Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-02-18 / 7. szám
A községi kép viselő-testület nem a kormány „meghosszabbított keze” Január végén ugyanilyen lépésre szánta el magát Somorja képviselő-testüle- te is. Ez minőségileg új fejlemény, hiszen a döntés egy 12 ezer lakosú városban esett, amely egykor járási székhely volt. Ezért érdekelt bennünket a lépés háttere és fogadtatása ebben a csallóközi kisvárosban, ahol a lakosság bő hetven százaléka magyar ajkú. A javaslatot Fóthy János helyettes polgármester ismertette a január 27-én tartott nyilvános önkormányzati ülésen, amelyet egy korábbi MKDM-fó- rumon a mintegy ötszáz főnyi hallgatóság lelkesen támogatott.- A kezdeményezés abból indult ki, hogy a novemberben elfogadott nyelvtörvény nem szabályozza a kisebbségek nyelvhasználatát, ahogy ezt Hudec kultuszminiszter és Meciar kormányfő' számtalanszor hangsúlyozta. Az alkotmány ugyanakkor kimondja, hogy a kisebbségek nyelvhasználatáról törvény intézkedik, ilyen viszont nincs - magyarázta a kötelező érvényű rendelet indítékait. A városatya, tisztségéből eredően naponta beszélget választóival, s szüntelenül azt tapasztalta, hogy az emberek között félelem uralkodott, tanácstalanok voltak, hogyan beszéljenek vele a hivatalban. 0 Tehát az önkormányzat tulajdonképpen nem saját szakállára lépett, hanem közigényt fogalmazott meg...- Épp az említett légkör és a vázolt joghézag miatt nekünk kellett helyhatósági szinten megtennünk ezt a lépést. Kötelességünknek tartottuk, és az eluralkodott félelmet csak így oszlathatta el a demokratikusan választott ön- kormányzat. A magyarság teljesen kiszorult az államhatalomból, és egyetlen mentsvárunk maradt: a helyhatóság. A döntést meg kellett hoznunk azért is, mert ki tudja, mikor születik meg az ígért kisebbségi törvény, s nagy kérdés, hogy miként intézkedik majd a hivatalos nyelvhasználatról. Fia ugyanúgy nyitott marad a kérdés, mint most, akkor újfent az alkotmányt kell elővennünk. Amíg az alkotmányt nem módosítják, addig nekünk emberi és állampolgári jogunk, hogy a hivatalokban az anyanyelvűnkön beszélhessünk." Más körülmény is közrejátszott abban, hogy a somorjai önkormányzatnak mielőbb tiszta vizet kellett öntenie a pohárba. Január derekán ugyanis körlevél érkezett a dunaszerdahelyi járási hivatal elöljárójától, Ladislav Posvanctól, aki emlékeztette a helyi hivatalt arra, hogy januártól érvénybe lépett az államnyelv védelméről intézkedő törvény, s ennek megfelelően a helyi önigazgatási szervek kötelesek az ügyintézést kizárólag államnyelven végezni. Ez tovább fokozta a zűrzavart és hozzájárult ahhoz, hogy a 35 tagú városi képviselőtestület 27 jelenlévő tagja közül 26-an támogatták a két nyelv egyenrangúsítását a helyi hivatali nyelvhasználatban, s csak a testület egyetlen nem magyar tagja tartózkodott. Ellenszavazat tehát nem volt!- A körlevél is arra ösztönzött bennünket, hogy egyértelmű helyzetet teremtsünk - magyarázta Fóthy János. A továbbiakban főleg azt szeretném kideríteni, hogyan fogadták a napokban hatályba lépő döntést Somorja lakosságának valamivel több mint egynegyedét alkotó szlovák polgárok. Az alpolgármester válaszul idézte a rendeletet, amely nem vonja meg egyetlen szlovák polgártól sem, hogy az anyanyelvén intézze ügyeit a hivatalban, hiszen leszögezi: minden helybéli polgár és képviselő jogosult azt a nyelvet használni szóban és írásban, amelyen jobban ki tudja magát fejezHárom hónapja reménytelen és tanácstalan a vegyes lakta falvakban, városokban élő magyar ember. A tudathasadásos helyzetet az államnyelvvédelmi törvény szülte, amely tiltja a hivatalokban a kisebbségi nyelvhasználati jogot. Ugyanazt a jogot, amelyeket az alkotmány engedélyez. Mit tegyen hát az a honi magyar, aki egyúttal törvény- és alkotmánytisztelő is akar lenni? Mert ha valaki a hivatalban csak államnyelven beszél, akkor nem él alkotmányadta jogával, ha viszont az anyanyelvét használja, akkor rásütik, hogy nyelvtörvényt sért. Maradt tehát a bizonytalanság, félelem, tanácstalanság - a magyar ember ezekkel az érzésekkel megy a hivatalba. Pláne, ha tudja, hogy a nyelvrendőrség négy embere már járja a terepet, jegyzi a kihágásokat. Még szerencse, hogy büntetni csak jövőre fognak. A helyi önkormányzatok leleményességgel próbáltak megoldást találni. A sort a nagymácsédiak nyitották, náluk hozott legelőször salamoni döntést a helyi a képviselőtestület: a hivatali nyelvhasználatban egyenrangúsította a szlovák és a magyar nyelvet. Az ötletnek számos követője akadt. 