Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-10-09 / 41. szám
4 1996. október 9. Háttér Beszélgetés Lőrincz Jánossal, a magyar összejövetelek élő krónikásával Lapról lapra Wallenberget lelőtték Raoul Wallenberg, a budapesti zsidók ezreinek meg- mentője teljesen tapasztalatlanul keveredett bele a titkosszolgálatok üzelmeibe - írja a DÉR SPIEGEL német hetilap múlt heti számában. A magazin orosz és amerikai történészek kutatásai alapján terjedelmes összeállításban foglalkozik azzal, hogy valójában kikkel tartott kapcsolatot a svéd diplomata. A lap történészektől származó adatok alapján arra a megállapításra jut, hogy Wallenberg- nek az amerikai titkosszolgálatra tevékenységének finanszírozásához volt szüksége, míg az SS-hez fűződő kapcsolatot a zsidók megmentésének eltűrése érdekében tartotta fenn. A szovjet csapatok közeledésével kapcsolatokra volt szüksége a Vörös Hadsereghez is. Mindegyik a maga érdekében használta ki Wallenberget, aki sakkfigura volt idegenek játszmájában, s már nem saját maga döntött sorsáról. Számos dokumentum tanúskodik arról, hogy Wallenberg tudott azokról a a tárgyalásokról, amelyeken a nácik két alkalommal is megpróbáltak eladni zsidókat teherautókért, majd később pénzért a nyugati hatalmaknak, sőt ezeken közre is működött. A háború vége közeledtével a nyugatiak és a szovjetek kapcsolatot kerestek a náci vezetéssel. A szovjet biztonsági szolgálatot vezető Berija kapcsolatba lépett Himlerrel, a náci rendőrség főnökével és az egyik közvetítő éppen Wallenberg volt. A jelek szerint sem Sztálin, sem Hitler nem tudott erről. A svéd diplomata nem félt a szovjetektől, akiknél - a legújabb orosz források szerint - önként jelentkezett. A szovjet fővárosba vonattal utazó Wallenbergnek állítólag még büszkén megmutatták a moszkvai metrót is. 1945. február 6-án szállították be a moszkvai Ljubjanka börtönbe, ahol állítólag az ottani legjobb körülmények között tartották és csak sokkal később írt letartóztatása ellen tiltakozó levelet Sztálinnak. A feltételezések szerint Sztálin kellemetlenné vált elvtársai elleni esetleges tanúként, vagy a nácikkal kapcsolatot felvevő Berija ellen használhatta volna Wallenberget. 1947. március 11-i utolsó kihallgatásának tolmácsa szerint Wallenberg készségesen válaszolt a németekhez és az amerikaiakhoz fűződő viszonyára vonatkozó kérdésekre. Egészséges volt és bántalmazásnak semmi nyoma nem volt látható. Később egy őrtől hallotta, hogy a férfit agyonlőtték. Orosz iratok szerint Wallenberg szívinfarktusban hunyt el, de a szokással ellentétben nem boncolták fel. Ebből is az következik, hogy erőszak okozta a halálát annak a Wallenbergnek, aki ezreket mentett meg, de saját életével nem volt eléggé elővigyázatos. Boszniai óraviták Az időszámítás sem egységes Manapság hiányzik az önfeledt feloldódás Archív-felvétel A boszniai muzulmánok, hor- vátok és szerbek október elsejétől újabb vitás kérdéssel kénytelenek szembenézni: a szarajevói kormány döntése értelmében a muzulmán-horvát föderáció területén már a múlt héttől bevezették a téli időt, a szerb kézen lévő területeken azonban csak október végén állítják egy órával vissza az óramutatókat. A központi kormány döntése gyakorlatilag csak a muzulmán területekre vonatkozik: a hor- vát többségű Nyugat-Hercegovinában - a horvátországihoz hasonlóan - még a nyári időszámítás van érvényben. Egy kilétét felfedni nem kívánó horvát illetékes azzal indokolta a nyári időszámítás melletti kiállást, hogy a horvátoknak inkább Európával, mintsem a szarajevói muzulmánokkal kell összhangban lenniük. A boszniai fővárosban szolgálatot teljesítő IFOR-erők, legalábbis a boszniai hivatalos álláspont szerint, a szarajevói vezetés határozatának megfelelően szintén visszaállították óráikat. Kiss József A pozsonyi magyar rendezvényeken sokan köszöntenek ismerősként egy férfit, aki legtöbbször szerényen meghúzódva mintha csak elnézést szeretne kérni a puszta jelenlétéért is. Pedig ez az ottlét egyet jelent a pozsonyi közösségi élet folytonosságával. Lőrincz János a magyar összejövetelek élő krónikása is lehetne, aki nemrégen ünnepelte 75. születésnapját. Miből adódik ez az életformává vált közösségi kötődés? Ezen különösebben sohasem gondolkodtam, de azt mondanám, a hely szelleme tükröződik ebben, annak a környezetnek a hatása, ahol felnőttem, s amely magatartásomat meghatározta. Ez pedig a két háború közötti Pozsony. Igen, de annak is egy társadalmi szelete. Kispolgári családból származom. Apám adóhivatalnok volt, öten voltunk testvérek, és még később is jött gyermekáldás. Gyermekkorom elválaszthatatlan a pozsonyi utcától, leginkább attól a mai Vigadó előtti kis tértől, amely számunkra a grundot jelentette. S itt a gyermekzsivajban három nyelv hangjai keveredtek. A magyar, a szlovák és a német szó mindnyájunknak egyformán csengett. Bármelyikünk át tudott váltani a másik nyelvre. A nyelvi különbségeket nem érzékeltük. ...egészen az iskoláskorig. Éppen itt kezdődött a másság tudatosítása. Drága édesanyám gólyamesével tarkított magyarázatára is szükség volt, hogy megértsem: miért kell Alfréd- nak német, Jozónak szlovák, nekem pedig a Csáky utcai magyar iskolába járni. A parkban a háromnyelvűség az iskola után is tovább tartott, de már éreztük, hogy ki-ki a családon keresztül egy nagyobb nyelvi közösség tagja is. S ezt természetesnek vettük. A másság tolerálása a nyelvi különbségeken felülemelkedő összekötő kapcsot jelentette? Pontosan, de hozzátenném: a kölcsönös elismerésben az is benne volt, hogy ki-ki mennyire ragaszkodik a sajátjaihoz. Nem nagyon váltott ki megbecsülést már a kamaszkorban sem, ha valaki nem találta meg a maga helyét ebben a háromnyelvű közegben. S talán innen adódik, hogy még ma is, ha szlovák ismerőssel találkozom, amikor egy-egy magyar rendezvényre megpróbálok botomra támaszkodva eljutni, szemében valahogy felvillanni vélem a hovatartozás méltánylásának jeleit. Hogy alakult a Te helyed ebben a pozsonyi társadalmi környezetben? Az állami polgári iskolából tanítóképzőbe jelentkeztem apám tudta nélkül, aki nagyon dühbe gurult. Elege volt az állami-alkalmazotti létből, úgy érezte, biztonságot és függetlenséget csak valami szakma kitanulása nyújthat számomra. így jelentkeztem tanoncnak a Hosszú utcán (ma Pánska ulica) lévő Foto Renaissance céghez. Hetente egyszer a mai műszaki egyetem Vazov utcai épületébe jártam szakmai oktatásra. Akkor úgy hírlett, hogy ez Közép-Európa legmodernebb tanonciskolája. Itt tudtam meg, hogy a kiváló oktatók jóvoltából az intézményben magasabb szintű iparművészeti iskola is látogatható. Csupa későbbi neves ember fémjelezte az iparművészeti képzést, többek között olyanok, mint Kozehuba professzor, aki a Bat’a propagációs osztályán is dolgozott, vagy Karol Plicka, aki filmezni is tanított. A későbbi nemzeti művésztől, Fullától a kompozíciót sajátítottuk el. Főnököm beleegyezett, hogy a napi műtermi munkaidő módosításával az iparművészeti tagozatot is elvégezhessem. Életem legszebb évei voltak ezek. Kiváltképp maradandó emlékeim fűződnek Rossmann műépítész tanáromhoz, aki a betűfestést tanította meg velünk. Egyszer az életemben úgy éreztem, hogy a betűknek is lelkűk van... Csak nem a középkori kódexek restaurálása kísértett meg? Dehogy, másra gondoltam. Pozsonyban, a hontalanság háború utáni éveit követően a magyar nyelvű oktatás egy építkezési vállalat hátrahagyott felvonulási területén indult, a Kvacala utcai fabarakkokban. A Csemadok akkori folyóiratának, a Fáklyának reprezentatív képre volt szüksége. A kép el is készült, amint két iskolatáskás kislány egy patinás pozsonyi ház kapuján kilép, fölötte a kétnyelvű felirat: Magyar Tannyelvű Iskola. A felirat az én művem volt, a boldogságtól és a keserűségtől reszkető kézzel készítettem el. Alig húsz gyereket írattak be ebbe az első, induló osztályba, abban a Pozsonyban, ahol amikor én tanultam a betűvetést, több magyar iskola is volt. A megboldogult Kulcsár Tibor a szlovákiai magyar műkedvelő színjátszás Don Quijotéjának nevezett. Ez valahogy elégtételt jelent nekem. Hisz 1950-től majd harminc éven keresztül voltam foglya e szenvedélynek. Büszke vagyok rá, hogy a Déryné Színkör - amelynek alapító tagja, rendezője és mindenese voltam - nemcsak nevelt fiamnak, Dráfi Mátyásnak, hanem másoknak, Boráros Imrének, Varsányi Marikának, Lelkes Julikának is meghatározó ösztönzéseket adott. Tudom, az a műkedvelő színjátszás, amely életem egy elidegeníthetetlen darabja, már a múlté. De nyugdíjasként valahogy hiányzik az az önfeledt feloldódás, amely valamikor sajátja volt a pozsonyi magyar rendezvényeknek. Mindenki rohan, mintha csak kötelességszerűen jelenne meg egy-egy összejövetelen. A világ megváltozott. De szeretném hinni: kiforrja magából a közösségi együvé tartozás és együttlét újabb bensőséges formáit. Az új szenátusi törvény megnehezíti az Egyesült Államokba települők helyzetét Soros György alapot hoz létre a bevándoroltak támogatására Soros György, a széles körű emberbaráti tevékenységet folytató amerikai pénzügyi vállalkozó, ötvenmillió dolláros új alapot hoz létre az Egyesült Államokba törvényes úton bevándoroltak támogatására. Az alap felállításával azokat a káros hatásokat kívánja enyhíteni, amelyek szerinte az amerikai szociális segélyrendszer gyökeres átalakításáról elfogadott reformból, illetve az életbe lépő új bevándorlási törvényből fakadnak. Az ötvenmillió dolláros alap fölött az Emma Lazarus Fund rendelkezik. A pénzt részben a rászoruló bevándoroltak közvetlen megsegítésére fordíthatja, részben támogatást nyújthat számukra amerikai állampolgárságuk megszerzéséhez. Az alap a magyar származású milliárdos tőzsdeguru által létrehozott „Nyitott Társadalom Intézet” keretében fejti ki tevékenységét. Az amerikai jóléti rendszer megreformálására kidolgozott program - amelyet Bili Clinton elnök törvény formájában szentesített - a többi között felhatalmazza a szövetségi államokat, hogy megtagadjanak bizonyos juttatásokat a legális körülmények között bevándoroltaktól. Megvonhatják tőlük például a szegények helyzetét könnyítő élelmiszeijegyeket és egészségA jótékonykodó milliárdos Archív-felvétel ügyi juttatásokat. Az elnök egyébként úgy vélekedett, hogy a szociális törvény következtében legkevesebb egymillió bevándorlót foszthatnak meg a segélyektől. Szavai szerint az alap létrehozásának a közvetlen támogatáson kívül az is a célja, hogy befolyást gyakoroljon az ellátási és bevándorlási rendszerrel kapcsolatos közgondolkodásra. A milliárdos mostani kezdeményezésének az ad időszerűséget, hogy a képviselőház után az amerikai szenátus is a múlt héten jóváhagyta az új bevándorlási törvényt. Az elfogadott jogszabály egyebek között jelentős mértékben megemeli az évi csaknem 16 ezer dolláros szegénységi küszöb mintegy 125-140 százalékára - azt a jövedelemszintet, amelyet már az Egyesült Államokban élő bevándoroltaknak igazolniuk kell, ha közvetlen családtagjaikat maguk után szeretnék vinni. A rendelkezés megszigorítja a menedékjog biztosítását, ugyanakkor felgyorsítja a deponálási eljárásokat, különösen a bűnözők esetében. A két éven át készült intézkedéscsomag kiváltképpen az illegális bevándorlás megfékezésére helyez nagy hangsúlyt. Tízezer főre növeli a határőrök számát és előirányozza újabb kerítés építését az amerikai-mexikói határon. A tervezetből a demokrata párti törvényhozók és a kormányzat követelésére vé- gülis kimaradtak azok a részek, amelyek megtagadták volna az illegális betelepültek gyermekeitől a tanulási lehetőséget, leállították volna a betelepülők AIDS-elleni ellátását. Humanitárius szervezetek szerint azonban még a felvizezett törvény is rendkívüli terheket ró majd a bevándorló, főképpen a latinamerikai gyökerű családokra. Számításuk szerint például a családegyesítésre törekvő bevándoroltaknak mintegy egy- harmada az új jövedelem-igazolási kikötés miatt valószínűleg kénytelen lesz letenni tervéről.
