Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-08-21 / 34. szám
Kultúra 1996. augusztus 21. 13 Irodalom és hagyomány az ezredfordulón (1) A nemzeti irodalom szerepe történelmünkben Pomogáts Béla _____________ Azok között a fogalmak között, amelyeket a magyar történelem szentesített és a közmegegyezés elfogadott, a nemzet és az irodalom fogalma mindig egymással szoros kapcsolatban állt. Teremtő kölcsönösség jött létre közöttük, egyfelől a nemzeti történelem és azok a törekvések, amelyek e történelem során érvényesülni kívántak, és igen gyakran vereséget szenvedtek, mindig meghatározták irodalmunk vállalt feladatait, küldetéstudatát, többnyire abban az értelemben, hogy magának az irodalomnak kellett helyreállítania a nemzet megbomlott szellemi egyensúlyát, vagy megtört politikai és kulturális egységét, másfelől hagyományosán az irodalomban konstruálódtak azok a személyiségjegyek, amelyeknek összessége a magyarság nemzeti jellegét teszi. A magyar történelem évszázadai során Balassitól Berzsenyiig, Vö- rösmartytól Adyig és Illyéstől Nagy Lászlóig a „nemzet” és az „irodalom” fogalma mindig egymással lényegi kapcsolatban álló párost alkotott. Ez a fogalompáros valóságos Janus-arccal néz ránk a múltból és bizonyára a jelenből: ami az egyik oldalról szemlélve egy történelmi emberközösség küzdelme a megmaradásért, a másik oldalról magasrendű művészi értékek történeti folytonossága és rendszere. Ami az egyik nézetben gondolat, költői kép és versforma, az a másik nézetben emésztő küzdelem és gyötrelem azért, hogy tizenöt millió ember otthont találjon a népek közösségében, és képes legyen kibontakoztatni a maga szellemi és erkölcsi értékeit. Innen ered a magyar irodalom mindmáig ható tudatos elkötelezettség-vállalása a nemzeti történelem, a nemzeti élet „sorskérdéseinek” megoldása iránt, az a közösségi és közéleti éthosz, amely ennek az irodalomnak még a formateremtő erőfeszítéseit, merész kísérleteit, akár önfeledt játékait is áthatja. Nem kell feltétlenül politikus írónak, írópolitikusnak lenni ahhoz, hogy valakinek a műveiben erősebb visszhangot verjenek ezek a „sorskérdések”. Nemcsak Zrínyi, Petőfi, Ady, József Attila és Illyés adott számot a nemzeti történelem tapasztalatairól, törekvéseiről és fájdalmairól. Mint titkos vízjel, ott rejlik ez a történelmi és közösségi érdeklődés, küldetéstudat és felelősségvállalás az Istenhez forduló Balassi Bálint, az elmúlás hatalmán merengő Berzsenyi Dániel, a szerelmi évődésbe feledkező Csokonai Vitéz Mihály, a romantikus végtelennel küzdő Vörösmarty, a köznapi józanságot hirdető Arany, az európai szellem értékeit mentő Babits vagy az ősi mítoszok tanításán okuló Weöres Sándor műveiben is. Valóban, nincs magyar író, aki függetleníteni tudta volna magát a közös tapasztalatoktól, gondoktól és tennivalóktól, s ha a magyar irodalmat a történelem alkotásának és egy önmagára eszmélő nemzet talán legfontosabb szellemi intézményének tekintjük, meg kell bizonyosodnunk arról, hogy az irodalom mindenekelőtt a nemzed élet alakítója, a nemzed tudat őre és letéteményese. Kivált nehéz korszakokban, midőn balszerencsés történelmi fordulatok-és ilyenek, fájdalom, végigkísérik távolabbi és közelebbi múltunkat - sodorják válságba és veszedelembe a magyarságot és a történelmileg létrehozott nemzed intézményeket. Irodalmunk felelősségtudata éppen ezekben a korszakokban mutatkozik meg igazán. Ahogy Németh László mondja: „A magyar irodalom legjellemzőbb, tanulmányozásra legvonzóbb korszakai mindig akkor alakultak ki, amikor a remény vetését elrontó jégverés után az előtapogató élniakarás szigetekbe verődik, s a reménytelen önfeláldozás lassan megint kitermeli a reményt.” Irodalmunknak a hétévszázados története során mindig ez a szerep jutott: helyre kellett állítania a nemzet megbomlott szellemi egyensúlyát, lelki elégtételt kellett szereznie a pusztító vereségek után, fel kellett támasztania a csapások súlya alatt megroppant történelmi életerőt. így történt ez Mohács után, midőn Bornemissza Péter, Balassi Bálint, Heltai Gáspár költeményeiben és krónikáiban forrott össze ismét az a virtuális Magyarország, amely a csatamezőkön elveszett. így történt azoknak