0 De senki sem kényszeríti önt arra, hogy ne szlovákul írjon kérvényt, vagy ne szlovákul beszéljen... Pavlik úrtól megtudom, hogy a somorjai gyűlés óta nem tétlenkedett.- A történtekről írásban tájékoztattam a Matica slovenská jogászát, továbbá a járási hivatal vezetőjének beszámoltam arról, hogy sor került az államnyelvvédelmi törvény durva megszegésére. Felhívtam a kultuszminisztériumot, ahol azt mondták, hogy ez kifejezett törvénysértés. Azt is mondták, hogy Fludec úr rendeletet készít, mivel a somorjai nem az első eset volt. Úgy gondolom, azzal nincsenek megkülönböztetve a magyarok, ha megtanulják az államnyelvet, bárhol az országban érvényesülhetA NYELVTÖRVÉNYT Fóthy János alpolgármester Jaroslav Pavlik ni, a városi hivatal alkalmazottjai pedig kötelesek azt a nyelvet használni, amelyen a polgár hozzájuk fordul. Ha történetesen a városi hivatal munkatársa nem bírja a magyar nyelvet, az ügyfél pedig magyarul fordul hozzá, akkor a hivatal kötelessége, hogy olyan munkatársat keressen, akivel szót tud érteni. Ugyanez érvényes abban az esetben is, ha szlovák emberrel fordul elő ugyanez. • Tehát a somorjai rendelet senkit sem különbözeiét meg hátrányosan...- Ez nem diszkrimináló döntés és mi nem törvénysértője, hanem alkotmány- tisztelők akarunk lenni. Mi egy nagyobb jogi erővel bíró alaptörvényt, az alkotmányt tartjuk tiszteletben. Kuriózumként elmondanám: számos nyugati tudósító is érdeklődött döntésünk lényegéről és az egyik nagy élvezettel hallgatta a magyarázatot, miközben kuncogva megjegyezte, hogy ezzel a somorjaiak tulajdonképpen „helyrerakták’’ a nyelvtörvényt. A beszélgetés további részében arra emlékeztetem az alpolgármestert, hogy Milán Ferko, a kultuszminisztérium államnyelvvédelmi hivatalának igazgatója rádiónyilatkozatában törvényellenesnek minősítette a somorjai lépést, s kilátásba helyezte, hogy a tárca illetékesei ellátogatnak a városba.- Nem szándékunk a törvényszegés, erről szó sincs, egyszerűen csak tiszteletben tartjuk alaptörvényünket, az alkotmányt - erősítette meg újra Fóthy János, aki szerint a minisztérium nem döntheti el, a városi testület határozata törvénysértő-e, avagy sem. E kérdésben csakis az alkotmánybíróság mondhat ki kötelező erejű ítéletet, Hudec úrék semmiképpen. - Ez itt már nem a régi helyi nemzeti bizottság és nem vagyunk a kormány meghosszabbított keze, hanem önálló, szuverén választott testület, amelynek a döntéseit csak a parlament teheti semmissé, de csak akkor, ha alkotmányellenesek - hangsúlyozta. • Vajon megnyugodtak-e a kedélyek Somorján a döntés nyomán?- Igen, egyrészt tiszta vizet öntöttünk a pohárba, másrészt pedig jeleztük a felsőbb szerveknek, hogy a nyelvtörvény megalapozatlan volt, mert alkotmányjogilag nem tiszta. Egyébként el kell mondanom: az az érdekünk, hogy itt béke legyen, békésen éljen egymás mellett szlovák és magyar. Meggyőződésem, hogy a döntés nem mérgesíti el a helyzetet s jótékony hatással van a magyar polgárok önbizalmára és nem sért egyetlen szlovákot sem jogaiban a nyelvhasználatot illetően. 0 A szlovák polgárok részéről volt- e tiltakozás, esetleg a polgármesteri hivatalba érkeztek-e tiltakozó telefonhívások?- Ilyenről nincs tudomásom. Azon a fórumon, amelyen a döntés született, egy szlovák polgár felszólalt és elmondta kifogásait, majd tiltakozásul otthagyta a gyűlést. * * * Jaroslav Pavlik somorjai lakos volt az, aki nemtetszésének adott hangot, sőt: a nyilvános gyűlésen elmondta, hogy a Somorjában történtekről értesíti Iván Hudecéket. Őt is megkerestük, mondja el a rendelettel kapcsolatos fenntartásait. A 47 éves férfi szlovák nemzetiségű. Somorjára nősült, tagja a helyi Matica- és DSZM-szervezetnek. Meglepetésemre egy Üj Szót tartogat a kezében, azt a lapszámot, amelyben a somorjai rendeletről tudósítottunk. Kikéri magának, hogy beszámolónk incidensnek nevezte a felszólalását. Feljelenti a lapot, mondja, mert ilyen félretájékoztatás után azt tapasztalja, másként tekintenek rá az emberek a városban, mint eddig.