Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-08-28 / 35. szám
Politika 1996. augusztus 28. 3 Beszélgetés dr. Várszeghy Asztrik pannonhalmi főapáttal Etnikai villongások a megosztott Cipruson „Ott teszek, ahol tudok” „Az egyház mindig építő erő” Prikler László felvétele Végtelen szigetvita S. Forgon Szilvia _________ Pa nnonhalma története alapításától fogva szorosan összefonódott a magyar állam történetével. 1996 Pannonhalma számára az ezeréves alapítás, a millennium éve, mivel az első iskolák éppen a bencés monostor falain belül létesültek. Ez a mille- nium egyben a magyar oktatás ezeréves jubileuma is. E kettős évforduló kapcsán készült a következő beszélgetés dr. Várszeghy Asztrik pannonhalmi főapáttal. A pannonhalmi bencés apátság a múltban meghatározó szerepet töltött be az ország életében. Kivételt csupán az az időszak képez, amikor a parancsuralmi rendszer megpróbálta a bencés hagyományok nyomát is kiradírozni a nemzet emlékezetéből. E hagyományromboló évtizedek után ma milyen a magyar állam és a bencés rend kapcsolata? Az elmúlt hat esztendőben Pannonhalma teljes szabadságot élvez, mint általában az egyházi intézmények. A szabadságnak „csupán” bizonyos anyagi korlátái vannak. Az 1948-as államosítás következményeinek a felszámolása éppencsak elkezdődött, ami lassú folyamat lesz, mivel az államnak nincs rá elég pénze. De a milleniumra való felkészüléshez jelentős állami támogatást kaptunk, ebből felújítottuk a templomkülsőt, a monostort, az iskolát, a könyvtárhoz egy új raktárai építettünk. Hálás vagyok mindazoknak, akik segítettek, mert a rend a maga erejéből erre képtelen lett volna. Nem vagyok a so- pánkodás híve. Miért essek kétségbe: ott tegyek, ahol tudok. Az állami fegyület elmúltával milyen ma az állam és az egyház viszonya? Az állam és az egyház szétválasztásának híve vagyok. Mindig igyekeztem ellenállni a kísértésnek, hogy bármiféle külső hatalmat segítségül híva jussunk előnyökhöz. Ha egy állam, egy kormány a közjót szem előtt tartva akar kormányozni, akkor az egyháznak megadja a szabadságot és a megadható támogatást. Az egyház mindig építő erő a társadalomban, olyan lelki küldetést teljesít, amilyet sem a pártok, sem a hatalom, sem a gazdasági élet nem tud megvalósítani. A rendnek szoros kapcsolatai voltak a Felvidékkel. Milyenek ma ezek a kapcsolatok? Hogyan látja a szlovákiai magyar katolikusok helyzetét? Szlovákiával ma is nagyon jó kapcsolataink vannak, a magyar bencés kongregációnak van egy független bencés háza Révko- máromban. Ennek a háznak lesz utánpótlása, jelenleg három szlovákiai bencés tanul nálunk, akik idővel majd visszatérnek a szülőföldjükre, de a hívek részéről számos zarándoklat, kirándulás célpontja is Pannonhalma. Ezért értelemszerűen képeslapjaink egyik felirata következetesen szlovák nyelvű. Ez gesztus kíván lenni Szlovákia, a szlovák nemzet felé, hogy számukra is hozzáférhetővé tegyük Pannonhalma értékeit. Kapcsolataink egyházi vonalon is jónak mondhatók, persze, lehetnének jobbak is, de a meglévő alapokra már, azt hiszem, lehet építeni. Személyesen ismerem Sokol érsek urat, Tóth Domonkos püspök urat és a többieket. A szlovákiai magyar katolikus hívek önálló püspökségre vonatkozó igénye nyilvánvalóan jogos igény, amit a nemzetiségi problémák inkább fékeznek, mint előmozdítanak. Azt gondolom, hogy ha Szlovákia és Magyarország, illetve Szlovákián belül a szlovák nép és a magyar kisebbség között a hangulat (mert nem a népek vannak egymás ellen, csak a politikát csináló hatalom) kicsit megnyugszik, akkor ez az igény is megvalósulhat. Pannonhalma évszázadok óta a magyar oktatás egyik fellegvára. A bencés gimnáziumnak még a totalitárius rendszer alatt Is jó híre volt. Várható-e a rend új Iskoláinak nyitása, esetleg a határon túl Is? Erre Magyarországon sem lesz egyhamar lehetőség, nemhogy a határon kívül. Valamit feloszlatni, szétszórni mindig könnyebb, mint felújítani, újraszervezni. A rend 1802-től tanít, azóta ismert mint iskolafenntartó közösség. 