Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1996-09-25 / 39. szám

16 1996. szeptember 25. Sport Szlovákok az atlantai olimpiai dobogón: Slavomír Knazovicky Éremért zuhant vízbe a zászlóvivő A sokat emlegetett atlantai hajrá. Knazovlcky, mellette Doktor, leghátul Pulai CTK-felvétel J. Mészáros Károly ________ Te kintetéből még véletlenül sem lehet kiolvasni, hogy mi játszódik le benne, mikor derűs a kedve, vagy mikor bántja va­lami. Folyton egyformán ko­mor: a győzelmi dobogón áll­va, versenyzés közben, a mo­solyra vadászó fotósok előtt... Szavaiból viszont a céltudatos­ság, határozottság és tettre- készség árad. Könnyen kitárul­kozik a kérdező előtt. Slavomír Knazovicky vitte or­szágunk zászlaját Szlovákia be­vonulásakor az atlantai olimpi­án. Ugyanő szerezte hazájának az első és egyetlen ezüstérmet a tengerentúli játékokon, vér­beli csatában helytállva, a kenu egyesek ötszáz méteres távján, a Laké Lanier-i tavon. Öldöklő iramban lapátolva négyszáz méterig még vezetett. Csak utána következett a cseh Mar­tin Doktor aranyhajrája és a magyar Pulai Imre felnyomulá­sa. Slavo azonban közvetlenül a cél előtt hatalmasat lökött a hajóján, ő maga a vízbe zu­hant, ám a kenu orra második­ként ért a célba, s ez az ezüstér­met jelentette. Ott állt az atlantai dobogón, és a mosoly még véletlenül sem ült ki az arcára. Netán elége­detlen volt az ezüstéremmel? Tudom, hogy az eseményhez méltatlan benyomást keltet­tem. Nem voltam szomorú, csak éktelenül fáradt. Kime­rültségem miatt nem tudatosí­tottam kellően ama pillanatok komolyságát. Időbe telik, amíg átérzem sikerem nagyságát. Térjünk vissza az ötszáz méte­res távra. Mi járt a fejében, amikor még vezetett? Középen, az ötös pályán lapá­toltam, közvetlenül mellettem volt a két főesélyes. Annyit te­hát tudtam, hogy kétszázöt­vennél már én vezetek. Jó erőben éreztem magam. Négy­Született: 1967. május 3-án, Nővé Mesto nad Váltómban Testi adottságai: 191 cm/97 kg Egyesülete: Dukla Trencín Versenyszáma: síkvízi kenu száz után észrevettem, elfo­gyott az előny, csak arra figyel­tem, minél kisebb hátrányba kerüljek. És amikor megjelent mellette Martin Doktor? Abban a pillanatban még nem került veszélybe a dobogós he­lyezés. Négyszáznál lemere­vedtem, nem tudtam addigi stílusomban tovább lapátolni, és ez törést eredményezett. Akkor került elém Martin. Ha ez nem következik be, biztosan én nyerek. Annak ellenére, hogy az utolsó százon lelassul­tam, csak elenyésző öt tized másodperccel később robban­tam a célba. Mit tapasztalt az utolsó szá­zon? Hatalmas válságba kerültem. Hihetetlen, ahogy lemereved­tem, tejsav árasztotta el az iz­maimat, megromlott a mozgás­koordinációm, és fájdalom nyi­lallt a testembe. Csak egyet te­hettem: minél jobban megőriz­ni az addig általam diktált ira­mot. És eközben Pulai is nyomult előre. Ezt hogyan érzékelte? Őt nem láttam, azt sem vettem észre, hogy veszélyeztet-e vagy sem, mert kicsit messzebb volt tőlem. Mivel pillanatnyi hely­zetemről nem volt áttekinté­sem, megpróbáltam jól berúgni a hajót a célba, hiszen centimé­tereken múlott a sorrend, és hazardírozás lett volna kihagy­ni ezt az alkalmat. Valójában az igazi dráma a legvégén történt. Hajója orra a célba ért, ön pedig a vízbe zu­hant. Veszélyt is rejtett magá­ban ez a kényszerfürdés? Ha rosszul lettem volna és le­merülök a vízben, akkor min­denképpen. Elég lett volna el­késniük a búvároknak, távo­labb tartózkodni a motorcsó­naknak, és máris megvan a baj. egyes 500 m Dobogós helyezései a világ- versenyeken: olimpiai ezüstérem (1996 Atlanta; Cl), világbajnoki bronzé­rem (1994Xochimilco; C4) Mert olyankor úszni képtelen az ember, sok vizet nyel. így sem volt könnyű a kezemre rögzített lapáttal, ruhástól le­begni a vízen. Ha tíz perc múl­va érkeztek volna a mentők, hát nem tudom, mi történik. Mert hát a maximális erőkifej­tés után a felhevült test hirte­len lehűl a vízben, ami a maga módján sokkoló hatást gyako­rol a szervezetre. Mi foglalkoztatta, mikor a víz­be zuhant? Rettentően fáradt voltam, de reménykedtem az éremben. Kellemetlen érzések keringet­tek, a legtöbb bajom a kezem A vízbe zuhanás után rettentően fáradt voltam, de reménykedtem az éremben. kiszabadításával akadt, muszáj volt lecsatolnom a lapátot, hogy valahogy úszni tudjak, amíg nem jön a segítség. Közvetlenül a verseny után fel­merült a kizárás lehetősége is... A szabályok szerint ez csak ak­kor következhet be, ha a hajó átkerül a szomszédos pályára, és nem jut túl a célvonalon, vagy ha a súlya könnyebb, mint a megszabott tizenhat kiló. A sorrendnél a kenu orrának cél- baérése a mérvadó. Ebben pe­dig semmi szabálysértés nem történt. Arra nem kötelez sem­milyen előírás, hogy a hajó be­érkezésekor utasának benne kell ülnie. Azelőtt mikor zuhant verseny közben utoljára a vízbe? Pontosan már nem is emlék­szem. Tán hét éve lehetett a pilzeni országos bajnokságon. Akkor nem végződött számom­ra jól a dolog, és ilyen értékes érmet sem kaptam érte. Atlanta előtt nemigen beszél­tek érmes reményeiről, tudato­san tompította a várakozások gejzírét? Igazán örültem, hogy nem ke­rültem a középpontba. Az na­gyon kellemetlen. Reálisan próbáltam jelezni esélyeimet, inkább az alsó határt emleget­ve. Óvakodtam a túlzott derű­látástól, ami egyáltalán nem jó dolog. Mert a sportban minden előfordulhat, még a balszeren­cse is, és olyankor bumeráng­ként üt vissza. Jobb szerényen, csendesen, a háttérben marad­va jósolni a verseny kimenete­léről. Ezt élettapasztalata mondatja önnel, vagy természetéből adódik? Összefügg eddigi meglátásaim­mal, akárcsak az itteni embe­rek tulajdonságaival és termé­szetével. Amerikában minden­ki hangoskodik előtte. Nálunk rossz hallgatni a szájhősöket, és az emberek nem is hallgat­ják őket szívesen. Mikor Sevillában megnyerte az olimpiai pótselejtezőt, szá­mított már azzal, hogy Atlantá­ban ilyen magasan végezhet? Akkor még nem volt áttekinté­sem ellenfeleimről, mert a leg­nagyobbak ott nem indultak. Ám a szegedi regatta után már gondoltam arra, hogy optimá­lis formában lesz keresnivalóm az olimpiai mezőnyben is. Még tavaly télen komoly kul- csonttörést szenvedett a sípá­lyán. Már teljesen kiheverte? Sevillától kezdve visszanyer­tem korábbi erőállapotomat, mozgásritmusomat, edzettsé­gemet. Egy évig tartott, míg si­került. A nulláról indultam. Most bizonyos tekintetben még jobban is állok, mint azelőtt. Jövőre Kanadában lesz a világ- bajnokság. Elsőségre tör? Világbajnok akarok lenni, de legalább érmes, ám az is előfor­dulhat, hogy még a döntőbe sem jutok be. Mert a sport ki­számíthatatlan. Amennyiben egészségem