Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-21 / 3. szám
Anja Andersen Csak névrokona és honfitársa a világhírű dán mesemondónak. Ő a hatosok világában bűvöli alakításaival a kézilabda szerelmeseit. És nem is akárhogyan: a bal átlövő posztján a világ legjobbjai közé tartozik. Arija Andersen a kilenc- venhármas norvégiai vb-n bekerült a csillagok csapatába, egy évvel később a németországi kontinensviadalon a győzelemig vezérelte országa együttesét, s a decemberben zajlott magyar-osztrák világbajnokságon a dobogó harmadik fokára állhatott az utóbbi évek legsikeresebb válogatottjával. Amúgy németföldön ontja a gólokat: a bun- desligás TuS Walle Bremen kulcsjátékosa. Első pillantásra nem gondolná az ember, mekkora veszélyt jelent az ellenfelek kapujára, hiszen közel száznyolcvan centis magasságával nem tartozik a hórihorgas átlövők közé. Ám annál mozgékonyabb, gyakran egy-egy csellel megszabadul őrzőjétől, vagy a legváratlanabb pillanatban mozdul életveszélyes csuklója. Korszerű, agresszív felfogásban kézilabdázik, stílusa gyakran már a férfiakét súrolja. Októberben nálunk is láthattuk. Pozsonyban, a négyek tornáján a mezőny legjobbjának választották. Törékenynek tűnő alkata láttán már-már sajnálni lehetne a védelem kemény közbelépései során, ám még mielőtt valaki félteni kezdené, ő már feltalálja magát a pályán, és megzörgeti a szembenálló kapus hálóját. Néhány másodperccel később meg ugyanő osztogatja a pofonokat a saját kapuja előtti darálóban. Anja kimondottan a mai, kemény, helyenként már túlságosan durva kézilabdára született. Ebben éli ki magát, szinte siklóként csúszik a ki a védők karmaiból, hogy kapura törve minél gyakrabban rávágja a gömbölyű jószágot. Rendkívül sok a mérkőzésenkénti lövőkísérlete, rengeteg gólt dob, ugyanakkor számos kínálkozó alkalmat elszórakozik, vagy éppen elhibáz. Lassan már legendaértékű lesz az a megmozdulása, melyet a ki- lencvenhármas világbajnokság döntőjében produkált. Szünet után a dánok már két góllal elhúztak az addig roppant kiegyensúlyozott mérkőzésen, sőt még eggyel növelték előnyüket. És akkor Anja újabb ziccerbe került, de ahelyett, hogy a lehető legegyszerűbben sózta volna kapura a labdát, ő megfordult a levegőben, és háttal próbálta bevenni a hálót. Nem sikerült neki. (Akárcsak a dánoknak a cím megszerzése.) Belefulladt fölényességébe. Ebben a mozdulatban benne volt teljes játékosegyénisége. Mert amilyen nagy kézilabdázó, legalább annyira ellentmondásos személyiség. Ő e labdajáték női vonalának jelenlegi fenegyereke. Alig akad olyan mérkőzés, melyen ne gyűlne meg a baja a síppiesterekkel, szüntelenül vitatkozik velük, dühöng döntéseiken. És ha netán őt sújtják ítéleteikkel, akkor teljesen kiborul, elveszíti a fejét. Kimérgelődte magát a decemberi vb szlovák-dán meccsén is. A német bírókat alaposan kigúnyolta, de azok elnézték sportszerűtlen viselkedését. Vagy már megszokták a német pontvadászatban? A románok elleni csoportmérkőzés után (mellesleg a dánok váratlanul kikaptak) üldözőbe vette a magyar játékvezetőket, és dühkitörésének majdnem ütés lett a vége. Még szerencse, hogy valaki közbelépett, így tovább élvezhettük a dán kiválóság vb-vil- logásait. Mert volt mit nézni, főleg a sokak szerint korai döntőnek beillő dán-koreai elődöntőben. Anja ott is remekelt. Ameddig bírta erővel... Akadt, aki az abroncscserével kezdte... Segítőkben nem volt hiány (Vlado Gloss felvételei) Az igazi próbatételt a kanyarok jelentették Negyed kilenc tájban még nemigen hittem volna, hogy összegyűlik a mezőny. Gondoltam: jó, ha lesznek néhányan. Mindössze két-három kocsi keringett a havasjeges dunaszerdahelyi gokartpályán. Na, majd éppen háromkirályok napján fognak ide tódulni az emberek, ráadásul ebben a szeles, csontig fagyasztó hidegben, morfondíroztam magamban, mikor szolgálati autónk begördült a létesítménybe.- Semmi aggodalom! Leszünk elegen - fogadott Kántor Olivér, aki társaival már a szervezési teendőkön tanakodott. S mivel észrevette, hogy nem ártana egy kis pályaismerkedés az idegeneknek, kocsijába ültetett bennünket, és elindultunk. Szó ami szó, felgyorsult a szívdobogásom. Az egykori raliversenyző alaposan rálépett a gázpedálra, jókat csúsztunk a kanyarokban, s azt vártam, mikor repülünk ki a pályáról. De hát megbízható kezekben volt a volán, így semmi baj nem történt. És nem is történhetett volna, nyugtatott meg utólag vendéglátónk, legfeljebb belesüppedhettünk volna a hóba. Egyszerűen nincs minek ütközni, annyira veszélytelen. - Éppen így nem szabad ezen a csúszós aszfalton hajtani - szól a célegyenesbe érve, majd egy olyan vezetést mutatott be, ami a leghatásosabb az ilyen útfelületen. - Mivel időre megy majd a verseny, a kanyarokban kell vigyázni a drága másodpercekre, s az ér legkorábban a célba, akinek kocsiján a legkevesebbet forog fölöslegesen a meghajtott kerék. S bár bátorított bennünket, nem iratkoztunk fel az indulók sorába. Talán ha a saját járművünkkel lettünk volna... Aztán kiderült, hogy a motorosok mégsem félnek a hidegtől. Szép számban gyülekeztek. Némelyik négykerekűből többen szálltak ki: ki feleségét, ki gyerekeit,vagy barátait hozta magával a mínuszok birodalmába. Fél tízre előkerült a fekete-fehér kockás zászló is, és Varga Vilmos elindíthatta az első versenyzőt. Aztán még negyvenkettőt, fejenként három futamra. Négy négy eves: - Három évig gokartoztam. De már nincs rá pénz, így abbahagytam. Az országúton még nem vezethetnék, itt azonban megtehetem. Ha jövőre a verseny időpontjában nem megyünk a nagyihoz, újra eljövök. Eduard Sevcík Ógyalláról érkezett. Csillogó BMW-je tán a legnagyobb autó volt a mezőnyben. - Valamikor versenyeztem, de ma már nincs rá időm. Csodálom a dunaszerdahelyieket, mert kiváló hangulatot teremtettek. Nagyon tetszett. Akár többen is eljöhetnének, ennél jobb iskola nincs a téli vezetésre. Ha kitart az időjárás, talán Komáromban is szervezünk valami hasonlót. Rajtszámos ralikocsijával robogott végig a pályán az albári Derzsi László, majd később neje is: - Tavalyelőtt fejeztem be a versenyzést, öcsémmel szlovákiai harmadikok lettünk. Szögecses gumival többre vittem volna, de így is jót szórakoztam, nem érhetett semmilyen meglepetés. Kopfmahler René Isuzu terepjáróját kormányozta. A dunaszerdahelyi cégtulajdonos-igazgató közvetlenül célba érése után foglalta össze tapasztalatait: - Jobbára vadászni járok a kocsival, itt a kanyarokkal is meg kellett birkóznom. Inkább lassan, folyamatosan haladtam, különben könnyen csúszás, időveszteség lehetett volna a vége. Nagyon szeretek vezetni, évente - más kocsival - lehajtok ötven-hatvane- zer kilométert. Sok emberre ráférne, hogy itt készüljön. Nemegyszer gyakorlatlanságuk miatt túlságosan lassan mennek az utakon, s ezzel akadályozzák a gyorsabban haladókat. Szántó Edit nővér a dunaszerdahelyi kórházban, a gokartpályán a hét bátor induló hölgy egyikeként ismertem meg: - Az elején nagyon izgultam, mert most már rettentően csúszik az aszfaltburkolat. Harmadiknak-negyediknek biztosan könnyebb lett volna. Apukám csalogatott ide, szeretem az autókat, de sohasem versenyeztem. Tavaly volt egy koccanásom, azóta kicsit féltem, most hajtottam ilyen terepen először. Végig apu tanácsait hallgatva. Skodából szállt ki Michal Velsicz, a mezőny legfiatalabb résztvevője. Mindössze tizenKántor Tünde, a legfiatalabb szlovákiai gokartbajnok ezúttal nem ült a volán mögé. A célba érőket viszont többször leintette. és fél órán át fagyoskodtunk az időmérők közelében, oda-odanézve a pályán haladó kocsira. Valahonnan forró teát hoztak, de amíg telemertem vele műanyag poharamat, kesztyűből kibújtatott ujjaim teljesen megmerevedtek. Jobban jártam, mikor az autónkba húzódtam megmelegedni.- Kell a hideg, de azért kicsit enyhébb időt is kibírnánk - jegyzi meg vacogó fogakkal Kántor Olivér. — Ezúttal már harmadszor csalogattuk ide a motorosokat. Aki rendszámtáblával ellátott személykocsival érkezett, elindulhatott. Versenyzők és amatőrök egyaránt. Potom húsz koronáért. Mint valamennyi rendezvényünknek, ennek is a dunaszerdahelyi Karting Club, a Motorsport és Slo- vakia mentőszolgálat a szervezői. Biztonságos csúszáspróbának hívjuk. Van az egésznek egy gyakorlati haszna is: itt mindenki felmérheti képességeit, hogyan tudja uralni járművét a havas-jeges pályán, ami kísértetiesen hasonlít közútjaink téli felületére. S arra szeretnénk rávezetni őket, ha kikerülnek innen a forgalomba, jobban vigyázzanak egymásra. Bármennyire is vidám autós szórakozás az egész, a Slovakia mentőszolgálat Tátrája készenlétben áll a pálya mentén. Tétlenségében zavarom meg Nagy Róbertét.- Ha valami történne, odahajtok, de közben máris értesítem a központban várakozó társamat, ő komolyabb felszerelt- ségű kocsival érkezne a helyszínre. De ez a pálya annyira biztonságos, hogy nincs minek nekiütközni. Ha netán mégis felfordulna valamelyik autó, először az utasokat mentenénk ki, elsősegélyt nyújtanánk, és visszafordítanánk a járművet. Harmadszor vagyok itt készültségben, de még egyszer sem kellett közbeavatkoznunk. Szerencsére az idén sem. Pedig az indulók nem kímélték sem az autójukat, sem a pályát. Ha már egyszer rajthoz álltak, miért ne használnák ki az alkalmat. Bartos Andor fia gokartversenyző, így évente legalább negyven-ötven napot a kanyaros városszéli terepen tölt el, otthon érzi magát rajta. Nem csoda, hogy a szervezők egyike: - Nagyon-nagyon gyorsan kellene menni, hogy valaki ütközzön ezen a pályán. Olyan sebességet meg nem ér el senki. Ötvenhatvan a maximum. Hogy mire kell odafigyelni a síkos pályán? Először is tudnia kell a vezetőnek, hogy milyen kocsiban ül, milyen a súlyelosztása, és ismernie kell, miért csúszik az autó. Akár kilencven fokot fordulhat, még akkor is visszairányítható az útra. Én sem hajtottam hibátlanul, de a mögöttem állók többször rontottak. Az egésznek az a titka, hogy az autónak állandóan mozgásban kell lennie, mindegy, hogy milyen irányban, csak ne álljon le. Három tanács Síkos úton vezetőknek ajánlatos tudni:- Minél kevesebbet használjuk a féket, lehetőleg a kormánnyal és a gázpedállal próbáljunk korrigálni.- Ha lehetséges, mindig a nagyobb sebességi fokozaton haladjunk.- Ne sokat csússzanak a kerekek, lehetőség szerint a kocsi gyorsaságának megfelelően forogjanak. Szokatlan autózás a havas-jeges dunaszerdahelyi gokartpályán Az oldalt írta: J. Mészáros Károly
