Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-08-28 / 35. szám
10 1996. augusztus 28. Kópé Andersen A három versenyugró A bolha, a szöcske meg a játék béka fogadást kötöttek, melyikük tud magasabbat ugrani. Meghívták a versenyre az egész világot s még másokat is, akik kíváncsiak voltak a látványosságra, hadd ámulja- nak, mert mind a hárman híres magasugrók voltak.- A győzteshez feleségül adom a lányomat - jelentette ki az öreg király. - Nyomorúságos dolog lenne, ha az urak ingyen fáradoznának! Elsőnek a bolha állt ki: nagyon finoman viselkedett, jobbra-balra köszöngetett a publikumnak, mert egy előkelő kisasszony vére csörgedezett az ereiben, azonkívül sokat forgott emberek között, ami igen sokat számít. Utána a szöcske következett: ő már jóval nehezebb volt, de ő is elég előkelő megjelenésű, fesztelenül mozgott zöld egyenruhájában, mintha vele született volna. A szöcske is sokat adott származására, azt állította, hogy családja ősrégi egyiptomi eredetű, s ott nagy tiszteletnek örvend mind a mai napig. Őt magát a mezőn ejtették fogságba, s egy háromemeletes várba helyezték; a vár kártyalapokból volt összeNagy Zoltán illusztrációi ragasztva olyanképpen, hogy a kártyák képes fele mind befelé nézett, s az ajtók meg az ablakok a pikk dámák testébe voltak vágva.- En úgy tudok hegedülni- dicsekedett -, hogy tizenhat vérbeli tücsök belesoványodott az irigységbe, amikor a játékomat meghallotta. Pedig azok már a bölcsőben is hegedültek, mégsem költözhettek kártyavárba. A bolha meg a szöcske harsányan hirdette előkelő származását; úgy gondolták, hogy így inkább számíthatnak a királykisasszony kezére. A játék béka nem szólt egy szót sem, de mindenki tudta róla, hogy annál többet gondolkodik. A házőrző eb, aki egy kicsit körülszaglászta, nyomban kezeskedett érte, hogy a békának sem vetheti a szemére a származását senki. Az öreg tanácsos, aki már három érdemrendet kapott szűkszavúságáért, azt állította, hogy a béka rendkívüli jóstehetség; a hátáról akárki leolvashatja, enyhe lesz-e a tél vagy kemény, márpedig ezt még a kalendáriumok írójának hátáról sem lehet leolvasni.- No, én nem szólok többet! - mondta az öreg király. - Majd csak jövök- megyek, és hozzágondolom a magamét. Megkezdődött hát a verseny. A bolha olyan magasat ugrott, hogy eltűnt a publikum szeme elől, ezért némelyek kijelentették, hogy nem is ugrott, s ez igazán gyalázatosság volt. A szöcske csak feleakkorát tudott ugrani, ráadásul éppen a király arcára pattant, s a király azt mondta, hogy ez undorító dolog. A béka jó ideig csöndesen gondolkozott, mielőtt nekiveselkedett volna. A nézők már azt hitték, hogy nem is tud ugrani.- Talán rosszul lett - vélte a házőrző eb, s megint körülszimatolta. Hopp! A béka egyszer csak ugrott egyet, nem is éppen magasat, inkább oldalvást, egyenesen az aranyzsámolyán üldögélő királykisasszony ölébe. Az öreg király nyomban kihirdette ítéletét:- Az ugrotta a legmagasabbat, aki fölért az én felséges lányomhoz. Finom gondolat, ez csak olyannak juthatott eszébe, akinek van is esze. A béka bebizonyította, hogy neki van. így hát a játék béka nyerte el a királykisasszony kezét.- Hiába, mégiscsak én ugrottam a legnagyobbat! - vigasztalta magát a bolha.- Bánom is én a királykisasszonyt! Legyen csak annak a deszkából meg szurokból tákolt békának a felesége, éljenek boldogul! Azért mégis én ugrottam a legmagasabbat, de hát, úgy látszik, a mai világban csak az viszi valamire, akinek pocakja van. Azt észreveszik. Elkeseredésében beállt zsoldos katonának, s ott esett el messze idegenben, azt beszélik. A szöcske búsan gubbasztott a kertben, eltűnődött, milyen igazságtalan is a világ, így sóhajtozott: „Pocak kell a boldoguláshoz! Pocak kell a boldoguláshoz!” - azután rázendített egy búbánatos dalra, mi pedig véletlenül meghallottuk, s így tudtuk meg ezt a históriát. MegleheMfrn, hogy nem egészen ígyüörtént, még ha leírtuk is! Rab Zsuzsa fordítása Edward Lear körbe-körbe, könnyeden ^ Az Asztal és a Szék kopogva a köveken. . —-— ___—r "Slaíd csak ott szembejött, me gállt a hátuk mögött: Szólt a Székhez az Asztal: „Lám, az Asztal meg a Szék „Gyere szívem, vigasztalj! __— Sz örnyen kínoz a hőség. levegőznek kicsinyég.” Minden lábam fáj és ég. De most völgynek tért az út, Sétálhatnánk egy kicsit. s egy kastélyhoz kanyarult. Friss levegő jólesik. Teljesen eltévedtek. Fűszerezzük víg traccsal!” Esteiig tévelyegtek, szól a Székhez az Asztal. s akkor a bölcs társaság fölfogadott egy kacsát, Szólt az Asztalhoz a Szék: egy bogárkát s egy egérkét, „Óh, milyen bolond beszéd! akik hazáig kísérték. Hisz mi nem sétálhatunk. Tudod, járni nem tudunk.” Ott egymás nyakába esvén, De az Asztal sóhajt rá: így ujjongtak: „Drága testvér! „Megpróbálni mégsem árt. Jó volt ez a séta ma! Lábad annyi, mint lábom: Jöhet most a vacsora.” megpróbáljuk két lábon.” S végül aztán Asztal és Szék így lementek, s lassacskán s kacsák, bogárkák, egérkék fejük tetejére álltak, át az egész városkán, s ágyaikba beugráltak. Babits Mihály fordítása Szerkesztőségünkben a Nagy Játék győztesei Játszani sokféleképpen lehet. Okosan, tudást gyarapítóan és izgalmasan is. Ilyen játékot kínált a nyár elején legkisebb olvasóinak a Vasárnap szerkesztősége és a Primavera cég. A Nagy Játékba sokan bekapcsolódtak, de mint tudjátok, mindenki nem győzhet. Ám ebben ajátékban, úgy hisszük, nem voltak vesztesek. Hiszen az is kapott „ajándékot”, ismereteket, tudást, aki az értékelésnél Kém került a nyertesek közé. A szerencsések, akik helyezést értek el, a Vox Nova Kiadó és a Primavera cég ajándékait - Barbie-babákat, távirányítós autókat, Barbie-házat - személyesen vehették át szerkesztőségünkben Slezákné Kovács Edittől, a Vox Nova, valamint Mészáros Gábortól, a Primavera igazgatójától. így aztán kis olvasóink és sikeres játékosaink - a csicsói Nagy Szilvia, a párkányi Vataácin Péter és Erika, a nagykaposi Coka Krisztina és Szabolcs - néhány kellemes órát töltöttek szerkesztőségünkben. Láthatták, hogyan készül napilapunk, az Új Szó és magazinunk, a Vasárnap, illetve nézhették a számítógépes tördelést, s annak mesterfogásait. (t-sl) Ajándékosztás - Coka Krisztina és Szabolcs a Vox Nova igazgatójától, Slezákné Kovács Edittől kapta a csomagot Jól nézzétek meg ezt a fotót, két hét múlva viszontláthatjátok a Vasárnapban! - mondta Kövesdi Károly, a Vasárnap vezető szerkesztője. A habos torta emcsak Nagy Szilviának ízlett. Elbírom, nagy vagyok már, még a földönkívüliekkel is megbirkóznék, köszönte az ajándékot Vatascin Péter, aki rögtönzött előadást tartott az ufókról. A legtöbb időt a számítógépekkel zsúfolt műszaki osztályon töltötték vendégeink. Kíváncsian figyelték, ahogy Roland a készülő lapszám egyik oldalát tördelte. Prikler László felvételei