megengedi, min­denképpen előrébb szeretnék végezni, és az már a dobogó te­teje lenne. Névjegykártya Kuriózumkosár Ecclestone Hillt pártfogolja jr Bernie Ecclesto­ne, a Forma-l-es autóversenyzés mindenható ura ki­állt honfitársa, Da­mon Hill (a CTK felvételén) mellett. Szerinte a következő szezonban olyan csapathoz kellene csatlakoznia, amely képes megfelelni a kiváló ver­senyző elvárásainak, vezetői tudásának. „Damon olyan ko­csit érdemel, amelyben meg­védheti világbajnoki címét. Rászolgált arra, hogy csúcs­csapat tagja legyen, óriásit fejlődött, a mostani szezonra minden ko­rábbinál jobb pilóta lett belőle.” Di­csérő szavai azután hangzottak el, hogy Hillt gyakorlatilag elküldték a Williams-is- tállótól, ugyanakkor még nem dőlt el, hogy melyik csapatnál kezdi az 1997-es idényt. Apjának köszönheti Újabb külföldi kiválósággal erősített az AC Goldbach, Né­metország hatszoros bajnok- csapata. Jozef Lohyna mellé leszerződtette az ukrán Vlagyimir Toguzovot, aki az 52 kilós súlycsoport Európa-bajnoka. Pedig a szabályok csapatonként csak egyetlen légiós szereplését te­szik lehetővé. Ám a német klubvezetés megtalálta ben­nük a kiskaput. Az előírás szerint ugyanis az idegen ál­lampolgár mellett még két nem német származású, Né­metországban született ver­senyző is szőnyegre léphet. Toguzov pedig Potsdamban látta meg a napvilágot, ami­kor apja a szovjet megszálló csapatok katonájaként szol­gált németföldön. Most jól jött neki, hogy így történt. Szemétkosárból előkerült levél a 7:1-ről 1954-ben a híres magyar lab­darúgó aranycsapat Budapes­ten 7:1-re lelépte az angolo­kat. A nagy visszhangot kivál­tott mérkőzésről nemrég a szemétkosárból került elő Ma­gyarországon a Kairóban írt alábbi levél: „Kedves Sebes Gusztáv! Az angolok ellen ki­vívott csodálatos siker különö­sen bennünket, az Egyiptom területén élő kicsiny magyar kolónia tagjait örvendeztetett meg. (...) Június elsején Port Saidba menet, a Szuezi-csa- toma övezetében állomásozó angol csapatok táborai mellett autóztunk vagy 80 kilométer hosszú útvonalon, s itt az út menti Coca-Cola-bódék, falusi házak falára a bennszülöttek messze látható, óriási, 7:l-es jelzéseket meszeltek, persze úgy, hogy a drótsövények mö­gött rostokoló angolok azokat jól láthassák. Itt az úton me­sélték aztán nekünk, hogy a nevezetes 7:1 miatt súlyos ki­menetelű incidensekre is sor került. A derék arabok addig mutogatták a feltartott hét uj­júkat az angolok felé, míg azok kilőttek a népségre. Szá­mos sebesülés volt, de alig­hogy besötétedett, a jó benn­szülöttek visszavágtak! A kan­tinból hazafelé tartó két be- szeszelt angol katonát úgy el­tüntették, hogy máig sem ke­rültek elő.” Számítógép lesz a sakkvilágbajnok? Megkérdezték Bili Gatest, föld­tekénk leggazdagabb emberét, a Microsoft software cég főnö­két: szerinte is a jövőben szá­mítógép lesz a sakkvilágbaj­nok? Igenlő válaszát így indo­kolta: ,A számítógépek egyre gyorsabban dolgoznak, a prog­ramozók is javulnak. Tehát csak idő kérdése, mikor kere­kedik felül a gép. Ha ez egyszer bekövetkezik, nem tulajdoníta­nak annak majd olyan je­lentőséget, mint manapság. Az nem lesz az emberi képességek megalázása, hanem egy régi igazság megerősítése, misze­rint az eszközök az embernek segítenek.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom