Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-28 / 4. szám

• Már végleges, hogy a legköze­lebbi idénytől tizenhat tagú lesz az élvonal?- Úgy néz ki, hogy igen. Mert a tanács hatáskörébe tartozik a kü­lönböző szintű bajnokságok felépí­tésének meghatározása is. Persze a szövetség legmagasabb szerve, a közgyűlés foglalkozhat még a kér­déssel. Ha valamelyik, szavazati joggal rendelkező küldött javasla­tot tesz rá, napirendre kerülhet. Véleményem szerint pillanatnyilag ezt senki sem akarja. • Február tizenhetedikén lesz a következő futballközgyűlés. Azon történhet még valami?- Az alapszabály szerint erre adott a lehetőség, de - mint emlí­tettem - már nem számolok a ko­rábbi döntés módosításával. • Ettől függetlenül futballberke- inkben homlokegyenest eltérő véle­mény alakult ki az élvonal bővíté­séről. Ön - több más szakértővel együtt - a csapatok számának csök­kentése mellett kardoskodott...- Ezt pontosítanám: először is azt javasoltam, mérlegeljük a je­lenlegi helyzetet, és vegyük fonto­lóra a bajnoki rendszer pira­misszerű kialakítását. Egy első, két második és négy harmadik li­gával. Ebből indultam ki. Hogy aztán hány csapat lesz az egyes osztályokban, azt másodlagosnak tartottam. Annak eldöntése újabb helyzetfelmérést igényelne. A szakembergárda a jelenlegi lét­szám megőrzése mellett állt ki, miközben nagyobb részük távlati­lag a tíztagú mezőny bevezetését javasolta. • Az /. liga bővítésével az élvo­nalbeli klubok vezetői rukkoltak elő. A tanács határozata értelmez­hető úgy is, hogy e csúcsszerv alá­rendelte magát az egyesületi több­ség diktátumának?- Nem beszélnék diktátumról. Biztosan belső klubérdekek is köz­rejátszottak, ami alatt a magasabb osztályba kerülés lehetőségét ér­tem. Ez természetes jelenség, mi­nek izgulnánk miatta. A folyamat demokratikus módon történt, hiszen az érvényes szavazatok alapján 16:13 arányban a tizenhat tagú mezőny bevezetése nyert. Hozzá­tenném: a demokratikus döntés nem minden esetben jó döntés... Duzzad az I. labdarúgóliga - a dilemmák maradnak December tizenötödikén a Szlovák Labdarúgó Szövetség Tanácsa úgy döntött, hogy az 1996/97-es idénytől a jelenlegi tizenkettőről tizenhatra emelik az I. li­gában szereplő csapatok számát. Az élvonal felduzzasztásának hátteréről a honi szövetség legilletékesebb tisztségviselőjét, VLADIMÍR PETR alelnököt, egyben a ligabizottság vezetőjét faggattam. • A Szlovák Labdarúgó Szövet­ség, mint a sportág hazai irányí­tója csupán a tanács és a közgyűlés közreműködésével szól­hat bele ebbe a kérdésbe?- Amennyiben a vezetők szava­zattal rendelkező tagjai az emlí­tett szerveknek, élhetnek javaslat­beterjesztő jogukkal. Szerintem most már el kellene fogadniuk a tanács döntését. • Ön tehát már belenyugodott a kialakult helyzetbe...- Elfogadtam a döntést, és a li­gabizottság elnökeként arra törek­szem, hogy minél zavarmenteseb­ben vezessük be a gyakorlatba. Ez a kötelességem, bár a nézetem ettől eltérő. • Komoly lépés a létszámeme­lés. Nincs ebbe az említetteken kí­vül más bele­szólási le­hetősége a szövetségnek?- Mivel eléggé jelentős elhatáro­zásról van szó, ezért a szövetség il­letékes szervei sorra végigtárgyal­ták. A kluboktól kezdve egészen a tanácsig. Előbb néhány egyesület azonosult a tavaly tavasszal ful­dokló Zilina javaslatával. Így jutott a tanács elé, amely javasolta a klubelnököknek: véglegesítsék a tervezetet. Ez került jóváhagyásra újra a tanács asztalára. Tehát min­den szabályszerűen történt. • Van-e annak magyarázata, hogy a klubok akarata érvénye­sült, és a szakértők véleményét mellőzték? J. MÉSZÁROS KÁROLY Hányán futballoznak Európában? ORSZÁG ÉLVONALBELI KLUBOK SZÁMA NYILVÁNTARTOTT LABDARÚGÓK Albánia 18 4 600 Anglia 20 1 007 000 Ausztria 10 260 000 Belgium 18 290 000 Bulgária 16 120 000 Csehország 16 260 000 Dánia 12 330 000 Észak-írország 12 28 000 Finnország 14 57 000 Franciaország 20 1 520 000 