Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-08-21 / 34. szám
1996. augusztus 21. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor Az ünnep holdudvara Kövesdi Károly __________ Kine k van itt ünnepelnivaló- ja? Akik szeretik az évfordulókat, minden alkalmat megragadnak, akik nem szeretnek, inkább elmennek az erdőbe szalonnát sütni. Mert az ünnep nem csupán szabadnap, amikor kiteszik a lobogókat az ablakba, felsöp- rik az utcát, fellocsolják a kapu előtt a port, miként hús- vétkor, ha vendéget várnak. Hírlik, hogy szeptemberben lesz a szlovák alkotmány ünnepe. Már készülődnek rá, talán szabadnap is lesz. Aki elmegy felvonulni, kap két munkaegységet a szövetkezetben. (Vagy eltévesztettem az évjáratot?) Virsli is lesz, sör is. Mustár is, amíg ki nem fogy. Budapesten a mustáros hajót, amelyen hatszáz kiválóság ringatózott volna, a nagy készülődés beborította a Dunába, a tűzijáték mögé pedig a frissiben kötött román-magyar alapszerződésről szóló örömhír szolgáltatja majd a háttérmuzsikát. A magyar • diplomácia ismét kipipált egy feladatot, amit valamilyen úriemberek találtak ki valahol. A meglepetés mikulási mosolyával gyűlhetnek össze az országló bőségek ünnepelni, míg az ínségnek megadatik a találgatás, mire volt a nagy sietség. Talán holnap kicsapódnak az EU kapui? Majd úgy kétezer valahányban... De addig is teremtsük meg az alapjait, hogy a békétlenség és a bizalmatlanság tovább garázdálkodjon, s miként nálunk, Romániában is tiltsanak be egy-két színházat, kulturális egyesületet, hozzanak még egy-két ma- gyamyomorító törvényt. S ha a magyar kormány felemeli a szavát, majd zeng az összeférhetetlenségről szóló karének. Szent István királyunk már nem láthatja ezt a nagy béketeremtést. Nem kell végigtapsolnia ezt a színjátékot, amelyet, ha már el kell játszani, legalább méltósággal kellene. Mondjuk, számonkénti a jogainkat, s aztán aláirkálni a - mindenekelőtt rólunk szóló - szerződéseket. Vendégkommentár Magyarok Barak László ____________ A s zületésnapok általában családi ünnepek. Ha így van, egy nemzet születésnapja is családi ünnepnek számít, amely ugyan egyáltalán nem titkolandó, ám a világ gyémánttengelyének helyzetét a legkevésbé sem kell, hogy befolyásolja. A nemzet születésnapja ezen túl azért nagyon komoly esemény. Főként, ha az ezerszázadikról van szó. Önbizalmat, tartást, életerőt kell adjon azoknak, akik az adott kultúrkörhöz tartozónak vallják magukat. Nem a röghöz kötődést jelképezi, de igenis a szülőföld birtoklását jelenti. Evidenciaként, anélkül, hogy bárki okkal- joggal megkérdőjelezhetné. Evidenciaként, anélkül, hogy bármely szomszéd szemrehányást tehetne „csendhábo- rítás” miatt... A nemzet születésnapja gyönyörűségén és emelkedettségén túl csapda is egyben. A tartalmatlan kinyilatkoztatások, a kizárólagosság és a más nemzetbéliekkel szembeni türelmetlenség csapdája, sőt... Az efféle csapdába azonban csak a pubertáskorukat élő nemzetek gabalyodnak bele. Az ezerszázadik születésnapon, az ezerszázadik évben nem jellemző az ilyesmi. Nem engedi meg a megélt történelem méltósága. A történelemé, amelyben nem a vér és a könny, a vereség és az elkeseredettség érzése dominál. Hanem az önbizalom, a tartás meg az élni akarás. Másként hogyan is érheti meg egy nemzet az ezerszázadik évet? A millecentenárium családi ünnep. Az ezerszázadik év nem a valós és vélt sérelmek zárszámadásának az időszaka. Európai nép európai léptékű ünnepe. Nem a régi dicsőség, hanem a nagybecsű jövendő ünnepe... A szerző Dunaszerdahelyen élő költő, a Nap Könyvkiadó igazgatója Főszerkesztő: Szilvássy József (52-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (52-38-316, 52-38-317) Hang-Kép, Modem