- Incidensről akkor lehet beszélni, ha valakit vulgárisán szóban megtámadok, megverem, vagy erőszakoskodom vele szemben. Én csak az államnyelv alkalmazásával kapcsolatos véleményemet modtam el. Nem voltam vulgáris, csak az ellen tiltakoztam, amit Fóthy alpolgármester előterjesztett. 0 Hogyan foglalná össze kifogásait?- Az én figyelmeztetésem kizárólag arra irányult, hogy ne kerüljön sor a nyelvtörvény megsértésére. Az elfogadott rendelet szerintem sérti az államnyelv védelméről intézkedő törvényt. Idézhetem a törvény egyik cikkelyét, amely szerint az egész Szlovák Köztársaság területén a helyi önigazgatási szervek is kötelesek kizárólag államnyelven értekezni a polgárokkal, a gyűlések tárgyalási nyelve is csak a szlovák lehet. Azt megértem, hogy az idősebb magyar lakos tolmácsot kap, ha nem tudja magát szlovákul megérteni. De nekem, az államalkotó szlovák nemzet tagjának miért kellene tolmácshoz folyamadnom, hiszen ez dupla munka. 0 Olvastam a rendeletet, de nincs benne szó arról, hogy ön nem beszélhet szlovákul, sőt a hivatalnok köteles önnel szlovákul értekezni...- Van olyan szakasza, hogy a gyűléseken a magyar polgárok magyarul tárgyalhatnak. Senki sem fosztja meg a magyarokat attól a lehetőségtől, hogy anyanyelvükön beszéljenek, de a nyilvános gyűléseken, ahol vegyes a hallgatóság, nos, engedje meg, hogy kerek-perec megmondjam: kínosan éreztem magam, s az volt az érzésem, hogy egy nagy nulla vagyok. A helyi szerv nemcsak a magyarokért van, hanem a többiekért is, mégha majdnem az utolsó szálig magyarok is. Hogyan kapcsolódjak be a vitába, ha nem tudok magyarul? Beszélgetőpartnerem alaposan fel van „fegyverkezve”. Hol az alkotmányra hivatkozik, hol a nyelvtörvényből idéz. 0 Ha már az alkotmányt említi: nem gondolja, hogy a gondot nem a somorjai testület okozta, hanem azok, akik ilyen alkotmányba ütköző törvényt fogadtak el?- De az alkotmány azt is kimondja, hogy a kisebbségi nyelvhasználat miatt mást nem érhet hátrányos megkülönböztetés, márpedig én Somorján ennek vagyok kitéve... nek, nem lesznek ehhez a régióhoz kötve... 0 Miből gondolja, hogy el szeretnének költözni, hiszen itt vannak a házaik, a földjeik.....- A magyar politikusok szeretnék, ha saját régiójukban maradnának. Senki sem akarja, hogy a magyarok rosszul érezzék magukat, de ami az államnyelvet illeti, nos, a törvény is kimondja, hogy ezt kell használni. S ezzel a magyar politikusok szembeszegülnek. 0 De talán ön sem állítja azt, hogy ők idézték elő a jelenlegi állapotokat, hogy mást mond az alkotmány és mást a nyelvtörvény...- Az alkotmány bizonyos részeit módosítani kellene. 0 Miben látja ön a megoldást?- Szerintem be kell tartani a nyelvtörvényt és az alkotmányt is... 0 De a kettő egymásnak ellentmond!- Igaz, hogy együtt a két dolog nem megy. Az alkotmány 34. cikkelye rossz. 0De érvényes....- Akkor meg a nyelvtörvényt kell irányadónak tekinteni, hiszen a nyelvünket védi és ennek megfelelően megváltoztatni az alkotmányt. Végül is Pavlik úrnak állampolgári joga, hogy ne értsen egyet a somorjai önkormányzat döntésével. Sőt, a jelek szerint, állampolgári jogai sem szenvedtek csorbát, mert szlovákul szólalt fel, hiszen másként nem tud, s valamilyen csoda folytán mégiscsak értette azt, amiről ott szó volt. Rajta kívül mások véleménye is érdekelt. Például egy helyi postai alkalmazotté, Kasková Katarínáé. Ő viszont helyesnek tartja a képviselőtestület lépését, s úgy gondolja, hogy az nem mérgesíti el a helyi szlovákság és magyarság közötti viszonyt. Ellenkezőleg: megnyugtatólag hat. Egy magát megnevezni nem akaró trafikos hölgy szintén azon a nézeten volt, hogy az ő dolga is könnyebbé válik és egyszerűsödik, hiszen félelem nélkül bárkit kiszolgálhat magyarul és szlovákul is. Legalábbis egyelőre, amíg Hudec úr minisztériuma ki nem találja a somorjai lépés ellenszerét. Meglehet, hogy a nyelvtörvény készülő végrehajtási rendeletében bukkan fel majd ilyesmi. Azonban bármilyen cselszövésre pillanatnyilag nekünk is van egy jó ellenszerünk: az, hogy az alkotmányra hivatkozhatunk. P. VONYIK ERZSÉBET RIPORT 1996. február 18. l/BSámap