Görögország 18 295 000 Hollandia 18 1 100 000 Írország 12 68 000 Izland 10 20 000 Lengyelország 16 260 000 Magyarország 16 145 000 Málta 10 7 900 Németország 18 5 180 000 Norvégia 14 260 000 Olaszország 18 1 135 000 Oroszország 16 4 500 000’ Portugália 18 32 000 Románia 18 190 000 Skócia 10 140 000 Spanyolország 22 435 000 Svájc 12 190 000 Svédország 14 201 000 Szlovákia 16 140 000 Törökország 18 90 000 * Még a Szovjetunióra vonatkozó szám A nyilvántartott labdarúgókról szerzett adatok forrása az UEFA 1993-as hiva­talos közlönye- Ismert az I. liga je­lenlegi lebonyolítási rendszere: az első he­lyezett csupán az UEFA Kupa-szereplésért har­colhat, mivel az érvé­nyes szorzószám kizár­ja csapatainkat a Bajno­kok Ligájából. Szintén nehezen kerülhet szlo­vákiai együttes az Inter- toto Kupába, ugyancsak a gyenge szorzószám miatt. És marad még a hazai kupagyőzelem. Másképpen egyszerűen nem lehet kijutni a nemzetközi porondra. Miért folyhatna tehát a küzdelem? Maximum két helyért a legjobb hat között, illetve az utolsó két hely elke­rüléséért. A középmezőny csak úgy teng- leng, minden izgalom nélkül. Ezeknek az együtteseknek és az él­csapatoknak is az az érdekük, hogy legyenek könnyebb mérkőzéseik, de azért nyerjenek is, viszont na­gyobb megerőltetés nélkül. Így az edzőknek szintén nyugodtabb éle­tük lehet. Ez az én véleményem, de más szakemberek is egyetértenek vele. Mert a minőségi játék csak az állandó tétmérkőzéseken alakulhat ki, a mostani lebonyolításban in­kább előfordulnak ilyen találkozók. Megítélésem szerint ez kellemetlen volt részben a játékosok, részben az edzők számára, zavarta a nyu­galmat a klubvezetésben. Ezért áll­tak ki a tizenhat csapat mellett. Ez­után két helyért folyik majd az él­bolyban és az alsóházban a küzde­lem, a többiek meg élik majd a vi­lágukat. Nem szívesen beszélek erről, nem is kívánom, hogy bekö­vetkezzen, de tudom, mi minden történik a futballban. • Fogadjuk el tényként, hogy az 1. liga ősszel valóban tizenhat csa­pattal rajtol. Van egyáltalán ennyi, kellő anyagi háttérrel ren­delkező klubunk?- A legutóbbi bajnokság előtt kértem az egyesületeket, hogy egyéb más felkészültségük mellett jelezzék, hogyan állnak az anyagi háttér megteremtésével. Ezt első lépésnek szántam a klublicencek bevezetése felé. Sajnos, részben felkészületlenségüknek, részben elutasító magatartásuknak kö­szönve, nem lett belőle semmi. Nálunk a mértékletesen gazdálko­dó egyesületnek évente 12-15 mil­lió koronára van szüksége, a Slo- vannak például 40-50 millióra. Hány hazai klub engedhet meg ma­gának ennyit? Talán az FC KoSice, az újabb futballkonjunktúrát élő Tmava , vagy a Petrimex Prievi- dza. Létezik három-négy klub, amellyel nem lenne gond. A többi rendre a létéért küzd. Manapság egy egyesületnek huszonöt-har­minc profi játékos mellett kiszol­gáló személyzetre is szüksége van, s a zavartalan tevékenységhez las­(Vlado Gloss felvételei) san negyven-ötven ember munká­ja nélkülözhetetlen. Ráadásul a Slaviás Korbei érájában született inflációs jutalomrendszer annyira begyűrűzött Szlovákiába is, hogy képtelenek vagyunk megállítani további feltörését. Manapság a ha­vi ötven-hatvanezres futballistajö­vedelmek sem számítanak magas­nak. Sajnos. • A bajnokság átszervezése nem lassítja le a profizmus tavaly el­kezdett bevezetését?- Minden elmarasztalása elle­nére - éppen a változások hatására - ezentúl sokkal szigorúbban meg­követelem majd a kluboktól az I. ligába lépéshez szükséges előírá­sok megtartását. Amit fél éve kér­tem, nyáron szigorúan behajtom majd. Aki nem teljesíti, előfordul­hat, hogy kiszorul a mezőnyből. Ez kemény dolog. Kérdés, lesz-e rá elég erőnk, nem koppint-e valaki a fejünkre. Áttekinthetetlen az irá­nyítás a klubokban, bárki beleszól­hat. Ami legutóbb Besztercebá­nyán történt, hogy egy miniszter döntötte el, hol fog játszani Kará- sek, az már mindennek a tetőfoka. • Ön egyben az UEFA régi tisztségviselője. Létezik-e az Euró­pai Labdarúgó Szövetségnek vala­milyen ajánlása vagy előírása az országos élvonal csapatainak lét­számáról?