Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-08-21 / 34. szám
3 1996. augusztus 21. Bényben történt Szent István királyunk lovaggá üttetése? Egy Garam menti mítosz Danis Ferenc A Honti Múzeum a múlt év szeptemberében sok más értékes tárgyi anyaga mellett a Selmecbányái Bányászati Múzeumtól visszakapott egy fametszetet, címe: Szent István lovaggá üttetése Hunt és Pázmány lovagok által. A történelem azt is feljegyezte, hogy a lovaggá ütés 998-ban volt a Bény község melletti területen. Mivel Hont lovag történelmi vármegyénk névadója lett, természetesen tovább kutattam a képen ábrázolt jelenet valósága iránt. A szerencse is segített abban, hogy egy régi, 1873-as naptárban ráakadtam az esemény bővebb leírására. Ma nehéz megmondani, mi a valóság és mi a fáma a leírtakból, egy azonban bizonyos: így is történhetett. A Garam nyugati oldalán természetes úton több helyen is kialakultak magas teraszok. Közülük az Alsó-Garam-vidéken legjelentősebb a Bény község melletti terasz, melynek kedvező földrajzi fekvése már a kelta, avar és római hadakat is vonzotta. Ők kezdték építeni a Bényt körülölelő hármas védősáncot. Ez a hely szolgált a hadak gyülekezőjéül 998-ban, amikor Kupa (Koppány) kitűzte a felkelés zászlaját. A lázadók tömege árvízként nyomult előre, nagy pusztítást végezve a fejedelem útba eső birtokain, ezeket kirabolva és elpusztítva. A fejedelem értesülvén a dühöngök gyors előrenyomulásáról, jobbnak látta elhagyni esztergomi székhelyét és a Duna másik oldalán keresni menedéket, hogy csapatait hadirendbe állíthassa. Ez a hely lett a bényi fennsík, Hunt lovag szálláshelye. A fejedelem, átkelve a Dunán, a Garam mellett folytatta útját egészen addig, amíg a mai Bény mellett a folyó menti dombokat kellemes fennsík váltotta fel. Ennek egész keleti oldalán a Garam 17 m magas, meredek lejtőt képez, dél felé pedig a folyó feletti terasz száraz medre alkotta az akadályt a tábor irányában. Észak felől a Kétyi-patak vize védte széles inundációs területével a magaslatot. Az így képzett 107 hektár nagyságú területen gyűltek össze az Istvánhoz hű nemzetségfők, a beköltözött idegen lovagok és a szomszédos fejedelmek, segédhadaikkal. Itt kellett döntenie Istvánnak a testvérharc vagy a pogányság visszaállítása között. Ma már tudjuk, hogy ha akkor a lázadók győznek, ez végítélete lett Bény óriási, 107 hektárt felölelő sáncrendszere egyedülálló Kö- zép-Európában. A három gyűrűből álló építmény a kora latén kortól fokozatosan formálódott erődítménnyé. Építését a nép- vándorlás törzsei kezdték, majd a honfoglaló magyarok fejezték be. A rendszertelen építkezések miatt mára a sáncok nagy része eltűnt. Maradványai láthatók a Kutacska nevű zarándokhelynél, melynek végébe a helybeliek egy Mária-barlangot építettek. volna a magyarságnak. Mielőtt azonban az öszegyűlt sereg Koppány ellen indult volna, a bényi tábor egy ünnepélyes szertartásnak, István fejedelem lovaggá avatásának volt a szemtanúja. A lovagság eredete a középkorba nyúlik vissza. Azok az eszmék, melyekért a keresztény lovagság lelkesült, felemelők és magasztosak voltak. Abban az időben azonban a magyar ősök előtt a lovagság ismereüen volt, tehát elődeink közül István volt az első, aki ezzel a lépéssel egyúttal bölcs előrelátásának is tanújelét adta. A pannonhalmi apátság alapításakor adott oklevélben beismeri, hogy tettével akarta megnyerni a hadának túlnyomó részét alkotó németeket és más idegeneket, akik már a keresztény eszmevilágban éltek. Döntéséhez jól megválasztotta a kedvező időpontot is. A lovaggá ütést a német lovagok legjobbjai, Hont és Pázmány vállalták magukra, miután őket erre a fejedelem felkérte. Mindkettő előkelő származású vitéz, bátor és kipróbált harcos volt, akik nem annyira anyagi érdekből jöttek az országba, hanem Géza hívására, vallásos szellemüket követve. A monda szerint a Garam jobb partján épült tábor közepén a szabad ég alatt emelkedett a díszes oltár, mellette jobb oldalt állt a fejedelmi mennyezetű trón, a bal oldalon pedig kisebb emelvény állt annak, aki a lovaggá ütést végezte. A felavatandó fejedelem - szokás szerint - fehér ruhában érkezett. Az ünnepélyes, vémélküli áldozatot Domonkos szerzetes mutatta be a Mindenhatónak. A fejedelemnek Domonkos kedves embere volt és az esztergomi érseki székre volt kijelölve. Mise előtt István kardját az oltárra helyezte és az oltár lépcsőjén addig maradt térdelve, amíg a pap azt meg nem áldotta. A lovaggá ütés csak a mise végeztével kezdődött. Pázmány német szokás szerint kérdéseket intézett Istvánhoz, hogy szent szándéka-e teljesíteni mindazt, amire a lovaggá avatás őt kötelezi? Megígéri-e a kereszténység védelmét s hűséget fogad-e az egyház feje és szolgái irányában? Miután a fejedelem ezeket megfogadta, a körülötte álló jeles személyek a lábaira erősítették az aranysarkantyúkat, ráadták a páncélinget, mellvértet és a lovagi kesztyűket, végül Hont körülövezte derekát a vitézkötéssel. Így felvértezve újra letérdelt az emelvényen ülő Pázmány elé, aki felkelt és a megszentelt kard lapjával háromszor megérintette a vállát, és őt a Mindenható Isten, a Boldogságos Szűz, Szent Mihály és Szent György nevében lovaggá ütötte, e szavak kíséretében: „Légy vitéz, rettenthetetlen és hű!” Ezután átnyújtotta Istvánnak a kardot, melyet ő a derekára kötött. Pázmány a szokásos testvéri csók után átadta a fejedelemnek a többi lovagi fegyvert: a pajzsot, sisakot és a lándzsát. A sáncrendsze nem ómorva építmény, hanem a honfoglaló magyarok szálláshelye volt. Néhány nap múlva aztán a sereg megindult a somogyi Koppány ellen. Az előnyomuló hadak élén István nagyfejedelem járt. A felkelőket Veszprém alatt lepték meg, amikor éppen a vár bevételére készülődtek. A keresztény sereg a makacs ellenállást fokozatosan megtörte, és amikor Vecellin csapásai alatt maga Koppány is összerogyott, a vezérvesztett sereg futással mentette az életét. István hűséges harcosait bőségesen megjutalmazta. Bynnek, Hont fiának adományozta Bény községet a környező földekkel együtt. Nevét a falu máig büszkén viseli. Napjainkban a régészek és történészek nagy vitát folytatnak az ásatások alatt feltárt sírok és lakóhelyek eredetével kapcsolatban. A neves szlovák régésztudós, Alojz Habovstiak, a pozsonyi Szlovák Nemzeti Múzeum volt főigazgatója bizonyította be, hogy Bény óriási, 107 hektárt körülölelő sáncrendszere nem ómorva építmény, hanem a honfoglaló magyarok szálláshelye volt. Ez a táborhely biztosan vigyázta a dunántúli pogány mozgolódásokat, és őrizte a mindenkori trónörökösök nyitrai hercegségét, a nyugati gyepűt, de egyúttal kulcs lett a selmeci és körmöcbányai ezüst- és aranybányákhoz is. István ezt a helyet főhelynek építette, hiszen Esztergomtól csak 20 km-re, jó fekvésű helyen volt. Az itt talált nagyszámú gabonaverem arról tanúskodik, hogy a vezér veszély esetén népét a sáncok közé terelhette. Habovstiak szerint ez a sáncrendszer olyan nagy, hogy a Duna völgyében párját ritkítja. A természettől adott képződmények több korban formálódtak erődítménnyé. A korai latén kortól a rómaiak, majd a népvándorlás alatti törzsek népei építették és a honfoglaló magyarok fejezték be. Eredetisége abban áll, hogy központja a legmagasabb pont körül, a mai templom és kőkápolna helyén van. Ebben a belső körben a vezérek szálláshelyein kívül a vaskohók és a gabonaraktárak voltak. Itt készült István vitézeinek a hadifelszerelése. A középső körben voltak elhelyezve veszély esetén az asszonyok és a gyerekek. A mai rotunda helyén a lovaggá avatás idején csak sátrak álltak. Az emlékhelyet kőből és téglából a 12. században építették fel. Az eredeti, fából épített templom helyén 1217-ben épült fel a kéttornyú bazilika, eredetileg román stílusban. A templom mellett állott a premontrei rend kolostora, melynek már csak az alapjai sejthetők a pázsit alatt. A mohácsi vész utáni elpusztított kolostorba a szerzetesek már nem tértek vissza. Csókás Ferenc, a község helytörténésze és krónikása fiatalos lendülettel mutatta be Bény helytörténetét. Látszik, hogy szereti a szülőfaluját, pedig ősei valahonnan Erdélyből, a mádéfalvi veszedelem után települtek ide. Kár, hogy a háború utáni években számos régi emlék elpusztult. A rendszertelen építkezés miatt megsérültek a sáncok is, az új telektulajdonosok ezzel gyarapították házuk táját. Még kivehetők a volt kolostor alapjai, a terep felszínén még láthatók a mélyedések, ahol a kohók állhatták régen. Ha azonban most nem teszünk valamit megmentésükre, az enyészetnek indult emlékhelyeket nyomtalanul betakarja az avar. A Szent István lovaggá üttetése című metszet másolata hosszú idő után visszakerült az újjáalakult ipolysági Hont Múzeum gyűjteményébe. A metszet azt a pillanatot ábrázolja, amikor a hagyomány szerint Pázmány lovag ünnepélyesen lovaggá üti a fiatal Istvánt. Erre az aktusra a monda szerint Bény község határában került sor 998-ban.
