Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-28 / 4. szám

GYUMOLCSUJDONSAGOK III. Füge Az utóbbi években itt-ott hazánkban is próbálkoztak a füge termesztésével. Az ország melegebb tájain, melegebb fekvés­ben, épületek védelmében jól megél. Nagyban viszont nem érdemes ter­mesztésével foglalkozni. Az őszi virágzás általában nem hoz termést. A tavaszi virágok, ha átvészelik a fagyokat, akkor zamatos gyümölccsel örvendeztetik meg a termelőt. A füge júliustól októberig folyamatosan érik. Tősaijról vagy dugványról szaporítható. Josta A josta a feketeribizke és a köszméte keresztezéséből származó, nagy C-vitamin tartalmú bogyós gyümölcs. Habitusában a feketeribizkére emlékeztető cserje, de bogyója nagyobb. A bokor növekedése buja, ezért az ültetés előtt valamennyi hajtását vágjuk vissza. Hajtásai novemberig növekednek, de a fagyok beálltáig befejezi a növekedését. Ha mégis károsodna, akkor tavasszal a fagyott csúcsi részeket távolítsuk el. A jostának egy- és többéves fás részei vannak. Az idősebb bokrokat ritkítsuk meg úgy, hogy a többéves részeket tőből eltávolítjuk. A termőhelyre és a talajra nem igényes. Napos és félárnyékos helyen egyaránt megterem. Telepítése előtt az ültetőgödörbe szánt földhöz adjunk tőzeget, komposztot vagy más talajjavító anyagot. J.A. A galamb az egyetlen olyan háziállat, amely tartósan páros életet él, s közben mindkét szülő gondoskodik a fiókák neveléséről. A tojó két tojást rak és azt együtt költi ki a hímmel. Érdekes, hogy a hím a tojásokon délelőtt 10 órától délután 15-16 óráig ül; majd a tojó követ­kezik, amely egész éjszakán át, másnap délelőtt 10 óráig kotlik. A fiókák a 18-19. napon kelnek ki. Kezdetben csu­paszok, csak finom sárga pehely fedi testüket. Az első 5-6 napban mindkét szülő táplálja őket, mégpedig a begyükben képződő fehé­res péppel. Az az ún. begytej, amely igen gazdag zsírokban és fehérjékben. Később ehhez a péphez a madarak begyükben puhí­tott gabonamagvakat kevernek. A fiókák rendkívül gyorsan nőnek. Már a 2-3. napot követően súlyuk megkétszereződik, all. napra pedig megtízszereződik a kelősúly­hoz képest. Valamennyi háziszárnyas közül a ga­lambnak van a legérzékenyebb ízlelő szer­ve. A galambokat leginkább szemesekkel etetjük. Légyeleséget, melynek fő része a gabonadarával kevert főtt burgonya, csak korlátolt mértékben adjunk, s csak akkor, mikor nem nevelnek fiókákat. A mezőn tartózkodó galambok táplálé­kukat részben maguk gyűjtik, ezáltal takar­mányozásuk olcsóbb. A galambok az elfogyasztott táplálékot másképp értékesítik, mint a többi szárnyas. röviden A fehérjéket tökéletesebben emésztik meg, a nyersrostot pedig rosszabbul. A takarmánya­dagokat a tenyésztett galambok fajtái és az évszakok szerint állítjuk össze. Télen a reg­geli adagot 9 óra körül, a délutánit jóval a besötétedés előtt adjuk. A költési időszak­ban reggel 7-8 között, délután 17 óra körül etetünk. Az időpontokat pontosan tartsuk be; ezenkívül friss ivóvízre is állandóan szükségük van. A galambok ugyan keve­sebb gondoskodást igényelnek, mint a többi háziszárnyas, de azért figyeljünk rájuk oda. A veszekedős példányokat zárjuk ki a te­nyészetből. Mind nálunk, mind külföldön az egyik legjobb haszonfajtának a strasszergalam- bot tekintik. Ismerjük a kék, a sárga, vö­rös-fekete, sávos és pettyes változatát. Termőképessége nagy; évente 5-7-szer költ. Jó húsgalamb. Tipikus húsgalamb a King, amely alig tud repülni. Hús­galambként tenyésztik a cseh Bagdettát, a Kánya-t és a cseh bukógalambot is. A keringőgalambok közül kedvelt a prá­gai, a rakovníki és a komáromi bukó, ame­lyek gyönyörűen tudnak repülni. A sikeres tenyésztés alapfeltétele a jól elhelyezett, megfelelő, fülkés