Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-09-25 / 39. szám
>ort 1996. szeptember 25. A cserépedények készítésére a legmegfelelőbb a fehér vagy a piros agyag. Deresk környékén mindkettő megtalálható volt. Nem is kellett érte messze menni, csak a kert végébe. A színeket szintén maguk állították elő: kőből, fekete agyagból a feketét, rézből a zöldet, sárgát a vasporból, fehéret a fehér agyagból. Csak a kéket kellett venni. Az edényekre mindmáig hagyományos színek és motívumok kerülnek. Az edényeket az udvaron található kemencékben égették. Régen egy égetéshez 550 darab másfél méteres fa kellett, ma a kemence már villanyra működik. Sok munkába kerül, amíg az egyszerű acéllemezből érces hangú kolomp lesz. Először ki kell mérni, majd kivágni és kalapáccsal addig verni, hajlítani, amíg a kívánt formát el nem éri. Ezután kerül az olvasztóba, ahol 1400- 1500 fokon edződik az agyagba ágyazott kolomp. Végül következik a csiszolás és a hangolás. Ez utóbbi már művészetnek is beillik, hiszen különösen jó zenei hallás kell ahhoz, hogy a kolomp- nak tiszta, csengő hangja legyen a nagyságának, rendeltetésének megfelelően. így lesz az egyikből „csákvári”, a másikból „nyolcad”, a harmadikból „lapos” kolomp. Rimaszombat környékén, közel s távol egyaránt ismertek Rácz László formás, tartós, gazdagon csipkézett, különböző méretű és alakú kosarai. A legtöbb a téli hónapokban készül. A kosárfonás valódi időszaka ősszel kezdődik. Először begyűjti a kellő mennyiségű vesszőt, melyek közül az a jó minőségű, amelyik kékre vagy pirosra fő. Ez az úgynevezett „cinegevessző”. Ebből már Gömör- ben sincs sok, olykor 40-50 kilométert is kell mennie, hogy megfelelő vesszőt találjon. A fonás maga már gyorsan megy, egy közepes kosárral két óra alatt elkészül - állítja Rácz László. Prikler László felvételei : az érdeklődés a cserépedé- t iránt. A háziasszonyok sre, tárolásra a modernebb áncozott fazekakat, üvege- használták. A mai fazekas elendőbb portékája a virágép, a káposztáshordó és a ka- ütő.
