Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-08-28 / 35. szám
1996. augusztus 28. Háttér Ifj. Michal Kovác-akta-------------19 95- ben történt VIII. 31. - Szentgyörgyi otthonából távozóban elrabolták ifj. Michal Kováíot, és Ausztriába hurcolták. IX. 1. - Anton Manák, a bűnügyi rendőrség vezetője felkereste az elnök fiát, aki személyleírást adott elrablóiról. IX. 5. - A kormány nyilatkozatot adott ki, de nem kérte Ausztriától az elnök fiának a kiadatását. V Meéiar a Press Clubban kétségbe vonta az emberrablás tényét (önelrablás). IX. 8. - Jaroslav Simunié őrnagytól elvették az iij. Ko- vác-aktát, mert a titkosszolgálatot vádolta meg a külföldre hurcolás megszervezésével. Peter Vacok őrnagy folytatta a vizsgálatot. IX. 21. - Vladimír Lamacka alezredes, a belügyi vizsgálati főosztály vezetője bejelentette: egy Mercedes mik- robuszt láttak ifj. Kováé háza közelében, amelyről később kiderült, hogy a titkosszolgálaté. X. 2. - Egymillió schilling óvadék ellenében szabadlábra helyezték az elnök fiát. X. 9. - Lamackát a besztercebányai Ján Kosfov ezredes váltotta fel. X. 17. - A Sme interjút közölt Oskar Fegyveressel, a titkosszolgálat tagjával, aki elmondta, hogy a SZISZ áll az emberrablás háterében. X. 18. - Vaéok őrnagytól is elvették az ügyet. X. 23. - Az addig szintén Besztercebányán dolgozó Jozef Cíz őrnagyot bízták meg az eset kivizsgálásával. XI. 18.-A Szlovák Televízió beszélgetést sugárzott a Technopol-ügy egyetlen elítéltjével, Peter Krylowal - ezzel megindult a közszolgálati intézmény „magán- nyomozása”. XI. 25. - IQ. Kováé a televízióban közölte, hogy Krylov hazudott. XII. 3. - Krylov ismét a képernyőre került. 1996- ban történt II. 20. - A bécsi Tartományi Legfelsőbb Bíróság megfellebbezhetetlenül úgy döntött, hogy Ausztria ifj. Ko- váéot nem adja ki Németországnak. II. 23. - Az államfő fia hazaérkezett - délután 5.20- kor Bergnél csaknem fél év után szlovák földre léphetett. III. 5. - Ifj. Kováé közel ki- lencórás kihallgatása után Jozef ¿íz őrnagy kijelentette, hogy nem kerültek olyan dokumentumok a kezébe, amelyek alapján vádat emelhetne konkrét személy ellen. III. 27. - Cíz őrnagy és ifj. Kováé jelenlétében rekonstruálták a bűncselekményt - az áldozat „eljátszotta” a rablást, de további részletek nem derültek ki. IV. 29. - Röviddel este tíz óra után felrobbant, majd teljesen kiégett Róbert Remiás BMW típusú gépkocsija. V. 10. - A KDM bejelentette: Remiás politikai gyilkosság áldozata lett. V. 13. - Nyilvánosságra hozták a Hudek-Lexa telefonbeszélgetést. V. 14. Elkészült a Pittner-bi- zottság tényfeltáró jelentése az emberrablás hátteréről. V. 20. - Jozef Cíz felfüggesztette az ügy kivizsgálását. V. 22. - Iván Lexa jelentése a parlamentben a SZISZ tevékenységéről, ellenzéki képviselők ezalatt a szónoki emelvény mellett tiltakoztak. V. 23. - Hudektől nem vonta meg a bizalmat a parlament. VI. 4. - A Twist Rádió sajtó- értekezletén bejelentették, hogy a Hudek-Lexa telefonbeszélgetés eredeti felvétel. VI. 26. - Megakadályozták ifj. Kováé Németországba utazását, a határon elvették az útlevelét. VII. 13. - Eltemették Róbert Remiást. VII. 18. - Michal Kováé utasítást adott a Technopol- ügyben folytatott büntetőeljárás leállítására (a kegyelmi rendelet a fiára nem vonatkozott). VIII. 1. - Nyilvánosságra hozták, hogy Oskar Fegyveres politikai menedékjogot kért egy meg nem nevezett országban. VIII. 8.