Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-08-14 / 33. szám
16 1996. augusztus 14. Sport Perbetén ezren tapsoltak a magyar aranycsapat élő legendáinak Egy félidőn át Czibor is focizott Ordódy Vilmos A hajdani magyar aranycsapat legenda. Puskásék többéves veretlenségi sorozatát a mai napig egyetlen válogatottnak sem sikerült megközelíteni. Az ötvenes évek csodacsapatának összeállítását, eredményeit annak idején még a legtávolabbi országokban is fújták a focirajongók. Az ötvenhatos forradalom után szétesett a gárda, többen külföldön, immár profiként keresték kenyerüket. Közben új generációk nőttek fel, új sztárok születtek, de a mi szemünkben és szívünkben - főleg akik Szepesi közvetítéseiből ismertük az 1952-es olimpia aranyérmeseit, az évszázad mérkőzésének tartott 6:3-as Wembley-i meccs győzteseit és a szomorú ‘54-es világbajnokság döntőjének szenvedő alanyait - továbbra is ők képviselik az álomcsapatot. Sajnos, a híres gárdából már csak öten élnek. Együtt látni őket, beszélgetni velük a régi szép időkről, vagy a nem túl derűs focijelenről, ritkán adódó lehetőség. Nemrégiben Perbete és a szomszédos falvak polgárainak adatott meg ez a szerenSzetei Ernő polgármester kettős öröme: kupagyőzelem - egykori világsztárok jelenlétében cse. A hagyományos Aratási Kupa díszvendégei Grosics Gyula, Buzánszky Jenő, Hidegkúti Nándor, Czibor Zoltán és Puskás Ferenc voltak. Egyikük, Czibor Zoli egy félidőn át még játszott is a komáromiak csapatában. A jó kedélyű 67 éves szélsőt bátorságáért froclizták is társai. Be-bekiabáltak a pályára, hogy keveset mozog, nem elég gyors, de ő nem zavartatta magát. Labdakezelése, leadásai többször ragadtatták nyíltszíni tapsra a mintegy ezer főnyi nézősereget.- Milyen gyakran bújik futball- mezbe? - kérdeztem Czibort, akit láthatóan nem viselt meg túlságosan a negyvenöt perc. Szokásához híven rágyújtott, és aztán válaszolt.- Hatvanéves koromig elég rendszeresen focizgattam. Aztán egyre ritkábban. Az utolsó nagy öregfiúk meccset, ha jól emlékszem, nyolcvankilencben játszottam. Talán azért (is) ma- radoztam el a zöld gyepről, mert minden alkalommal felnéztem és kerestem, hol a Puskás. Őt meg nem láttam sehol. Persze, Öcsi nem a zöld gyepen hiányzott, hanem a meccsek utáni italozásnál. Puskás ugyan már jó pár éve nem hajlandó pályára lépni, ám ilyen alkalmakkor azért rúg egyet-kettőt a lasztiba. És pocak ide, idős kor oda, labdaérzéke még ma is csodálatos. Egy helybéli srácnak, akivel egy ideig passzolgatott, bizonyára egy életre szóló élményt jelentett a Bp Honvéd, majd a Reál Madrid híres csatárával való találkozás. Ezren voltak kíváncsiak az aranycsapat tagjaira, meg az Aratási Kupa szereplőire Ha valaki még nem ismerné őket: (balról) Czibor, Buzánszky, Puskás, Grosics és Hidegkúti- Nem bántja, hogy a fociszakértők különböző ranglistáiból az önök korosztálya rendre kimaradt? Emlegetik Pelét, Piatinit, Cruyffot, Bec- kenbauert és még sok nagy sztárt, ám Puskásról, Bozsik- ról, vagy Di Stefa- nóról megfeledkeznek ...- Ez a mellőzés nem érdekel, és egy cseppet sem bánt. A régi szurkolók másként vélekednek, és tudom, a mai napig emlegetik egy-egy meccsünket. Alfredo barátomat minden idők egyik legjobb középcsatárának tartom. Az ő idejében a spanyol válogatottat csak ritkán győzték le. Amondó vagyok, felesleges firtatni a múltat, hiszen az akkori játékot a mai szoros emberfogásos összecsapásokkal - ahol egyébként kevés gól születik - nehéz összehasonlítani. S ha már Puskás Öcsi a jelenbe terelte a beszélgetés fonalát, Hidegkúti Nándort arról kérdeztem: vajon kinek szurkolt az angliai Európa-bajnokságon?- Egyértelműen a hazaiak sikerét vártam, és nagyon kívántam nekik a végső győzelmet. Amikor kiestek, a németeknek kezdtem szurkolni. Ők ezúttal is nemcsak kivételes tudásukat bizonyították, de roppant akaraterejüket és összpontosító képességüket is. Mindezek ellenére mégis azt állítom, hogy a döntőt nem ők nyerték meg, hanem a csehek veszítették el. Egyébként szerintem is Po- borskyék jelentették az Eb legkellemesebb színfoltját. Buzánszky Jenő többek között arról is beszélt, hogy vajon mit nyújtanak neki az ilyesfajta összejövetelek, élménybeszámolók.