élet, Tanácsadó: Kovács Ilona (52-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: P. Vonyik Erzsébet (52-38-314) Gazdaság, Nagyvilág: Szénási György Riport: S. Forgon Szilvia (52-38-315) Kultúra: Szabó G. László(52-38-315) Sport: J. Mészáros Károly (52-38-314) Kópé: Tallósi Béla Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (52-38-322, fax: 52-38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 52-38-343; Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz tlace, Kosická 1,813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. Utálom már a röfögéseteket hallgatni. Holnaptól kukorékolni fogtok, vagy mehettek isten hírével... Lehet, hogy bűn?... Magyar vagyok, annak születtem Kaprinai Zoltán „Büszke vagyok, hogy magyarnak születtem. A hazámban élek, fizetem az adót, dolgozom mint bárki más. Mint egy áüag állampolgár. Mégis azt mondják, hogy ‘csak’ egy magyar, egy kisebbségi népcsoport egyik - még élő - megtestesült bizonyítéka vagyok.” Ha jól emlékszem, ezeket a szavakat használta egyik barátom. Elgondolkodtató. Manapság, amikor már a pici gyermekbe is azt nevelik, szégyellnie kell azt, hogy a nemzetisége különbözik az átlagétól. Ezt nevelik beléjük, mert így majd könnyebb lesz, könnyebben boldogulnak az életben. Hiszen a másságért tudjuk egymást a legjobban utálni, kiközösíteni és megalázni. AbPeczár Károly, MKDM-titkár: Q Egy biztos: Szlovákiában nem könnyű magyarnak lenni. Sajnos mi, magyarok sokszor közutálatnak „örvendünk”. Ha Pozsonyban az utcán magyarul beszélünk, az emberek bámulnak utánunk és megjegyzik: „Na Slovensku po slovenskyl”. Egyszerűen nem tudják megérteni, hogy ez a mi hazánk is, mi itt születtünk és itt is akarunk élni, de nem úgy, mint az idegenek. szurdum. A huszonegyedik század küszöbén, amikor a technikának, a tudományos fejlődésnek talán már semmi sem szabhatna határokat, itt állunk rövidnadrágban, csurom vizesen, leforrázva, mert magyarok vagyunk. Csak azért, mert ujjal mutogatunk egymásra és így a nemzetek örökös viszályokkal töltött évei talán sosem múlnak el. Arról nem is beszélve, hogy melegágyai lehetnek egy kiadós öldöklésnek. Milyen világ az, ha a kormány lapjában az jelenik meg, hogy a magyarok az instabilitás forrásai Közép-Európá- ban? Szégyellni kellene magunkat? Vajon nehezebb-e magyarnak lenni Szlovákiában, mint a világ bármely pontján? Egyáltalán: Nehéz magyarnak lenni? Kalita Gábor grafikus, publicista: a Nemis olyan biztos, hogy ^ nehéz magyarnak lenni. Az ember ugyanis egy olyan szerzemény, hogy minél több terhet raknak rá, annál többet bír el. Személy szerint 1971-től 1988-ig voltam a Szabad Földműves szerkesztője. Ez a szerkesztőség meg volt jelölve a pártcsoportjával. Aki nem volt párttag, azt nem nagyon szerették. Párton kívüli lévén, valószínűleg engem is csak azért tűrtek meg, mert egy használható ember voltam. Amikor 1980 körül már egyre nagyobb volt a nyomás, egyre erősebben dúlt a konszolidáció, akkor kezdtem el feste- getni. Ez egyértelműen menekülés volt a festészetbe. Ugyanis az írás abban az időben korlátozott volt, nem igen volt szabad a vélemménnyilvánítás. Kerestem tehát magamnak egy olyan területet, ahol a saját gondolataimat úgy realizálhattam, ahogy azt elképzeltem és megálmodtam. Ez lett számomra a járható út. O Nehéz magyarnak ■i lenni... O Nem nehezebb, mint másnak... Kolár Péter, a Csemadok főtitkára: AQ Úgy gondolom, hogy megközelítés kérdése az egész. Ha az ember lelkiismeretével összhangban cselekszik, felvállalja a nemzetiségét, akkor is, ha az nem jár előnyökkel, népe hagyományait megőrzi, akkor nem kerül önmagával konfliktusba. Ebből a szemszögből nézve könnyű magyarnak lenni. A mindennapok valósága azonban kissé különbözik ettől. Ha valaki magyarságának érvényt kíván szerezni, önmaga és családja megélhetését is biztosítani akarja, jogait is gyakorolni szeretné, akkor a kérdésre sokkal kedveződe- nebb választ kellene adnia, amelyet azonban az előző gondolatokjócskán enyhítenek. Hushegyi Gábor egyetemi adjunktus: A Magyarnak lenni számom- ^ ra a legtermészetesebb dolog a világon. Magyarságomat nem sorscsapásként élem meg, de nem fogadom el a kisebbségi minősítést sem, mert egyénként, polgárként vagyok magyar. A szlovák és más nyelvek birtokában az ember nagyon gyorsan ráébred, hogy az ún. kisebbségi magyar komplexusok többsége egy ideológiai hatás eredménye. Ennek alappillérei a nyelvi, kulturális és részben gazdasági bezárkózás, ami nem a Szlovákiában élő magyarok érdekeit szolgálja, hanem a mindenkori hazai magyar politikai „elit” létét, nélkülözhetetlenségét hivatott igazolni. Olvasói levél Kik a felelősek az uszításért? Már egy éve halasztgatom ennek a levélnek a megírását. Most, hogy itt van az idei Agro- komplex kiállítás, rászántam magam, hogy mégis megírom, mert nagyon sajnálom azokat a magyar látogatókat, akik az idén oda merészkednek. Félő, hogy ők is úgy járnak, mint tavaly a lányom, meg az unokám. Nekik „feledheteüen élményben” volt részük. Az ebédjüket asztalnál szerették volna elfogyasztani. Találtak asztalt, amelynél már két fiatalember ült. A lányom szlovákul kérdezte tőlük, szabad-e két hely? Igen, természetesen, hangzott a válasz, szlovákul. Jó étvágyat kívántak a lányomék- nak. Még akkor nem volt semmi bajuk, mivel a lányom szlovákul beszélt. Csak amikor az unokám elkezdett az édesanyjához magyarul beszélni, akkor vadultak meg. Különösen az egyikük. Rögtön megkérdezte a fiútól: Co, ty nevies po slovensky? Co by nevedel, vie, válaszolt a meglepődött gyerek helyett a lányom. Az unokám jól beszél szlovákul és az angolt is tanulja, de arról fogalma sem volt, hogy létezik olyan hely is, ahol nem beszélhet magyarul. A beszélgetés további részében a fiatalember válogatatlan szavakkal kifejtette, hogy a magyarok menjenek a Dunán túlra, s hogy valamennyi magyart legszívesebben agyonverné. A kérdésre, miért utálja a magyarokat, egyszerűen azt felelte, mert hülyék. Mikor a lányom felszólította, hagyják őket békén megebédelni, a válasz így szólt: Zavri papulu, lebo ti tú klobásu j... o hlavu! Hát üyenek mondják a magyarokról, hogy hülyék, akik még a saját anyanyelvűket sem beszélik tisztességesen. Az a siralmas, hogy a lányomékat senki nem próbálta megvédeni. Nem akar senki az ilyesmibe beavatkozni. Végignézték volna azt is, ha megverik őket, csak azért, mert egymás között magyarul beszéltek. Ez az egész disznóság nél- hány politikus és a bandája műve. Szándékosan írok bandát, mert ezek mást nem érdemelnek. Hogy így elharapózik a helyzet, azért ők a felelősek. Talán azt szeretnék, ha itt is az lenne, ami Jugoszláviában volt? Azért uszítják egymás ellen a népeket? Azt hiszik, hogy ők arra nem fizetnének rá? Ok talán simán megúsznák? Az is felháborító, hogyan dicsekednek a pozsonyi tévében azzal, ha a külföldön élő szlovákok ünnepük a szlovákságukat, viszont nekünk, magyaroknak, megtiltják, hogy megünnepelhessük a magyarságunkat. Meciar talán azt hiszi, majd az ő kezét is úgy fogják szorongatni nyugaton a nagy kerékasztalnál, mint láthattuk a tévében, a Milosevicét? Nagyon szeretném tudni, mit mondtak Müosevicnek a nagyhatalmak emberei, amikor odamentek hozzá és a kezét szorongatták. Talán ilyesmiket: gratulálok, jól csinálod, csak így tovább, nyírd azt a nyomorult népet? Lehet, hogy odakint azoknak is az egész háború csak jó szórakozás volt, mint Mi- losevicnek? Zsabkáné Szabó Irén, Érsekújvár