az erőfeszítéseknek a veresége után, amelyek a 18. század végén próbálták a függeden, korszerű Magyarországot megteremteni, mikor is a nyelvújító Kazinczy, a romantikus Kölcsey és Vörösmarty támasztotta fel a Vérmező mocskába fulladt közös reményeket. így történt Világos után, midőn Arany, Madách, Kemény Zsigmond és Jókai könyvei teremtették újjá a nemzet megroppant szellemét, adtak hangot a szigorú önvizsgálatnak és festettek a sötét egekre szivárványos reményt, és így történt az első világ- háborús vereség, a modernizációs kísérletek kudarca, a történelmi Magyarország feldarabolása után, midőn Babits, Móricz, Kosztolányi, József Attila és a népi irodalom: Illyés, Németh László, Tamási Áron kerestek megtartó erőt a hagyományban és új vezérlő csillagokat a demokratikus átalakulás eszméiben. (Folytatjuk) Heti kultúra Könyvespolc Feliinger Károly: Csendélet Feliinger Károly költészete kezdettől fogva Pilinszky János világának vonzásköréhez, pontosabban az európai kereszténykultúra fájának azon ágához esik közel, mely gyümölcsét a testvéri csöndből fakadó forrás vizéből érleli; a fiatal költő ösztönösen érzi, hogy minden kísértés ellenére „a mélyben töretlen az egység, a megrendültség és engedelmesség folyamatossága”. Ebből az ösztönös, illetve egyre tudatosabb vállalásból ered a költő tömörsége, már-már annak a sugalmazása, hogy üdvösebb hallgatni, s az értéket megélni inkább, hiszen végső soron „Isten az, s egyedül ő az, aki ír: a történések szövetére vagy papírra”. Ritkán olvashatók ilyen emelkedett, meleg hangú méltató szavak első kötetes költő verseiről, mint Feliinger Károly Csendélet halottakkal című Csendélet halottakkal Járóig e // , Ál®' A \fcjr. A1 * é: npVn Knü kötetéről. A kötet borítóján olvasható ajánlás vélhetően Kulcsár Ferenctől, a kötet szerkesztőjétől származik, aki az olvasó kegyeiben bízva „fogja kézen” a fiatal pályatárs visszafogott hangú, tömör, szinte érett költészetét. Feliinger Károly verskötete a Lilium Aurum könyvkiadó gondozásában látott napvilágot. (k-y) Meghívók Almási Róbert: Források Komáromban, az ötös számú Bástya T Galériájában állítja ki legújabb alkotásait Almási Róbert. A Források címen megrendezett kiállítás szeptember 5-ig megtekinthető. Alkotótábor Somodiban A Rovás, új értékrend ötödik alkalommal rendezi meg a somod! fürdőben immár hagyományos alkotótáborát. A részvétel egyetlen feltétele, ahogy azt a szervezők állítják: az alkotás - legyen az a művészet bármelyik irányzata vagy kategóriája. Nem akarunkmeg- váltani senkit és meggyőzni sem, írják meghívójukban, ugyanakkor azt is megjegyzik: nem vagyunk jótékonysági intézmény. íme, néhány kínálat a tervezett programból: Kompozíció és harmónia (vagy úgy, hogy vallód, vagy úgy, hogy tagadod) Akt (ha találunk aktmodellt) Esztétika-előadások (előadhat bárki) Csak akkor gyere, ha nem leszel destruktív és ha nem várod el mástól, hogy szórakoztasson - kérik a rendezők. A szállás csupán a Rovás-tagok számára ingyenes. A szálloda egy éjszakára 150 korona. A kosztról mindenki a saját ízlése és pénztárcája szerint gondoskodik. Akik képzőművészettel foglalkoznak, vigyenek magukkal rajztáblát, rajzlapot, színes ceruzát stb. Az alkotótábor augusztus 23- ig várja az érdeklődőket. Regény- Megérkeztünk, kisasszony! - morogta a pilóta, és megpróbálta úgy letenni a gépet, hogy ne nagyon károsodjon az utasok egészsége. Az író csak most eszmélt fel erotikus képzelgéseinek lila világából, amely eddig ködként ülte meg elméjének ingoványát. Egy domboldalba épült luxusvilla hatalmas tetőteraszán értek talajt. A pilóta nagyot szusszantott, mintha eddig nem lett volna benne biztos, hogy rozsdás légikalitkája biztonságban megérkezik. L ázáron furcsa izgatottság vett erőt. Most végre mindent megtud. Végül is óvatosan kipuhatolható, hogy kinek tartják őt valójában, minek hozták ide, haza- juthat-e innét valaha. Shaomi biztosan nem fog titkolózni. Amikor kiszálltak a helikopterből, egy magas lány sietett az üdvözlésükre. Pontosabban Shaomi üdvözlésére. Átölelték egymást, s közben valamit súgtak egymás fülébe. Lázár zavartan toporgott.- Ő a Szent Csónakos! - mondta Shaomi a szőkének, majd az íróhoz fordult. - Ő pedig a barátnőm, Dorotha.