galambdúc vagy galambház. A dúcot úgy kell elhe­lyezni, hogy a röpnyílás a tetőre nyíljon, mert a madarak szívesen tartózkodnak a tetőn. A röpnyílások a délkeleti oldalon le­gyenek, így a dúcok belseje jó megvilágí­tást kap és a napsugarak kellőképpen fel­melegítik. Molnár Ferenc GALAMBTENYÉSZTÉSRÖL F ebruárban végzendő fontos mezei munka az ősziek első nitratációja - fejtrágyázása N-tartalmú műtrágyával. A nitrogénsók, amelyeket a növény a talajból gyorsan fel tud venni, a víz­ben nagyon jól oldódnak; nem kötődnek a talajrészecskék­hez, így az őszi és a téli csa­padékkal ki mosódnak az al­sóbb rétegekbe (esetleg a ta­lajvízzel a felszíni vizekbe ke­rülnek). kisebb mennyiséget is ele­gendő lehet kiszórni, de ezt a műtrágyaszóró gépek műsza­ki paraméterei behatárolják. Nálunk a fejtrágyázásra leggyakrabban használt szer az ammóniumnitrát tartalmú vágsellyei LAV (liadok amónny s vápencom), amely 27,5 % nitrogént tartalmaz; belőle egy métermázsát ki­szórva 27,5 kg N-t juttatunk a talajba. A nagyüzemekben használt műtrágyaszóróknál tavaszi fejtrágyázása A szerves anyagokban (hu­muszban) mindig van kisebb- nagyobb mennyiségű nitro­gén, de ez a növények szá­mára csak a baktériumok, gombák által végzett lebontás után vehető fel. Ez a folya­mat azonban télen - a hideg hatására - szünetel. Ezért a tél végén, mikor a növényi élet az emelkedő hőmérséklet hatására megindul, a talaj nem tartalmaz felvehető N- tartalmú tápanyagokat. így még a jó táperőben levő tala­jokon is nitrogényhiány ke­letkezik. Ezt küszöbölhetjük ki februárban az első fejtrá­gyázással. A tápanyagokra a növé­nyeknek a növekedés kezde­tén már szükségük van, ezért nincs idő arra, hogy (az olva­dást követő) talajfelszáradást megvárjuk, így a műtrágyát a fagyott vagy hóval borított te­rületre kell kiszórni. Hektáronként általában 30 kg tiszta N-re van szükség. Többet felesleges kiszórni, mivel a növények kicsik, na­gyobb mennyiséget nem ké­pesek felvenni, s a maradé­kot egy esetleges eső kimos­ná a talajból. Az említettnél ez a minimálisan kijuttatható mennyiség. Ha ezt a műszaki problémát ki tudjuk küszöböl­ni (csökkenteni tudjuk ezt a mennyiséget), akkor 15-20 kg nitrogénnel is kellő hatást ér­hetünk el. Nem ajánlatos akkor elvé­gezni a fej trágyázást, ha a ta­lajt 6 cm-nél vastagabb hóta­karó borítja, ilyenkor ugyanis az olvadás után a nagy mennyiségű hóié kimosná a műtrágyát a talajból. Ne vé­gezzünk fejtrágyázást hóval borított domboldalakon, mert az olvadást követően a hólé­vel együtt a szántóról a műtrá­gya is elfolyik. A februárban végzett nitra- táció fontosságát kísérletekkel igazolták. A gabonafélékben ilyenkor alakul ki a kalászor­só, a jó terméshez pedig jól fejlett, hosszú kalászra van szükség. Az őszi búza nitro­génnel történő fejtrágyázása a termés mennyiségét már csak kisebb mértékben befolyásol­ja, nagyobb mértékben hat vi­szont a mag kémiai összetéte­lére, sikértartalmára. Sedlák Ilona agrármérnök VbíéB-j Mihelyt eldöntöttük, hogy mit és hová vessünk, döntsük el azt is, hogy mikor és milyen sor-, illetve tőtávolságra. Legkorábban - a talaj megfelelő szikkadása után - február végén vethető a sárgarépa, petrezse­lyem, mivel ezeknek a „termés” kifejlesztéséhez hosszú időre van szükségük. Március elején vethetjük a sóskát, spenótot, borsót, a hónapos retket. Amikor a talaj hőmérséklete eléri az 5-6 C-fokot, sort keríthetünk a hagyma duggatására, vetésére, a fejes saláta, a kapor elszórására, valamint a csírás korai bur­gonya, a káposztafélék és a fejes saláta kiül­tetésére. Ez az időpont általában április elejére tehető. Április közepén-végén, amikor a talaj hőmérséklete eléri a 10-12 C-fokot, vethetjük a kabakosokat (spárgatök, sütőtök, sárga- és görögdinnye, csemegekukorica). Május elején kerülhet sor a nyári fogyasztású fejes káposzta, kelkáposzta, karalábé és a bim­bóskel palántázására. Mindenképpen ajánlatos megvárni a május ele­jei fagyok elmúlását s csak utána palántázzuk ki a paradicsomot, paprikát, dinnyét és az uborkát. Ha a kert öntözhető, jó eredményeket érhetünk el a júniusban vetett tökkel, dinnyével, uborká­val, téliretekkel, céklával, őszi káposztafélékkel. Szeptemberben juttatjuk a talajba az áttelelő salátát, sóskát, spenótot. Szintén ebben a hónap­ban ültetjük ki a fokhagymát, a tormát, s vethetünk petrezselymet, sárgarépát, borsót kora tavaszra. A vetés és a palántázás előtt a talajt jól készít­sük elő. Az ásást - jó mélyen - még az ősszel végezzük el. Ilyenkor dolgozzuk be a talajba a növényi maradványokat, a szerves- és a műtrá­gyákat. Az ásással levegőztetjük is a talajt, valamint elősegítjük a téli csapadék beszivárgását. Tavasszal - mikor a föld kellőképpen megszikkadt, még a vetés és az ültetés előtt - kerüljön sor a felszín ele- gyengetésére (gereblyézésre). Begyomosodás fel­léptével saraboljunk. A vetés mélységét egy régi szabály alapján határozzuk meg: a magoknak átmérőjük négyszeresének megfelelő takarást kell kapniuk. Általában azonban azt ajánlhatjuk, hogy az aprókat (petrezselyem, sárgarépa) mindig 1-2, a nagyobbakat (borsó, bab), 4-5 cm mélyre vessük. Kivételt képez a hónapos retek, amely ha Freshma Fj Hybrid - fehér káposzta: a betegségekkel szemben rendkívül ellenálló. Ize mérsékelten édes, jól tárolható, konzerválásra is alkalmas. Melegágyba februárban, szabad­földbe márciusban telepíthető'. 1 cm-nél mélyebbre kerül, megnyúlt gumókat nevel, valamint a zeller, amely csak a talaj felszínéről kel ki. Kétféle vetési módot ismerünk: a soros és a fészekvetést. Soros vetéskor egy bot vagy gereblye segítségével a megfelelő sortávolságra kifeszített zsinór mellett húzzuk meg a barázdát. A magokat kézzel szórjuk bele, ujjaink között morzsolgatva. Ha túl apróak a magvak, akkor ajánlatos azokat homokkal keverni - így egyen­letesebb lesz a vetés elosztása. A munkát követően a magokat betakarjuk, a talajt enyhén tömörítjük, hogy a csírázást elősegítsük. A másik vetési mód a fészkes vetés. A nagy tenyészterületet igénylő burgonyát, a köztesként termelt babot, dinnyét, uborkát vetjük így. Miután kijelöltük a sorokat és a helyet „kapa után” 2-5 magot dobunk egy-egy fészekbe, a „Dolvi” gumós zeller: jól tárolható; főzés közben színét nem változtatja. Fóliasátorba február közepétől április végéig vethető. földet pedig lábbal vagy kapával enyhén rányomkodjuk, majd a fészket tányér for­májúvá alakítjuk. Az uborkát, a babot és a kukoricát mind a kétféle módon vethetjük. A vetések ápolása nem okoz gondot, ha azt megfelelő módon végeztük. Ha elegendő vizet kapnak, ha optimális a talaj hőmérséklete, akkor a kelés sikeres lesz. A vízhiányt a talaj porhanyósításával is lehet csökkenteni. A túlöntözés viszont levegőhiányt és beiszapolódást okoz, ezért a cserepesedett földet gereblyézéssel, villás kapával, szöges hengerrel törjük meg, lazítsuk fel. A homoktalajokon a magvetéseket gyakran pusztítja a szélerózió. Ellene növénysorokkal, talajtakarással (papír, fólia, szalma) védekezhetünk. Kelés után a gyomirtáson kívül végezzük el a hiányok pótlását, s ha kell, a ritkítást is. Jakab András „Pariser Marki” sárgarépa: nagyon szépen színeződő, korai fajta. Március közepétől vethető. HÁZUNK TÁJA 1996. január 28. 1/BSBmBp Ko ra reggeli fügeszedés Dalmáciában. A mediterrán tájak egyik legkedveltebb gyümölcse a füge. <P. R. felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom