Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-02-04 / 5. szám
tnejj a da. Rácz Noémi illusztrációja (OROSZ NÉPMESE) V olt egyszer egy öregember meg egy öregasszony. Nagyon szegények voltak, még betevő falatjuk sem volt. Elmentek az erdőbe, makkot szedtek, hazavitték és enni kezdték. Ették, ették, egyszer csak az öregasszony leejtett egy makkot, s az a pincébe gurult. Gyökeret eresztett, s nőni kezdett. Hamarosan elérte a kunyhó padlóját. Mikor észrevette ezt az öregasszony, így szólt az urához:- Öreg! Vágjunk lyukat a padlón. Hadd nőjön a tölgyfánk magasra. Ha megnő, nem kell majd kijárnunk az erdőbe, itt a kunyhóban szedünk róla makkot. Az öregember úgy tett, ahogy a felesége kérte: lyukat vágott a padlón. A fa nőtt, nőtt, elérte a mennyezetet, később a háztetőt is: de csak egyre nőtt, égig érő fa lett belőle. Amikor elfogyott az öregember meg az öregasszony makkja, az öregember fogott egy zsákot, és felmászott a tölgyfára. Mászott, mászott, feljutott egészen az égbe. Ment, mendegélt az égben, mígnem egyszer csak észrevette, hogy egy aranytaréjú kiskakas üldögél egy kopottas, öreg kézidaráló mellett, mintha őrizné. Az öregember nem sokat töprengett, fogta a kiskakast meg a darálót, és visszamászott a kunyhóba. S mivel egyetlen szem makkot sem talált, kérdőn fordult a feleségéhez:- Mit fogunk hát enni?- Várj - mondta az öregasszony, kipróbálom a darálót. Fogta a darálót, és darálni kezdett, hát csak úgy dőlt belőle a lepény meg a kalács! Jóllakatta az öregembert. Arra járt egy bojár*, és bement az öregemberhez és az öregasszonyhoz a kunyhóba.- Nincs valami harapnivalótok? - fordult a ház asszonyához. Az megvonta a vállát, s alázattal felelte:- Esetleg egy kis lepény, ha jó lesz! Fogta a darálót, darálni kezdett, csak úgy dőlt belőle a lepény meg a kalács. A bojár látva a dolgot, nem sokáig teketóriázott: *bojár = nagybirtokos földesúr- Öreganyám, add el nekem a darálódat! - mondta.- Azt nem lehet - felelte az öregasszony -, nem adhatom el. A bojár azt gondolta: ha jószerével nem adják, ellopja. S ellopta a darálót. Amikor ezt az öregember meg az öregasszony észrevette, elkezdtek jajveszékelni.- Várjatok - mondta az aranytaréjú kiskakas -, én majd visszahozom! A bojár palotájához repült, rászállt a kapura, s így szólt:- Kukorikú! Bojár, bojár! Add vissza a darálót! Amikor ezt a bojár meghallotta, megparancsolta:- Hé, fogjátok meg a kiskakast, és dobjátok a kútba! Megfogták a kiskakast, és bedobták a kútba. A kiskakas ezt kezdte mondogatni:- Csőröm, csőröm, idd ki a vizet! Csőröm, csőröm, idd ki a vizet!... - és kiitta az egész kutat. Ezután ismét a bojár palotájához repült, rászállt az erkélyre, és így szólt:- Kukorikú. Bojár, bojár, add vissza a darálót! A bojár megparancsolta a szakácsnak, hogy dobja a kiskakast a forró kemencébe. Megfogták a kiskakast, bedobták a forró kemencébe, bele a tűzbe. A kiskakas pedig mondogatni kezdte:- Csőröm, csőröm, engedd ki a vizet! Csőröm, csőröm, engedd ki a vizet!. .. El is oltotta a tüzet a kemencében. Aztán ismét a bojár palotájába repült, és így kiabált:- Kukorikú! Bojár, bojár! Add vissza a darálót! Bojár, bojár! Add vissza a darálót! ppen vendégei voltak a bojárnak. Meghallották, mit kiabál a kiskakas. Erre úgy, ahogy voltak, rohantak ki a palotából. A házigazda meg utánuk. A kiskakas pedig felkapta a darálót, s elrepült vele az öregemberhez és az öregasszonyhoz. Sági Tóth Tibor fordítása (IZLANDI MESE) Messze északon, Izlandban történt. Egy szép csöndes estén az egyik falu apraja-nagyja a barátságos fényű holdat leste. A hold az egyik hegycsúcsról világított feléjük, és olyan közelinek tűnt, hogy azt hitték, akár a kezükbe vehetnék, csak fel kellene menni érte a hegycsúcsra. Milyen jó is volna, ha