- Külön szabályzata nincs. Egy ajánlásában viszont a legnagyobb­nak a tizenhat fős mezőnyt említi, hogy maradjon elég szabad időpont az UEFA rendezésében zajló találkozókra. • Mivel a szavazáskor olyan né­zet kerekedett felül, mellyel nem ért egyet, biztosan komoly kifogásai vannak a jóváhagyott ligabővítés­sel szemben. Felsorolná őket?- Nem is a tizenhat tagú mezőny bánt engem. Több bajom van a megszületésének lefolyásá­val, azzal, hogy nem készítették elő kellően. Túl sűrűvé vált az eseménynaptár, nehéz az időpon­tok egyeztetése, hiszen évente összesen - a válogatott csatározá­saival együtt - negyvenkét hétvé­gét kell(ene) lefoglalnunk. Nem mértem fel én sem, de kérdéses: van-e tizenhatszor huszonöt-har­minc olyan játékosunk, akiket csak a futball éltethet. Ugyancsak kérdéses, van-e nálunk tizenhat él­vonalra felkészült együttes. Ezek az én dilemmáim. • Hallottam, hogy egyes klubo­kat nem is izgatott annyira az I. li­ga kibővítése, de mivel így meg­alapozhatták további létjogosult­ságukat, hát rászavaztak. Mit szól ehhez a ligabizottság elnöke?- Már a zsolnaiak sikertelen próbálkozásakor kiderült: egyes egyesületek minden kifogás nél­kül, mások csak az érvényes jog­rend útján hajlandók igent monda­ni. Nem tartom ezt a futball eláru­lásának. Természetes dolog, hogy az érintett klubok a megmenekü­lés során a könnyebbik módozatot választották. • Mind az L, mind a II. liga összszlovákiai bajnokság. Utazni jócskán kell itt is, ott is, így ezek­ben a kiadásokban hozzávetőleg azonos tételek forognak. Mi külön­bözteti hát meg az első osztályú klubot a másodosztályútól?- Az első liga mégiscsak az or­szág legmagasabb szintű bajnoksá­ga. Arra jóval inkább hajlandók ál­dozni a szponzorok. Manapság, amikor minden klub maga hajtja be a pénzt, ennek megnőtt a jelentősé­ge. Aztán az élvonalból könnyeb­ben elkel a játékos, mint az alacso­nyabb osztályból. És jobb áron! Például Dubovsky eladása évekre megalapozta a Slovan létét. • Az idén nincs közvetlen kieső az élvonalból. Miért fognak játsszam tavasszal a csapatok?- Egyszer már elmondtam vala­kinek: amolyan „aludtejbajnok- ság” lesz. Sajnos. • Ugyanakkor nagy tér nyílik a különféle spekulációk, az eredmé­nyek manipulálása előtt. Ez a va­lós veszély nagyobb éberségre inti a ligabizottságot?- Mindenképpen. Legutóbb a végrehajtó bizottságban a szövetség elnöke felvetette, hogy vezessük be a futballban is a „tiszta kezek” gya­korlatát, akárcsak a politikában tör­tént. A jelenlevők félig mosolyogva fogadták, de nem ellenkeztek. Jó­magam a ligabizottságban felkér­tem mindenkit: ne éljenek vissza a kialakult helyzettel, és mutassák meg, mire képesek a pályán, hogy jobban a nézőtérre csalogassák a szurkolókat. Bevetünk minden le­hetséges eszközt, külön szólunk a szövetség mérkőzésenkénti küldöt­teinek, a játékvezetőknek, s felké­rem a klubmenedzsereket, hogy a lefizetésre szánt összeget inkább a felszerelés vásárlására, az utánpót­lás finanszírozására költsék. Ám ameddig a klubvezetésben lesznek olyanok, akik a bírónak felkínált összegből saját zsebükbe is csúsz­tatnak és a csúszópénzek áttekint­hetetlen csatornákon folydogálnak, addig nehéz lesz ezt a rákfenét kiir­tani. Amíg valakit nem sikerül tet­ten érni, nincs esély a bunda lelep­lezésére. Bizonyítékokat még senki sem tudott felhozni. • Minden ellentmondásossága ellenére az élvonal tizenhat tagúra növelése valamiben hasznára szol­gálhat a szlovákiai labdarúgásnak?- Már jeleztem: sokkal követke­zetesebbek lehetünk az élvonalbeli klub mindennemű felkészültségé­nek megítélésében. Nem kizárható, hogy bizonyos pozitív vonások is megjelennek. Szerintem azonban ez az idő még nem érkezett el. • Köszönöm az interjút.

Next

/
Oldalképek
Tartalom