1945 után 8 gimnáziumból kettő működhetett tovább Pannonhalmán és Győrött, szigorú állami felügyelet alatt. Továbbiak megnyitására egyelőre nem is gondolunk, egyrészt anyagilag nincs rá lehetőség, másrészt nincs elég képzett ember, aki ezekben az iskolákban tanítana. Az elmúlt évtizedekben érvényesített szigorú numerus clausus hatása most is érezhető. Aje- lenleg működő bencés tanárok nagy része csak úgy kerülhetett be annak idején a rendbe, hogy az akkori főapát, dr. Szennay András nem vette figyelembe a létszámkorlátozó rendeleteket és mindenkit felvett, aki jelentkezett. A középgeneráció azonban szinte teljesen hiányzik. Ennek az az oka, hogy sok éven keresztül alig jelentkeztek bencésnek, illetve az állam megtiltotta, hogy a rendben 14-nél több növendék legyen. Ma a bencés teológiai főiskolának 16 hallgatója van (köztük két felvidéki és két erdélyi), a gimnáziumnak pedig 340 diákja (ugyanennyi Győrött is), akik között szlovákiaiak is találhatók. A további iskolák alapítása azon múlik, lesz-e utánpótlás. Ha lesznek a feladatra alkalmas fiatalok, akkor nem tartom kizártnak, hogy esetleg Komáromban is újra nyíljon magyar bencés gimnázium. Az új évezred küszöbén milyen új feladatokra készül az ezeréves Pannonhalma? Csodálatos, hogy újra szabadságban élhetünk, ám nem szabad elfelejtenünk, hogy az egyház, s benne egy szerzetes rend, nem önmagáért van. Küldetése van. Az egyház feladata, hogy elősegítse az Isten és az ember közötti kiengesztelődést, az ember és ember közötti megbékélést. Kereszténynek kereszténnyel semmiképpen sem szabad ellenségeskednie. Kiemelném a térségünkben működött prágai Szent Adalbert püspök példáját, aki összeköti a cseheket, a lengyeleket, a szlovákokat, a magyarokat. Szláv volt, de elsősorban Krisztus hírnöke. Egy híd, mely összeköti a népeket anélkül, hogy jogaikat csorbítaná. Ezer éve sokféle nép élt ebben a térségben, akik különböző hagyományokat követtek. Erre gondoljunk, ha át akarjuk adni az üzenetet, az örömhírt. Az egyháznak most nagyon józannak kell lennie. Nem szabad a környezetet megítélnie, hogy ilyen vagy olyan. Mitől lenne más? Nem ítélhetünk el valakit azért, mert nem katolikus. Megteremthetem a feltételeket ahhoz, hogyha szimpatikus neki ez a hit, beálljon a követői közé. Ne feledjük, hogy Szlovákiában éppúgy, mint Magyarországon, egy diktatúra utáni társadalomban, mely megpróbálta elszakítani a keresztényi hagyományok gyökereit, fölnőtt három vagy négy nemzedék. Őket mi nem kövezhetjük meg. Ne feledjük, az ateista, a másként gondolkodó is Isten teremtménye. P.Vonyik Erzsébet _________ So kakat megrázott a tévé előtt a napokban ez a képsor: a ciprusi zöldvonalon egy görög fiatal megpróbálta letépni a török lobogót, ám egy gyilkos golyó ezt megakadályozta. Az incidens jól példázza a huszonkét éve kettéosztott szigeten egymás mellett élő görögök és törökök feszült viszonyát. Az 1960-ban függetlenné vált egykori brit gyarmat területén élő török és görög ciprióták szüntelen gyanakvással tekintenek egymásra. A törököket aggasztja, hogy a görög ciprióták majd négyszer többen vannak, a görögök pedig amiatt nyugata- lankodnak, hogy a sziget kőhají- tásnyira fekszik Törökországtól. Egyikük neheztelése sem alaptalan. Ciprus egysége szempontjából tragikus fejleményt hozott az 1974-es esztendő: ekkor az athéni katonai junta ösztönzésére Görögországhoz való csatolása céljából görög katonatisztek sikertelen puccsot hajtottak végre, s ezt az ankarai kormány ürügyként használta ki arra, hogy a 18 százaléknyi török lakosság védelmében csapatokat küldjön a szigetre. A török katonai invázió mindmáig érezteti hatását. A sziget északi harmadát azóta is a török fél tartja megszállva, s itt 1983-ban kikiáltották az azóta is csak Ankara által elismert Észak-ciprusi Török Köztársaságot. Békehadművelet volt - állítják az invázióról a törökök, a görög ciprióták Szerint viszont területszerző katonai támadásról volt szó. Most, augusztus derekán az indulatokat a török fél éppen azzal provokálta ki, hogy a 22 évvel ezelőtti katonai akció évfordulóján az elfoglalt területekre látogatott a török külügyminiszter és „a ciprusi testvérek megsegítésére indított békeakció” fontosságát hangsúlyozta. Ennyi elég volt ahhoz, hogy felkorbácsolja a kedélyeket és az események tragikus fordulatot vettek: a tiltakozó görög fiatalok Ciprus újraegyesítését követelték és behatoltak az ENSZ-erők által ellenőrzött, az egész szigetet kelet-nyugati irányban kettéválasztó zöldvonalra. Mi is lehetne a megoldás kulcsa? Valószínűleg az, ha visszaállna a török invázió előtti állapot: Ciprus újra egységes és semleges állam lenne. Mert a tiltakozók maguk is képtelen helyzetnek tartják, hogy leomlott a berlini fal, Bejrútban is megszűnt a kettéosztottság, Nicosia azonban továbbra is a világ egyetlen megosztott fővárosa. Kérdés azonban, hogy ennyi gyűlölködés és ellenségeskedés után a két nép tudna-e békésen egy állam keretében élni, miután helyreállna Ciprus egysége. Az Európai Unió számára ez lenne a legkézenfekvőbb megoldás. A ciprusi rendezés azért érdekli felettébb Brüsszelt, mert Ciprussal a tervek szerint jövőre tárgyalások kezdődnek az EU-csadakozásról. A szigetország miatt viszálykodó görögök és törökök a NATO-nak már régóta tagjai. Épp kettejük konfliktusából okulva lett óvatos az adanti tömb és a küszöbönálló bővítés kapcsán minduntalan hangoztatja, hogy nem nyit ajtót egymással civakodó és múltbeli számlákat kiegyenlíteni igyekvő v államok előtt. S aki idehaza nem akar érteni ebből a nagyon egyértelmű intelemből, az vagy ostoba, vagy pedig a fenébe kívánja Szlovákia NATO-tagságát. —” Vonal aiatt Ki szítja a feszültséget? Szűcs Béla Azt reméltük, hogy a Meéiar-Horn találkozó lezárja a magyarellenes propaganda-hadjáratot, a nacionalisták ezerszer elcsépelt vádaskodásait. A megbeszélések elhalasztásával azonban az a szánalmas féltucatnyi ismert hazafias tollnok, akik eddig is hangadói voltak az uszításnak, a kormánylap hasábjain tovább mételyezi a szlovák közvéleményt. Úgy látszik, a feszültség szítása ma nálunk kormányprogram. íme néhány píszkálódás az elmúlt hét terméséből: Egy ismert „magyarszak értő’ azon kesereg, hogy az Európa Tanács elutasította néhán> magyarországi szlovák szervezetnek a szlovák kisebbség állítólagos elnyomása miatt benyújtott panaszát. Miért? A szerző szerint: „Úgy látszik, az amerikai magyar multimilliomos, Soros szelleme még az Európa Tanácsban is kísért, ahol a sértettek igazságot keresnek. A magyarországi szlovákok számára nem létezik, holott a szlovákiai magyar kisebbség nagyon kihasználja őket.” Nesze nv^P^SrópirTaaácsLEgy másik írásban a hírhedt Hofbauer úr a határok békés megváltoztatásának lehetősége kapcsán elveri a port a nyugati hatalmakon és igyekszik az olvasók bizalmát megingatni az európai garanciákban. Szerinte nem lehet bennük bízni. Kérdésem: Akkor ugyan kiben lehet bízni? Talán csaknem nagy keleti barátunkban? Hogy a kormánylap cikkeinek és a nacionalista politikusok nyilatkozatainak milyen a következménye az olvasók körében, arra elég elolvasni a levelezési rovatot. A sok gyalázko- dás, történelemcsepülés, a méltánytalanságok felnagyítása közül csupán egyet idé- zektVégre tegyetSlurarlamit— az irredentizmus ellen! Végre fogadjatok el törvényt a köztársaság védelmére, és a „mondokok” (értsd: magyarok) egyes autonómia-híveit küldjétek Havára...” Hát ezért kell törvény a köztársaság védelméről. De még egy zseniális nacionalista, sőt faji kuriózumot sem hagyhatok ki. Akik eddig nem tudták, a Slovenská re- publikából most megtudhatták, hogy miért értek el a magyarok az olimpián olyan világraszóló sikereket: mert évszázadok során szlovákokkal és más nemsetfikkel keveredtek. Megáll az emberes Közben a nyugati lapok megpróbálják elemezni a Szlovákiáik elyzA^kami még jobban felbőszíti a hazafiakat. Oldalas okoskodásokban cáfolják a lényegre tapintó cikkeket. A sok megállapítás közül csupán egy-két mondat, a The Economist című rangos gazdasági lapból: „Az Európai Unió megbízottja, Hans van den Broek Pozsonyban megemlítette, hogy milyen fontos számára a demokrácia megszilárdítása és a kisebbségek védelme Szlovákiában. Meéiar azonban nem hagy magának parancsolni. Jóformán másnap megnyirbálta egyiket-másikat is. Jóváhagyta a területi átszervezést, amely csökkenti a ma- r kisebbség befolyását. Készül a választási törvény módosítása is.” Ez az arányos képviselet helyett vegyes megoldást javasol, amely Keltosová szerint a jövőben az uralkodó pártnak nem lesz szüksége koalíciós partnerre. Ebből a rövid áttekintésből kiderül, nem a szlovákiai magyarokon múlik, hogy végre nem térünk a két nép közeledésének, mélyebb együttműködésének útjára és nem szűnik meg a naponta szított feszültség. Kár azonban a gőzért. Nem hagyjuk magunkat kiprovokálni.