lehozhatnák magukhoz, a faluba! A sötét téli estéken milyen szépen világolna! Bizony nem kellene pislogó lámpafénynél vakoskodniuk, ha az asszonyok szőni, fonni akarnak. Addig-addig mondogatták, hogy milyen jó is volna, míg végül elhatározták, hogy megszerzik maguknak a szelíd fényű holdat. A falu legerősebb legényei vágtak neki a hegynek, melynek csúcsáról oly hívogatón fénylett. Hamarosan föl is értek a hegytetőre, de jaj, a holdat már nem lelték ott, fenn úszott a magas égbolton. Délnek tartott, s nemsokára egy másik hegycsúcsról fénylett feléjük. A legények meg utána. Megmászták azt a másik hegyet is, de a holdat már ott sem találták, már csak visszfénye csillant a hideg köveken. S így tartott ez egész éjszaka. A hold békésen szállt a sötétkék égbolton délnek, mindig távolabbi és távolabbi hegycsúcsokról fénylett feléjük; az égen halovány felhők úsztak a nyomában, lent a földön meg egyre nehezülő léptekkel követték útját a holdvadászok.- Alighanem fél tőlünk, azért menekül! - mondta az egyik legény. - Csalogassuk magunkhoz, ne szálljon már tovább, mert sohasem érjük utol! Megálltak hát a holdvadászok egy hegycsúcson, s csalogatni kezdték a holdat így: Hold, szép holdacska, szállj a tenyerembe! Vajas kenyér vár terád, itt van a zsebembe! De a holdnak nem kellett a vajas kenyér, nem szállt a vadászok tenyerébe, egyre messzebb úszott dél felé, egyre távolabbi csúcsokon villant a fénye. A legények üres zsebbel, üres kézzel, pirkadattal tértek vissza a falujukba. A hold meg folytatta útját fenn a magasban, hogy szelíd fényéből egyformán jusson az egész világnak. Bartócz Ilona átdolgozása A holdvadó/zok Küzdelem a csokiért Hull a hó, hulldogál, a kis Tünde sírdogál. Azt se tudom, hogy miért, talán a csokiért. Anyu mondja, hagyd abba! Tessék, itt a csokika, most már legyél jó baba! Sátor Andrea A cirkusz Hóember Sűrűn hull a fehér hó, Hogolyózni, juj, de jó. Kis kertünkben hóember, Seprűt túrt a kezében, Orrn répa, szeme szén Fején lyukas, rossz fazék. Körbe állja sok gyerek, csodálja madársereg, Johamsik Tünde Itt a cirkusz áll a bál a kutya is fejre áll a krokodil tátog a tűznyelő lángol. Kovács Balázs Hamar írjam le a leckét, vár a hóemberkészítés. Orra répa, szeme gomb. Díszes tőle ez a domb. Csémi Tímea 4iu. Rácz Noémi rajza Álomkor tört ki az osztályban Képzeljétek el, hogy egyszer álomkór tört ki az osztályban. Ez úgy történt, hogy Feri, a falu legrosszabb tanulója egyszer felment az iskola laboratóriumába. Ott kevert egy zöld színű folyadékot. Mikor jött le, megbotlott a lépcsőn. Az üveg kiesett a kezéből, és összetörött. A folyadék mind kiömlött. Hirtelen nagyon büdös lett. Minden egyes osztályba beszivárgott a gáz. Feri persze eliszkolt. Később megtalálták egy szénarakás tetején. Mire visszakísérték őt az iskolába, már mindenki aludt. Az elsősök tanító nénije a tábla előtt rogyott össze. A másodikosok pedig a padra borulva aludtak. A legnagyobb zajt viszont az igazgató bácsi és a Tót Pista csinálta. Annyira horkoltak, hogy mindenki, aki elment az utcán, azon csodálkozott, miért remeg az iskola. Végül Feri elkészítette az ellenszert. Mire felébredtünk, haza is mehettünk és lefeküdhettünk, ugyanis este lett. Mánk Ilona B U S K 0 G K T D J K V R N A É H A E E C J L 1 A Cím lóugrásban Ha az S betűtől elindulva lóugrásban haladsz, akkor Jaroslav Hasek cseh író közismert regényének címét kapod eredményül. Nos, mi a regény címe? (Vigyázz, a feladat ékezethiányos!) Készítette: Kovács Sándor Gondolkodom, tehát... MEGFEJTÉS A január 7-ei számunkban közölt feladat megfejtése: a kosár és a bögre. NYERTESEK: Szaiaj Kinga, Losonc; Pécsik Anikó, Kólón; Farkas Ildikó, Ekecs; Berta Katika és Attila, Ipolyság; Szőcs Kornélia, Tardoskedd. Szerkeszti: Tallósi Béla