- Talán menjünk be a házba - indítványozta Shaomi. Az író nem mozdult, mert a Dorothának neAngyal a körhintán Z. Németh István 13. rész vezett lány olyan furcsán nézett rá, hogy ez a pillantás valósággal odaszögezte őt a helikopter oldalához. Volt a lány szemében valami hideg felsőbbrendűségi érzés, később visszavonhatatlanul ösztönös gyűlöletté váló előítélet és megvetés. Lázárt kirázta a hideg arra a gondolatra, hogy lám, már egy találkozás első percében nyilvánvaló lehet, hogy két ember a későbbiekben hogyan fog viszonyulni egymáshoz. Szinte megtántorodott attól a negatív kisugárzástól, amely feléje áradt Dorothából. Pedig a szőke legalább olyan vonzó és csinos volt, mint Shaomi: az író legszívesebben világgá futott volna, csak hogy ne legyen egy olyan személy közelében, aldt egyáltalán nem ismer.- Minden készen van a ceremóniához? -kérdezte Shaomi, és egy pillanatra a férfihoz bújt. Kár, hogy csak egy igen rövid pillanatra. Dorotha fagyosan bólintott.- Akkor mehetünk. D íszes szőnyeggel leterített szőnyegen haladtak lefelé. A második emelet egyetlen hatalmas helyiségből állt. Lázárban meghűlt a vér a pazar berendezés láttán. Aztán halk orgonaszóra figyelt fel, amely két hatalmas hangfalból csordogált a fülébe. „Mégis esküvő lesz!” -jutott szébe. Ácsorgott a süppedős szőnyegen, kérdőn nézett Shao- mira, miközben igyekezett elkerülni Dorotha metszőén gúnyos pillantását. Nyüt a folyosóra vezető ajtó, és belépett a szobába egy - pap. Az író ekkor már egy kicsit nyugtalan lett. Shaomi sóhajtott egyet és kézen fogta a tanácstalan férfit.- Kinek lesz itt az... Esküvője? - az író mintha nem is a saját hangját hallotta volna.- A tiéd és az enyém - olvasta le Shaomi szájáról a furcsa monda- tot.-Illetve, amiénk...Feltéve, ha... akarsz a férjem lenni. Lázár körül fordult egyet a világ. Jól hallotta? Őt szánják itt vőlegénynek? Dorotha gúnyosan mosolygott a hátuk mögött, s valamit tárgyalt a tisztelendő atyával.-Tudom, hogy hirtelen jött és... Váratlan ez az egész, de... Nem volt időm mindent részletesen megmagyarázni. Az író bólintott.- Még nem is ismerjük egymást. Semmit sem tudsz rólam, és én legalább annyit rólad... Mondjuk, ha várnánk egy hetet...- Nem várhatunk - mondta szelíden, szinte kérlelően Shaomi, s valami furcsa, a férfi által eddig ott nem tapasztalt szomorúság költözött a szemébe. - A Szent Áradás miatt, a Szent Csónak miatt, és különben is, téged már keresnek, bármikor a nyomodra bukkanhatnak. Ellenben, ha holnap nászúira utaznánk... Jó messzire innét. Egy másik országba... Lázárnak felcsillant a szeme.- Egy másik országba? Úgy érted, a határon túlra? Hát lehet?- Nászutasoknak lehet - bólintott a feleségjelölt és gyengéden karon fogta a férjjelöltet. -Talán nem tetszem neked?-De, nagyon tetszel... Túlságosan is... De a gyűrű meg ilyesmi...- Ó, ne csinálj ezekből gondot, én mindenről gondoskodtam... Egy csók. Leheletnyi csak, de annyira tébolyító, amilyet a világ legszebb nője csak csókolni tud. És a világ legszerencsésebb írója kapni tud, hogy ezentúl ne gondolkodjon, csupán cselekedjék. Maga a szertartás nem tartott sokáig. Dorotha és a pilóta voltak a tanúk. Az orgona egyre hangosabban csordogált a hangfalakból. Még virág is volt. Gyönyörű, hatalmas csokor. Egy óra múlva a férfi egyedül ült a szoba közepén, egy kegyetlenül nagy bőrfotel karfáját simogatta szórakozottan, s azon gondolkodott, hogy vajon most ő számít-e a világ legboldogabb emberének. És ha nem, akkor miért nem. P ezsgőt ivott. Először egy, aztán még egy üveggel. Shaomi azt mondta, nemsokára jön, csak közli az örömhírt a szüleivel. De Shaomi nem jött, s Lázár nyugtalankodni kezdett. Nyugtalanságának biztos jele volt, hogy felbontott egy harmadik palack pezsgőt is. De azt már óvatosan kortyolgatta, nehogy józan ítélőképessége csorbát szenvedjen. Aztán egészen egyszerűen elaludt. Álmában minden hajadont az oltár elé vezetett, akibe csak belebotlott. Sőt néhányszor még esküvői tanú is volt, a végén pedig vértanú. Arra ébredt, hogy este van és mozog a föld. Szédülten tápászko- dott fel a fotelból. (folytatjuk) Az Adriai tengernek Syrenaia. Zrínyi versgyűjteményének a címlapja.