-Michal Való legfőbb ügyész elrendelte, hogy ne hajtsák végre az elnöki amnesztiát. Egy éve hurcolták erőszakkal külföldre ifj. Michal Kovácot, a köztársasági elnök fiát Aki Ausztria után a saját hazájában is fogoly Madi Géza Kerek egy esztendő múlt el ifj. Michal Kováé külföldre hurcolá- sa óta. Mondhatnánk: nem is idő az eltelt 365 nap. Majd valamikor, talán öt, tíz, netán ötven év múlva eseüeg majd előítéletek nélkül gondolhatunk vissza 1995. augusztus 31-ére, illetve a korábbi és későbbi eseméValakinek külföl- dön kell bujkálnia, mert fél a megtorlástól. nyékre. Ha egyáltalán megoldódik az ügy. Mert mostanság nem úgy áll a dolog... Mi is történt valójában? Jelen pillanatban hajszálpontosan ezt senki sem tudja megmondani. Vagy nem akarja. Bár nincs sok lehetséges változat. Emberrablás, szlovák állampolgár külföldre hurcolása - ezek a szinonimák. Van aztán egy hatalmi variáns is - az önelrablás. A miniszterelnök említette először, és azóta bekerült a köztudatba. De ő már mást is megjósolt, ami később „bejött”. A másik fél, természetesen, ennek éppen az ellenkezőjét állítja. A köztársasági elnök fia alattomos bűncselekmény áldozatává vált, amelyet ráadásul állami szerv követett el. Végső soron a legfelsőbb bécsi tartományi instancia szintén erre a következtetésre jutott, s nem adta ki a bajor hatóságoknak a szlovák államfő csemetéjét. Mindhiába. Ifj. Kováé nem tudja tisztázni magát az ominózus Technopol-ügyben, mert nem engedik neki. Nem hagyják kiutazni - Németországba indulva csak a szlovák-osztrák határig jutott, s ott egyszerűen elvették az útlevelét. Fogoly lett. Ausztria után saját hazájában is. Nem mehet külföldre, nem kirándulhat, tőle akár az összes utazási iroda bezárhat. Bár Kováé junior már igénybe vette az egyik szolgáltatásait, amelyikről csak tavaly nyár végén derült ki, hogy ezzel a biznisszel is foglalkozik. És még útiokmányokat sem kér. Zsupsz, be az „ügyfelet” az autóba, egy-két fiaskó whiskyt a kezébe (ingyenül), aztán irány a nagyvilág! De félre a tréfával! Nagyon is komoly ez az ügy. Főleg azóta, hogy vér is folyik. Meg valakinek külföldön kell bújkálnia, mivel fél a megtorlástól, mert a hatóságok és a széles nyilvánosság előtt is be merte ismerni, hogy a SZISZ szervezte meg az államfő külföldre hurcolását, és a titkosszolgálat ügynökeként ő is részese lett a bűncselekmény elkövetésének. Két néhai jóbarátról van szó. Az egyik már nem él, a másik - még - igen. De talán csak azért, mert sokezer kilométerre menekült, hogy ne étje el a titkosszolgálat keze. És csak akkor tesz virágot barátja sírjára, ha Szlovákiába ismérfísszatér a demokrácia. Homály fedi a sokak által az önálló Szlovák Köztársaság első politikai bűncselekményének minősített ügyet. Ehhez társul a szintén még kivizsgáladan politikai gyilkosság. Róbert Remiás gépkocsija felrobbant. Természetesen Oskar Fegyveres legjobb barátja bennégett a gázmeghajtású BMW-ben. Ez volna az oka, hogy a német hatóságok nem harcolnak foggal-körömmel ifj. Kováé kiadatásáért? Mert egy bajor termék csak úgy nem robban fel. És ezt szakA bécsi tartományi bíróság is erre a következtetésre jutott. értők is megerősítették! Más szakértők meg persze azt, hogy igenis, nagyon veszélyes gázautóval furikázni Pozsony utcáin. Hát, veszélyes, mert - mint az a példánkból is kitűnik - könnyen pórul járhat az ember fia. Akkor pedig szinte biztosan, ha ebbe még egy kicsit be is segítenek. Két erő feszül egymásnak. A hivatalos verzió szerint máig nem bizonyosodott be, hogy ifj. Michal Kovácot elrabolták volna. Ezért annak rendje-módja szerint jégre is tették az ügyet, bár állítólag folyik még valamilyen erőtlen nyomozás. A „nem hivatalos” lehetséges változatot La- dislav Pittner egykori belügyminiszter, az eset kivizsgálására alakult függeden polgári bizottság vezetője idén május 14-én ismertette ország-világ előtt. A Pittner-jelentés arra mutat rá, hogy az egész akciót a hivatalos szlovák szervek tudtával hajtották végre, kihasználva a Tech- nopol-botrány szellőztetése révén előkészített talajt. Végül, de nem utolsósorban: két vizsgálótiszt távozott a rendőrségtől. Menniük kellett, mert eredményeket értek el a nyomozásban - amerre kutattak, mindenütt a titkosszolgálat embereibe ütköztek. És csak az maradhatott meg a helyén, aki kilencórás kihallgatások, helyszíni esetrekonstruálások ellenére sem tudja lezárni az ügyet. Vagy nem akarja. Mert nem akarják. Valakik. Talán sejtjük is, hogy kik. És azt is, hogy miért. A személyeskedő gyűlölet belpolitikai problémává válik, a jogállanüjóbpedlg elbúcsúzhatunk Arra megy kiajáték, hogy elhúzódjon a belviszály Fekete Marian ______________ Im már Kelet-Közép-Európában is van némi pejoratív éle annak, ha egy újságíró két politikusról leírja, hogy a sajtón keresztül üzengetnek egymásnak. A politika történetében nehéz lenne viszont példát találni arra, ami az államfő és a hivatalából hol lemondatott, hol visszahívott, majd az újabb választások után a kormányfői hivatalba ismét győztesen visszatérő néptribun, valamint a többé-kevésbé hűséges hívei és szövetségesei között több éve zajlik. A személyeskedő gyűlölet belpolitikai problémaként jelenik meg. Nagyon hosszadalmas lenne felidézni ennek az erőltetetten politikai színezetű személyeskedésnek mér; földköveit. A legütoDbi^aKöztár- sasági elnök kegyelmezési jogával kapcsolatos botrány ismét a bevált forgatókönyv szerint zajlott. Vladimír Meciar egy-két nappal azután, hogy az államfő élt az egyéni kegyelmezés jogával, nagy nyilvánosság előtt elmagyarázta, hogy ez miért nem helyes, s utalt arra is, mi a teendő. Az állami hivatalnokok pedig értve a szóból, pontosan követik a sajtóban is közölt bölcs kormányfői útmutatásokat. A köztársasági elnök elfogadhatónak tartotta, hogy a két állítólagos bűntárs Németországban tegyen tanúvallomást, hiszen eredetileg a német hatóságok kezd__iékvizvgdliii íu. Ügyet, esHIT elő ször Ausztriába történt elhurcolása, majd pedig údevelének bevonása akadályozta meg abban, hogy a német bűnüldöző szervek előtt magyarázatot adhasson a történtekre. Meciar, tudomást szerezve egy üyen lehetséges megoldásról, szokásos péntek esti szózatában kijelentette: „Az alkotmány szerint az elnököt kétségkívül megilleti a kegyelmezés joga. Ennek a rendelkezésnek (tehát nem a kegyelmezési jognak, hanem az alkotmányos rendelkezésnek - a szerk. megjegyzése) alkalmazása jelenleg jogi és morális hézagokkal bír, és jogi alkalmazását tekintvp ninc^hnlMMwkgTajirpg A jogban érvényesülnie kell annak az alapelvnek, hogy senki sem vonható el törvényes bírójától.” Meciar már sok ízben lejáratta a jogászokat, a jogtudományt. Mert ha ragaszkodnunk kellene ahhoz az alapelvhez, hogy senki sem vonható el törvényes bírójától, akkor a Meciarral szembeni büntetőeljárásokat sem szüntethetné meg a rendőrség - azok a rendőrök, akik Meciar belügyminiszterének szavai szerint állítólag debi- lek és t...-ön rúgni valók. Csak szónoki kérdésként merülhet fel az is: Meéiar mikor fog panaszkodni arra, hogy rendőrségi határozattal megfosztották őt attól á lehetőségtől, hogy a törvényes bírája elé kerülhessen (merthogy ez egy alapvető emberi jog). A rendőrségi határozat erre nem ad lehetőséget, az elnöki kegyelemben részesített személynek viszont joga van arra, hogy kérje a vele szembeni büntetőeljárás folytatását, befejezését. Mindennek ellenére most mégis ott tartunk, hogy a két gyanúsított nem tehet vallomást a német bűnüldöző szervek előtt. A legfőbb ügyész utasítása szerint a kegyelmezési aktust nem szabad alkalmazni mindaddig, amíg nem dől el, miként kell értelmezni az alkotmánynak azt az egyértelmű rendelkezését, amely szerint az államfőt a kegyelmezés joga megilleti. A legfőbb ügyész üyen jellegű utasítására egyetlen jogszabály sem ad lehetőséget, azaz törvényellenesnek, alkotmány- sértőnek tekinthető. De hát nem is erről van szó. Sportzsargonnal: időhúzásra megy ki a játék, hogy minél tovább húzódjon Meciar és Kovác belháborúja, hiszen az ifjabb Kovác ártatlanságáról kevesen vannak meggyőződve. Az időhúzás csak Meciaréknak használ, nekik jönne jól, ha a Kovác fiú elmarasztalását a parlamenti választások előttre időzíthetnék. Ezzel megsemmisítő vereséget mérhetnének azokra az ellenzéki pártokra, amelyek az ifj. Michal Kovác-ügyben a végsőkig érde- keltetik magukat. Somogyi Tibor felvétele Egy karnyújtásnyira az államhatár, az ifjabb Kovác mégsem lépheti át
