Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1996-08-14 / 33. szám

Nagyvilág 1996. augusztus 14. 7 Belsejükben nyugodtan elférne akár három-négy székesegyház is A rejtélyes piramisok... Egyes vélemények szerint nem távolról hordták oda a köveket Kiss Péntek József __________ Lé teznek a Földön olyan megá­llt építmények, tehát kőből emelt hatalmas objektumok, amelyek érdekes módon a boly­gónkat átszövő energiaháló met­széspontjaiban helyezkednek el. Az ilyen építményekről sokan azt állítják, hogy képességeik van­nak, hogy “tudnak” valamit. Va­Emberfeletti erőre és matematikai tudásra volt szükség. jón megalapozottak-e az ilyen gondolatok? Cári Friedrich Wei- zacker német fizikus és filozófus véleménye szerint a fizika nem magyarázza meg a természet tit­kait, csupán elvezet a még mé­lyebben rejlő titkokhoz. Az ilyen titkok egyike a piramisok rej­télye is. Természetesen ezeket a bámulatos építményeket is egy­fajta „tudással” gyanúsítják cso- dálóik. Köztudott, hogy a piramis geo­metriai alakzatként is képes né­hány dologra, amelynek érde­mes utánanézni. Például egy egyszerű próbával. Kartonlapok­ból el kell készíteni egy 15,2 cm magasságú papírpiramist. Ehhez négy egyenlő szárú háromszögre van szükség, melyek alapjának hossza 15,7 cm, száraik hossza pedig 14,9 cm. A háromszögek oldalait össze kell ragasztani, majd észak-déli, illetve kelet -nyugati irányba kell beállítani az alapvonalakat. A piramist egy 5 cm magas, szintén papírkar­tonból készített állványra kell helyezni, amelynek oldalhossza 24 cm. Arra is ügyelni kell, hogy az “építmény” lehetőleg ne álljon elektromos készülékek, vagy ve­zetékek közelében. Hogy mire jó mindez? Ha az utasításokat pon­tosan betartottuk, akkor a pira­mis belsejében elhelyezett zsi­lettpenge fekvése pontosan megegyezik a Kheopsz-piramis főkamrájában elhelyezett tárgy irányával. Ezzel az eljárással évekig élesen tartható a penge, bármüyen gyakran használjuk is. A találmány a cseh Karéi Drbal leleményét dicséri, aki arra is rá­jött, hogy az így készült piramis belsejébe helyezett étel hosszú ideig romlatlan marad. A törté­net érdekessége, hogy hosszú időn át árusítottak is sorozat­gyártott csodapiramisokat, Khe- opsz Borotvaélesítő Piramisa né­ven, s a gyártó, illetve a forgal­mazó komoly üzleti sikereket könyvelhetett el. Ez azonban csak egy mindazon rejtélyek so­kaságából, amelyek a piramiso­kat övezik. Egyiptom nevét hallva ma is min­denkinek a régmúlt aranypom­pában díszelgő fáraói és a rab­szolgák egyforma sokasága jut az eszébe és természetesen a si­vatag homokjából kiemelkedő hatalmas gúlák, a piramisok. Az ámuló turisták ezrei el sem tud­ják képzelni, hogy micsoda em­berfeletti erőre és matematikai pontosságra volt szükség ahhoz, hogy ezek a Krisztus előtt kétezer évvel épült “ sírboltok” elkészül­hessenek. Közülük is a legna­gyobb érdeklődést a Giza mellet­ti Kheopsz Nagy Piramisa kelti. Az Egyiptomot.is meghódító Na­póleont például egyenesen Egyes kutatók szerint az egyiptomiak betont használtak... lenyűgözte a gigászi építmény. Hosszú időn át számításokat vég­zett a púamis méreteinek fel- használásával és azt állította, hogy elférne benne a Szent Péter- és a Szent Pál-székesegyház mel­lett a firenzei és a milánói dóm is. A legenda szerint 820-ban Ma- mun kalifa találta meg Kheopsz fáraó drágaköveit és arannyal dí­szített szarkofágját, így az újabb kor régészei már nem találtak múmiát a piramisban. A tudo­mányos múmiakutatás az 1880- as években vette kezdetét. Ad­digra a sírrablók a századok