Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-08-28 / 35. szám
1996. augusztus 28. Kultúra Heti kultúra Lucka Vondrácková harmadik nagylemeze Kubány Éva Nemrég jelent meg Lucka Vondráéková Atlantida című harmadik nagylemeze. Hasonlóan, mint a két korábbi, ez is nagy népszerűségnek örvend. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a szimpatikus, fiatal énekesnő rövidesen aranylemezt vehet át a több mint 15 000 darab eladott példány után. Ebből az alkalomból beszélgettünk vele. Sokaknak tetszik a sokoldalúságod. Kitűnően énekelsz, táncolsz, fllmszere- peket is alakítasz, és különböző műsorokat konferálsz. Legjobban talán a táncot szeretem. Három évig foglalkoztam versenyszerűen a társastánccal, és szintén három évig balettra is jártam. Jelenleg a színiakadémiára járok, ahol hetente kétszer balettóra, akrobatikus torna, de ének is van. Példaképed Paula Abdul. Nagyra értékelem nála, hogy nemcsak mint előadóművész kitűnő, hanem mint koreográfus is. Az én dalaimat az édesapám írja, aki nagyon jól tudja, mi illik hozzám, és miről énekelek szívesen. Miről szeretsz legjobban énekelni? Nagyon szeretem az állatokat. Legújabb lemezemen, az Atlantídán is van egy dal a delfinekről. Érdekelnek a jövővel kapcsolatos dolgok, de szeretem a történelmet is. Nagyon örülnék, ha a dalaimnak köszönhetően az embereket jobban érdekelné a természetvédelem. Vonzanak a titokzatos jelenségek? Igen. Szeretek ezekről a dolgokról olvasni, és az a vágyam, hogy egyszer velem is történjen valamilyen titokzatos dolog. Valami olyan, ami természetesen kellemes élmény lenne. Például egy földönkívüli lénnyel szívesen találkoznék. Az utóbbi három év folyamán három aranylemezed jelent meg. Ml róluk a nagy- nénéd, a népszerű cseh énekesnő, Helena Vondrácková véleménye? Helénát igen nagyra értékelem, főleg a szorgalma és a munkabírása miatt. Ami a dalaimhoz való kapcsolatát illeti, meghallgatja őket és véleményt mond róluk. Nagyon örülök, ha a dalaim tetszenek neki. . Színészetet tanulsz. Mi vonz ezen a pályán? Talán az, hogy a színészek mindig mások lehetnek. Legújabb lemezén a delfinekről is énekel Őrkamerák és helikopterek pásztázó fénycsóvái húzzák meg a szabadság határvonalait Lenny, a tudatalatti „Mikulása”- Ralph Fiennes Archív felvétel Hollós László ___________ 19 99. december 30-án, Los Angelesben vagyunk. Az ezredforduló előestéjén, a század utolsó óráiban. Az „angyalok városa” még áll, még nem ütött be a régen megjósolt „nagy bumm”, pedig sokak szerint áldás lenne. Tizenévesek osonnak katonai járművek között, készen arra, hogy bármelyik pillanatban fedezékbe vonuljanak. A boltosok légvédelmi köpenyekben védik a kapitalizmus apró oázisait. A utcákon csak rendőrök és polgárőrök csoportjait látni. A rend ködös illúzióját próbálják kelteni, miközben mindennaposak a lövöldözések, a füstölgő épületek. A lakók katonai ellenőrző pontok közé zárva élnek, s ha tehetik, nem mozdulnak ki elszigetelt otthonaikból. A legtöbben tévét néznek vagy az Interneten játszanak. Erőszak, szegénység, faji és osztályzavargások jellemzik e robbanás előtti, szétesőben lévő társadalmat. Los Angeles ostromlott város, leigázott lakossággal, ahol az őrkamerák és a helikopterek pásztázó fénycsóvái húzzák meg a szabadság határait. E kaotikus és erőszakos város digitális alvilágában a tiltott szórakozás legújabb formája az emberi élmények adásvétele. Lenny Nero, az egykori zsaru most a lopott álmok koldusa. Elbűvölő „fenéklakó”, aki képes bármit eladni, s aki ismer mindenkit. Lenny „klipekkel” üzletel: ezek részletek bizonyos emberek életéből. Mindent, amit hallottak, éreztek az alatt a harminc perc alatt, melyet digitális felvétel rögzít. Ez a SQUID (Szupervezető Kvantuminterferencia Készülék), becenevén „a drót”, amely lényegében élő videót csinál az emberekből. Ahogy Lenny mondja: „Ez ám nem olyan, mint a tévé, sokkal jobb. Ez maga az élet. Igen, ez egy darab valakinek az életéből. Nyersen, egy az egyben. Élőben az agykéregből. Teljes egészében átéled, mintha veled történne akkor és ott. Mi bajod lehet? Részed lehet a szexben, és mégis hű maradsz a feleségedhez. A drót az elképzelhető legbiztonságosabb szex: a maximális élvezet kockázat nélkül, minden pornográf álom megvalósulása. Innen már nem nagy ugrás átlépni a tiltott álmok birodalmába.” Lenny, a „Mágus” bármit meg tud szerezni, emberi élményekkel kereskedik. Csupán a halállal nem üzletel. Nem vesz és nem ad el „halálklipeket”. Az ezredforduló előestéjén azonban a halál készül üzletelni Lennyvel, aki kap még egy utolsó esélyt az újrakezdésre. Csak valahogyan meg kellene úsznia élve ezt az éjszakát...