ul Szarajevó Grbavica nevű ke­rületére is, ahol ez az etnikum él. A múlt hónapban alig tud­tunk kimenekülni onnan. Gyil­kos indaként kúszik mindenfe­lé az ellenszenv, városból hegy­re villan a gyűlölet. (folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom