Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-09-11 / 37. szám
3 1996. szeptember 11. Ahonnan a gőzmozdony elindult világhódító útjára Darlington - egy kisváros virágtengerben Gágyor Alíz Darlington. Közel százezer lakosú város Észak-Angliában. Az útikönyvek - gazdag történelmi múltja ellenére - legfeljebb néhány sor erejéig tesznek róla említést. Én is csak véletlenül szereztem tudomást róla - egy hirdetésnek köszönhetően, amely nyári nyelviskolába toborzott, így jutottam el a Pozsonytól több mint kétezer kilométerre lévő városkába. Az utcákat, tereket ellepő virágtenger ragadja meg elsőként az érkező figyelmét. Az angolokról köztudott, hogy szeretik a természetet, nem tapossák le a füvet, hogy rövidítsék útjukat, rendszeresen vágják híres pázsitjukat, s különös odafigyeléssel gondozzák parkjaikat, virágágyásaikat. Ám az Északi-tenger partján fekvő grófság eme csücskében látottak szinte lélegzetelállítóak voltak. A darlingtoni városatyák - hogy jobban felhívják ország-világ figyelmét szőkébb pátriájukra - elhatározták, hogy az idén beneveznek a Britannia Virágokban elnevezésű versenybe. A tavalyi eredményeken felbuzdulva tették ezt, amikor is Darlington elnyerte a Nortumbria legszebb városának kijáró pálmát. A kisváros (angliai mércét tekintve annak számít, mert nincs katedrálisa, csak néhány temploma) polgárai az idén az össznemzeti versenyen próbálnak labdába rúgni, vagy legalábbis dobogós helyezést elérni. S hogy ezt komolyan is gondolják, sőt tesznek is érte rengeteget, arról nap nap után meggyőződhettem. Csak végig kellett menni - az ott hajnalinak számító - reggel hétkor az utcákon. Fiatal kertészek nyüzsögtek mindenütt: füvet kaszáltak, virágágyásokat kapálgattak-rendez- gettek és ciszternakocsikról öntözték a kandelábereken, villany- oszlopokon elhelyezett ötletes virágkosarakat, a földeszacskókba ültetett árvácskákat, begóniákat, törökszekfűket, amelyeket a buszmegállók melletti utasvárók tetején helyeztek el. Virágok díszelegtek minden lakóház, üzlet, vagy kocsma előtt. A darlingtoniak virágba öltöztették és kihelyezték a főtérre büszkeségüket: a jó öreg Stephenson- gőzös kicsinyített mását is. A lokomotív Darlington szimbóluma. A George Stephenson tervezte gőzös eredetije, amelyet 1825. szeptember 27-én a világon elsőként fogtak be a személyszállításba, a helyi vasúti múzeumban található. De téljünk vissza a kertészekhez, akik minden hajnalban nekilátnak a darlingtoni utcák szépítéséhez. Reggel kilencre, mire a város feléled, a boltok kinyitnak és felpezsdül az élet, az utcákon már színét sem lehet látni a zöld mellényes kertészeknek. Vendéglátóimtól tudom, hogy ez így van az év minden napján, s nemcsak nyáron, illetve az országos verseny eredményhirdetése előtt. Képletesen szólva Darlington egész évben virágtengerben úszik. Hogy a virágok teszik-e, nem tudom, de szembeötlő, hogy az emberek errefelé sokkalta nyugod- tabbak, az idegenekkel szemben barátságosabbak, segítőkészebbek, mint más angol városokban, vagy akár Londonban is tapasztaltam. A közbiztonság olyannyira jó, hogy a darlingtoniak nem is zárják házaikat, ha akár órákra is átugranak szomszédjukhoz egy kis csevelyre vagy a szokásos délutáni teára. Nemegyszer tapasztaltam, hogy a szó szoros értelmében órákra tárva-nyitva hagyták házuk ajtaját, de egyetlenegy szomszédtól sem hallottam - vendéglátóimnak köszönhetően több családot közelebbről is megismerhettem -, hogy valaminek is lába kelt volna. A gépkocsik többségében nincs is riasztó, a darlingtoniak ezt nem tartják szükségesnek. Az egyik városatya szerint ez azért van, mert 1994-ben beszerelték a legmodernebb technikát alkalmazó megfigyelőrendszert. Ennek köszönhetően a rend őrei éjjel-nappal szinte minden nagyobb kereszteződést, parkolót, bevásárlóutcát kamerán keresztül figyelhetnek. S nemcsak ellenőriznek, hanem videóra is vesznek mindent. Ha történetesen valakinek mégis elkötnék a gépkocsiját, s ez elkerülné az ügyeletes rendőr figyelmét, a felvételről játszva kideríthető a tettes kiléte. A megfigyelőrendszer ugyan az ottani önkormányzat lehetőségeihez képest is drága volt - 700 ezer font, azaz hozzávetőleg 35 millió korona -, ám a beruházás meghozta gyümölcsét - a bűnözés határozottan csökkent. A helyi önkormányzat lapjában közölt statisztikák szerint a figyelőrendszer üzembe helyezése óta a bűnözés minden tekintetben visszaszorult. A helybéliek, látván, hogy idegen vagyok - a fordított menetirányú közlekedést képtelen voltam megszokni, ezért rendre ügyetlenül keltem át a úttesten -, gyakran megállítottak. Felajánlották a segítségüket, eligazítottak vagy olyan látnivalókra, érdekességekre hívták fel a figyelmet, amelyek az útikönyvekből rendszerint kimaradnak. így jutottam el Darlington legszebb, leghangulatosabb, kisebb múzeumnak is beillő sörözőibe. A legjobban talán a 17. századbeli Turk’s Head tetszett, amelynek falait lószerszámokkal, kaszákkal, villákkal, régi fényképekkel, az elmúlt századokban használt üvegtárgyakkal díszítették. Azt azonban senki sem tudta megmondani, hogy a pub, azaz a söröző, miért éppen a Török Fej nevet kapta. Az angolok szívesen vették, amikor múltjukról, történelmükről, szokásaikról, ételkülönlegességeikről érdeklődtem, de nem vették jó néven, ha kereseti vagy munkavállalási lehetőségeikről kérdezősködtem. Meglepett, mennyire tisztelik történeímü- ket, rendben tartják műemlékeiket, s nem rombolnak le semmit, ami múltjukat öregbíti. Ellenkezőleg: lehetőleg mindent helyreállítanak. Darlington utcáin figyeltem fel arra, hogy mennyire megférnek egymással a több évszázados házak és a modern épületek, s az összkép - ha az építészek is úgy akarják - nem zavaró. Beszélgetőpartnereimnek - Szlovákia neve hallatán - általában Prága jutott eszükbe. De voltak, akik azt tudakolták, vajon békésebb, zavartalanabb volt-e Csehszlovákia kettéválása, mint Szerbiáé és Horvátországé. Nem csodálkozom: az angol lapok és elektronikus médiák kéthetes ottlétem alatt - egy kis túlzással - csak Diana és Charles válásával és az északír szeparatisták megmozdulásaival foglalkoztak. A külföldi hírek közül mindössze Clinton amerikai elnök kubai látogatásáról, Boris Jelcin választási győzelméről és a délafrikai Nelson Mandela angliai látogatásáról tettek említést. Mintha a világon más ország nem is létezne. Hogy mennyire nem tudják, hol található Szlovákia, arra csak akkor döbbentem rá, amikor a darlingtoni központi postán a más-más napon feladott képeslapjaimra mindig más értékű bélyeget ragasztottak. Hát ez is Anglia! Az emberek errefelé sokkal nyugod- tabbak. Megférnek egymással a több évszázados házak és a modern épületek. A hangulatos, 17. századbeli, Turk’s Head. Akár kisebb hely- történeti múzeumnak is beillene. Az angolok hétközben nagyon mértéktartóan viselkednek, viszont péntek estétől vasárnap délig aztán lazítanak. Kínosan ügyelnek arra, hogy a szórakozóhelyek, diszkók küszöbét ne léphessék át tornacipős vendégek. Attól tartanak, hogy romlana a cég színvonala. Meglehet, nekik van igazuk! ■■ -1 ^ Jf li -fii Ér*' m u, ki ! A Stephenson-féle híres „Lokomotív”, amelyet 1825. szeptember 27-én, tehát a Darling- ton-Stockton közötti első személyszállító gőzvasút megnyitásakor, maga feltalálója és konstruktőre, George Stephenson vezetett. A gőzös harmincnégy vagont húzott - ebből az első hatban szenet, illetve lisztet szállítottak, egy kocsiban a vasúti társaság igazgatóságának tagjai és ismerősei utaztak, huszonegy kocsiban pedig a szerencsés helybéliek, akik elsőként kóstolhattak bele a vonatozás élményébe. A Darlington-Stockton szakaszon három Stephenson-lo- komotív közlekedett. A helyi vasúti múzeumban kiállított „első” 1841-ig „húzta az igát”.