- Sokat, és ezt nem csak udvariasságból mondom. A Felvidékre mindig szívesen jövünk, mert érezzük az itteni emberek szeretetét és ragaszkodását. Úgy tapasztaltam, Szlovákiában még a legfiatalabb korosztály is tud rólunk, ismeri eredményeinket. Amit nem mindig mondhatok el Magyarországról. Ritkaság, ha valahol sikerül teljes létszámban megjelennünk, ez most szerencsére összejött.- Ugyanaz a véleményem, mint a Jenőnek - toldotta meg Buzánszky szavait a hajdan fekete párducnak nevezett kapuvédő, Grosics Gyula. - Valóban örömmel teszünk eleget itteni barátaink meghívásainak, mert érezzük, hogy ezek a találkozások erősítik az itt élő magyarok nemzeti tudatát, jövőbe vetett hitét. És ez a mai, nem könnyű időkben fontos szempont. Puskásék több száz autogramot osztottak szét Perbetén. Fotókon, trikókon, focilabdákon, könyvekben, sőt egy zászlón is megörökítették nevüket. Türelemmel és humorral fűszerezve válaszoltak a sok feltett kérdésre. Természetesen nagy érdeklődéssel nézték végig a hazaiak győzelmével végződő labdarúgótornát is.- Az Aratási Kupát ugyan megnyertük, de labdarúgócsapatunk a legutóbbi bajnokságban (VI. liga - a szerk. megj.) nem szerepelt éppen a tudásához mérten. Remélem, hogy Puskásék jelenléte kellőképpen doppingolta a fiúkat, és a következő évadban jobb teljesítménnyel örvendeztetik meg szurkológárdánkat - jegyezte meg mintegy zárszóként Szetei Ernő polgármester. Puskást is körbefogták az autogramgyűjtők A szerző felvételei Perbetén fotókon, trikókon, focilabdákon, könyvekben is megörökítették a nevüket. Samaranchnak megtetszett a strandröplabda Adantában először szerepelt az olimpia műsorán a strandröplabda, amely az Egyesült Államokban és már Európában is egyre nagyobb népszerűségre tesz szert, főként a tanult emberek körében. A kanadai Barb Broen-Oellette például felső szintű oktatási intézményt végzett és jelenleg tanárkodik, társa, Margó Malwoney pedig nemrég fejezte be közgazdasági tanulmányait. Az egyik legismertebb strandröplabdás, Nancy Reno meg halbiológiából doktorált. Egyébként a strandröplabda Kaliforniában már a húszas években népszerű volt. Később francia közvetítéssel vetette meg a lábát Európában. Három éve meghívták a Rio de Janeiróban megrendezett vüág- bajnokságra Juan Antonio Sa- maranchot, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnökét. Sokak szerint a NOB-vezető részvétele a vb-n nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a sportágat olimpiai számmá avassák. Samaranch ugyanis meglepetten tapasztalta, hogy a strandröplabda tömegeket tud megmozgatni. Tizennyolc pontos testvérháború Az atlantai olimpia szabadfogású birkózóversenyein történt. A 82 kilósok selejtezőjében érdekes testvérharcot hozott ösz- sze a sors. Egymással mérkőzött a két világbajnok Zsabraj- lov fivér. Elmadi kazah, Luk- man pedig moldovai színeket képviselt. Valahol a melegítőteremben eldönthették, hogy Almádinak van több esélye, mert szemtanúk szerint a mérkőzésen úgy nyert 10:8-ra, hogy Lukmannak néha formalitásból átengedte a vezetést... Scserbo és felesége kívánsága Vitalij Scserbo, az Egyesült Államokban élő hatszoros olimpiai bajnok fehérorosz tornász fél évvel ezelőtt már a visszavonuláson töprengett, amikor súlyos autóbalesetük után öntudatlan felesége betegágyánál ült. Irinának mindössze egy százalék esélye maradt a sérülések túlélésére, Vitalijt meg semmi nem ösztönözte a folytatásra. Ám az asszony csodával határos módon visszanyerte eszméletét, és arra kérte a világ legjobb tornászát: ne hagyja elveszni négy év kemény edzésének eredményeit. A feleség, aki maga is sportoló volt, lassan felépült, Scserbo pedig elindult az atlantai olimpián. Igaz, korábbi éremgyűjteményét mindössze négy bronzmedállal tudta gazdagítani. Scserbónak nem Atlanta olimpiája volt az arany- Archív-felvétel Hiányzott a csapategyenruha Nem az igazolvány elvesztése, hanem az öltözéke miatt rótta meg az Egyesült Államok Olimpiai Bizottsága a női műugrásban bronzérmet szerzett Maiy Ellen Clarkot. A harminchárom éves versenyzőnő ugyanis Speedo márkájú melegítőjét viselte az ünnepélyes atlantai eredményhirdetésen. Szegény Mary hiába védekezett, mondván: ugyan ne haragudjanak rá, de egyszerűen meg nem fordult volna a fejében, hogy ő bármiféle érmet szerezhet, és ezért nem is vitte magával a hivatalos olimpiai viseletét.
