Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-08-28 / 35. szám
Kultúra 1996. augusztus 28. 13 Irodalom és hagyomány az ezredfordulón (2) A nemzeti irodalom szerepe történelmünkben FÖSZERKESZtÖ: _ ----------tfZERJCESZTÖKC---------)e nm3 miksalOw Ernő "• ItMd'ff i, <itZn i tamimt €**í**x*. • ~ iWKMT* MittAtlT it efteatm n k í*^***,*« mmfm ÍHftfHÍOM; V«»* — é ?m*K mxr «?*>« «.« ***&&*? *.*<»* - — ***&*■ t* *+ » M««*«* *&*£*¥ 1UMXX* i' Vm*M&W'-.: «■rS«« A * ^ *>w*l|>*'11 >rav< tnt ****** ÍLÍ**$* '<*'*****»>1 ■ *'WM* tete * ¿fst:u *» —* *™ —* ««‘•* a *t& A Nyugat a századelő legjelentősebb irodalmi folyóirata. Első száma 1908. január 1-jén jelent meg. Pomogáts Béla ___________ Tö rténelmi feltámadásoknak és újabb zuhanásoknak voltunk ré- szesei-tanúi azóta is, és elmondhatjuk, hogy irodalmunk e feltámadásokban is kivette részét, és a zuhanások után is kereste a nemzeti önismeret és önbizalom megújulásának, az alkotó erők felkeltésének lehetőségét. Vagy nem ezt tette-e az ötvenes évek súlyos megpróbáltatásai, az 1956-os magyar forradalom tragédiája után Illyés és Németh, Déry és Kodolányi, Vas István és Örkény István, Jékely Zoltán és Pilinszky János, Nagy László és Juhász Ferenc, Sánta Ferenc és Csoóri Sándor, az az új magyar irodalom, amely a kommunista diktatúra máskülönben szellemi sivárságban telő évtizedeiben, éppen a diktatúrával szemben, egy szellemi haza teremtésének reményében kibontakozott? Irodalmunk - éspedig nemcsak az országban, hanem a kisebbségi lét vagy a szétszóródás körülményei között is - mindig a nemzeti történelem, kultúra és identitás folyamatos fenntartását szolgálta, és éppen ebben a szolgálatban találta meg a maga méltóságát és egyetemes emberi küldetését. Erről tanúskodik olyan írók munkássága, mint Erdélyben Sütő András, Kányádi Sándor és Szilágyi Domokos, a Felvidéken Fábry Zoltán, Dobos László és Grendel Lajos, a Vajdaságban Herceg János és Fehér Ferenc, a nyugati diaszpórában Cs. Szabó László, Szabó Zoltán és Gombos Gyula. A magyar író a nemzeti kultúra és az anyanyelv gondozása által teszi teljesebbé saját emberségét, és ebben az emberségben lesz az egyetemes humánum szószólója, más kultúrák, irodalmak képviselőinek társa. A magyarság bizonyára azzal tette a legnagyobb szolgálatot az egyetemes emberi kultúrának és az Isten teremtő terveinek, hogy létrehozta saját nyelvét, művelődését, szellemét és ezzel új értékekkel, hangzatokkal és színekkel gazdagította azt a sokoldalú és sokszínű egyetemességet, amelyet a teremtés és az emberiség megalkotott. Népünk a magyar kultúra és nemzeti identitás fenntartása által teszi teljesebbé az emberi egyetemességet, minthogy az emberi nem maga sem mondhat le azokról az értékekről, amelyekkel a magyarság egészíti ki, teszi gazdagabbá a kultúra összességét. Hadd idézzem Széchenyi István szavait: „Az emberiségnek egy nemzetet megtartani, sajátságait, mint ereklyét megőrizni és szeplőtlen mivoltában kifejteni, nemesíteni erőit, erényeit, s így egészen új, eddig nem ismert alakokban kiképezve végcéljához, az emberi feldicsőítéshez vezetni, kérdem, lehet-e ennél minden keserűségtől ment tisztább érzés; s ha csak mint hangya ily megdicsőítéshez egy pa- ránnyal is hozzájárulhatunk, van-e ennél édesebb osztályrész emberek között, kiktől a lelki örömök nincsenek elzárva?” Széchenyi szavainak a jelenben is súlya és értelme van: amit a magyarság és az emberi egyetemesség szoros összetartozásáról és teremtő kölcsönösségéről egykor kijelentett, az ma is időszerű feladatot és szellemi stratégiát jelent: megszabja a magyar kultúra, a magyar irodalom kívánatos és szükséges stratégiáját: a lehetőségeket és a feladatokat. Illyés Gyula egy ma már klasszikus paraboláját szeretném idézni, amely által - Németh László Iszony című regényének francia kiadása alkalmából - irodalmunk sajátos természetének dolgában szerette volna eligazítani az idegen olvasót. „Képzeljük el - írja Illyés -, hogy egy kiváló tehetségű ember arról ír regényt, hogy mit szenved egy falu a Duna kiöntései miatt. Csak gratulálni tudunk, hogy művészetével ilyen nemes tárgyat emel föl. Képzeljük el aztán, hogy ugyanannak a népnek a legnagyobb drámaírója arról ír tragédiát, miért nem sikerült valakinek a Duna áradásait megakadályozni. De a legnagyobb költő is arról írja első, második, sőt tizedik verseskönyvét, hogy a Dunát sürgősen szabályozni kell. Majd a kritikusok is azon a mérlegen mérik az alkotások értéksúlyát, hogy milyen fokban szolgálják azok az árvizek meg- gádását s mindannak a népbetegségnek, közlekedési, mező- gazdasági és közoktatási bajnak, amit a zabolátlan folyók okoznak. Elképzeljük mi is a hangot, amely az áradások s azok kifogyhatatlan következményeinek huszadik ábrázolása után ingerülten fölcsattan: Hát hol a vízügyi hivatal? Hol az egészség- ügyi miniszter, a földművelésügyi, a hadügyi? Értheteden, miért gyötreti magát ezekkel épp az irodalom?” A magyar irodalom karakterével ismerkedő külföldi olyan parabolát kap oktatásul, amely - miként a pár vonással megrajzolt arc- és jellemképek - egyetlen merész lendülettel húzza meg az ábrázolni kívánt jelenség karakterét. (Folytatjuk) Heti kultúra Könyvespolc Milán Kundera: Lassúság Miért tűnt el életünkből a „lassan járj” öröme, miért nem fogadjuk meg a „tovább érsz” jó tanácsát? Hová lettek a népidalok sehová sem siető vándorlegényei, akik a szabad ég alatt háltak, s egy cseh közmondás szerint „a jóisten ablakait nézegették”? - teszi fel a kérdést legújabb regénye elején a cseh származású, franciául író Milán Kundera, és két vidéki utazás - egy XX. századi rohanó és egy XVIII. századi ráérős -, valamint két szerelmi kaland elbeszélésével adja meg a választ. Az író és felesége egy szállodává alakított Párizs környéki kastélyban tölti a hétvégét. A kastély, ahol a környékbeliek szerint a hajdani lakók kísértenek, a XVIII. században különös, libertinus szerelmi románc színhelye volt. E kaland nem mindennapi tapasztalatokat szerzett hőse találkozik össze a kastély parkjában XX. századi hasonmásával, egy, a kastélyban zajló, nemzetközi konferencia résztvevőjével, aki éppoly különös szerelmes éjszakát élt át. A két hős próbálná megosztani egymással érzéseit, élményeit, gondolatait, ám próbálkozásuk kudarcra van ítélve. Mintha nem is egy nyelven beszélnének. Hallgatom a rádiót... Vas Ottó ... és már több mint ezer napja csodálkozom, hogy nekem, kisebbségi magyarnak átlagon felüli (nadstandardné) jogaim vannak ebben a nemsokára tejjjel-mézzel folyó országban. A kérdés csak az, kikhez képest? Acsecsenek- hez, kurdokhoz képest bizonyára, de ha a finneket nézzük...., vagy saj át igényeinket tekintve már kevésbé. Vannak persze, akik azt mondják, hogy „túlzott igényeket” nem is a nép, hanem csak a politikusaink támasztanak szegényjót akaró vezetőinkkel szemben. Veszélyes, félrevezető és logikátlan megállapítás, hiszen a hatalom, amikor sorra megfoszt bennünket eddigijogainktól is, éppen arra hivatkozik, hogy mint a „választott győztes” törvényesen jár el velünk, kisebbségiekkel szemben. Ugyanakkor kétségbe vonja a magyar koalíció képviselőinek jogát - akik mandátumukhoz ugyanazon szabad választások alkalmávaljutottak -, hogy ország-világ előtt, a parlamentben és a nemzetközi fórumokon egyaránt a magyar kisebbség érdekeit képviseljék, mondván: a szlovákiai magyarok ezt nem is akaiják. Nem volna szabad igazat adni a félrevezető demagógiának, hiszen mi, választók azért választottuk meg képviselőinket, hogy ŐK fogalmazzák meg, képviseljék és ha kell (ma pedig nagyon kell), védelmezzék azon érdekeinket, JOGAINKAT, amelyekre munkánk alapján ebben az országban JOGGAL tartunk igényt. Regény K unkorov őrnagy töprengő arccal állt a folyóparton, s a piszkosszürke vizet bámulta. Mellette Mata Harry főhadnagy és Lecseszenkó tábornok álltak. Az őrnagy kezében ócska szivar füstölt, míg a többiek egy-egy mobiltelefonnak álcázott laposüveget szorongattak. Valahonnan mesz- sziről hajóduda hallatszott, s egy ijedt szellőcske miatt álmosan mozdult egyet a porban néhány idejekorán lehullott falevél.- Meg van elégedve? - kérdezte Kunkorov szárazon.-Azt hiszem, igen - felelte Lecseszenkó tábornok. - Bár ez a nagyszerű körtepálinka lehetne kicsit hidegebb is. Bankbetét kamat nélkül, császárkörte zamat nélkül...- Ne tréfáljon! - köhögött Kunkorov idegesen. - Nagyon jól tudja, hogy mire gondolok. -Avasműre, amit kaptam. Hát, nem mondom, tetszik. Csak egy kicsit nagy. Egy kicsit nagyon nagy. De valamire biztosan jó lesz... Azelőtt azt se tudtam, mi a vas vegyjele, most meg... De jó. Nagyon hálás vagyok a Pártnak, hogy pont én... Persze, ha már itt tartunk...- Nyögje ki nyugodtan, legföljebb megüt a guta.-... kaphattam volna pár sörgyárat meg borüzemet, mint Angyal a körhintán Z. Németh István 14. rész Berrugow őrmester. Vagy azt az autógyárat, amihez Rundó altábornagy annyira ragaszkodott. Pedig még hajtásija sincs. A hajógyár, amit Zuzmonov kapott meg bagóért, nem vonzott, mert nem tudok úszni. Mata Harry főhadnagy is megérdemelte azt a pár hadiüzemet, elvégre abból van a pénz. Bár én, ugye, mindig is az élelmiszeriparral szimpatizáltam. Főleg ebédidőben... - És maga meg van elégedve? fordult Kunkorov most Mata Harry főhadnagyhoz.- Az a pár textilüzem... - sóhajtott amaz, s becéző csókokat lehelt az üveg szájára. - Nem mondom, a feleségem boldog volt, hogy most már a legdivato-' sabb rongyokat hordhatja, de... Ha már így mindenre rátettük a kezünket, én nem bántam volna valamelyik bankhálózatot. Ott mégiscsak bankjegy van és aranyrúd, nem fortyog acél, nem bűzlik ruhafesték és... -Álljon meg a menetrend! - for- tyant fel Lecseszenkó tábornok.- Még hogy bankhálózat! Amikor annyi ingatlant kapott égy csomag rágóguminak megfelelő összegért! Persze ha azt az építőipari vállalatot is hozzászámítom...-Hátrébb az adatokkal! -sikol- tott fel Mata Harry főhadnagy, mintha darázs csípte volna meg, s tett egy lépést a tábornok felé.- Maga az egész vasúthálózatra pályázott, végül beérte a sokkal szegényesebb gyógyszeripari létesítményekkel. Arról nem beszél, hány nyaralóra és szállodára tette rá a piszkos mancsát?!- Én régóta nyomozok maga után - közölte Lecseszenkó tábornok halálos nyugalommal. - Maga pedofil, gerontofil és...-... és klorofill... - szólt közbe Kunkorov. - Hagyjátok már vég- re-ahba ezt az oktalan veszekedést. Kis örszág, az igaz, de igazságosan szétrabolható. Feltéve, ha van magukban egy kis türelem és megértés. Úgysem értenek az égvilágon semmihez. Nem azért beszéltem meg magukkal ezt a titkos találkát itt a kikötőben, hogy egymás nemi elő- és utóéletét boncolgassák. A távolban egy hatalmas gőzhajó körvonalai rajzolódtak ki, de ők hárman ügyet sem vetettek rá. Amíg Lecseszenkó félrevonult, hogy könnyítsen magán, Kunkorov savanyú arccal közölte Mata Harry főhadnaggyal, hogy lehallgatják a telefonját.- Na és? Az enyémet is - jött a válasz egy vállrándítás kíséretében.- Nem érti, maga szerencsétlen? Én szoktam lehallgatni a telefonokat! ÉN-másokét! Most meg valaki az enyémet. Hát ide jutottunk!- Ide bizony! - mondta Harry közönyösen, mert őt aztán hidegen hagyta az egész. A háborúban egy kicsit megsérült a feje, de így legalább ismét passzolt rá a régi, zöld sapkája, amely nélkül egy tapodtat sem mozdult. -Valaki van a háttérben, vagy mi a szösz.- Es én éppen azt akarom megtudni, hogy ki az. A maga feladata lesz, hogy szemmel tartsa Lecseszenkó tábornokot, aki egyébként Rundó altábornagyot figyeli, aki meg Zuzmonov admirális- és embemagy körül legyeskedik, akinek viszont utánam szimatolnak az emberei.- Sértő rám nézve, hogy meghízik bennem, de azért köszönöm. Mindent megteszek az ügy érdekében, elvégre nyelvtársak vagyunk, vagy mi a szösz. Lecseszenkó vonalait amúgy is folyamatosan lehallgatom, amióta hatalmon vagyunk... Az említett tábornok dülöngélve közeledett, miközben a sliccét babrálta és megkönnyebbülten sóhajtozott. Amióta szervezési figyelmetlenségből merényletet kísérelt meg saját maga ellen, egyfolytában folyott a nyála. Ezt a kis esztétikai rendellenességet szerencsére kitűnően leplezte zöld szivacsból készült nyakkendője.- Úgy látom, kikötött itt az a furcsa gőzhajó - dörmögte. - Annyi ember szállt ki belőle, hogy sok. Monogoloidok. Csak tudnám, hogy hogyan kerültek ide.- Betelepülnek - mondta Kunkorov. - Naponta három rakomány érkezik. L ecseszenkó tábornok felcsuklott ijedtében. Kicsit piros volt már a szeme, így nem mert a fölöttesére nézni. Az ég felé pislogott hát, s úgy adott . hangot értetlenségének.- Emberi rakomány? Ide? Már zöldeket hallok, úgy látszik.- Nem volt gyűlésen, amikor pártunk eldöntötte, hogy mivel a hunavar kisebbséget már teljesen asszimiláltuk, friss mongoloidokat importálunk az országba? (folytatjuk)