so­rán rengeteg kárt tettek az embe­riség történetének e páradan csodáiban. Az építmények mére­teinek és formaarányainak titkát számos kutató próbálta megfej­teni az évtizedek során. Számos érdekes elmélet született, közöt­tük John Tayloré, a London Ma­gazin szerkesztőjéé. Tétele sze­rint a Nagy Piramis kerülete, el­osztva magasságának kétszere­sével, csaknem a Ludolf-féle számmal, a Pí-vel egyenlő, amit mi a kör kerületének és területé­nek kiszámításánál alkalmazunk legtöbbször a 3.14 értékben. Ebből Taylor arra következte­tett, hogy az egyiptomiak már négyezer évvel ezelőtt is ismer­ték a Pí számot, s azért építették olyan magasra a piramisokat, mert a Föld méretarányait akar­ták rögzíteni. Taylor véleménye az volt, hogy az egyiptomiak böl­csessége csakis Isten adományá­nak tányéré vezethető vissza. Más elképzelések szerint a pira­misok méretének adatai a csilla­gászati kutatásokat szolgálták. Azt is kísérletekkel bizonyították, hogy a gúla belsejében a tetemek nem oszlanak szét, hanem mu- mifikálódnak. Jótékony a hatá­suk a fog- és fejfájás csillapításá­ra, a kozmikus energia emberi szervezetre gyakorolt hatásának fokozására. Még ma is alkalmaz­nak piramis alakú építményeket az életerő megerősítésére és szá­mos más, mágikus jellegű és ha­tású célra. Az életviteli különcsé­geiről ismert popsztár, Michael Jackson például több éjszakát töltött piramisok belsejében. Az is kész csoda, ahogyan ezek­nek az építményeknek az ele­mei, a hatalmas kőtömbök egy­máshoz illeszkednek. Egyes ku­tatók például meg vannak győződve arról, hogy az egyipto­miak az építéshez betont hasz­náltak, amit több mint két tucat természetes összetevőből kever­tek, egyebek mellett kagylóhéj­ból és mészkőből. Sajnos, az egyiptomi kormány nem enge­délyezte a vegyésznek, hogy a helyszínen végezzen ilyen úányú kísérleteket. Budapesti levél Körkörös veszedelem Molnár Imre ____________ Ne m hiszem, hogy lenne bár­ki, akinek ne szúrt volna sze­met az utóbbi idők össznem- zeti magyar érdekeket érintő kezdeményezéseinknek a sorsa. Elég sok lármát keltett a szomszédoknál az is, hogy az egy-egy égtáj irányába szakadt kisebbségi magyar­ság olykor-olykor életjelet mert adni magáról. Most, hogy az egész nemzetre ható kezdeményezések kerülnek napirendre, most támadt csak igazi nyüzsgés körülöt­tünk. Még el sem csitultak a magyar-magyar csúcstalálkozó keltette hullámok (némely messze- látó szomszéd po­litikus már azért is legszívesebben akasztatna, hogy ilyen találkozóra egyáltalán el me­részelt menni a ki­sebbségben politi­záló magyar), már itt a reformá­tus világtalálkozó, melynek első napjai mintha másról sem szólnának, mint a kü­lönböző támadásokra, vá­dakra adott magyarázatok megfogalmazásáról. Aztán, hogy ne maradjanak tétlenek az egész világról ide sereglett résztvevők, a román szervek is előszedték az emlékműál­lítás ügyét. Szegény Lóránt- ffy Zsuzsanna kőbe vésve sem lelheti nyugalmát. Épp letartóztatására készülnek, mivelhogy nem jó helyen áll. Akárcsak a honfoglalás las­san elhúesülő vereckei em­lékműve. Az ukrán elvtársak azonban rugalmasabbak ro­mán, illetve szlovák kollégá­iktól. Nem ellenzik ők az em­lékműállítást a Vereckei-há- gón, csak két kikötésük van: az egyik, hogy az emlékmű ukrán legyen, a másik pedig az, majd ők megmondják, hol kell állnia. S ha mindeh­hez hozzávesszük a vajdasá­gi szűnni nem akaró betele­pítési hullámokat, az újabb és újabb szlovák hisztériakel­tés áradatát, eszünkbe juthat az előző magyar kormány hadügyminiszterének intel­me: „körkörös