- Lenny szélhámos, vesztes - jellemzi az általa megformált figurát Ralph Fiennes, aki a Schindler listája kegyetlen SS- tisztjének erőteljes megjelenítésével robbant be a nemzetközi filmvilágba. - Nem jó zsaru. Mint bűnüldöző nagyon vékony kötélen egyensúlyoz, gyakran szerepet kell játszania. Könnyen átcsúszhat a törvény innenső oldaláról a túlsóra. Az évezred vége felé közelítő világ a szakma egyik legsikeresebb és legnagyobb fantáziájú filmesét, James Ca- meront is felcsigázta. A Strange Days (A halál napja) történetének megírásakor olyan jövőbeli világot képzelt el, amely sokban emlékeztet a maira. A „sötétség és pusztulás” korában a társadalmat a paranoia, az erőszak és a szociális-politikai feszültségek egyre nagyobb hálója tartja fogva. E képzeletbeli, „kizökkkent világba” Cameron valóságos szereplőket kreált, akiknek sorsát szívén viselheti a néző. Lenny története jelképes. Azt sugallja, hogy egy ember képes felemelkedni vagy megváltani magát, akkor mindannyian képesek lehetünk erre. Cameron olyan filmesnek adta a „sztoriját”, aki vele azonos hullámhosszon van. Kathryn Bigelow-t kérte fel a rendezésre, akivel megpróbált erőteljes politikai élt adni a történetnek, túllépve ezzel a hagyományos thriller keretein. A Strange Days Los Angelese apokaliptikus város, multinacionális megametropolis, az ezredvég őrületének magja. Valóságos kulturális Bábel, amelynek nemzeti és faji kevertsége a rendezőnő számára tökéletes mikrokozmoszként szolgált, s amelyben talán leginkább Chandler kemény krim- jei és Dávid Mamel valószerű, tömény és pergő dialógusai érhetők tetten. Ahogy Lenny kifejti: „Néha mindenkinek el kell sétálnia az utca sötét végébe is.” De most már túl nagy a kockázat. A szexbe bele lehet halni. Az utca csatatér. Úgyhogy csak felnyomod az elektródákat, és megkapod, ami kell. Majdnem olyan jó, mint az igazi, és sokkal biztonságosabb. Hát akkor: boldog (és szép) új világot! Felnyomod az elektródákat, és megkapod, ami kell. Ez ám nem olyan, mint a tévé, ez sokkal jobb. Patkoló Gyuszi, a vágsellyei kis virtuóz hamarabb ismerte a hangjegyeket, mint a betűket Pozsonyban tanult, Kassán nyert, Bécsben koncertezett Mislay Edit Bécs, Budapest, Prága és Pozsony koncertpódiumai már emlékeznek a nevére. Ezenkívül Kassán, Érsekújvárban, Komáromban, Zsolnán, Iglón, Eperjesen, Győrben és Brünnben is hallhatták már a hegedűjátékát. Patkoló Gyuszit mindenhol, amerre megfordul, kis virtuózként emlegetik. Ez esetben a jelző nem a (leendő) művész kvalitásaira vonatkozik, hanem a korára. Gyuszi ugyanis még csupán tizenkét esztendős lesz az ősszel. Vágsellyén, ahol szüleivel és Laci öccsével lakik, szinte mindenki ismeri. Büszke rá a város. Tagadhatatlan, hogy a családi háttér is nagy szerepet játszik Gyuszi zene iránti vonzalmában. Hiszen a papa zenetanár, sőt valamikor maga is aktív zenészként járta a nagyvüágot. Évekig játszott a Kanári-szigetek filharmonikus zenekarában, és nem egy nemzetközi hírű művésszel volt alkalma koncertezni. Gyuszi meglehetősen korán elhatározta, hogy a papa nyomdokaiba lép. Három-négy évesen már ott lábatlankodott a rokonság férfitagjai körül, ha azok összegyűltek egy kis zenélésre. Főleg az egyik nagybácsi hegedűje kápráztatta el. Ő is rendre csadakozott a nagyokhoz; hangszer híján a seprű is megtette, azon hegedült. Látva a csemete elszántságát, édesapja beadta a derekát, és tanítani kezdte, ötévesen pedig beíratta a vágsellyei zeneiskolába. így Gyuszi, akinek egyébként abszolút hallása van, hamarabb ismerte a hangjegyeket, mint a betűket. Hatévesen már járási versenyt nyert. Eddigi legnagyobb sikerének a legutóbb Kassán megrendezett Fiatal tehetségek verseny első helyét tartja a család. A kivételes tehetségű, komoly kisfiú három-négy órát gyakorol naponta, édesapja szigorú felügyelete mellett. A lámpalázat még hírből sem ismeri. Igazi örömet jelent számára, ha érzi, hogy a közönségnek tetszik a játéka. Kivételes diákként januártól a pozsonyi konzervatóriumban a nemzetközi hírű Koppelman professzor oktatta. Saját bevallása szerint azokat a tanárokat szereti, akik odafigyelnek a játékára, elmondják a véleményüket, figyelmeztetik a hibáira. Az sem baj, ha kicsit szigorúak. A klasszikus darabok a kedvencei. Amikor hazai példaképei felől faggatjuk, BohdanWarchal nevét említi. Gyuszi nagy vágya, hogy egyszer vüághírű hegedűművész legyen. Hosszú út elején áll a kis hegedűvirtuóz. Meggyőződésem, hogy még sokat hallunk róla. Hatévesen már nyert Prlkler László felvétele Film az ezredvégről: Strange Days
