Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-08-21 / 34. szám
port 1996. augusztus 21. 9 A falu határában, a külső körgyűrű tövében található Szentkút avagy Kutacska ismert búcsújáróhely a környéken. A szájhagyomány szerint valamikor a terület egy földbirtokos úré volt, aki a földjén feltörő forrást megpróbálta beszántatni, sikertelenül, s még az ökrei is elpusztultak. A forrás mellett található kis kápolnát, valamint az odavezető út két oldalát szegélyező stációkat a helybeliek és a környező falvak lakosai építették a század húszas éveiben. A Tizenkét Apostol rotundája eredetileg a 12. században épült román kori körtemplom. A kör alakú épület belső terében a fal mentén tizenkét falfülke található, szemben a valamikori oltár helyével. A falakon helyenként még láthatók a restaurálások során előtűnt egykori román kori falfestmények maradványai. Szlovákia valószínűleg egyik legrégebbi műemlékét utoljára a második világháború után használták a helybeliek, mikor a lerombolt templom helyett itt tartották az istentiszteleteket. A több évszázados épületnek ma is párját ritkító az akusztikája. A román kori építészet egyik legszebb hagyatéka a 12. század elejéről származó, Szűz Mária nevét viselő, templom. Az eredetileg fából épült templom helyén felépült kéttornyú bazilika a hozzá tartozó kolostorral együtt a premontrei rend tartozéka volt egészen a török dúlásig. A mohácsi vész után az elpusztított kolostorba már nem tértek vissza a szerzetesek, így aztán I. Ferdi- nánd odaajándékozta a nagyszombatijezsuitáknak. Az épületet a törökök után a lengyel seregek is feldúlták, a többszöri felújítás az eredeti belső teret is megváltoztatta. A legjelentősebb átalakításra a második világháború után került sor, amikor a lerombolt templomot szinte alapjaitól újjá kellett építeni. A gondos rekonstruálást követően az épületet 1953-ban szentelték fel újra. Ugyanabban az évben a Garam folyó medrét is áthelyezték, mivel az erózió komolyan veszélyeztette a domboldalt, ahol a templom is áll. A talajszint- süllyedés következményei a jól látható repedések is a templom falán. Prikler László felvételei Bármilyen szépek és szívünkhöz közel állóak a legendák, egyes krónikások leírása, hogy Istvánt a Garam folyó mellett ütötték lovaggá, a mítosz valóságalapja csekély. Esztergom eredeti neve Gran, Gron volt, melyet Géza fejedelem tett az ország székhelyévé. A jóindulatú ferdítés (Györffy György szerint) akkor történhetett, amikor a XI. század végén, Vecellin dédunokáinak családi hagyománya alapján, írásba foglalva az eseményt, a leírók már maguk sem tudták pontosan, hogy István karddal történő felövezése milyen esemény kapcsán történt. A felövezés - melynek szerves részét alkotta a kard felszentelése - részét képezte a csatába indulás és a fejedelemavatás szertartásának. A fejedelemavatás szertartásán azonban István már minden bizonnyal korábban átesett, amikor apja 15 évesen utódjául jelölte. 996-ban már mint karddal övezett vőlegényt adták össze Gizellával. István seregének zömét valószínűleg a könnyű lovas magyarok mellett a besenyők és kabarok adták, ezekhez csatlakozott a német nehéz lovasság ereje. Való igaz, hogy a még nem király István vezérnek ez volt az első hadjárata, melyben a trónkövetelő Koppányi győzte le. Mivel a Garam folyónak is Gran, Gron volt a neve, a város neve pedig az idők folyamán Strigoniummá (ebből Esztergommá) változott, a későbbi krónikás, akitől a téves legenda származik, az eredeti Gran megjelölést a Garam folyóra értette. A „lovaggá ütés” is a német historizálás egyes irányainak átvételéből maradt fenn - a valóságban a fejedelmi kard megszenteléséről volt szó, illetve annak felövezéséről. Magára a rítusra a Koppánnyal való megütközés napjának hajnalán kerülhetett sor. A felövezést a kor szokásai szerint bizonyára a püspök, Domonkos végezte, az eseménynél azonban jelen volt az egész udvar és a sereg, velük együtt a Hont, Pázmány, Őrei és Vecellin sváb lovagok vezette nehéz fegyverzetű fejedelmi testőrség. A szerkesztőség