védelemre kell berendezkednünk”. Ki gondolta volna, hogy ilyen gyor­san belekénysze­rül a magyarság a körkörös szel­lemi védelem gyűrűjébe? De mint minden rosszban, ebben is van valami jó. Most végre ki­sebbségi és anyaországi ma­gyar politikusok ugyanazon az oldalon állva kell, hogy védjék a mundért, illetve annak becsületét. Ez a mi számunkra a nyelv, a kul­túra és a szellemi hagyo­mány védelme. Más kérdés, a védelmet mások támadás­ként fogják fel. Ennek elle­nére, bár szorítson ez a gyűrű dózsai tüzes abroncs­ként, ebből az egységből töb­bé nem szabad engedni. Ez a fellépés a legnagyobb bi­zonyíték arra, hogy a ma­gyarság ügyének védelme, már senki másnak, csak ön­magunknak lehet érdeke, de kötelessége is. Más kérdés, hogy a vé­delmet má­sok táma­dásként fogják fel. Megemlékezés Emlékezünk id. HRABOVSKY IVÁNRA (Zsitvabesenyő, 1949 -1994). Két éve annak a borzalmas napnak, amikor örökre elnémult egy ajak, szívünk fáj, mardossa a bánat, szomorú szívvel állunk a sírjánál. Köszönet és hála minden szál virágért, sírjára helyezett sok-sok gyertyáért. Emlékezzenek rá, akik őt szerették, emlékét szívükben megőrizték. Mély fájdalommal: szerető felesége és családja V-1712 Sztárok szárnyakkal Tom Cruise és Gulfstream III nevű gépe „Mondd meg, milyen repülőgé­ped van, s én megmondom, ki vagy” - így hangzik az új holly­woodi közmondás. Az autók, ékszerek, gyönyörű villák ma már nem jelentenek semmit, csak az a „menő”, akinek saját repülőgépe van. Akinek nincs, az társadalmilag lehetetlen. Ha partyn találkoznak a „menő” sztárok, nem is beszélgetnek másról, mint a szivarokról, per­sze a gépekről - állítja Maria Shriver, Amold Schwarzeneg- ger felesége. Félje a Halálosztó II. producereitől kapta ajándék­ba a mintegy 20 millió dollár ér­tékű Gulfstream II gépét, mások - Tóm Cruise, John Travolta, Kevin Costner, Harrison Ford, Don Johnson vagy Steven Spi- elberg - maguk vásároltak re­pülőgépet, mert az „elit cso­porthoz” akartak tartozni. De nemcsak azért. Tóm Cruis pél­dául olyan izgalmat, csaknem erotikus gyönyört él át a pilóta­fülkében, hogy, mint állítja, már sohasem tudna lemondani a repülésről. Kurt Russel a ve­szélyt élvezi. Kedvenc szórako­zása az alacsony repülés: na­rancsszínű kétfedelű gépével a lehető legalacsonyabbra eresz­kedik Pacific Palisades-i villája fölé, s halálra rémíti feleségét, Goldie Hawnt. Kevin Costner viszont a luxust élvezi, esze ágá­ban sincs beülni a pilótafülké­be. ,.Minek izgulnék fölöslege­sen. Ha utaznom kell valahová, inkább pihenek és nyugalom­ban iszogatom a drinkemet.” Dávid Geffen producer még a fedélzeten is kapcsolatban akar állni az egész vüággal, ezért borsos áron szereltetett be gé­pébe olyan berendezést, amely lehetővé teszi, hogy telefonál­jon, faxoljon bárkinek bármi­kor, bármilyen magasságból. Hollywoodban most mindenki őt irigyli. (A L'espresso alapján) Ellopták „Magnum” ingét, nadrágját... Kellemetlen meglepetésben volt része a minap Tóm Selleck- nek: míg a Csendes-óceán hul­lámaiban lubickolt, valaki el­lopta a parta dobott nadrágját és ingét. Nem volt mit tenni, „Magnum” fürdőnad­rágban ült be kocsijá­ba. A város­ba hajtott, betért a leg­közelebbi üzletbe... Kissé meg­lepődve fi­gyelték a vásárlók a népszerű filmsorozat magánnyomozó­ját, amint félig csupaszon, mér­gesen, vehemensen válogat a farmerok között. „Még szeren­cse, hogy a tolvajok nem lopták el a kocsikulcsomat” - nyugtat­gatta magát Tóm Selleck. Most majd a nadrág­tolvajok után veti magát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom